Lekció: Jn 17:20-23
Alapige: Jn 13:34-35

 Letöltés, meghallgatás 

Az átlag magyar keresztyén számára Hudson Taylor, David Livingstone, Jim Elliot vagy éppen Molnár Mária neve és személye nem sokat mond. És lehetne még sorolni hosszan-hosszan azokat a testvéreket, akiket hozzájuk hasonlóan misszionoáriusoknak nevezünk. Ők azok az emberek, akik arra kaptak elhívást Istentől, hogy eredeti hazájukat elhagyják és egy számukra idegen nép számára, akik nem ismerik Krisztust, elvigyék az örömhírt és közöttük hirdessék Isten országát. És az átlagos keresztyén gondolkodásban ezt gondoljuk missziónak: amikor valaki elmegy idegenbe, messzi földre, hogy ott hirdesse az evangéliumot – ahogy ezt teszi manapság a Greizer házaspár, Csépe Andrea, vagy ahogy igyekezett megtenni John Allen Chau, aki a teljesen elszigetelt, ősközösségi szentilenéz néphez szerette volna elvinni az evangéliumot és halt vértanúhalált tavaly novemberben.

És helyesen gondoljuk ezt missziónak, hiszen Jézus parancsán alapszik, aki azt mondta, hogy

„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”1

És fakad ez a Jézus szava iránti engedelmességből és abból a nagy-nagy szeretetből, hogy azoknak az embereknek, akik nem ismerik Jézus Krisztust szükségük van rá ahhoz, hogy örök életet élhessenek az Isten országában. Ezt Jézus mondta és mi hiszünk neki.

Ezzel együtt a keresztyének közösségének nemcsak az a feladata és küldetése, hogy azoknak az embereknek a küldetésében támogatóként részt vegyen, akik ilyen elhívást kapnak, hanem minden helyi gyülekezetnek van missziói küldetése ahhoz a helyi közösséghez, amelyben jelen van, és amelyben él. És ez a misszió a helyi közösségnek mint közösségnek a felelőssége. Erre is rávilágít Jézusnak az a parancsa, amit az utolsó vacsorájának a végén mondott a tanítványai közösségének és bízott rá az idők végéig az egyházra.

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Tovább olvasom

Lekció: Préd 4:1-12
Alapige: Jn 13:34-35

 Letöltés, meghallgatás 

A lopás egyik formája a hamisítás. Minden kornak megvoltak a maga hamisítói. Hamisítanak mindent, aminek az eredetije értékes. Hamisítják a pénzt, hamisítják az aranyat. Hamisítanak műtárgyakat és szent ereklyéket. Nem tudom, hogy volt-e már közöttetek valaki, hogy valamilyen hamisítvánnyal átverték.

Aztán vannak olyanok is, akiknek nem telik valamilyen eredetire ezért, hogy előnyösebb anyagi és társadalmi helyzetűnek mutassa magát vesz egy hamisítványt, mondjuk egy hamisított svájci órát, hogy azzal mint egy eredetivel el tudja hitetni, hogy ő valaki. Ezt persze néha nem hamisítványnak nevezik, hanem replikának, de a lényeg az, hogy nem eredeti. Szóval a hamisítás egyidős az emberi kultúrával.

Ugyanakkor az ember meghamisíthatja az igazságot is. Akár egyéni, akár társadalmi szinten komolyan működik az igazsághajlítás. Nagyon nehéz dolgunk van, ha akár csak egy vitás ügyben valóban látni akarjuk az igazságot, hiszen egy vitás ügyben akár mindkét fél hajlíthatja azt; de ha csak az egyik hajlítja, a gyanú akkor is rávetül a másikra.

És pontosan így feszül egymásnak ebben a világban egy valódi és egy meghamisított keresztyénség. Nincs könnyű dolga sem a keresztyéneknek, sem a nem keresztyéneknek ha meg akarják különbözteti a valódit a hamistól.

Ma folytatjuk a keresztyénségünk jeléről szóló sorozatot, amelynek a Jn 13:34-35-ben található jézusi parancs képezi az alapját.

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Ahogy már korábban megállapítottuk, Jézus ezt a parancsot az utolsó vacsorát követően adta a tizenegy tanítványnak. Amikor Jézus azt mondta, hogy arról lehet felismerni a tanítványairól, hogy valóban az ő tanítványai, ha szeretik egymást. Ebben pedig van egy nagyon hangsúlyos és határozott állítás:

Tovább olvasom

Lekció: Rm 12:1-21
Alapige: ApCsel 3:1-10

 Letöltés, meghallgatás

Biztos sokan ismerik azt az anekdotát, amikor két férfi beszélget a kocsmában és már kissé kapatos állapotban az egyik kérdezi a másiktól: „Barátom, ha lenne két házad, az egyiket nekem adnád?” „Barátom, ha lenne két házam, az egyiket neked adnám.” „És barátom, ha lenne két autód, az egyiket nekem adnád?” „Persze, barátom, ha lenne két autóm, az egyiket neked adnám.” „És drága barátom, ha lenne két inged, az egyiket nekem adnád?” „Azt nem”. „De miért?” „Mert két ingem van.”

Pál apostol egy helyen úgy tanítja a korinthusiakat az adakozásról, hogy ha van bennük készség az adakozásra, akkor az pont aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.1 Visszatérve az előbbi anekdotához: azt mindig könnyebb odaadni elméletben, amink nincs, mint azt felajánlani Krisztus nevében, amink van.

Tovább olvasom

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok