Lekció: Ef 6:10-20
Alapige: 1Móz 3:1
A napokban kezdtük el olvasni Mózes első könyvét és a teremtés leírása után mára érkeztünk el a megkísértés és a bűneset, majd a bukás következményeinek leírásához. Ebből a történetből most csak egyetlen verset kiemelve szeretném hirdetni Isten üzenetét. Alapigénk az 1Móz 3:1
A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott.
A bűneset rövid összefoglalása
Alapvetően tehát nem a bűnesetről fogok ma beszélni, hanem a „kígyóról, aki ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az ÚrIsten alkotott”, azért még ha lehet, hogy mindannyian ismeritek is a történetet, hadd foglaljam össze röviden ezt a történetet.
Isten a teremtéskor készített egy csodaszép kertet, az Éden kertjét, amelyet az embernek ajándékozott azzal, hogy szabadon élvezzék a kert gyümölcseit gond és veríték nélkül. Ennek a kertnek a közepén ott volt két különleges fa,
- Az élet fája, amelynek az volt a célja, hogy az embernek ne kelljen átélnie a halál gyötrelmeit – fogyassza és egy halálmentes életet éljen.
- A jó és a rossz tudásának a fája – amely jele volt Isten isteni teremtő és erkölcsi szuverenitásának. Ez a fa tiltott volt az ember számára.
A Sátán a kígyó formáját felöltve beszélgetést kezdeményezett az emberrel, és Istennel szemben bizalmatlanságot ébresztve sikerült rávenni az engedetlenségre az első emberpárt, előbb az asszonyt, majd az asszony segítségével a férfit is; aminek a következménye az Éden kertjéből való kiűzetés, az élet fájától való eltiltás, az élet fájdalma és nyomorúsága származott, aminek a végén mindenkit ott vár a fájdalmas és gyötrelmes halál. Itt nemcsak a fizikai fájdalmakra gondolok, hanem az élet elmúlásának lelki fájdalmára is.
Ez a bűneset történetének egy rövid összefoglalása, amit azért kell ismernünk és értetnünk, mert enélkül nem fogjuk érteni a világ működését; különösen annak szörnyű voltát, az emberiség önpusztító magatartását és a gonosz természetét.
Így fordítsuk most a figyelmünket alapigénkre és üzeneteire.
A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott.
A kísértő
A történetet a kísértő nagyon lényegretörő leírása vezeti be. Így olvassuk
ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az ÚrIsten alkotott.
Itt nagyon fontos egy megjegyzést tennünk, mert a fordítás szükségtelenül szűkíti az értelmet és meg is zavarja az értelmezést. Mert a héber szöveg sokkal tágabb értelemben fogalmaz, mint ahogy a fordítás sugallja, hogy a kígyó ravaszabb volt az őzikénél vagy a rókánál.
a kígyó ravaszabb volt minden élőnél (azaz élőlénynél) amelyet az Úr Isten megalkotott a földön.
Tehát minden teremtett élőlénynél ravaszabb volt – az embernél is. Az ember nem tud okosabb lenni az ördögnél; legyenek bármilyen bájos vagy humoros népmesék is arról, hogy ki hogyan tud túljárni az ördög eszén. Nem tud. Mert az ördög ravaszabb, agyafúrtabb és okosabb.
A célja pedig egyértelmű és világos már a kezdettől fogva: „embergyilkosnak nevezi Jézus.[1] Távol tartani és eltántorítani az embert Istentől úgy, hogy bizalmatlanságot, hitetlenséget ébresztve veszi rá az embert az engedetlenségre, aminek a végén a halál várja.
De hát hogyan is állhatott szóba az asszony egy olyan visszataszító teremtménnyel, mint a kígyó? Itt megint érdemes megállni, mert a bibliai leírás szerint ne egy olyan kígyót képzeljünk el, amit napjainkban gondolunk kígyó alatt.
