Lekció: 1Jn 3:11-24

Alapige: Jn 13:33-35

Az embernek egy nagyon fontos képessége és igénye a szimbólumalkotás. A szimbólumokban egyszerű és mégis egyértelműen látható módon tudják kifejezni az identitásukat, a hovatartozásukat és az összetartozásukat.

Nemzetek fejezik ki így magukat nemzeti színeikkel és címereikkel. Régen nemesi családok is így fejezték ki magukat. Persze nemcsak tárgyi szimbólumok léteznek, hiszen a nemzeti himnuszok is szimbólumok. A vallások is megteremtették a maguk szimbólumait.

Ha látunk egy épületet, amelynek a tetején látunk egy keresztet, akkor tudjuk, hogy ez egy keresztyén templom. Ha csillagot látunk, akkor azt is tudjuk, hogy református. Ha félholdat, akkor pedig tudjuk, hogy az egy muszlim mecset, oda nem megyünk be imádkozni, legfeljebb turistaként lépünk be.

Ezekkel a szimbólumokkal nemcsak az épületeinket díszítjük és nem is csak a legalapvetőbbeket használjuk. Keresztyénségünket sok más módon és egyéb szimbólummal is kifejezzük:

– van, aki a keresztet viseli ékszerként is

– van, aki az ősi keresztyén titkos jelet, a halat (ιχθυς) az autójára helyezi

– református énekeskönyvünk visszatérő szimbóluma a kehely, amellyel az úrvacsora szimbólumának teljességére utalunk; és lehetne hosszan sorolni.

Mi keresztyének sokféleképpen igyekszünk kifejezni a keresztyénségünket; akár Jézus halálára utalva, akár Jézus születésére utalva, akár a keresztyén hitvallás egy elemére utalva. Semmi rossz nincs ezeknek a külsődleges jeleknek az egyikében sem. De mint minden egyéb külső jel, maradhat üres – lehet olyan, ahogy Pál mondja: „mint a zengő érc vagy pengő cimbalom”.

De van egy sokkal jobb jel, egy sokkal jobb szimbólum. Egy szimbólum, ami Jézustól ered – és itt most nem a keresztségre vagy az úrvacsorára gondolok, mert azok is szimbólumok, hanem egy olyan jel, amelyet nem azért találtak ki – pontosabban adott át Jézus –, hogy bizonyos alkalmakon vagy meghatározott esetekben vagy korszakokban használják.

Ha egy áruházlánc, ahogy néhány éve történt, egy termékén leretusálja a keresztet a templomról, lehet azt a választ adni, hogy keresztet állítunk az áruházzal szemben – de nem biztos, hogy az a legjobb válasz.

Jézus adott ugyanis egy olyan egyetemes jelet a tanítványainak, amelynek az egyház történetében minden korszakban és minden helyen fenn kell maradnia, amíg Jézus Krisztus vissza nem jön.

Mai gyülekezeti ünnepünkön erről a jelről – keresztyénségünk jeléről – szeretnék beszélni, amit majd a következő néhány vasárnapon is folytatok. Mai napon újra olvasom az éves igénket, egy kicsit bővebben. Alapigénk a Jn 13:33-35

„Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. ³⁴Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! ³⁵Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Bővebben: Keresztyénségünk jele

Tags: Újszövetség, szeretet, Egyház, Közösség, keresztyénség

Lekció: Rm 12:1-21
Alapige: ApCsel 3:1-10

 Letöltés, meghallgatás

Biztos sokan ismerik azt az anekdotát, amikor két férfi beszélget a kocsmában és már kissé kapatos állapotban az egyik kérdezi a másiktól: „Barátom, ha lenne két házad, az egyiket nekem adnád?” „Barátom, ha lenne két házam, az egyiket neked adnám.” „És barátom, ha lenne két autód, az egyiket nekem adnád?” „Persze, barátom, ha lenne két autóm, az egyiket neked adnám.” „És drága barátom, ha lenne két inged, az egyiket nekem adnád?” „Azt nem”. „De miért?” „Mert két ingem van.”

Pál apostol egy helyen úgy tanítja a korinthusiakat az adakozásról, hogy ha van bennük készség az adakozásra, akkor az pont aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.¹ Visszatérve az előbbi anekdotához: azt mindig könnyebb odaadni elméletben, amink nincs, mint azt felajánlani Krisztus nevében, amink van.

Bővebben: Azt add, amit van!

Lekció: Mt 11:28-30

Alapige: Mt 6:6

 Letöltés, meghallgatás

A nyári időszak a diákoknak és tanáraiknak mindenképp, de a legtöbb ember számára is több-kevesebb ideig a megpihenés, a felüdülés, a kikapcsolódás, a szabadságok legfőbb ideje. Minden embernek szüksége van kikapcsolódásra.

