Lekció: Zsid 12:1-3

Alapige: Zsolt 121

Énekek: 121. 183. 201. 822.

Az utóbbi időben reneszánszát éli a zarándokútra indulás. Többen beszámolnak sikeres El Camino utakról, amely talán a leghíresebb és legnagyobb keresztyén zarándokút. Az erdei ösvényeken már nemcsak az ún. túristajelzésekkel találkozhatunk, hanem már zarándokjelekkel is, a fésűs kagyló jellel, amely a Szent-Jakab utat jelöli (ez az El Camino), illetven vannak ún. Mária utak is. Mindebből kiviláglik, hogy a keresztyén zarándoklat inkább a római katolikus kultúrára jellemzőbb. De el- elindulnak ilyen zarándokutakra nem vallásos indíttatásból, vagy éppen valamiféle keresésből emberek; az viszont bizonyos, hogy a zarándoklat kultúrája elsősorban a római katolikus hitgyakorlatban tekinthető általánosnak, maguk a zarándokutak is elsősorban ebben a kultúrában lelhetők fel.

A zarándoklat mint olyan megjelenik nemcsak a keresztyén hit gyakorlatában, hanem általában a vallásos kultúrákban. Az iszlámban minden igazhívő muszlimnak legalább egyszer az életében el kell mennie zarándoklatra mekkai Kába kőhöz. Általában egy jól végigjárt zarándoklatról olyan beszámolókkal lehet találkozni, hogy ez komoly változásokat hozott a zarándok életében.

Napi igeolvasásunk során a zsoltároknak egy olyan csoportjával találkozunk tegnap óta, amelynek visszatérő címe ez: zarándokének; régiesebben: grádicsok, azaz lépcsők éneke. Ez a zsidó zarándoklatokra utaló kifejezés, amikor egy-egy nagy ünnep alkalmával Izráel falvaiból és városaiból elindultak a hívők, hogy a Szentélyben ünnepeljék az Urat. Ez sokszor több napi nehéz utat jelentett, egy-egy falu közössége együtt kel útra és út közben ezeket a zsoltárokat is énekelték és imádkoztak. Innen ezeknek a zsoltároknak az elnevezése. Mai zsoltárunk egy ilyen zarándokének. Alapigénk a 121. zsoltár, és az igehirdetésnek ezt a címet adtam: Honnan vársz segítséget?

Zarándokének.
Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Ezt a zsoltárt nagy valószínűséggel elinduláskor énekelték. Hogy milyen induláskor azt már nem lehet teljes biztonsággal megállapítani

1. Lehetett a temploma induláskor a zarándokok és az otthon maradottak közös éneke, amikor útnak indultak és az otthonmaradók egy bátorító áldással indították útjára a zarándokcsoportot.
2. De énekelhették a templomból hazainduló zarándokok, ekkor viszont a léviták és papokkal együtt tették ezt, akik ennek a zsoltárnak a bátorításával indították útjára a hazatérő zarándokokat.
3. De akár felcsendülhetett egy zarándokszállásról való elinduláskor is reggel.

Nem tudjuk, hogy ezekből melyik igaz, de lehet akár mindegyik, ami viszont bizonyos: a zarándokúton való elindulással kapcsolatos. Akár a templom felé, akár hazafelé.

Mi fogalmazódik meg ebben a zsoltárban?

1. A zarándoknak a zarándokúton nehézségekkel, kihívásokkal és veszélyekkel kell szembenéznie és bizonytalan abban, hogy eléri-e a célját?
2. Ebben a bizonytalanságban megszólal a bátorító üzenet, hogy az Úr, akinek a nevében járja az utat, aki elé ünnepelni készül, vagy akinek a színe elől távozik az ünnepről, végig fogja segíteni ezen az úton, megőrzi, megtartja és célba segíti.

Hegyek között

Ezzel kezdi imádságát a zarándok

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?

Ebből a felkiáltásból vettem a mai üzenetünk címét is. Ezek a hegyek, amikről ő beszél egyszerre két dologra is utalhatnak.

Nehézségek

Utalhatnak azokra a nehézségekre, amelyeket le kell küzdenie. Általában ha elmegyünk túrázni, azt leginkább hegyes helyeken szoktuk megtenni. Az a tapasztalatom ennek ellenére, hogy amikor meg kell mászni egy magaslatot, az olyan nehezünkre esik. Még úgy is, hogy mi döntöttünk úgy, hogy arra megyünk.

Emlékszem, még 1991-ből, amikor a Fekete-erdőben túráztam egyszer egy magas hegyre kellett felmennem. (Volt pár hegy útközben). Egy nyílegyenes emelkedő volt fenyőerdőben – és ahogy felnéztem nem láttam a végét. Éppen ez adta a nehézségét – egy hosszú, egyenes emelkedő, amin a végcél sem látható és fogalmam sem volt meddig kell kaptatni. A zarándokok – különösen ókori körülmények között – nagyon is tisztában voltak vele, hogy sem veszélytelen, sem kényelmes nem lesz az út, ha el akarnak menni az Úr házába. Tele lesz az út nehézségekkel – vajon végig tud-e menni rajta?

