Vizi János felsőpakonyi lelkipásztor szolgálata
Lekció: Jn 13:34-35
Alapige: Ef 4:1-2
Találkoztunk-e már olyan emberrel, akit bosszantott a szivárvány sokszínűsége? Éppen ellenkezőleg: ha szivárványt látunk, akkor rögtön lenyűgöz bennünket. Ismerjük a jelenség magyarázatát, hogy az eső- vagy páracseppek fénytörést okoznak és spektrumára bontják fényt, de ez csak egy fizikai leírás – a szivárvány maga, mégis egy csoda. És senkit sem zavar, hogy annyi szín van benne.
Tudjuk, hogy a szivárvány ősi bibliai kép, Istennek arra a szövetségére emlékezteti a bibliai kijelentésben hívőket, hogy Isten nem fogja többé özönvízzel elpusztítani a világot, de egyben annyira univerzális kép is, hogy sok és sokféle mozgalom választotta már a jelképévé.
Alapige: Jn 13:34-35
A 2018. évben az istentiszteleti köszöntő ige és az áldás is arra emlékeztetett bennünket, hogy a gyülekezet Isten szent temploma. A gyülekezet elhívása, hogy itt a földön magába fogadja és visszatükrözi Isten szentségét. Az idén nem megyünk messzire ettől az elhívástól – arra fog emlékeztetni minket az évi aranymondásunk, hogy Isten szentségének a visszatükröződése, hogyan is történik meg a gyakorlatban. Legalábbis ennek egyik lényeges oldalát mutatja. Alapgénk a Jn 13:34-35
Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
Amikor elkezdtem kérni Istentől az útmutatást, hogy adjon igét, megakadt a szemem a református Bibliaolvasó kalauz évnyitó igéjén. Ott jött velem szembe az egész magyar református közösségnek ajánlásként adott aranymondás, ami rendkívül fontos dologra irányítja a figyelmünket. Egyetlen mondatban így foglalható össze: a Jézushoz tartozás legfontosabb ismertetőjele a tanítványok egymás iránti szeretete.