A Jelenések könyve a következőképpen írja le őt:
És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; …[2]
Itt tehát nem egy az avarban csúszó-mászó élőlényre kell gondolnunk és ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a Sátán nem szeret a maga mélységes gonoszságában, erkölcsi romlottságában és ocsmányságában megjelenni, hanem sokkal inkább igyekszik magát a legnagyobb szépséggel álcázni. Erre mind az Ó-, mind az Újszövetség felhívja a figyelmet. Pál apostol a korinthusiakat így figyelmezteti
maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.[3]
Van egy prófécia Ézsaiás könyvében a babiloni király bukásáról, amelyben olyan képek és elemek vannak, amelyek túlmutatnak a pogány király személyén és ami miatt sok bibliamagyarázó a Sátán ősbukását látja benne, sőt maga Jézus is finoman hivatkozik rá Lukács evangéliuma szerint. Nézzük Ézsaiást:
Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe.[4]
Jézus teszi érthetővé, hogy ez a Sátánról is szól, amikor azt mondja:
Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.[5],
amit János is megerősít a Jelenésekből már idézett szavakkal.
Szóval, ha mindezeket így egymás mellé tesszük, akkor az édenkerti kígyót nem valami hátborzongató és taszító csúszómászóként, hanem valami fenséges, szépséget mutató és vonzó sárkányként, amely képes ravasz szépségével és fenségével ámulatba és tőrbe ejteni az embert. (Megj.: mindegyik AI generált kép!)
Ez pedig azért fontos, mert tudnunk kell Isten gyermekeiként, hogy kivel is állunk szemben. Már csak azért is, mert a bűneset állapota után mindannyian lelkileg vakon születünk, az ördög megtévesztésének ereje alatt.
Emberi természetünk
A Szentírás világossá teszi, hogy a bűneset után minden ember abszolút kiszolgáltatott az ördögnek, nem is nagyon kell beavatkoznia az életünkbe, mivel a bűn automatikusan egyre mélyebben hajtja uralma alá az életünket. Az efezusi keresztyéneknek ezt írja Pál:
… halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek.[6]
Nagyon fontos tudnunk ezt az igazságot, mert akár tudatában voltunk, akár nem (általában nem voltunk), az ördög szellemisége munkálkodott a testünkben a világon keresztül. Ez változik meg, amikor megismerjük Krisztus megváltását és kegyelmét, ahogy Pál folytatja:
De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.[7]
Tehát Krisztus kegyelme megváltoztatta a természetünket és látást adott. Krisztus váltságának az elfogadása előtt két dolgot biztosan nem tapasztalhattunk:
- Krisztus kegyelmének a felszabadító és bűntörlő erejét, amely abban segít, hogy Krisztus követésében, az örök életben járjunk.
- Az ördögnek azt a fajta kísértését, amelyet az első ember is átélt, és amelyben elbukott, és amellyel Krisztust is támadta.
Ez azt jelenti, hogy Isten gyermekeinek ha van bűn az életében, az már nem a bűnös természet automatizmusából adódik, hanem az ördög cselvetéseiből származó bukásokból. Ezért olyan fontosak a bűnesetnek a tanulságai. Mert az ördög módszerei nem változtak meg az ősbűn óta. Mindig ugyanaz.
Az ördög módszerei
Álcázás
Az első, hogy az ember előtt mindig álcázza magát. Isten gyermekeihez, de normális és egészséges embereknek nem mutatkozik be nyíltan és nem mondja:
Én vagyok az ördög, Isten ellensége, és azért jöttem, hogy Őt rossz színben tüntessem fel, és téged örökre tönkre tegyelek.[8]
Nem. A kísértő álruhában jön. A célja, hogy kívánatossá és vonzóvá tegye a kísértés tárgyát. Az édenkerti történetben a tiltott gyümölcsöt. Nem tudjuk, hogy a teremtés és a bukás között mennyi idő telt el, de addig amíg az ördög nem irányította rá a figyelmet az ember nem törődött vele. Volt ott elég gyümölcs, „szemre kívánatos és eledelre jó; és az élet fája is.” Miért kellett volna a tiltott gyümölcs? De az ördög, szemfényvesztéssel, szépséggel, rejtőzködéssel beleülteti a bogarat az emberpár fülébe. Ennek a veszélynek pedig magunk is ki vagyunk téve, ahogy Pál figyelmezteti is a keresztyéneket:
Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.[9]
Ez valós és reális veszély. Ez a realitás. Emiatt fontos, hogy nem is kell, hogy maga a kísértés megrémisszen bennünket, hiszen ez volt Megváltónk sorsa is. Őt is álcázva támadta, minden szépet és jót kínálva neki, hogy szembefordítsa küldetésével és őt elküldő Atyjával.