Bálványok csábítása

De a hegyek utalhatnak a bálványok csábítására, a hamis istenekre is, amelyekbe a pogányok, a hitetlenek és az istentelenek a bizalmukat vetik.

A bálványtemplomokat és különféle szentélyeket is előszeretettel építették magaslatokra. Volt olyan időszaka Izráelnek, amikor ezeket a magaslatokat megszüntették, de történelmük nagyobb részében ott éltek közöttük és körülöttük is a bálványimádó pogányok a maguk isteneit tisztelve. Amikor útnak indultak az egyetlen igaz Isten egyetlen temploma felé felnéztek az egyik magaslatra: ott egy bálványszentély. Egy másik magaslatra, ott egy másik bálványszentély és így tovább. Tulajdonképpen azt vallották meg ezzel a zsoltárral, hogy amit ez a világ tud nyújtani a hívőnek, attól semmiféle segítséget nem várhat, sőt inkább akadályként tornyosul a hívők előtt, hogy megérkezzen az Úr színe elé.

Gondoljunk csak bele ebbe a kísértő lelki helyzetbe. Miért kellene elmenniük nagy nehézségek árán, akár több száz kilométert is a jeruzsálemi Szentélybe, amikor itt van közel egy másik szentély. Igaz, hogy csak Baal temploma van a közelben, de esőért őhozzá is tudok imádkozni nem? Hiszen ő a vihar és az eső istene. Lehetett válogatni a különböző istenségek között.

Jöhet segítség a hegyekről – ezektől a bálványoktól? Szó sincs róla! Ennél feljebb kell nézni. Ha nehézségekkel is jár az Isten iránti bizalom, ha nehézségeket is hoz magával az Isten elé járulás, mégsem a könnyebb utat választjuk, mert az nem vezet az életre, nem vezet az Istenhez.

De sokszor kínálkoznak a bálványok a maguk hamis üzeneteivel: legyen az a hatalomvágy, a siker utáni vágy, a boldogság utáni vágy. Hogyan adhatná ezt meg Isten, akinek a színe elé jutni annyi nehézséggel jár? Ezek a kísértő gondolatok újra és újra a bálványok felé akarják terelni a figyelmünket.

Mert nemcsak az ókori zsidó zarándokok számára jelent nehézséget eljutni a Szentélybe. Éppen ennyire nehéz egy olyan világban az egyetlen Istenbe vetett bizalom, ahol a hatalomvágy, a sikervágy, a boldogság utáni vágy bálványai szegélyezik a hívők útját és csábítanak arra, hogy ne az Istent keresd.

Megerősítés Istenben

A zarándokok számára a megerősítés és bátorítás szavai a következőt mondják el Istenről. Egymás számára nyújtanak bátorítást a zsoltár hitvallásának szavaival, de ezek a szavak természetesen egy magányos zarándok számára is erőforrást jelentenek, amennyiben élő Igeként van a szívében:

1. A segítségünk attól az Úrtól jön, aki megalkotta az eget és a földet. Ennek a bibliai alapú hitvallásnak komoly jelentősége van. A bálványistenek sokaságát soha nem imádták a mindenség teremtőjeként – a körülöttünk levő világ létrejötte a bibliai bizonyságtételben viszont az egyetlen igaz Isten teremtői munkájának a következménye. Ez az egyszerű bizonyság nagyon jelentős, mert azt vallja, hogy minden, amit körülöttünk, sőt magunk fölött látunk egyetlen teremtői akaratból állt össze – tehát fölötte áll mindennek, amiben az emberek hisznek hatalomban, sőt csak az ő kezében összpontosul minden természeti és természetfölötti hatalom.
2. Ez az Isten a zarándokok számára bizonyos segítség a célbajutásban. Ha a nehézségeink bennünket fárasztanak is, ő nem fárad el sohasem, hogy a benne bízóknak segítségére legyen.
3. Bízhatunk abban, hogy az övéit megőrzi – a zsoltár ígérete szerint – minden bajtól. Ezt azonban egészítsük ki annak a bizonyságtételével, amit Dávid a 34. zsoltárban így fogalmazott meg:

(20) Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.[2]

• Vagyis akik Isten útján készülnek Isten elé, folyamatosan az ő áldásában járnak.

Út az örökélet felé

A zarándoklat éppen attól zarándoklat, hogy a célja Isten, úton lenni Istenhez, Isten felé. Isten megváltott gyermekei megértik, hogy ha tesznek is ún. zarándoklatokat a földi életük egy-egy időszakában, mégis ez az egyetlen nagy zarándoklatnak egy rövid lelkigyakorlata: mert a földi életünk egy zarándoklat a mennyei szentély, a mennyei város felé, miután elfogadtuk Krisztus megváltását. Ő lett az utunk, aki által mehetünk a mennyei Atyához.

