Lekció: Mt 22:41-46
Alapige: Zsolt 110
Énekek:
344 – Szenteltessék, Uram, a te szent neved
111 – Hálát adok, Uram, néked
173 – Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
630 – Zengd Jézus nevét, zengd, világ
2023. május 6-án nagyszabású koronázási ünnepség keretében koronázták brit uralkodóvá II. Erzsébet fiát, III. Károlyt a Westminster apátságban. 70 éve volt az azt megelőző utolsó királyi koronázás a briteknél, Hogy mennyire volt nagyszabású ez a koronázás? Összesen 2200 meghívott vendég vett részt az ünnepségen, a koronázási menet 1,4 km hosszú volt és a teljes költsége 72M fontra rúgott – ez kb. 30 milliárd forintnak felel meg. A szertartás kb. 90 percig tartott. De mindez eltörpül Erzsébet koronázási szertartása mellett, amelyen 8000 meghívott vendég vett részt, 3 órás volt a koronázás és 3,5 km hosszú volt a koronázási menet. Költségekről nincs információm.
Nem is véletlen, hogy az európai uralkodócsaládok nem tartanak ilyen nagyszabású koronázási ceremóniát – azért még a jómódúbb országokban is van hova tenni 30 milliárd forintot. De azért álljunk meg egy kicsit. Tényleg észrevétlennek kell lennie egy ún. trónralépésnek?
Néhány évvel ezelőtt a református zsinat hozott egy olyan szabályozást a lelkész-beiktatásokra, hogy miután az új lelkész elfoglalta a lelkészi állását, menjen el hozzá az esperes és a lelkészi hivatalban egyszerű és szerény körülmények között iktassa be hivatalába a lelkipásztort. Nos, erre a gyülekezetek mondták azt, hogy ne már! Azért jó esetben ez a gyülekezetnek is egy olyan ünnepe, amit méltó módon szeretnének megünnepelni. És én is azt hiszem, hogy így van rendjén, még ha személyesen nem is vagyok híve a nagyszabású ünnepségeknek, ennél visszahúzódóbb a lelki alkatom. De egy új lelkész hivatalba lépése mégiscsak egy gyülekezetet életét meghatározó esemény, ahogy egy király trónralépése meghatározó egy királyság számára.
Ma egy király-zsoltár lesz az alapigénk, amelyet a bibliakutatók a júdai királyok trónralépési zsoltáraként azonosítottak. Alapigénk: Zsolt 110.
Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!
Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.
Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.
Kinek írta Dávid a zsoltárt?
A nagy kérdés: ha ez a zsoltárt királyi koronázási zsoltárként is használták, vajon Dávid tényleg annak szánta-e, amikor ezt írta? Erre rögtön választ kapunk az 1. versből:
Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!
Érdemes a fordítást egy kicsit megvizsgálni, ahhoz, hogy Isten Igéje teljes értékében táruljon fel előttünk. Akik egy kicsit tájékozottabbak a Szentírás világában, azok tudják, hogy ahol az „úr” kifejezés mindkét betűje nagy, tehát így néz ki „ÚR”, ott a Szentírás eredeti nyelvében mindenhol Isten neve a Jahve szó szerepel, ahol pedig kisbetűvel van írva, vagy a nagy Ú-t ki „r” követi, ott egy másik szó szerepel (az adonáj).
A zsidók még bibliaolvasás közben sem mondták ki a Jahve nevet, mindenhol az „adonáj” szót használták; ebből ered az a fordítási szokás, hogy a fordításokban is az „ÚR” szóval helyettesítik a kimondhatatlanul szent nevet. Tehát ha ennek megfelelően fordítjuk, akkor a következőt kapjuk (itt most a szent nevet más kifejezéssel adom vissza):
Így szól [az Örökkévaló Isten] az én Uramhoz …
Van azonban még egy fontos kifejezés, amit fontos látnunk, ez pedig az „így szól”. Itt ugyanis nem egyszerű megszólalásról beszél Dávid, hanem kinyilatkoztatásról, és most rögtön módosítsuk is a fordítást:
Az [Örökkévaló Isten] kinyilatkoztatása az én Uramnak …
Dávid tehát kapott egy kinyilatkoztatást az Úrtól, amiről tudja, hogy az nem neki szólt, hanem valaki másnak, akit urának nevez. Neki ezt kell továbbadnia; tehát nem az utódainak szól ez, hogy koronázásukkor ezzel is ünnepeljék őket, hanem valaki olyannak, akit urának nevez.
