Lekció: Ef 1:15-23
Alapige: Ef 1:22-23
Az ó- és középkor egyik igen népszerű kivégzési módja volt a lefejezés. Ennél bizonyosabban szinte nem is halhat meg valaki, mint hogy elveszti a fejét. Sőt bármely külső testrészünket elveszítjük, azzal együtt lehet élni. Ha elveszítjük a fülünket attól lehet élni. Ha elveszítjük a karunkat, lábunkat – borzasztó, de lehet vele élni. Viszont a fejünket elveszíteni – azzal az ember rögtön elvesztette az életét is.
Jézus Krisztusról szóló sorozatunkban annak a jelentőségét fogjuk megérteni, hogy mit jelent a Bibliának az a kijelentése Jézusról, hogy ő a fej. Alapigénk Pálnak az efézusiakhoz írt levelének az 1. fejezetéből a 22-23. vers.
„Az ő lábai alá vetett mindent”, és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.
Ebben az Igében a Szentírás Jézus Krisztusnak és népének egymáshoz való viszonyát mutatja be. Isten Igéje szerint az egyháznak csak egyetlen feje lehet, mert az egyház is csak egyetlen test. Az egyes helyi gyülekezetek is – felekezettől függetlenül, ha a fejhez kapcsolódnak – ennek a testnek a tagjai.
Az egyetlen test egyetlen feje pedig nem más, mint maga az egész testet megváltó Úr Jézus Krisztus. Bibliai értelemben nincs sok egyház, amelynek különböző fejei vannak, hanem egyetlen egyház van egyetlen fejjel, ez az egyetlen fej pedig Jézus Krisztus.
Teológus koromban egy nyáron pár hetet Berlinben dolgoztam és sikerült kimaradnom a római pápának a magyarországi látogatásából. Amikor azonban hazajöttem, annyi volt a csomagom, hogy jobbnak láttam nem buszra-villamosra szállni, hanem fogtam egy taxit. A taxist eléggé megviselhették a pápalátogatás eseményei, mert amolyan kocsis stílusban ecsetelte, hogy azért mert valaki az egyház feje, nem kellene még akkora felhajtást csinálni körülötte, hogy közlekedni se lehessen tőle. Egy idő után valahogy úgy voltam vele, ahogy Pál apostol a jövendőmondó lánnyal, bosszantott a dolog. Azt mondtam neki, hogy a pápa nem az egyház feje, mert az egyháznak a feje csak Jézus Krisztus lehet. Ezzel sikerült két legyet is ütnöm egy csapásra: röviden és tömören megismerte kocsis barátunk a bibliai tanítást, másodszor pedig elhallgatott, nem kellett hallgatnom a pápát becsmérlő eszmefuttatásait.
Igen, az egyház feje Krisztus. Mint ahogy egy testnek nem lehet két feje, mert az egészségtelen, sőt életképtelen is, úgy nem lehet az egyháznak sem két feje, hanem csak egy.
A bibliai kijelentésekben a fej fogalma többféle értelemben is megjelenik. Van olyan jelentése, amely embereknek a viszonyát más emberekkel való kapcsolatában mutatja be, és tekintélyt jelent. De ez mindig visszavezet magához Istenhez a tekintély forrásához.
Például az apát a Biblia a család fejének nevezi. Egy családnak sem lehet két feje, csak egy. Két fej nem lehet egy családban, és ezzel a Szentírás meghatározza a férfi helyzetét és feladatát a családon belül. Véd, irányít és vezet – tehát nem pusztán parancsokat osztogat, ennél ez sokkal többet jelent.
A királyt a nép fejének nevezi. Királynak lenni Izráel népében Isten kegyelmi kiválasztása nyomán lehetett. Isten választotta ki a királyt, a nép pedig a maga választásával Isten választását fogadta el. Aki elfogadta a királyt, az Istent fogadta el, aki elutasította, az Istent utasította el. Ez Saul és Dávid esetében is nagyon jól látszik. Dávid elfogadta Sault Isten választottjának és felkentjének. Még akkor is, amikor Sámuel már felkente őt Izráel királyának. Tudta Dávid, hogy őt választotta ki Isten, de mindvégig hűséges maradt Istenhez, Isten választásához, Saulhoz. Csak azért menekült el, mert Saul meg akarta őt ölni, de Dávid kétszer is megkímélte Saul életét. Mert tudta Dávid azt, hogy Isten órája nagyon pontosan jár – és nem lehet Isten népének egymással háborúzó, és egymást elpusztító két királya. Mert a királynak, a főnek is ugyanaz a feladata, mint a családfőnek. Véd, irányít és vezet. Izráel királya tehát elsősorban nem uralkodik, hanem képviseli az uralkodót.
