Lekció: Jer 17:9-13
Alapige: Jn 8:1-11
Énekek:
51 – Úr Isten, kérlek, kegyelmezz nékem
205 – Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr
760 – Bár bűn és kín gyötör
712 – Istenem, én nagy bűnös ember
„Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik”. Nyilván ismerjük ezt a közmondást, ami arra utal, hogy valaki ugyanazt a kockázatos, szabálytalan vagy helytelen dolgot újra és újra megteszi, abban bízva, hogy nem kerül bajba vagy nem bukik le. Mert egyszer megúszta. Aztán másodszor is megúszta. És még annyiszor, amíg az a bizonyos korsó mégiscsak eltörik: valami balul sül el, lebukik és jönnek a nem kívánt következmények. Amit az ember eleinte betud a szerencsének – és miért ne lehetnék szerencsés – később már a saját ügyességének, furfangjának. De elfogy a szerencse, a felfuvalkodottság óvatlanná tesz.
Azt kell mondjam, hogy minden ilyen megúszás egyben egy kegyelmi pillanat is. És minél több a megúszás, annál jobban halványul a kegyelmi pillanat jellege. Vajon mihez kezdünk ezekkel a kegyelmi pillanatokkal? Mihez is kezdünk a kegyelemmel. Mai történetünk alapján ezt a kérdést is igyekszünk megragadni. Jn 8:1-11
Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” És lehajolva tovább írt a földre.
Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?”
Ő így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”
A szín
Véget ért a nagy lombsátorünnep, ami egy hétig tartott. Ennek az ünnepnek kb. a felétől Jézus a templomban tanított és az ünnep utol napján kiáltotta hangosan:
Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék![1]
Másnap hajnalban pedig már ott ül a templomban és tanít, hogy aki hozzá akar jönni, az jöhessen. A zarándokok készülődnek haza – még egyszer utoljára elmennek a templomba, hogy „elbúcsúzzanak”, még egyszer részt vegyenek a reggeli áldozaton, hiszen ki tudja – főleg a messzebbről érkezők –, hogy mikor jöhetnek újra és mikor láthatják ismét. Jézus még ezt használja ki, hogy taníthassa azokat, akik szomjaznak az Isten országára.
Ekkor hozzák, ráncigálják az írástudók és a farizeusok a házasságtörésen tettenért asszonyt és állítják középre. Ők már meghozták az ítéletüket, amit kimondanak:
Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket.
És fölteszik a kérdést:
Hát te mit mondasz?
A legnehezebb kérdés
Jézust többször is ostromolták alattomos és jól megválaszolható kérdésekkel, amikről úgy gondolták, hogy bármit is válaszol, csak olyan választ adhat, ami alapján megfoghatják. Ezt a módszert egyébként nemcsak elfogadhatónak, hanem egyenesen kötelezőnek tartották. A Szanhedrin törvénye szerint:
Minden zsidónak joga van rá és kötelessége, hogy a tévtanítót tőrbe csalja, próbára tegye és leleplezze.[2]
Ilyen volt az adópénzre vonatkozó kérdés is, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak. De ez a kérdés a legnehezebb és legalattomosabb. Jézus mindvégig azt képviselte, hogy ő irgalmat hozott, nem ítélni jött. Azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre hívja. Most azonban nem egy általános bűnösségről van szó, hanem egy konkrét bűnesetről, amit a mózesi törvény halálbüntetéssel szankcionált.
Nem tudom észrevettük-e magunkon, hogy amíg általánosságban van szó a bűnről, addig könnyű a kegyelemről és a bűnbocsánatról beszélni. De abban a pillanatban, hogy valami egészen konkrét felháborító és súlyos cselekménnyel szembesülünk, már nagyon is nehezen tudunk a kegyelem és irgalom irányából gondolkodni.
A vádlók is arra hivatkoznak, hogy az asszony a bűnt elkövette, erre pedig a törvénynek megvan a megfelelő ítélete. Mihez kezd Jézus a tettenért és konkrét helyzettel?
