Lekció: Jn 9:1-12

Alapige: Jn 9:13-17

Énekek: MonGYÁLdást

Jézus sok vak embernek adott látást, akár elvesztették azt, mint például Bartimeus, aki azt kérte Jézustól, hogy újra láthasson, akár vakon született, mint a felolvasott történetben meggyógyított ember. A vakság a bibliai jelképrendszerben nem csupán egy testi betegség, hanem annak az állapotnak a metaforája, hogy a bűnös ember nem képes látni Isten valóságát; Sem a világot úgy, mint Isten jó alkotását, sem a világ folyamatait, mint Isten keze munkáját, sem az emberi szem számára láthatatlan valóságot, amit hit által lehet „látni”. Tulajdonképpen semmit sem lát a szellemi értelemben vak ember. Ezért olyan fontos krisztusi cselekedetek és jelek azok, amikor Jézus vakokat is meggyógyít.

Ézsaiás a próféciáiban úgy beszél az eljövendő Krisztusról, aki a süketek füleit megnyitja az Írás szavának meghallására és a vakok szemeit megnyitja [vö. Ézs 29:18-19; Ézs 35:5-6] és ez örömre fogja vezetni az alázatosakat és a szegényeket.

Éppen attól jelek ezek, mert önmaguknál nagyobbra mutatnak – ahogy a vakon született ember esetében is történt mindez. Jézus nagyon kevés csodájának az utóéletét tudjuk nyomon követni. A vakon született ember ilyen – nemcsak a gyógyulásáról értesülünk, hanem annak fogadtatásáról és az életében végbement változásokról is. Meglátjuk ezen keresztül azt is, hogy mi történik egy emberrel, akinek megnyílik a szeme. Erről pedig azt is felismerheted, hogy megnyílt-e a te szemed? A teljes 9. fejezet lesz előttünk a János evangéliumából, de most csak egy részletet olvasok fel belőle, a mi újszövetségi igeszakaszt a Jn 9:13-17-et.

Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt. Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: „Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok.” Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak: „Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?” Ő azt mondta, hogy próféta.

Itt van tehát ez a vakon született ember, akit Jézus isteni természetéből fakadó isteni erejével meggyógyított. Azt figyelhetjük meg ennek az embernek az életén, hogy mennyivel mélyrehatóbb lett a változás annál, hogy a szemei meggyógyultak. Tudjátok, ahol Isten természetfeletti módon munkálkodik ott mindig mélyrehatóbb a változás annál, mint hogy egy beteg emberről leveszi a betegség terhét. Ennek az embernek valóban megnyílt a szeme és erről az tesz bizonyossá bennünket, hogy a fejezet végén azt olvassuk róla, hogy amikor Jézus megkérdező tőle:

„Hiszel te az Emberfiában?” [Jn 9:35]

Ezután tisztázták, hogy Jézus ez az Emberfia, azaz az Isten Krisztus, akkor így felel:

„Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.

Mi jellemzi tehát azt az embert, akinek megnyílt a szeme?

Bizonyságtevő

A legelső, amit megállapíthatunk, hogy bizonyságtevő ember lesz belőle. A változás az életében nyilvánvaló. Vak koldus volt – most pedig lát. Azok a szomszédok, akik ismerték őt csodálkozva látják a változást az életén. Ez a változás olyan nagy volt, hogy nem is biztosak abban, hogy tényleg ő az. Sokan úgy gondolják, hogy csak hasonlít hozzá.

A Jézus által véghezvitt változás olyan nagy, és annyira mélyreható, hogy az emberek még abban is elbizonytalanodnak, hogy tényleg ő e az. De ő maga tisztázza, hogy én vagyok az, aki vak voltam.

Bizony ez is bizonyságtétel. És mennyire fontos bizonyságtétel. Már csak azért is, mert ahol Jézus ténylegesen változást tud elérni egy ember életében, azon bizony elcsodálkoznak azok, akik korábban ismerték.

Mi történt veled? Hogy tudtál így megváltozni? Te, aki azelőtt mindig csak magaddal törődtél, hogyan lettél ennyire önzetlen? Te, aki csak a test gyönyöreinek éltél, hogyhogy elkezdtél törődni a lelki dolgokkal? Te, aki mindig csak panaszkodtál, mindig mindennel elégedetlen voltál, hogy lehet, hogy most olyan derűs és elégedett tudsz lenni? Te, aki annyira megbízhatatlan voltál, akinek semmit sem lehetett elhinni, hogy lettél ennyire megbízható? Mi történt veled?

Meg lehet ezt kérdezni tőled? A vaktól bizony meg lehetett kérdezni, mert a változás látható volt az életében. Ő pedig nem másról kezd el beszélni, mint arról, hogy Jézus mit tett az életében. Nem ő gyógyította meg magát. Nem is magától nyílt meg a szeme, hanem

Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. [Jn 9:11]

Jézus azt mondta nekem, én pedig elhittem neki és megtettem, amit mondott – most látok. Elhittem és elfogadtam, amit mondott és más ember lettem. A megnyílt szemű ember bizonyságtevő ember: annak a tanúja, amit Jézus tett az életében.

Bátor

Másodszor azt is láthatjuk, hogy ez az ember bátor ember lett, miután megnyílt a szeme. A bizonyságtétele erősítette és bátorrá tette azután is, hogy odavezették őt a farizeusokhoz. Ezt az odavezetést egy baljós megjegyzés kíséri, ami rosszat sejtet.

Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt.

Bizony érezhető az, hogy ez itt már nem egy jóindulatú érdeklődés lesz, hanem egy büntetővizsgálat. A szombat megsértésének vádja nagyon súlyos vád volt; elméletben akár halálos ítélettel is végződhetett volna; csak a római hatóság joghatósága miatt nem lehetett valakit kivégezni a szombat megsértése miatt, de a következmények így is súlyosak lehettek, ahogy a történet folytatódik a Jézus melletti kiállás miatti kiközösítéssel. Szóval újra kikérdezik, de most már egyértelműen ellenséges környezetben, és akár komoly következménye is lehet annak, amit mond.

Változtat-e a bizonyságtételén? Hogyan jött meg a látása?

Ő ezt mondta nekik: „Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok.”

Ekkor egy komoly szakadás támad a farizeusok táborában. Az egyik tábor azt mondja, hogy Jézus nem lehet Istentől, hiszen megszentségteleníti a szombatot. A másik, valószínűleg kisebb tábor viszont abból indul ki, hogy ilyen jelekre csak olyan ember lehet képes, akit nem terhelnek bűnök. Hogyan dönthető el a kérdés? Kérdezzük meg ezt valaha volt vakot. Mit mondasz róla?

Már ahhoz is kellett bátorság, hogy pontosan és hűségesen, torzítás nélkül elmondja egy ilyen környezetben hogy mi történt vele. De amit ezután mond, az már valódi bátorság, ami az igazságon nyugszik:

Ő azt mondta, hogy próféta.

Nem kezdte el mondogatni azt, hogy nem tudom; nincs róla véleményem és hasonlókat, hanem bátran a szemébe nézett a félelmetes farizeusoknak és azt mondta, amit a vele történtek alapján gondolt: Jézus próféta. Ennek óriási jelentősége van, mivel az ószövetségi próféták szolgálatában voltak ugyan csodák és jelek, de csak kisebb részük volt csodatevő, mint például Illés vagy Elizeus. Izráelnek abban az időszakában már nem voltak próféták, Keresztelő János leszámítva. Évszázadok óta nem voltak Istentől küldött próféták. Ezért is volt több ennek az embernek a bizonyságtételében, amikor Jézusról azt mondta, hogy próféta. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy minél többször kérdezik, minél többször tesz bizonyságot, a bizonyságtétele annál tisztább és erőteljesebb Jézusról.

De maradjunk még egy kicsit ennél a bátorságnál. Bizonyára sokan voltunk már úgy, hogy úgy éreztük a környezet nem felel meg annak, hogy mi bizonyságot tegyünk Jézusról. Mert az emberek ingerülten, ellenségesen reagálnak; sőt nemegyszer provokatív kérdéseket tesznek fel, amire úgy érezzük, hogy nem tudunk válaszolni – ezért inkább hallgatunk Jézusról. Amikor máshogy fogalmazunk egy elfogadó és barátságos környezetben, ahol Jézus Krisztust tisztelik és szeretik, és máshogy egy teljesen ellenséges környezetben. Máshogy nyilvánulunk meg a gyülekezetben és máshogy a világi környezetben.

