Lekció: Ézs 53:1-12
Alapige: Jn 12:37-43
Azok a szakaszok, amelyeket már most olvasunk János evangéliumában időben már mind a virágvasárnapi bevonulást követően történtek, ill. hangzottak el. A héten szerdán olvastuk Jézusnak a virágvasárnapi bevonulását Jeruzsálemben. A többi evangéliumhoz képest János kiegészíti a Virágvasárnapot követően történteket és Jézus elhangzott tanításait. Azokat írta meg evangéliumában, amelyek a többi evangéliumba nem kerültek be.
Tudjuk, hogy Jézus virágvasárnap után még egy ideig nyilvánosan tanított. De amikor annak vége szakadt, elrejtőzött a nyilvánosság elől, valószínűleg szerda estétől, és csak tanítványaival töltötte az idejét és őket tanította.[1]
Amikor befejezte a nép nyilvánossága előtti munkát, János ír egy rövid összefoglalást munkásságának eredményességéről. Ezt az összefoglalást olvasom ma igehirdetésem alapigéjeként. Jn 12:37-43
Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik:
Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?
Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta:
„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”
Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.
Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.
Ebből az összefoglalásból az derül ki, hogy Jézus munkásságának eredménye: hitetlenség. Végül ennyit ért el Jézus.
Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne …
Viszont, ha figyelmesen olvassuk végig a szakaszt, akkor kétféle hitetlenséggel is találkozunk benne. De erről majd később.
A gyülekezet kérdése
Mivel János az eseményekhez képest évtizedekkel később írta az evangéliumát, kb. ötven évvel[2] az események után, így már belefűzött rövid értékeléseket és magyarázatokat. Az akkor gyülekezet, akik már egy későbbi hívő nemzedék tagjai voltak, nem értették a Jézussal szembeni hitetlenség okát. Ezzel az értékeléssel és magyarázattal ezt segít nekik megérteni.
Mi lehetett a gyülekezet kérdése? Olyan kérdés ez, ami még évezredek távolságában is megfogalmazódhat bennünk. Olvasva az evangéliumok beszámolóit Jézus tanításáról és különösen tevékenységéről, amelyekben jó sok természetfeletti jellel is bizonyságot adott mennyei származásáról és küldetéséről, bizony feltesszük a kérdést: miért nem hittek benne az emberek? Azt elhitték, hogy meg tudja gyógyítani az embereket; érezték a tanításában rejlő szellemi erőt, sokan vonzódtak is hozzá. De a végeredmény mégis hitetlenség. János egy helyen azt írja, hogy testvérei sem hittek benne. A tanítványok hitetlenségére és kicsinyhitűségére is több példát bemutatnak az evangéliumok? Szóval miért nem hitték, hogy Jézus az Isten Fia? Miért nem hitték, hogy ő a Krisztus, a megváltó? Mert a végeredmény mégiscsak ez: mégsem hittek benne.
Benned vajon még soha nem fogalmazódott meg a gondolat: ha én láttam volna a béna talpra állítását én bizony hittem volna benne? Ha én látom a vak szemének a meggyógyítását: én bizony hittem volna benne. Ha én láttam volna a leprások megtisztulását, ha ettem volna a megsokasított kenyerekből – én bizony hittem volna. Mert mi nem láthatjuk azokat, amiket ők láttak. Nem arra gondolok, hogy nem láthatjuk Isten munkáját ma is. Hanem arra, hogy ott állt előttük a Krisztus. Ők közvetlenül Krisztust hallották – nem az írott vagy a hirdetett igén keresztül szólt hozzájuk. Ott voltak a jelek. Az egyértelmű, előre megmondott krisztusi jelek: mégsem hittek benne. Nem hitték el, hogy ő a Krisztus. Követték őt, ünnepelték is sokan, de végül mégsem adták át az életüket neki. Nem tették életük urává – sőt végül meg is feszítették az Isten fiát, ahogy a korinthusiaknak Pál is összegzi:
ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.[3]
Ha valaki közületek hitből azt mondja, hogy ő hitt volna, még csak nem is mondom, hogy téved. Hiszen hiszel benne azzal a hittel, amit Tamásnak mondott Jézus:
boldogok, akik nem látnak és hisznek.[4]
Mégis meg kell birkóznunk ezzel a kérdéssel: hogy lehet, hogy azok, akik bár olyan sok jelet láttak tőle, mégsem hittek. Hitetlenségük elutasításba és Krisztus elvetésébe torkollik. Szakaszunkban ez az első fajta hitetlenség:
Krisztus elutasítása
A hitetlenség magyarázata
János apostoli tekintéllyel és a Szentlélek világosságába helyezve magyarázza meg ennek az elutasító hitetlenségnek az okát. Az ok pedig az, hogy Isten előre megmondta így lesz. Az Úr szenvedő szolgájáról szóló próféciát így kezdi Ézsaiás, amit János is idéz:
Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?[5]
Miután pedig feltette ezt a kérdést a próféta, leírja, hogy az Úr Szenvedő Szolgája, akit az Úr mindnyájunk vétkéért sújtott, aki elől eltakartuk az arcunkat és akit megvetettünk, mégis a mi bűneinket hordozta. Így a prófécia bevezető kérdésére a válasz. Senki. Senki nem hitte el, amit hallottunk; és senki előtt nem lett nyilvánvalóvá az Úr hatalma.