Ki lehet Dávid ura? Ki az, aki fölötte áll? Hiszen ő Izráel királya, sőt a dávidi királyság egy ténylegesen szuverén, önálló királyság, nem fizet adót nála hatalmasabb királyoknak, egyetlen nagy birodalom sem csorbítja a dávidi királyság szuverenitását. Volt azonban Dávidnak egy ígérete Istentől, amiről Péter apostol így tett bizonyságot:
Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára;[2]
Dávid tehát ígéretet kapott arra, hogy nemcsak a közvetlen utódja fogja őt követni a jeruzsálemi trónon, hanem a teljes világ fölött uralkodó („akinek adatott minden hatalom mennyen és földön”) Krisztus-király is az ő vérszerinti leszármazottja lesz. Mindezzel együtt teljes tiszteletet ad neki, amikor „uramnak” nevezi őt.
Ez a zsoltár tehát valóban koronázási zsoltár, amely azonban nem a júdai királyok koronázására íródott – mégha használták is arra -, hanem a Krisztus megkoronázásának zsoltára ez. Nem is a júdai királyoknak szóló kinyilatkoztatás ez, hanem a Krisztusról szóló kinyilatkoztatás ez magának a közöttünk testben élő Krisztusnak. Ez egy üzenet az Örökkévaló Istentől saját tulajdon fiának Krisztusnak, hogy megerősítse abban, hogy őt rendelte Megváltóul és Krisztusul az egész világ számára.
Krisztus kérdése
Ezt Jézus világosan megértette, hogy róla szól. Ellenségei azonban nem akarták felismerni és elismerni őt annak, akinek az atya rendelte. Így Jézus az utolsó vitájának a zsidókkal éppen ez a zsoltár került a középpontjába. Ki a Krisztus? Ez volt Jézus kérdése:
Mi véleményetek Krisztusról?[3]
Ez a fő kérdés. És hogy miért éppen a 110. zsoltár alapján tette fel nekik a kérdést? Mert ebben a kérdésben ott van: megkoronázzátok-e Krisztust? A Dávid utódját, akit Dávid az Urának nevez. Tudjuk, hogy megkoronázták, de nem a dicsőség koronájával, hanem töviskoronával.
Jézus életét végigkísérte a találgatás, hogy kicsoda ő.
Ki ez, hogy szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?[4]
Teszik fel a kérdést azok, akik szemtanúi voltak a háborgó tenger és a viharos szelek lecsendesítésének.
Kinek mondanak engem az emberek?[5]
Teszi fel a kérdést a tanítványainak. De azután személyesen hozzájuk fordul:
Hát ti kinek mondotok engem?[6]
Te vagy a Krisztus[7]. – válaszolja Péter.
No de miféle Krisztus? Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek látjátok őt? Milyennek látjátok őt?
Most nézzük, hogy milyennek jelenti ki Krisztust ez a zsoltár. Fontos, hogy ezáltal is gazdagodjon a Krisztus-ismeretünk. Mert higgyétek el – olyan sokféle vélemény van Krisztusról. De vajon mindegyik igaz? Vagy némelyik nézőpont nem túl szegényes? Márpedig minél teljesebb – egészen teljes itt a földön sosem lesz, majd csak a színről-színre látáskor -, minél gazdagabb, annál erősebb leszel a hitedben és az üdvösségedben.
Szokatlan Krisztus-kép
A zsoltárban egy szokatlan Krisztus-kép bontakozik ki előttünk, ami nagyon eltér attól, amit sokan az Újszövetség alapján, néha bizony egyoldalúan alakítunk ki magunkban. Ebben a zsoltárban elég sok erőszakos szimbólumot találunk, ami bizony eléggé eltér attól a Krisztustól, akit olyan sokszor elképzelünk magunknak.
Ez a zsoltár ugyanis a Krisztus végső győzelméről és uralmáról szól, amikor diadalt arat ellenségei felett. Ilyen kifejezéseket használ:
Ülj a jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.
Mindez abból az ókori szokásból táplálkozó kifejezés, amikor egy ókori király legyőzte ellenségeit a lábával a legyőzötteknek anyakára lépett. A honfoglaláskor is ez történt, ahogy Józsué könyvében olvastuk:
Miután odavitték ezeket a királyokat Józsuéhoz, magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele jártak: Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára! Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára.[8]
Az 5-6. versekben azt olvassuk:
Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét.
Az ítélet az Úr haragjának napján sokak végső halálát fogja elhozni. Olyan ez, mint amikor egy csata után mindenhol holttestek hevernek porrá zúzott koponyával. Borzasztó látvány, ha elképzeljük.