Érdemes lehet tudni, hogy az ószövetségi törvény a bűn öt kategóriájában szabott ki halálbüntetést:
- Isten elleni bűnök
- Bálványimádás – más istenek imádata és bálványkészítés
- Isten káromlása
- Varázslás és okkultizmus
- Családi és szexuális bűnök
- Házasságtörés – mindkét vétkező fél esetében
- Vérfertőzés
- Homoszexuális cselekedet férfiak között
- Állatokkal való fajtalankodás
- Engedetlen és erőszakos fiú esetében.
- Életellenes bűnök
- Gyilkosság
- Emberrablás
- Súlyos testi sértés minősített esetei
- Közösség elleni bűnök
- A szombat megszegése
- Hamis próféta
- Lázadás a papság és a vezetés ellen
- Egyéb súlyos bűnök
- Átokmondás Istenre
- Átokmondás a szülőre
Ebben benne van a házasságtörés. Itt a csapda. Mondja azt Jézus, hogy ha ez a törvény akkor a törvény értelmében végezzék ki? Akkor szembekerül mindazzal, amit hirdetett, hiteltelenné lesz követői előtt, akik az Úr kegyelmét hallották tőle. Hol van a kegyelem egy ilyen esetben? Márpedig a törvény szent. Vagy mondja, hogy ne végezzék ki? Megsérti a törvényt, hamis tanítóként maga is vád alá kerül.
De minden más kérdésnél tényleg nehezebb ez. Miért? Mert az asszony tényleg bűnös. Nem koholmány az ellene szóló vád. Márpedig Isten Igéje valóban halálos ítéletet szabott ki ilyen esetre. Isten Fia szembekerül az Atyával? Ő azt mondta, hogy mindenben az Atya akaratát cselekszi, ők egyek. Mind a törvény, mind a kegyelem tekintetétében. Ebből az egységből viszont az következik, hogy nem mondhatja, hogy ne cselekedjenek a törvény szerint.
Porba írt szavak
Jézus először nem mond semmit. De ez nem jelenti azt, hogy nem válaszol. Lehajolva elkezd írni a porba. Ott van a válasz. János nem mondja el mit írt. Direkt kijelentés hiányában tudhatunk-e bármit is erről? Azért is izgalmas kérdés ez, mert János érzékelteti, hogy van jelentősége a porba írt szavaknak, Jézus nem csak firkálgatott. Azzal együtt, hogy nem ismerjük a szavakat, mégis a Lélek összeköt bennünket az Írás olyan szavaival, amelyek ezzel a történettel logikusan kapcsolódnak össze.
A rabbi
Jézust mint rabbit kérdezték. Először mint rabbi válaszolt. Szembesíti őket a törvénnyel, amire hivatkozva akarnak eljárni. Mit is mond a házasságtörésre vonatkozó törvény? Hallgassuk!
Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.[3]
Nem kell kimondani, csak bele kell nézni a törvénybe. Hol a házasságtörő férfi, akinek ebben az esetben szintén itt kell állnia? Mit láttok a törvényben? Jézus nagyon jól ismeri a törvényt – hiszen az Atyával együtt ő a forrása. Világosan jelzi, hogy ha a törvényre hivatkoznak, abból nem veszhet el egy jóta vagy vessző sem. Nem is kell mondani semmit sem. De bizony egyedül az asszony nem viselheti ennek a bűnnek a terhét. De nem akarják meglátni – csak tovább kérdezgetik.
A próféta
Ekkor áll fel Jézus prófétai módon és mondja:
Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.
Ezután lehajolva tovább írt. És már mint próféta írt. A Jeremiás könyvében olvassuk ezt a próféciát:
Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az Urat, a folyóvíz forrását.[4]
És olvassák a vádlók saját neveiket. Mint próféta írja a neveket. Leleplezik őket a Mindenható a szívük szándékában és cselekedeteikben.
