Lekció: Mt 16:16-18
Alapige: 2Sám 5:6-10 és Zsolt 20
Legutóbb Dávidtól úgy búcsúztunk el, hogy a pusztában bujdosott Saul üldözöttjeként, számkivetettként az embereivel. A mai napon Dávid történetében ugrunk egy nagyot, és már mint győzelmes királyt fogjuk látni magunk előtt, aki teljesen bízva Isten segítségében imádkozik győzelemért és győzedelmeskedik. Első igénket olvasom, ami a 2Sám 5:6-10
Lekció: Jn 14:1-7
Alapige: Jn 20:19-23
Pap András igehirdetése.
Lekció: Jn 20:1-10
Alapige: Jn 20:19-29
Az előbbi kis jelenet, amit a Talentum-körösök előadtak jól érzékeltette azt, hogy azok, akik nem szerves és aktív tagjai a keresztyén közösségnek milyen értetlenül, sokszor idegenkedve tekintenek arra a templomi és istentiszteleti közegre, amely nekünk annyira természetes. Teljesen természetes, hogy nem értik, és ami nekünk megszokott és otthonos, minden elemében és mozzanatában, számukra nehezen értelmezhető és idegen.
Lekció: Mt 27:31-50
Alapige: Jn 19:25-27
A 2019. évi nagyhét nagy figyelmet kiváltó eseménye a Notre-Dame tetőszerkezetének leégése.
Hogy mennyire szimbolikus a történet, mutatja az, hogy mindenki úgy érezte, hogy valamiképpen ebben a kérdésben neki is meg kell nyilvánulnia. Természetes, hogy mivel egy keresztyén templomról van szó, felszínre került a keresztyénség időszerűségének, válságának létének a kérdése is; valaki szerint az esemény a keresztyénség eltűnésének a veszélyére figyelmeztet, más szerint a megújulás szükségességére. Ebbe az utcába én magam ma nem szeretnék bemenni. Valami mást szeretnék nektek mutatni. Voltak emberek, akik imádkoztak, voltak, akik sírtak, voltak, akik döbbenten nézték; olyanok is voltak, akik az örömüket fejezték ki. Nem egyformák a reakciók. Nagyon sokféle volt a tömeg; és azóta is sokféle a reakció. Nagyon vegyes tömeg vette körül az égő katedrálist, bár úgy tűnik többen voltak azok, akik megrendültek ilyen vagy olyan okból az égő templom láttán.
Lekció: Jn 13:1-35
Alapige: 1Kor 11:17-34
Nagycsütörtök ünnepe egy olyan alkalom, amelyben annyi esemény történik, és olyan gyors egymásutánban, hogy valóban változatos lehetőségét kínálja annak, hogy rávezessen bennünket az igazán nagy ünnepre. A legjelentősebb talán mégis mindezek között az utolsó vacsora, amelyen Jézus utoljára van együtt a tanítványaival, és amelyen János evangéliuma szerint még egy nagy utolsó tanítást ad nekik halála előtt, összefoglalva az evangéliumot azzal, hogy kiemeli eredeti jelentéséből a vacsora két mozzanatát – a kenyér megtörését és a kehely megáldását -, és elrendeli választott egyháza számára, hogy minden időkben a kenyér megtörésével és közös elfogyasztásával, valamint a kehely körbeadásával emlékezzenek meg az ő haláláról.
Lekció: Jn 12:12-19
Alapige: Zak 9:9
Lekció: Jn 12:12-19
Alapige: Zak 9:9
Lekció: Rm 12:16-21
Alapige: Zsolt 37:1-11 és 1Sám 25
Nagyon sokszor vagyunk zavarban a harag kérdésével kapcsolatban. A világban számos olyan hatás éri az életünket, amely haragot vált ki. Ez akár napi szinten a családban is megtörténhet férj-feleség, szülő-gyermek viszonylatában; kilépve a családból pedig azt tapasztaljuk, mintha egyre alacsonyabb lenne az emberek haragküszöbe és ennek hatásai alól saját magunkat sem mindig tudjuk kivonni.
Ez komolyan megállít minket azzal kapcsolatban, hogy gondolkodjunk el a haragról. Általában a haragot rossznak gondoljuk, mégis úgy érezzük jogunk van hozzá és mintha ragaszkodnánk is ehhez a jogunkhoz.