A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy Isten és ellenségei között lesz egy végső ütközet, amikor Isten minden ellensége egyetlen nagy szövetségbe fog össze Krisztus és népe ellen, de ezt az ütközetet Krisztus fogja megvívni ellenségei ellen és mindannyian el fognak pusztulni.
Világos, hogy Krisztus, az Isten Fia győztes hadvezér, aki diadalra vezeti seregeit az ő haragja napján.
Ekkor jön szembe velünk a kérdés: hol van annak szelídségnek és gyengédségnek a lelke, amiről a Szentírás máshol tájékoztat bennünket a Krisztussal kapcsolatban. Ézsaiás így prófétált:
Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.[9]
Sokan itt ellentmondást vélnek felfedezni. Pedig nincs itt ellentmondás, ha megértjük azt, hogy Krisztus nem mindenkivel egyformán bánik. Ahogy a pásztor gyengéd a nyájához, de heves és félelmetes a farkasokkal szemben, úgy Krisztus is kedves és gyengéd azokhoz, akik a gondjaira bízzák magukat, de akik akarattal és makacsul elvetik Őt és megvetik az ő meghívását, megtapasztalják majd, hogy milyen szörnyű és félelmetes hatalommal ruháztatott fel.
Gyűjti seregeit
Addig is azonban gyűjti seregeit, akik önként beállnak seregébe. Így olvassuk a 2-3. versben:
Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz.
Hatalma pálcáját kinyújtja, amivel hív és toboroz most is önmagához.
Eszter könyvében olvasunk egy érdekes esetről. Amikor Eszternek be kellene mennie Ahasvérós királyhoz, hogy könyörögjön a zsidókért, azt mondja a nagybátyjának, hogy hívatlanul nem mehet. Ha bárki hívatlanul megy be a király elé, azt kivégzik. Ez alól csak az mentesítheti, ha a király kinyújtja felé aranypálcáját. Így ment be Eszter azután a király elé, aki kinyújtotta felé a pálcáját és életben maradt Eszter és elmondhatta a királynak a kérését.
Krisztus így nyújtja ki hatalma pálcáját feléd – ezzel toboroz az ő követő népbe, mert ő gyűjti azok seregét minden népből, akik követni akarják őt. És nem akárhová követjük Krisztust: utunk a mennybe vezet, a szent öltözet, a fehér ruha is erre utal.
Ézsaiás így örvendezik:
Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.[10]
János pedig látja azok lelkeit, akik vértanúságot szenvedtek Krisztusért:
Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.[11]
Erről a diadalmas királyról szól a zsoltár, aki a mi Krisztusunk, aki nemcsak diadalmas király, hanem örökkévaló főpap is, aki önmagát adta áldozatul a bűneinkért. Kiderül, hogy ez a hatalmi pálca kegyelmi pálca is. Kegyelemmel toboroz követői közé, hogy haragjának napján már ne előtte legyél, hanem mögötte, az őt követők seregében.
Térjünk vissza Krisztusnak a kérdéséhez:
Mi a véleményetek Krisztusról?
Olyan diadalmas király-e, akit te is életed urává koronázol?
Mikor imádkozzuk ezt a zsoltárt?
Mivel a zsoltárok imádságok és megismertük ennek a zsoltárnak az üzenetét, tegyük fel a kérdést, hogy mikor imádkozzuk, mikor imádkozhatjuk ezt a zsoltárt?
- Mindenképpen imádkozhatjuk ezt a zsoltárt, amikor királlyá akarjuk koronázni őt az életünkben és szeretnénk az őt önként követő seregbe tartozni.
- Imádkozhatjuk ezt a zsoltárt akkor, amikor elhalványul előttünk annak a hite, hogy Krisztus diadalmas király, aki le fogja győzni minden ellenségét.
- Imádkozhatjuk ezt a zsoltárt akkor, amikor nincsenek szavaink arra, hogy őt diadalmas királyként imádjuk.
- Imádkozhatjuk ezt a zsoltárt akkor úgy tűnik, hogy e világ gonosz hatalmai diadalmaskodnak Isten gyermekei fölött – erősíthetjük magunkat a zsoltár szavaival, hogy Krisztus le fogja zúzni ezeket a hatalmasságokat, amelyeket az ördög tart fogságban és mozgat.
Mi a véleményetek a Krisztusról? Imádkozzátok ezt a zsoltárt, hogy „Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!”
[1] RÉ 630
[2] ApCsel 2:29-30
[3] Mt 22:42
[4] Mt 8:27
[5] Mk 8:27
[6] Mk 8:29
[7] Mk 829
[8] Józs 10:24
[9] Ézs 40:11
[10] Ézs 61:10
[11] Jel 6:11