A fej kifejezés a Bibliában elsősorban ezért nem az uralommal, hanem az élettel van összefüggésben. Annak a családnak van jó élete, amelynek van jó feje, annak a nemzetnek van jó élete, amelynek van jó feje. Különösen akkor, ha ez a fej Krisztus, ahogy Pál írja a korinthusi első levélben:
„minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten. [1Kor 11:3]”
Tehát még a családban is akkor tud érvényesülni Krisztus éltető ereje, ha a férfi feje Krisztus, az asszonynak pedig így feje a férfi, és nem úgy, ahogy a Bazi nagy görög lagziban mondja a főhősnő édesanyja: „Igaz, hogy a férfi a fej, de az asszony a nyak, és arra a fordítja a fejet, amerre akarja.”
Ez bibliai szempontból egyértelműen helytelen viszonyrendszer. Mert ha így látjuk – akkor vajon hogyan látjuk a Krisztushoz való viszonyunkat. Úgy-e, hogy ő a fej, aki véd, vezet és irányít, vagy úgy, hogy őt nevezzük ugyan a fejnek, de magunkat tartjuk a nyaknak – mi a nyakas kálvinisták – és azt várjuk, hogy Jézus mindent hagyjon jóvá, és bólintson rá arra, amit mi gondolunk. Nem. Jézust azt várja, hogy a gondolatait elmondhassa nekünk, hogy mi is az ő gondolatait gondoljuk.
Tehát egész pontosan abban, hogy Krisztus a fej az foglaltatik benne, hogy az ő teste azt gondolja, ami az ő gondolata. Az egész test a fej akarata szerint mozdul el. Az egész test a fej akaratát cselekszi. És ahogyan az emberi testben is összhangban vannak a test tagjai a fej akaratával, úgy van összhangban Krisztus teste is a fej akaratával. Ahol ez az összhang megbomlik, az mindig valamilyen betegségtünet. Ha valaki szeretné kinyújtani a karját, de nem tudja, az azt jelenti, hogy valahol baj van. Vagy az idegek nem működnek, vagy az izmok. Tehát nincs meg a megfelelő kapcsolat a működéshez. Vagy mást csinál a kéz, mint amit a fej szeretne. Önkéntelen mozdulatokat tesz. Esetleg más akaratnak engedelmeskedik.
Az Éretlenek c. filmben volt egy jelenet, amikor az egyik érettségiző úgy próbált meg csalni, hogy egy olyan szerkezetet erősítettek rá, amit egy mikrobuszból egy másik ember irányított. Azt gondolták, hogy a tételt helyesen leírja a mikrobuszban, aki segít és az írásbeli vizsga helyszínén ez a szerkezet a fiatalember kezében egyszerűen lemásolja a papírra. Csakhogy a mikrobuszba bement egy légy és az ember, akinek másolnia kellett volna a tételt, elkezdte üldözni a legyet. Az írásbeli vizsgán pedig az érettségiző ugyanazokkal a mozdulatokkal hadonászott, mint az, aki a kezében lévő szerkezetet irányította. Nem úgy cselekedett ahogy a feje akarta, mert egy másik akarat irányította.
Ezért annyira fontos, hogy elsajátítsuk Krisztusnak a gondolatait. Az Egyház számtalan összevisszaságának sokszor az egyik oka az, hogy még a hívő emberek sem mindig tudták elsajátítani Krisztus gondolatait. Pál a kolossébeli hívőket is komolyan figyelmezteti:
„Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik.” [Kol 2:8]
Két nagyon komoly kísértése a hívő embernek, amikor nem Krisztus gondolatait tanulja meg. Az egyik az emberi hagyományok kijelentés-szintre emelése. Vagyis van egy emberi hagyomány és ha valaki attól eltér, az magától Istentől tért el. Semmi sincs távolabb Krisztustól, mint ez. Hát éppen ezért vitatkozott sokszor a zsidó farizeusokkal.
„Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát?” [Mt 15:3]
A hagyomány sohasem rossz önmagában. Az a helytelen, ha nem vagyunk képesek felülvizsgálni Krisztus gondolatai szerint. Ha a hagyománytól való eltérést összemossuk az Istentől való eltéréssel.
A másik kísértés a világ elemeihez való igazodás. Itt elsősorban nem a formai kérdések a döntők, hanem a tartalmiak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ember a jól megszokott világi normákat alkalmazza az életében, és nem Krisztushoz alkalmazkodik, hozzá igazodik.
Amíg nem ismertük meg Krisztust, ezt volt a számunkra teljesen természetes. Ezek a gondolkodásunkban kijárták a maguk vájatait. És nehéz belőle kijönni, mert bizonytalanná tesz. De sokszor kell megtapasztalni, hogy ki kell belőle jönni. Biztos autóztunk már olyan úton, ahol a megfelelő alapozás hiányában kikátyúsodott az út. Az utóbbi időben nem találkozom ilyen utakkal, de korábban pl. az M0 kifejezetten ilyen út volt. Amíg a kitaposott keréknyomban halad a kerék nincs gond, de amint kijön a kerék a keréknyomból máris bizonytalanabb érzést kelt, táncol az autó. Sokszor ilyen, amikor az ember elkezd alkalmazkodni az új életében Krisztushoz, sokszor tölti el bizonytalanság érzés.
