Próféták és angyalok

Lekció: Mt 25:31-46

Alapige: 1Pt 1:10-12

Énekek: 86. 220. 462.

Az evangélium ígérete: ha valaki megismerte Krisztus kegyelmét és hit által elfogadta azt, üdvössége van. Bírja az életében Isten szeretetét és az örök élet ígéretét. Ezzel Isten bevonja őt a egy különleges kiváltságba; választottainak kiváltságába, Isten királyi gyermekeinek a kiváltságába.

A kiváltságokkal ill. a kiváltságosokkal sokszor felemásak az érzéseink. Egyrészt irigyeljük őket, haragszunk rájuk azért, mert előrébb kerülhetnek a sorban, mert olyan dolgokhoz férhetnek hozzá, amihez a többség nem – másrészt meg ott van, hogy magunk is szeretnénk kiváltságosakká válni. Nagy erkölcsi tartás és komoly lelkierő kell ahhoz, hogy ha megkínálnak valamilyen kiváltsággal, akkor azt vissza tudjuk utasítani – mondva: nem vagyok különb mint a másik ember, nincs jogom kiváltságokhoz.

Isten mégis kiváltságot kínál nekünk. Egy olyan kiváltságot a Krisztusban, amiről olvastunk a lekcióban. Hogy amikor ő eljön angyalaival az ő dicsőségében és elfoglalja dicsőségének trónját, akkor ott fogunk sorakozni előtte. Ott lesz minden nép és nemzet. Akkor Krisztus az emberiség nagy tömegét ketté fogja választani. Az üdvösségben kiváltságosokra és az elvetettekre. Erről Jézus világosan beszél, amikor azt mondja az üdvösségben kiváltságosoknak:

Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.[1]

Ezzel szemben vannak az elvetettek, akiknek azt mondja:

„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.[2]

Jézus ezt az eljövendő időkben bekövetkező eseményt úgy jelenti ki, mint egy tényt: ez lesz. Az az esemény akkor is be fog következni, ha valaki elhiszi, hogy ez Isten valóságos kijelentése, és akkor is be fog következni, ha azt hiszi, hogy csak egy mese. Aki azt hiszi, hogy ez mese, higgye, hogy mese – nem tudunk vele mit kezdeni. Élje az életét, ahogy neki tetszik.

De ha elhiszed, hogy ez nem mese, hanem Jézus itt az eljövendő valóságot jelenti ki, akkor jön szembe a kérdés: akarsz-e a kiváltságosok közösségébe kerülni? Hogy amikor Jézus az utolsó ítéletkor kettéválasztja az emberiséget, akkor te is ezt halld:

Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.

Péter apostol olyan keresztyéneknek írja a levelét, akiket Istentől eleve kiválasztott jövevényeknek nevez. Akiket Isten élő reménységre szült újjá, és akik elérték hitük célját, lelkük üdvösségét. Ezek után néhány gondolatot szentel annak, hogy ez az üdvösség mekkora kiváltság. Ezt a három verset szeretném ma alapigeként felolvasni: 1Pt 1:10-12

Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.

A mai igehirdetésnek azt a címet adtam: próféták és angyalok. De nem is annyira a prófétákról és az angyalokról szeretnék beszélni, hanem arról az üdvösségéről, amellyel Isten bennünket megajándékozott. Péter ugyanis azt mondja, hogy a teremtmények általunk nagyon tisztelt két nagy csoportja sem rendelkezett az üdvösségnek azzal a kiváltságos fokával, amivel Isten minket megajándékozott.

A teremtmények általunk ismert két nagy csoportja közül az egyik a próféták csoportja, akik ugyanolyan emberek voltak mint mi; a teremtmények másik nagyon tisztelt csoportja pedig az angyaloké, akik ráadásul különleges mennyei lények is, a természetfeletti, láthatatlan világ különleges lakói. Közülük a bibliai kijelentés alapján kettőt név szerint is ismerünk: Mihályt és Gábrielt. Azt mondja Péter: még ezek a próféták és angyalok sem voltak az üdvösség olyan kiváltságos megajándékozottjai, mint mi. Ez a kiváltság azt jelenti, hogy az üdvösségünk értéke valami elképesztő – elég nagy baj az, ha nem tudjuk igazán értékelni.

A próféták

Beszéljünk először a prófétákról. Itt Péter egyértelműen az ószövetségi, a Krisztus előtti prófétákról beszél. Az Újszövetség korszakában is van prófétálás, de az más mint az ószövetségi.

Csak címszavakban foglalnám össze a Krisztus előtti próféták küldetésének lényegét.