Lássuk meg, hogy ez az ember, akinek megnyílt a szeme ilyen bátran vallotta Jézust prófétának, aki akkor még nem is tudta róla, hogy ő az Isten Fia, de azt tudta, hogy mit tett vele. Kálvin ezzel a bátorsággal kapcsolatban megjegyzi? „… mennyire szégyenteljes azok hűtlen hallgatása, akik félelemből megtagadják őt, vagy hallgatnak róla, pedig már azt is tudják, hogy Jézus az Atyja jobbján van és onnan jön el ítélni élőket és holtakat.” [Kálvin]

Megingathatatlan

A megnyílt szemű ember harmadszor megingathatatlan. Nem olvad el könnyen a bátorsága. Nem úgy, mint Péteré, aki először nagyon bátor a Gecsemáné kertben, de azután már háromszor is megtagadja Jézust, amikor felismerik, hogy hozzá tartozott.

A farizeusok már azt is kétségbe vonják, hogy valóban vak volt. A szüleit vonják be a tanúságtételbe. Hogy milyen volt a légkör, arról jól árulkodik, hogy a szülőket mennyire meg tudják félemlíteni, félnek attól, hogy kizárják őket a zsinagógából. Nagyobb volt a félelmük, mint a fiuk gyógyulása miatti örömük.

Megfélemlítéssel és a tekintélyükkel arra akarják rávenni, hogy Jézust bűnösnek mondja. Nem számít, hogy lát – Jézus gonosz erők hatására is meggyógyíthatta. De ő abból, amit Jézus vele tett, jottányit sem engedett. Azt hiszem különösen fontos látni ennek az embernek a példáját, hogy megingathatatlan az igazságban – vak voltam és Jézus meggyógyított. Bűnös voltam és Jézus megmentett. Beteg voltam és Jézus meggyógyított. És ha már ennyire erősködnek ő is még tovább erősödik a bizonyságtételében. Lényegében a saját tapasztalata és addig igeismerete alapján eljut a következtetésre, ami még jobban megerősíti:

az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni. [Jn 9:30-33]

Hogy tud ez az ember ennyire egyszerre bátor, megingathatatlan és ugyanakkor rendkívül ésszerű és logikus lenni? Úgy, hogy megnyílt a szeme. Ha pedig valakinek Jézus megnyitja a szemét, az nem egyszerűen lát, hanem egyre határozottabban és bátrabban tesz bizonyságot Jézusról, és ennek következtében egyre tisztábban is lát. Bizony ez a vak is egyre tisztábban lát.

1. Jézus meggyógyított.
2. Jézus rendkívüli
3. Jézus Istentől jött

Innen már csak egy lépést kell tenni, amit hamarosan meg is tesz –

• Jézus Isten Fia – Jézus Isten

Milyen szépen megmutatja ennek az embernek az erősödését a bizonyságában és a hitében, ami annak a következmények, hogy megnyílt a szeme és erről minden fórumon, minden egyes alkalommal, amikor erre sor került tisztán és világosan beszélt. A hitünk tisztaságára és erejére a szavainkkal kimondott bizonyságtétel erősítőleg hat. Megerősíti azt!

Krisztust dicsőíti

A bátor és megingathatatlan bizonyságtétele olyan dühöt váltott ki a farizeusokból, hogy teljesen kiközösítik az istentiszteletből. Ennek a súlyát egészen biztos, hogy nem tudjuk átélni; és nyugodtan feltételezhetjük, hogy megviselte ezt az embert ez a kiközösítés. Jézus nem is hagyja magára, hanem megkeresi őt. És teljesen felnyitja a szemét arra, hogy ki is ő, aki látást adott neki, sőt még többet is.

Bevonja abba az új lelki közösségbe, amit saját testében az Egyházban alapoz meg testének feláldozása által. Behívja és befogadja Isten országának a mennyei közösségébe ezt mutatja be az, ahogy ezt az embert elvezeti a Krisztus imádatára.

És leborulva imádta őt. Az az ember, akinek Jézus megnyitotta a szemét, bátor és megingathatatlan bizonyságtevője lesz; és minél hűségesebben vall Krisztusról a világ előtt, annál tisztább lesz a látása és a bizonyságtétele és annál jobban dicsőíti Krisztust.

Megnyílt-e már a szemed? Ha még nem és erre rámutatott a Szentlélek kérd őt: Uram, add, hogy lássak!