Amikor az Ószövetség áldásait és imádságait nézzük az csak egyféleképpen nyerhet értelmet a számunkra, de valójában még a zsidóság számára is. Isten minden áldását a Krisztusban készítette el a számunkra. Az Efezusiakhoz írt levél bevezetőjében azt írja az apostol:

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.[3]

Ezért hív bennünket ez a zsoltár is arra, hogy amikor „szemeinket a hegyekre vetjük”, akkor Jézusra nézzünk fel. Így mondja ezt Isten szava:

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.[4]

Jézusra nézzünk fel, aki még a kereszt nehézségeitől sem riadt vissza, hogy megtaláljuk a mennyei Atya kegyelméhez vezető utat. Mert csak őáltala van szabad utunk a mennyei Szentélybe. Valójában ezt a zarándokzsoltárt és annak áldásait csak Krisztusban tudjuk megragadni. Mert Jézus Krisztus az erőforrásunk földi utunkon.

Azt mondtam, hogy mi reformátusok nem rendelkezünk zarándokhagyományokkal, de volt olyan időszak a reformátusság életében, amikor a reformátusok csak zarándoklatok árán tudták megélni evangéliumi hitüket és megmaradni a hitben.

Az őrségi reformátusok emlékezethagyományában a mai napig él annak az emléke, amikor Rosti István megyei alispán 1739. november 23-án keltezett, Vas vármegye főispánjának címzett levelében részletesen beszámolt arról, hogy az Őrség református templomait sikerült a katolikus egyház részére elfoglalni. Arra is kitért ebben a jelentésben, hogy a nagyrákosi templom kivételével mindegyik ilyen elfoglalás „békében” történt meg.

Ezt követően II. József türelmi rendeletének kihirdetéséig[5], 42 éven át az őrségiek a megmaradt két templomba, Felsőőrbe és Kustánszegre járhattak istentiszteletre. Gyalogosan, szekereken, nem egy esetben már szombaton este útra keltek, hogy megtegyék a közel 50 kilométeres utat. Gyakran olyan sokan voltak, hogy a szilfák egyikére, amelyek mintegy körbeölelték a templomot, szószéket függesztettek fel és onnan szólt hozzájuk az Isten Igéje. Úrvacsoravételre pedig kisebb csoportokban mentek be a templomba. Az azóta is élő szájhagyomány szerint, amikor ezek a zarándokok, akik minden héten megtették az utat, Németfalu felől megérkeztek a kustánszegi határba és megpillantották a domb tetején magasodó ősi templomot, megálltak a férfiak, levették a süvegüket és zsoltáréneklésbe kezdtek:

„Szemem a hegyekre vetem, onnan felül nékem minden segedelmem. Isten az én reménységem, ki az eget formálta és e földet alkotta.”[6]

Bizony ez is zarándoklat volt, amikor igenis minden nehézség ellenére megindultak, hogy Isten élő igéjét hallgassák, aki megerősíti őket hitükben; hogy vegyék az úrvacsorát, mint Krisztus kegyelmének pecsétjét az életükön, és ne legyen kétségük, hogy földi zarándoklatuk végén a mennyei Szentélybe bebocsátást nyernek.

Mikor imádkozhatjuk ezt a zsoltárt?

1. Természetesen imádkozhatjuk, ha valamilyen zarándoklatra indulunk, vagy azon veszünk részt, de imádkozhatjuk hálaadásként is a megérkezéskor.
2. Imádkozhatjuk akkor, amikor nehéznek érezzük, hogy elmenjünk Isten Igéjét hallgatni a vasárnap megünnepléseként. Mert vagy túl meleg van, vagy túl hideg, vagy esik az eső, vagy csúszós az út, vagy vendégek jönnének, vagy főzni kell, vagy csak akkor van időnk van arra, amire hétköznap nem jutott. Igen, vedd elő ezt a zsoltárt és kérdezd meg magadtól: honnan várod a segítségedet? Tényleg az Úrtól? Ha valaki belenéz Isten Igéjének ebbe a tükrébe tényleg segítséget kap egy őszinte válaszhoz.
3. Imádkozhatjuk akkor, amikor úgy érezzük nehéz felnéznünk Jézusra. De ha sikerül és látjuk, hogy ő milyen áldozatot hozott értünk, akkor megértjük, hogy milyen erőforrássá ez az áldozat és folyamatos élő szeretete számunkra, hogy megmaradjunk az ő követésében és az iránta való bizalomban.
4. Imádkozhatjuk akkor, amikor úgy érezzük megrendült a bizalmunk Isten védelmében és áldásában. Imádkozhatjuk annak a tudatában, hogy Isten megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.

Így bátoríthat bennünket a Szentlélek ezen a zsoltáron keresztül és vezet oda, hogy buzdítsuk egymást:

Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban megállni nagy veszély,
Hát merítsünk erőt
A menny felé sietni,
Nem állva megpihenni
A boldog cél előtt.

---

[2] Zsolt 34:20

[3] Ef 1:3

[4] Zsid 12:2

[5] 1781.

[6] Közli: Szakál Péter: Célba ért zarándokok c. igehirdetésében, Zsoltárok könyve, 159 dunántúli prédikáció, Dunántúli Református Egyházkerület, Pápa, 2011. 592. o.