Ezért olyan fontos, hogy elsajátítsuk Krisztus gondolkodását, hogy egészen bizonyosak legyünk magunkban a Krisztus életében.
Hogyan ismerünk meg gondolatokat? Úgy, hogy közlik velünk. Általában a gondolatokat nehéz kitalálni. Isten gondolatait pedig egyenesen lehetetlen. Azt mondja Isten:
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” [Ézs 55:8-9]
Ezért nagyon fontos, hogy Krisztusnak csak úgy ismerhetjük meg a gondolatait, hogy ha megkaptuk a Szentlelkét és a Krisztusnak ezzel az értelmével értjük meg az Igét. Pál azt írja:
„Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” [1Kor 2:12-16]
Itt a titka annak, hogy sokan miért nem értik az igehirdetést, vagy miért utasítják vissza annak üzenetét. Mert nem lelki gondolkodású emberek, hanem testi gondolkodású emberek. A nem lelki gondolkodású embereknek nincs az a módszer, amivel érthetővé lehetne tenni lelki dolgokat. Arra csak a Szentlélek képes. De a testnek komolyan kell venni: Krisztus a fej, ő közvetíti a gondolatait. Ha ezt visszautasítod, Krisztust utasítod vissza, ha elfogadod, Krisztust fogadod el.
Az tehát, hogy Krisztus a fej azt jelenti, hogy elsajátítjuk Krisztus gondolkodását a Szentlélek által. De ahogy a fej megléte az életnek egy elengedhetetlen feltétele azt kell mondani, hogy ahol Krisztus nem fej, ott az élet sincs jelen. Ahol a gondolkodás nem kezd átalakulni Krisztus értelmében, ott hiányzik az élet is. Mert a Feltámadott Krisztus, amikor a gondolatait közli velünk, akkor a maga életét áramoltatja bele az életünkbe. Amikor Krisztus szól, akkor az több, mint amikor mi mondjuk el a gondolatainkat egymásnak. Amikor Krisztus szól a beszédével éltet. Ő maga mondja:
„azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.”
Krisztus gondolatainak és Krisztus beszédeinek az elutasítása életerőknek és magának Krisztusnak, az életnek az elutasítása.
Az Egyház életének kulcsa tehát az, hogy feje-e az Egyháznak Krisztus. Ahol a kapcsolat megszakad, ott megszakad az élet, ott nem Krisztus gondolatai lesznek az útmutatók, ott marad egy élettelen – esetleg jól működő – szervezet, de annak a tevékenysége nem lesz már más, mint a halott balzsamozása. Kevés értelmetlenebb dolgot tudok elképzelni, mint a halott-balzsamozás – de ahol nincs élet, ez a tevékenység válik fő- és pótcselekvéssé, hogy legalább még valami értelmet adjanak a tevékenységnek.
Keressétek Krisztus gondolatait, amivel formálhat benneteket! Azokat a gondolatokat, amellyel megtanít hozzá igazodni, amellyel hozzá igazodtok és nem emberek hagyományaihoz, vagy a világ elemeihez. Isten Krisztust fejjé tette az Egyházban – vajon az Egyház akar-e Krisztus teste lenni?
„…őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.”
Ámen.
Imádkozzunk!
Édesatyánk! Köszönjük neked Krisztust, akit mindenek felett való fővé tettél az Egyházban. Hisszük, hogy ez igaz, hisszük, hogy Krisztus gondolatai és üzenetei éltetnek bennünket. Köszönjük az életet, amelyet Krisztus által kapunk és hogy azok a beszédek, amelyeket mond a mi Urunk Lélek és élet.
Édesatyánk! Köszönjük, hogy Szentlelkedet adtat mindenkinek, aki hisz benned. Köszönjük, hogy ma is adtad a Szentlelket, hogy megértsük mindazt, amit mondani akarsz nekünk. Köszönjük, hogy a lelki dolgok megértésnek a kulcsa nálad van, te mutatod és te fejted azt meg nekünk.
Áldunk és magasztalunk téged, hogy titkokat feltáró Isten vagy. Bocsásd meg kérünk, amikor nem engedünk Lelked üzenetének és Igéd szavának. Bocsásd meg, hogy sokszor valóban nem merünk lelki módon elindulni sokszor a bizonytalan felé, azt gondoljuk, hogy ami bevált az fog beválni mindig is. Bocsásd meg, hogy nem keressük a te gondolataidat, hanem a test cselekedeteit követjük és nem élhetjük át azokat a győzelmeket, amelyeket készítettél nekünk.
Könyörgünk Édesatyánk, hogy teremtsd meg Lelked és Igéd által Fiadnak a fejnek, és az Egyháznak a testnek az egységét. Győzd le a tagjainkban munkálkodó bűnt, győzd le a hitetlenséget, a bizalmatlanságot, a gyűlöletet – hogy a te tested valóban azt élhesse, amit a fej akar.
Könyörgünk …