1. Isten akkor bízott meg elsősorban prófétákat üzenettel, amikor választott népe elhagyta a Tórát. Általában kemény szavakkal kellett figyelmeztetniük a népet a szövetség elhagyására és hívni őket megtérésre. Ez általában a próféták egészségi állapotának és testi épségének nem tett jót, de ők hűséggel kitartottak Isten üzenete mellett.

2. A megtérés elmaradása miatt a prófétáknak rendszerit meg kellett hirdetniük Isten ítéletét, amely természeti csapásokban vagy idegen hódítók inváziójában jelent meg – vagy éppen egy bekövetkezett csapást ezzel kellett megmagyarázniuk.

3. Viszont, ha a nép megtér, akkor arra vonatkozóan Isten áldásának megújulását hirdették, amely békességben, jó termésben és a csapások elfordításában jelentkezik.

4. De a próféták legfontosabb üzenetei – így is mondhatnám a „mag”-üzenetek a zsidó nép és a világ számára megígért Krisztus eljövetelére vonatkoztak, valamint arra a messiási királyságra, amelynek trónján Krisztus ül. De nemcsak a messiás eljöveteléről és a messiási békebirodalomról prófétáltak, hanem a Krisztus szenvedéséről is – akár nyíltan, akár a prófétai üzenetbe rejtetten.

Péter erre a szolgálatra mondja azt, hogy

Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 11kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke,

Azt mondja Péter – ezek a nagyon is elhívatott és tiszteletre méltó próféták az az üdvösséget, amit a Krisztus hívők már elértek, még csak keresték és kutatták. Ezzel nem azt mondja Péter, hogy a prófétáknak ne lenne üdvössége. Sőt azt is állítja róluk, hogy a Krisztus Lelke volt bennük, amikor prófétáltak. Hanem azt mondja, hogy nem láthatták annak a megvalósulását úgy mint mi.

Jézus egy helyen azt mondja a hallgatóságának:

Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.[3]

Mondja ezt azoknak a tanítványoknak, akik őt kísérik az útján – néha értetlenkednek. Néha ellene feszülnek a Mesternek; néha egymás közt civakodnak és nem értenek semmit. Azt mondja Jézus – a próféták szerettek volna látni engem, de nem láthattak, ti pedig láthattok. Ehhez képest még többet kaptunk, hiszen nemcsak ismerjük a megváltás mestertervét, hanem az evangélium hirdetése által azt a Szentlélek beírja a szívünkbe.

A próféták különleges elhívottai Istennek, a Lélek különleges emberei voltak – de ők még csak keresték és kutatták azt, amit Isten elkészítve nekünk már odaajándékozott.

Az angyalok

Az angyalokról Péter még érdekesebbet ír. Az angyalokról azt mondja Péter, hogy ebbe az üdvösségbe az angyalok vágyakoznak beletekinteni.

Megint csak röviden foglalnám össze, amit az angyalokkal kapcsolatban tudni érdemes.

1. Az angyalok olyan intelligens teremtményei Istennek, akik a számunkra láthatatlan világban élnek. A mennyei világot, amely a számunkra láthatatlan, különböző mennyei lények töltik be: kerúbok, szeráfok és angyalok.

2. Ezekről a mennyei lényekről annyit biztosan tudunk, hogy Isten akaratát tökéletesen valósítják meg a mennyben. Vannak bukott angyalok is, akik fellázadtak a teremtő ellen a Sátán vezetésével, de azok, akik nem buktak el ebben a lázadásban, Istent tökéletes engedelmességgel szolgálják.

3. Isten szolgálatában, Isten küldetésében, az Ő akaratát követve ezek az angyalok időnként megjelentek embereknek. Néha az emberek tudták, hogy angyalokkal találkoztak és ez eléggé megrémisztette őket, néha pedig teljesen hétköznapi emberi formában jelentek meg, és nem is tudták róluk az emberek, hogy ők angyalok.

4. Az angyalok szolgálatának két fő területe van. Az egyik Isten imádata a mennyben, a másik pedig a mi személyes szolgálatunk. Róluk írja a zsidókhoz írt levél:

Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?[4]

Felmerülhet bennünk a kérdés: Ha ezek az angyalok folyamatosan Isten mennyei világában, Istennek tökéletesen engedelmeskedve élnek, akkor hogyan lehet, hogy ők vágyakoznak beletekinteni ebbe az üdvösségbe, amelyet mi ajándékba kaptunk és amit örökölni fogunk? Azok az angyalok, amelyek Istennek nagy erejű mennyei teremtményei, mégis mi az, amibe vágyakoznak beletekinteni?