A Sátán tehát álcázza magát, nagyon ügyes sminkmester.
Vágy – kívánság – bűn – halál
A másik módszere, hogy a vágyakon keresztül támad.
A vágy bennünk teljesen természetes jelenség. A teremtettségünkből fakad. Vágy az, ahogy megéhezünk, de vágy az is, hogy szeressenek bennünket. Vágy bennünk az is, hogy értékesnek és megbecsültnek érezzük magunkat. Ezekről a természetes vágyainkról Isten gondoskodik, mint teremtőnk és gondviselőnk.
Ott a kert, benne a minden eledelre jó étellel. Nem jó az embernek egyedül lenni – Isten hozzáillő társat ad. Mindeközben maga Isten szeretete önmagában is elég arra, hogy szeretettnek, megbecsültnek és értékesnek érezzük magunkat. Isten gyermekének Isten és az ő ajándékai mindenre elég.
Ebbe a képletbe lép be a Sátán azzal, hogy elégedetlenné tesz Isten mindenre elég gondoskodásával szemben. Nagyon hatékonyan csatlakozik rá a vágyainkra, hogy azokat felerősítse úgy, hogy hiányérzetet támaszt, bizalmatlanságot és elégedetlenséget gerjeszt a szívünkben. Ádám és Éva teljesen elégedett lehetett volna az életével, de az ördögnek sikerült a természetes vágyból egy kívánságot, sóvárgást ébreszteni a tiltott fa gyümölcse után. Ez vitte őket engedetlenségbe, bűnbe és végül a halálba.
A bukott világban még sokkal könnyebb dolga van, hiszen megszűnt az ember édeni állapota; ki vagyunk szolgáltatva a természetnek, amit hiába akarunk igába hajtani, hogy biztonságba érezzük magunkat, csak nagyobb problémák okozói lettünk ezzel. A vágyainkat az ördög sokkal könnyebben tudja a kívánságon keresztül a bűn felé terelni. Ezt a mondatot már csak a keresztyének érthetik, akik Krisztusban már átélték a bűnből való megváltás felszabadító erejét. De azért most is szól a figyelmeztetés:
Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.[10]
Azt, hogy kiben milyen vágyak munkálnak, amit azután kívánsággá lehet fokozni, nagyon különböző. Függ az öröklött természetünktől, a neveltetésünktől, az átélt traumáinktól és veszteségeinktől. Krisztusban élve is kísérthetőek vagyunk, sőt igazán csak akkor vagyunk kísérthetőek, hiszen már nem az ördög fennhatósága alatt élünk, mint akkor amikor még
testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint
Ez változik meg akkor, amikor Krisztus megváltása felszabadít bennünket. Mert kikerülünk az ördög fennhatósága alól, nem vagyunk többé a harag fiai és Krisztust követjük nem a saját testünk és érzékeink hajlamait.
Az ördög célja azonban az ember elpusztítása – ezzel tud a legtöbb fájdalmat okozni Istennek és a legtöbb kárt Krisztusnak. Ezért nem hagyja nyugodni Isten gyermekeit, folyamatosan megkörnyékez ravaszságával és igyekszik elbuktatni minket.
Viszont még mindig ravaszabb nálunk; mi nem tudjuk a ravaszságával felvenni a versenyt. Egyrészt egy szellemi lény, akinek a teremtéséről és bukásáról közvetlenül ugyan nem ír a Szentírás, de amit bizonyosan tudunk, hogy az Éden kertjében már ügyködött, Jób könyvében már vádolta Jóbot, és ott volt Jézus mellett is, akit élete során folyamatosan kísért és kísértett, legfeljebb néha tartott egy kis szünetet.[11] Vége majd akkor lesz, amikor az utolsó ítéletkor a tűznek tavába vettetik végleg.
