Lekció: Jn 1:1-11
Alapige: Jn 1:11

Adam Gibson alaposan megkésve ugyan, de hazaérkezik a születésnapján és még a lányának a is sikerült beszereznie vadonatúj babát, amire annyira vágyott. Ahogy sétál fölfelé háza lépcsőjén belülről vigasság hangja hallatszik. Gyanússá válik ez a számára és bekukucskál az ablakon … megdöbbentő látvány tárul a szeme elé: ott látja bent saját magát, amint elfújta a gyertyát a saját születésnapi tortáján, ahogy ölelgeti csókolgatja a feleségét, a barátai önfeledten ünnepelnek; sőt még a kislányának a kutyájuk halála miatt kárpótlásul vett babának is egy példánya ott ül a széken. Ami a szemébe ötlik az az, hogy neki itt nincs helye, mert valaki elfoglalta azt. És azt mondja:

„Valaki az én házamban eszi az én tortámat az én családommal, aki nem én vagyok.”

Amellett, hogy a karácsony egy nagy örömhír a világ számára ugyanakkor mégis magában hordoz egy drámát. Erre a drámára helyezi a hangsúlyt János az evangéliuma elején. Ha egymás mellé tesszük Máté és Lukács evangéliumát János evangéliumával, azt látjuk, hogy bár Máté és Lukács beszámolója sem nélkülözi a karácsony drámáját, azoknak a beszámolóknak az alaphangja mégis az öröm; Jánosnál fordítva van – János evangéliuma sem nélkülözi az örömhírt, de mégis inkább a karácsony drámája bontakozik ki előttünk. Ez a János prológus 11. versében éri el a csúcspontját és ez lesz a mai karácsonyi üzenetünk alapigéje is:

saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.  

Bővebben: A karácsony drámája

„Nagy örömet hirdetek”

Lekció: Lk 2:1-14
Textus: Lk 2:10

… íme nagy örömet hirdetek nektek …”

A karácsony örömhír. Ezzel kezdődött a karácsony. Egy örömhírrel. Ez az örömhír a pásztoroknak szólt a bethlehemi mezőn, akik éjszaka őrködtek a nyájuk mellett.

Van, aki nem ismeri a történetet? Nem ismeri a pásztorok és az angyal, valamint az angyalkórus történetét? Felidézhetjük a jászolban fekvő kisgyermek alakját, a fényességet, amely körberagyogta a pásztorokat. Az angyali szózatot és az angyalok kórusának dicséretét. Mind-mind az az örömet érzékeltetik, amelyet az angyal hirdetett.

„… íme nagy örömet hirdetek nektek …”

Bővebben: "Nagy örömet hirdetek"

Lekció: Mk 15:33-37

Alapige: Jn 20:17

Ebben az évben eddig arra figyeltünk, hogy hogyan ismerhetjük meg Istent az ő hívein keresztül. Elsősorban olyan személyekre igyekeztünk figyelni, akik életében Isten munkálkodott és számukra, rajtuk keresztül a számunkra is megmutatta azt, hogy milyen Isten az, aki a Tízparancsolatban így mutatkozik be népének: „Én az Úr vagyok, a te Istened.” Eddig összesen 21 személyt emeltünk ki a Bibliából. Ez közel sem teljes lista, de lassan úgy vagyok vele, mint a Zsidókhoz írt levél írója is, aki a hithősök felsorolásának végén úgy fogalmaz egy idő után: „És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék még …”, ami után ad egy gyors áttekintést más neves és meg nem nevezett hithősökről.

Én is így vagyok ezzel. Olyan hosszan lehetne még sorolni és vizsgálni prófétákat, királyokat, apostolokat, ószövetségi és újszövetségi férfiakat és nőket, hogy azon gondolkodtam, hogy ha újra kezdeném a sorozatot, akkor még az is lehet, hogy részben mások kerülnének bele. De ma befejezem. Még egyvalakiről kell beszélnünk, akit mindenképpen a végére tartogattam, de akinek az egész elején van a helye. Ez pedig Jézus Krisztus. Ma Jézus Krisztus Istenéről szeretnék beszélni. Alapigénk: Jn 20:17

„Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”

Bővebben: Jézus Krisztus Istene

Lekció: Lk 5:1-11

Alapige: ApCsel 4:12