A törvény ugyanis arról is rendelkezett, hogy halált érdemlő bűnben csak két-három megbízható tanú szavára lehetett csak halálos ítéletet hozni, és az első köveket maguknak a tanúknak kellett dobniuk – a tanúságtétel bizony komoly felelősséggel is járt.[5]
Ezek a vádlók szembesülnek önmagukkal. De és vegyük észre ezt: ez is kegyelmi pillanat. Kegyelmi pillanat nemcsak az asszony számára, hanem a vádlók számára is.
Szembesülni önmagaddal Isten szavában – akármilyen sötétséggel is nézel szembe: kegyelmi pillanat. A vádlóknak is, akik viszont ezt a kegyelmi pillanatot is elszalasztották. Szembesültek önmagukkal, de kegyelmet kérni Jézustól már nem tudtak. Milyen szörnyű ítélet ez!
Ne hagyd elszaladni az esélyt, ha Isten szembesít. Ne mondd azt, hogy Isten Igéje előtt kényelmetlen helyzetbe kerültem, lelepleződtem, ide se jövök többet. Mert Jézus Lelke nem azért leplez le, hogy elítéljen. Azért leplez le, hogy Istennel egyetértve ítéld el magadat, hogy így nyíljon ki a kegyelem trónjához vezető út.
Az asszony megmenekülése
Ha önmagukkal szembesülve nem szivárognak el egyesével, akkor nemcsak az asszony megmentésének, hanem saját megmenekülésüknek is részesei lehetnek.
Jézus egyedül maradt az asszonnyal. Minden vádló elment. Ekkor bizonyította Jézus, hogy mennyire igaz az, amit korábban magáról mondott:
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.[6]
Nincs ott egy vádló sem. Nincs senki, aki elítélné őt.
Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!
Hogy világosan lássuk azt, hogy Jézus itt mit mondott, tisztáznunk kell azt is, hogy mit nem mondott.
- Először is nem mondta azt, hogy ez az asszony nem bűnös, vagy nem számít, hogy mit tett. De sokan szeretnék ezt így olvasni. De nem. Nem is hivatkozott ilyen-olyan mentő körülményekre, vagy hogy amit tett mégsem olyan súlyos, hogy halálos ítéletet érdemelne. Szó sincs arról, hogy megváltoztatta volna a törvényt. Jézus a házasságtörés kérdésében következetesen a legszigorúbb álláspontot képviselte.
- Jézus azt sem mondta, hogy a társadalomban ne lenne szükség igazságszolgáltatásra. Ellenben arra felhívja a figyelmet: „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.”[7]
Jézus itt kegyelmet gyakorolt egy bűnös fölött. Megteheti ezt mint minden kegyelem forrása. Mint engesztelő áldozat a bűneinkért, mint Isten Báránya. Ezt a kegyelmet szalasztották el a vádlók, mert azzal, hogy elmentek, elismerték azt, hogy ők maguk is bűnösök. Ők elszalasztották a kegyelmet.
Így jutunk el a címben feltett kérdéshez is: Mihez kezdesz a kegyelemmel?
Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!
A történet itt ér véget. Nem ismerjük az asszony reakcióját, további sorsát sem. Nem is kell ismernünk. Azt kell megértenünk, hogy amikor Isten Lelkével elér bennünket a kegyelmi pillanat, hogyan tovább?
- Óriási megkönnyebbülés, hogy ezt megúsztam, és lehet újrakezdeni, folytatni?
- Vagy a kegyelem felszabadítja benned az újonnan kapott élet erőit? Krisztus életét? Ehhez viszont azt is meg kell tenned, hogy meghívod őt úrként az életedbe, hogy élhess a kegyelem szabadságában a bűntől szabadon.
A kegyelem mondata így teljes:
Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!
[1] Jn 7:37
[2] Sanh 6,8. Gerhard Kroll: Jézus nyomában, Szent István Társulat, Budapest. 334. o.
[3] 3Móz 20:10
[4] Jer 17:13
[5] 5Móz 17:7
[6] Jn 3:17
[7] Jn 7:24