Isten előre megmondta, hogy elküldi az ő Szolgáját, az ő Fiát választottai közé és senki nem fog hinni benne, sőt megvetik és elutasítják őt. Természetesen többet is mond, és felmutatja, hogy az Úr terve szerint ez lesz a bűnökből való megváltásunk útja. De nemcsak Jézus szenvedését mondja el előre a prófécia, hanem azt a hitetlenséget is megjövendöli, ami körbe fogja venni őt. János az evangélium bevezetésében előre megmondja az olvasóknak, hogy úgy olvassátok az evangéliumot, hogy tudjátok mi lesz a vége:
Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.[6]
Meg is erősíti ezt Ézsaiás egy másik próféciájával, ami akkor hangzott el, amikor az Úr elhívta Ézsaiást és elmondta neki, hogy mi lesz a küldetése:
„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”
Az evangélium világossá teszi, hogy ez nem pusztán egy Ézsaiásra szabott küldetés, hanem egyben szól a Krisztusról is, akinek dicsőségét már Ézsaiás akkor láthatta.
De hogyan vezeti be János ezt a gondolatot, nem hittek, mert nem tudtak hinni. Így mondja:
Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”
Azt mondja tehát az evangélium, hogy a jeleket látva mégsem hittek, de azért nem hittek, mert nem tudtak hinni. Egyszerűen képtelenek voltak hinni. De vajon ez valamilyen végzetszerű képtelenség, ami azt jelenti, hogy ha akartak sem tudtak volna? Vagy valami másról van szó? Vajon arról van szó, hogy ezeket az embereket Isten nem engedte hinni, és azért voltak képtelenek? Eleve képtelenek voltak hinni és azért nem hisznek? Isten elve bezárta őket a hitetlenségbe, utána meg jól megbünteti őket a hitetlenségükért?
Nos azért tettem fel újra és újra egy kicsit másképp ezeket a kérdéseket, mert vannak a Szentírásnak nehezen felfejthető igazságai. Ez egy ilyen igazság.
Ennek megértéséhez induljunk el onnan, hogy magunkban válaszolunk a következő kérdésekre:
- Hinni vajon könnyű? (Igen/Nem)
- Hinni vajon nehéz? (Igen/Nem)
Nos bármelyik kérdésre igennel válaszoltál, a válasz rossz volt. Hinni nem könnyű, és nem is nehéz. Hinni lehetetlen.
A hit lehetetlensége
Ugyanis a hitet nem magunkban és magunkból munkáljuk ki. Sokan, amit hitnek gondolnak, az babona vagy hiszékenység. A bibliai, Krisztusban való hit teljesen más. Ahhoz, hogy képesek legyünk hinni meg kell kapnunk a Szentlélek által Isten szívbeli kinyilatkoztatását, ami a hitet munkálja bennünk. Sokszor idézzük, talán néha nem is elég átgondoltan azt, amit Pál mond az efezusiaknak:
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.[7]
Lássuk meg, hogy nemcsak a kegyelem ajándék, hanem a hit is a szívünkbe a Lélek által kinyilatkoztatott ajándéka Istennek, amivel azután Isten minden ajándékát el tudjuk fogadni.