Ezt Isten is nagyon jól tudja, hiszen ő alkotott meg minket ilyenre. De a kikapcsolódás nem szorítkozhat a nyárra. Annak helye kell hogy legyen a mindennapjainkban és a heti ritmusunkban is. Csakhogy. Nem mindegy a kikapcsolódás minősége sem. Ezért most a nyár végén, amikor sokan egy újabb munkával terhes időszakkal néznek szembe, hogy ez nem félelmetes és ijesztő legyen – legyen az tanulás vagy munka a kikapcsolódás minőségéről szeretnék beszélni, aminek ezt a címet adtam: „Az imádság csöndje.” Az előbb hallottuk Jézus hívását:

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.¹

Ebben a versben Jézus önmagához hív. Volt az ő életében is olyan szakasz, amikor egyedül vagy éppen a tanítványaival félrevonult, hogy velük legyen, és vele együtt tudjanak megpihenni egy kissé. Ennek az volt a célja, hogy megtisztítsa azt a csatornát, amelyen keresztül az Isten kínálta erőforrások beáradhatnak az életükbe. Amiről ma beszélni fogok az nem az egyetlen, de időnként a legfontosabb csatorna: ez pedig az Istennel való bensőséges csend. Erre tanít Jézus a Hegyi Beszédben a Mt 6:6-ban, ez a mai alapigénk:

Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.

Bővebben: Az imádság csöndje

Lekció: Mk 9:2-13

Alapige: Mk 9:14-29

 Letöltés, meghallgatás

Gondolom mindnyájatoknak vannak olyan tapasztalatai az életből, amire azt mondhatjuk, hogy a hegycsúcs élménye.

Eszünkbe juthat egy csodálatos szabadság, amikor az időjárás ideális volt, a szállás kényelmes, a körülmények nyugodtak, a környezet álomszerű. Vagy egy lelki hét, ahol úgy érezted Isten különleges módon nyitotta meg előtted a szívét és a kegyelem igazi csodáiba pillanthattál be – és elhitted, hogy a lehetetlen lehetségessé válik.

Azután bekövetkezett a sokkhatás … elérkezett az idő, le kellett ereszkedni a hegyről és vissza kellett térni a hétköznapi valóság mindennapjaiba. Haza kellett térni, úgy vége lett az álomnak és a valóság, mintha valami egészen más lenne. Mintha nem az lenne a valóság, mint ott a hegyen, hanem az, ami a hegy lábánál zajlik.

Valami ilyesmit élhetett át az a három tanítvány, aki ott volt Jézussal a hegyen és tanúi voltak Jézus mennyei dicsőségének. Képzeljétek el azt a csalódást, amikor mindez véget ért és le kellett jönniük a hegyről. Éppen egy nagyszerű élményük volt – bepillantottak a mennybe. De még ennél is több történt – a menny körbeölelte őket. Jézus átalakult, megjelent Mózes és Illés és a tanítványokat is beborította a dicsőség felhője és hallották Isten hangját. Ez a tapasztalat annyira meghatotta őket, hogy Péter végleg ott akart maradni. De ez ott és akkor még nem lehetséges. Le kell menniük a hegyről … és odalent várja őket az élet. És minden olyan más. Vissza kell térni a hétköznapi valóságba.

Bővebben: Vissza a valóságba

Lekció: Fil 3:12-21

Alapige: Fil 3:20-21

 Letöltés, meghallgatás

A múlt héten arról a más jövőképről hallottuk Isten üzenetét, amit Ézsaiás próféta fogalmazott meg az utolsó  napokkal kapcsolatban.

A történelem utolsó időszakában – ahogy azt Ézsaiás prófétálta minden nép Krisztusban az Úrhoz járul. Ebben a korszakban élünk. Beszélt még egy utolsó nagy isteni ítéletről, amelyben Isten helyreállítja tökéletes igazságát. Ezek ennek a történelmi korszaknak a legvégső napjai, amelyek már közel vannak; végül beszél a Krisztus országának teljes és múlhatatlan békéjéről.

Bővebben: A keresztyének városa

Lekció: 1 Pét 2:1-9

Alapige: 1 Krón 9:22-34

 Letöltés, meghallgatás

Pap András igehirdetése.

Lekció: 1Pt 2:1-12
Alapige: 1Pt 2:7-8

Van, amikor az ember nincs tisztában azzal, hogy milyen kincs birtokában van.

Ez történhetett azzal az emberrel is, aki egy általa nem sokra értékelt rajzot leadott a Habitat for Humanity adományboltjában. Ezt a rajzot azután megvette valaki fillérekért, majd egy művészettörténészhez fordult azért, hogy megállapítsa ez vajon egy Egon Schiele nevű osztrák festő tanulmánya-e vagy sem? Eredeti volt 1918-ból, aminek az értéke a művészettörténész becslése szerint 100-200 ezer dollár között – azaz kb. 30-60 M Ft között van. Valaki nem ismerte fel az értékét és kacatként kezelte – éppen, hogy ki nem dobta – más felismerte az értéket és meggazdagodott belőle.

Bővebben: Megvetett vagy drága kincs?