Az ember azt remélné, hogy amit másodszor vagy többedszer csinál, az jobban fog menni. Csalatkoznom kellett, és mindjárt magyarázkodásba is fogok: még mindig csak egy lelkes amatőr vagyok, aki ahányszor nekifog valaminek, annyiszor tud új hibákat kitalálni. Ráadásul a kamerának használt fényképezőgépünk is kezdi megmakacsolni magát: kiszámíthatatlanul, de egyre többször készít homályos felvételeket. Eredeti funkciója szerint is rendre le kell állnia – nem törődve azzal, hogy a riportalany a mondat közepén van. Így alakult a gyengébb képminőség, és a kelleténél sokkal több vágás.

De. Az a beszélgetés, ami itt 30 percre lett tömörítve, nekem magamnak élmény és ajándék volt, és ha nagylelkűen elengeditek a hibákat, akkor azzá lesz nektek is. Mert Szilvi nem kevésbé különleges alakja a gyülekezetünknek, mint vártam, és olyasmikről tud mesélni, amikbe kevesen nyerünk bepillantást: mit él meg, és mit érez az, aki a fehér köpenyben dolgozik.

Lekció: Jn 20:1-10

Alapige: Jn 20:8

Lekció: Jn 19:16b-30
Alapige: Jn 19:31-37

Elvégeztetett – ez volt Jézus utolsó kiáltása, ezután fejét lehajtva kilehelte a lelkét.

De mi végeztetett el? Mit hordoz a számunkra ez a szó? Mielőtt Jézus meghalt, azt olvassuk, hogy ő már tudta, hogy minden elvégeztetett azért, hogy beteljesedjék az Írás, ezt mondta: „Szomjazom”. Valóban beteljesedett az Írás – ott volt egy ecettel teli edény – ebbe szivacsot mártottak majd ezt adták neki. Mennyi apró részlet áll össze azért, hogy lássuk Isten milyen mélyen hajol alá azért, hogy megajándékozzon bennünket a kegyelmével. Mert még ebben is beteljesedett az Írás. Azt olvassuk:

Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.[1]

Valóban nagy csoda az, ahogy szinte apró részletekig menően az ószövetségi kijelentésben már előkészítette Isten azt, hogy ha valaki őszintén vizsgálja meg ezeket a kijelentéseket, akkor kétség nélkül felismerhesse Isten Fiát, akit elküldött a világba azért, hogy megváltásunkat a bűntől és a halálból véghezvigye.

Fontos ez a kétség nélkül. De valaki mondhatná azt, hogy Jézus irányította a próféciák beteljesedését – azért kért inni, hogy azután ecettel itassák. Azért vonult be Jeruzsálembe szamárháton, hogy ezzel is egy messiási próféciát teljesítsen be; szóval ha valaki azt is feltételezné, hogy Jézus manipulálta az eseményeket; vannak-e olyan próféciák, amelyek úgy mutatnak Krisztusra, hogy azt ő semmiképpen nem manipulálhatta.

Ezért János Jézus halála után olyan eseményeket is bemutat, amelyeket Jézus semmiképpen nem befolyásolhatott. Az ember Jézusnak, miután meghalt nem volt hatalma befolyásolni az eseményeket, de Istennek igen. Ezeken keresztül János lényegében azt érzékelteti, hogy Isten nemcsak Jézus életében, hanem még a halálában is felismerhetővé tette nekünk az ő Fiát, hogy valóban az ő terve valósult meg, valamint Krisztusban viszi végbe terveit és juttatja célba ígéreteit, ahogy azt Pál apostol is hirdette:

Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is…[2]

Nézzük meg akkor mai alapigénket, amelyben azt láthatjuk meg, hogy Jézus halála az igen és az ámen Isten valamennyi ígéretére. Alapigénk a Jn 19:31-37

Bővebben: Jézus halála - Isten ígéreteinek ámene

Lekció: Jn 13:1-11
Textus: Jn 13:12-17

János evangéliumának a beszámolója Jézus utolsó vacsorájáról egyedülálló abban a tekintetben, hogy csak ő ír arról, hogy Jézus megmosta a tanítványai lábát. Sőt arról ő nem is ír, ahogy az úrvacsora megismétlését az ő halálára való emlékezésül Jézus a tanítványaira hagyja. János ezzel nyilván úgy volt, hogy a többi evangélium megírta, a gyülekezetek gyakorolták, ezt fölösleges megismételni. Ír viszont arról az esetről, hogy Jézus vacsora közben felkelt az asztaltól és megmosta a tanítványai lábát. A tanítványok nem nagyon értették Jézusnak ezt a cselekedetét – csak azt látták, hogy Mesterük, akit Úrnak is tartanak valami olyat tesz, amit egyikőjük sem tenne magától. Valami olyat, amit nagyon alantasnak tartottak, és valószínűleg tartanának ma is az emberek. Ez volt Péter heves elutasító reakciójának hátterében, amit Jézus nagyon gyorsan leszerelt azzal, hogy ha nem moshatja meg a lábát, akkor Péternek semmi köze nem lehet hozzá.

Jézus tett sok szokatlan dolgot, amit meg kellett érteni. Rendszerint nem hagyta magyarázat nélkül ezeket, így a lábmosás kapcsán is adott tanítást az övéinek. Mai nagycsütörtöki istentiszteletünkön a lábmosás tanítását igyekszünk megérteni. Alapigénk a Jn 13:12-20

Bővebben: Jn 13:12-17 A lábmosás tanítása