Nos, mit jelent ez alapigénk felől nézve, amikor azt mondja János a jézusi jelek tanúiról, akik nem tudtak hinni.
Azt, hogy a számukra ugyanolyan lehetetlen volt hinni, mint a mi számunkra. Szó sincs arról, hogy az emberek képesek lennének hinni, képesek lennének hitből Isten választani, de Isten közülük kiszemel egyeseket, akiket elzár a hit elől, bezárja az elméjüket és ők emiatt nem hisznek és elkárhoznak. Egészen más a helyzet.
Meg kell értenünk és alázatosan elfogadnunk, hogy az emberek a bűn miatt egytől-egyig képtelenek Isten választani. Ezt megerősíti Jézus is, amikor egyszer azt mondja a tanítványainak:
Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki … titeket …[8]
A bűn az, ami eleve vakká és süketté tesz bennünket Isten szentségére és szeretetére. Így közeledik hozzánk Krisztus az evangéliummal – és az evangélium ereje megnyitja a szemeinket és a füleinket Isten dicsőségének a meglátására, füleinket szavának meghallására és a szívünket Isten szeretetének befogadására. Ha valaki ezt nem hajlandó engedni, aki újra és újra visszautasítja Krisztust, az evangélium kegyelmét, azokról mondja az Írás azt, hogy Isten egy idő után megkeményíti a szívüket. És eljön az idő, amikor már benne maradnak abban az állapotban, hogy nem hallanak, nem látnak, nem tudnak megtérni és hinni.
De, amikor János megmagyarázza a hitetlenségük okát, elsősorban mégsem róluk akar beszélni, hanem olvasóiról, ahogy az igehirdetésben Isten sem másokról akar beszélni veled, hanem rólad. Ez az igehirdetés hallgatásának egyik fontos alapszabálya. És ha János enged minket belelátni az ő hitetlenségük hátterébe; és enged belátni a hitetlenség hátterébe, azt nem azért teszi, hogy botránkoztasson bennünket, hanem azért, hogy meglássuk mekkora kegyelem az a számodra, hogy megismerted az evangéliumból Jézus Krisztust és nem elutasítottad a benne, mint megváltódba vetett hitet, hanem elfogadtad? Mert a Szentlélek képessé tett téged arra, amire nélküle képtelen voltál. Mert nem könnyű hinni. Nem is nehéz hinni. Lehetetlen hinni, amire Isten hatalma tesz képessé. Mert ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges[9], mondja Jézus.
Krisztus elhallgatása
János azonban bemutat egy másfajta hitetlenséget ebben a szakaszban. Ezt olvassuk:
Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.
Izgalmas kérdéseket vet fel ez a szakasz. Nyilván az első kérdés az, hogy miért beszélek én ebben az esetben arról, hogy János itt egy másfajta hitetlenséget mutat be, ha azt mondja, hogy a vezetők közül sokan hittek benne.
Nézzük egy kicsit messzebbről, mert további izgalmas kérdéseket is felvet ezeknek az embereknek a hite, amely nem lett Jézushoz tartozás megvallásává. Nem vallottak színt Jézus mellett két okból sem. Egyrészt a zsinagógából való kizárás félelme miatt, másrészt többre becsülték az emberektől elnyerhető dicsőséget, mint az Istentől nyerhető dicsőséget. Úgy tűnik, hogy János azért ezt nem dicsérőleg írja róluk. Nem is megértőleg.
Anonim keresztyénség
Az az izgalmas kérdés merül fel, hogy létezhet-e anonim keresztyénség? Az anonim keresztyénség álteológiája azt tanítja, hogy Isten azoktól sem tagadja meg a kegyelméből az üdvösséget, akik bár nem vallják Krisztust, nem hisznek benne, vagy még csak nem is hallottak róla, de mintegy a cselekedeteikkel megvalósítják Isten szándékát, az Isten vagy Krisztus szerinti életet. Magyarul: a Krisztusban való hit nélkül is meg lehet valósítani a keresztyén életet. Nos ez az álteológia az, ami egy az egyben szemben áll a bibliai kijelentéssel, hatalmas ördögi hazugság és nemhogy közelebb nem viszi az embereket Krisztushoz, hanem egyenesen távol tartja őket tőle. Mit mond Isten?
Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.[10]
Egyenes és világos beszéd – hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt. És hogy mi a hit, azt Jézus világosan elmondja ezekkel a szavakkal többször is:
Hisz énbennem …[11]
Titkos tanítványság
A Krisztusban való hit nélkül egyszerűen lehetetlen Istennek tetszeni. De itt nem is ilyen típusú anonim keresztyénekről van szó, hanem olyan emberekről, akik Jézusban hisznek. Jézus titkos tanítványairól, akik ettől a titkosságtól valamiféle védelmet reméltek. Amit viszont hozzátesz János, abból érzékelhető, hogy a hitüket nem tekinti megtartó hitnek, hiszen magukban tartják félelemből és emberi dicsőségvágyból.
Hogy mi mozgott ezekben az emberekben, nem tudom, csak sejtem. Gyanítom, hogy az az óvatosság, hogy kivárják, hogy mi fog történni. Ismerik a Jézus elleni gyilkos terveket. Úgy gondolhatják: ha sikerül elpusztítani Jézust, akkor túl sokat veszíthetnek. Ha pedig Jézus diadalra viszi a messiási programját, elfoglalja Dávid trónját, akkor majd előállnak, hogy ők mindig is hittek benne. Úgy érzem helyezkednek, biztonsági játékra törekednek.
Vajon akkor ez most hitnek tekinthető? Beszéljen erről Jézus maga, akinek szavait szintén János jegyezte le az evangéliumban.
Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?[12]
Látjuk már, hogy mit is akar megmutatni valójában János? Hiába gondolja azt valaki, hogy ő hisz Jézusban, ha egyszerűen elhallgatja, hogy hisz benne, ha elhallgatja, hogy Jézushoz tartozik. Ahogy nincs Krisztusban való hit nélküli keresztyénség, úgy nincs a Krisztus megvallása nélküli keresztyénség sem. Mert ha ezeknek a titkos tanítványoknak a „hitét” nézzük, és továbbvezetjük a történetet mit látunk. Hogy Jézus keresztre-feszítésében bizony részük lett. Ez a hit csak egy másfajta hitetlenség – a Krisztus elhallgatásának hitetlensége.
Azt elfogadom, hogy az ember életében van olyan kezdő időszak, amikor mindez annyira új, annyira új a helyzete a világban, hogy félelmetes a Krisztus nevének a megvallása – különösen egy Krisztust elutasító, ellenséges környezetben: ahol gúny és káromlás érheti a hite miatt, vagy bizonyos helyeken és időkben még rosszabb. De ha így marad, annak a hit is és az üdvösség is kárát látja. Ahogy egyszer valaki fogalmazott:
A titkos tanítványság fogalmi ellentmondás: mert vagy a titkosság öli meg a tanítványságot, vagy a tanítványság a titkosságot.[13]
Jézus világos ígéretet fogalmaz meg azok számára, akik nem Jézus titkos tanítványai akarnak lenni:
Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.[14]
Kétféle hitetlenségről tanultunk ma:
- Az elutasító hitetlenségről – amihez azt a nagyon fontos igazságot kapcsoltuk hozzá, hogy hinni lehetetlen, ha Isten nem munkálja ki bennünk a hitet Lelkével. Hinni kegyelem. Viszont, aki újra és újra elutasítja őt, az végül azzal lesz kénytelen szembenézni, hogy Isten úgy megkeményíti a szívét, hogy már nem fog tudni hinni.
- Az elhallgató hitetlenségről – azaz a titkos keresztyénségről, ami valójában fogalmi ellentmondás, hiszen vagy a titkosság fogja megölni a tanítványságot, vagy a tanítványság a titkosságot.
Jézus Krisztus nem titkos, hanem mellett kiálló és a nevét megvalló követőket vár, aki hisznek benne, hogy tőle kapják az üdvösségüket és a dicsőséget.
Ámen.
[1] vö. Jn 12:36
[2] 85-95 között (Blum)
[3] 1Kor 2:18
[4] Jn 20:29
[5] Ézs 53:1
[6] Jn 1:11
[7] Ef 2:8-9
[8] Jn 15:16
[9] Lk 18:27
[10] Zsid 11:6
[11] vö. Jn 6:35; Jn 7:38; Jn 11:25 stb.
[12] Jn 5:44
[13] ismeretlen, közli J.M. Boice
[14] Lk 12:8