Ezt Isten teremtői szándékából érthetjük meg. Az angyalok és az ember teremtésének más a szándéka. Isten az angyalokat az ő szolgálatára alkotta meg, az embert azonban a vele való kapcsolatra. Isten az angyalokkal nem tervezett olyan bensőséges szeretetkapcsolatot, mint amit az emberrel – velünk tervezett.

Ez világosan tükröződik a nagy parancsolatból is:

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.[5]

Ez életünk legfontosabb értelme és célja. A hitvallásunk szerint ugyanis Isten az embert Isten jónak teremtette azzal a céllal, hogy

… teremtő Istenét igazán megismerje, szívből szeresse, és vele örökké tartó boldogságban éljen, őt dicsérje és magasztalja.[6]

Mit értsünk az alatt, hogy Isten az angyalokat szolgálatra, az embert viszont a vele való kapcsolatra teremtette? Az ókori háztartás képéből kiindulva érthetjük meg ezt egyszerűen. Az angyalok Isten háztartásában a szolgák, az ember pedig a gyermek. A gyermek is tartozik engedelmességgel, nemcsak a szolga, mégis egészen más a gyermek és az apa, valamint a szolga és a gazda között.

Amikor Isten a bűneink ellenére Krisztusban meghív az üdvösségre. Amikor Krisztusban teljes bűnbocsánatot hirdet, akkor ebbe a gyermekségbe hív be minket. Hogy felfedezzük Isten a bűneink ellenére annyira szeret minket, hogy

tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta[7]

János apostol is a levelében éppen ezzel bátorítja a Krisztusban kiválasztott hívőket:

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.[8]

Az üdvösségnek ebbe a csodájába és titkába az angyalok nem nyertek beavatást, ebbe vágyakoznak beletekinteni. Értük nem halt meg Krisztus, ami látható abból is, hogy a bukott angyaloknak nem nyílik lehetősége a megtérésre, az újjászületésre, ők örökre be lettek zárva abba a lázadásba, amelybe a Sátán rántotta bele őket.

Péter tehát egy olyan kiváltságos helyzetről ír a Krisztusban kiválasztott jövevényeknek, amit a próféták is csak kutattak és kerestek, amibe angyalok vágyakoznak betekinteni, és amelyet most az evangélium hirdetői prédikálnak a mennyből küldött Szentlélek által.

A keresztyének élete számít

De miért olyan fontos, hogy erről a kiváltságról halljunk? Péter egész levelének a szándéka felől érthetjük ezt meg, ami miatt az egész levelet írta és amit éppen újra és újra említeni kell.

Jézus már a búcsúzásakor világossá tette, hogy az ő követői a világnak semmilyen rendszerébe nem férnek bele. Egész egyszerűen azért, mert a világ minden rendszerét megfertőzi a bűn. A bűn pedig idegen Krisztus természetétől – és az újjászületésben Krisztus úgy alakítja át az életünket, hogy a bűn már nem uralkodik rajtunk, a mi természetünk is idegen, hiszen Krisztussal azonosulunk. A világ azonban mindig elutasítással, értetlenséggel, majd ebből fakadó gyűlölettel és üldözéssel reagál Krisztus evangéliumára és Krisztus követőire.

Péter is tudja ezt és amikor az üdvösségnek arról a kiváltságáról ír, amit a próféták kerestek és kutattak, amibe angyalok kívánnak beletekinteni, lényegében azzal bátorítja az elutasítás és üldözések között élő – vagy a várható üldözések által próbára tett keresztyéneknek: ha ilyen üdvösséget készített Isten, abból tudhatjátok: neki a ti életetek számít. Hiszen még a hajatok szálai is számon vannak tartva.

Minden próbatétel – legyen az személyes vagy közösségi. Legyen az a mindennapi élet megpróbáltatása vagy éppen a keresztyén hit miatti hátrányos megkülönböztetés azzal a kísértő gondolattal jár: számít az én életem Istennek igazán? Nem azért engedi ezeket a próbákat, mert nem is számítok neki igazán?

És Péter arra irányítja a figyelmet rá – ha olyan üdvösséget készített és ajándékozott nekünk Isten, amit a próféták kerestek és kutattak, amibe még az angyalok is csak vágyakoznak betekinteni – mennyire komolyan számít Istennek az életünk. Ebből pedig az következik, hogy érdemes elfogadni Isten meghívását az üdvösségre és választani az ebből következő szent életet. De erről majd a következő alkalommal fogok beszélni.

Ámen.


[1] Mt 25:34

[2] Mt 25:41

[3] Mt 16:17

[4] Zsid 1:14

[5] Mt 22:37

[6] Heidelbergi Káté 6. kérdés-felelet

[7] Rm 8:32

[8] 1Jn 3:1

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük