Lekció: Jn 14:15-17.25-27
Alapige: Jn 20:22
Jézus tanításának nagy témái voltak az Isten országának üzenete, az Atya szeretete és kegyelme a bűnösök iránt, és élete vége felé sokat beszélt tanítványainak a Szentlélekről, akit majd maga helyett fog elküldeni az életünkbe az Atyával egyetértésben, hogy mindig velünk legyen, amíg ezen a földön élünk.
Lekció: Mk 9:2-13
Alapige: Mk 9:14-29
Gondolom mindnyájatoknak vannak olyan tapasztalatai az életből, amire azt mondhatjuk, hogy a hegycsúcs élménye.
Eszünkbe juthat egy csodálatos szabadság, amikor az időjárás ideális volt, a szállás kényelmes, a körülmények nyugodtak, a környezet álomszerű. Vagy egy lelki hét, ahol úgy érezted Isten különleges módon nyitotta meg előtted a szívét és a kegyelem igazi csodáiba pillanthattál be – és elhitted, hogy a lehetetlen lehetségessé válik.
Azután bekövetkezett a sokkhatás … elérkezett az idő, le kellett ereszkedni a hegyről és vissza kellett térni a hétköznapi valóság mindennapjaiba. Haza kellett térni, úgy vége lett az álomnak és a valóság, mintha valami egészen más lenne. Mintha nem az lenne a valóság, mint ott a hegyen, hanem az, ami a hegy lábánál zajlik.
Valami ilyesmit élhetett át az a három tanítvány, aki ott volt Jézussal a hegyen és tanúi voltak Jézus mennyei dicsőségének. Képzeljétek el azt a csalódást, amikor mindez véget ért és le kellett jönniük a hegyről. Éppen egy nagyszerű élményük volt – bepillantottak a mennybe. De még ennél is több történt – a menny körbeölelte őket. Jézus átalakult, megjelent Mózes és Illés és a tanítványokat is beborította a dicsőség felhője és hallották Isten hangját. Ez a tapasztalat annyira meghatotta őket, hogy Péter végleg ott akart maradni. De ez ott és akkor még nem lehetséges. Le kell menniük a hegyről … és odalent várja őket az élet. És minden olyan más. Vissza kell térni a hétköznapi valóságba.