Győzelmeink kulcsa
Akármilyen ravasz is, akármilyen ügyes is nem vagyunk teljesen kiszolgáltatottak vele szemben. Ha ravaszkodni kezdünk, akkor nincs esélyünk, de Isten védelmet ad Krisztusban választottainak és megváltottainak.
Erről is szól az Efezusiakhoz írt levélben az a rész, amit felolvastam az Isten lelki fegyverzetéről:
Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.[12]
Most csak néhány elemet felsorolásszerűen nézzünk meg: igazságszeretet, megigazulás, békesség evangéliumának hirdetése, hit, üdvösség, Isten beszéde. Ez mind, de hadd emeljek most ki kettőt, nem mellőzve a többit sem.
Az egyik az igazságszeretet, a másik pedig Istennek a beszéde. Istennek a beszéde tárja fel az igazságot Istenről és Isten akaratáról. Ezzel a módszerrel győzött Jézus is a megkísértés történetében. Bárhogy próbálkozott az ördög Jézus minden próbálkozását Isten Igéjének fegyverével verte vissza.
A bibliamagyarázók felhívták a figyelmet arra, hogy Éva bár ismerte Isten parancsát a tiltott fa gyümölcsével kapcsolatban, mégsem pontosan idézte, hiszen Éva úgy válaszolt az ördög kérdésére:
Ne egyetek abból, ne is érintsétek …
Bármi legyen is az idézés pontatlansága hátterében, az biztos, hogy valahol itt siklott ki Éva, és esett bele az ördög csapdájába.
Hogyan lehet ezzel szemben felvenni a kesztyűt?
- Ismerni kell Isten Igéjét
- Hinni kell, hogy Isten Igéje az igazság szava, ahogy Jézus is mondja a tanítványoknak: „Én azonban az igazságot mondom nektek …”[13]
- Ami legalább olyan fontos, mint az első kettő: szeretni kell Isten szavát és kijelentett igazságát. Ha nem szeretjük, hiába ismerjük, sőt még azt is hiába ismerjük el, hogy igaz – nem fogunk engedelmeskedni annak. Ennek a szeretetnek a himnusza a 119. zsoltár. Azt mondja a zsoltáros: „”Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.”[14] … „Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet.”[15] … „A hazugságot gyűlölöm, utálom, törvényedet azonban szeretem.”[16] Ezért is mondja ezzel a szép képpel: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”[17]
Ha mindezt elhelyezzük a megkísértés történetében, és szembeállítjuk azzal, akkor láthatjuk azt, hogy az ördög ravaszsága Isten Igéjének nem tud kifogni.
Ha nem vagyunk kiszolgáltatva mégis miért bukunk el olyan sokszor? Van még egy olyan elem, ami szerintem sokszor igaz ránk, amiben nagyon hasonlítunk Évára és Ádámra. Bukásaink mögött sokszor egyszerűen az áll – és ez is benne van a Sátán ravaszságában: nem vesszük elég komolyan a Sátán kísértései által jelentett veszélyt – ami halálos veszély.
Mit jegyezzünk meg tehát?
- Az ördög ravaszabb Isten minden földi teremtménynél – tehát nálunk embereknél is.
- Krisztusban nem vagyunk többé kiszolgáltatva az ördög ravaszságának, mert az ő megváltása felszabadított a bűn alól.
- Az ördög ravaszsága akkor védhető ki, ha ismerjük Isten Igéjét, elismerjük, hogy Isten abban nyilatkoztatja ki az igazságot, és ha szeretjük Isten szavát.
Ámen.
[1] vö. Jn 8:44
[2] Jel 12:9
[3] 2Kor 11:14
[4] Ézs 14:12-15
[5] Lk 10:18
[6] Ef 2:1-3
[7] Ef 2:4-10
[8] Mackintosh
[9] 2Kor 11:3
[10] Jak 1:14-15
[11] vö. Lk 4:13 „Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.”
[12] Ef 6:10-13
[13] Jn 16:7
[14] Zsolt 119:97
[15] Zsolt 119:113
[16] Zsolt 119:163
[17] Zsolt 11:11