Lekció: Zsid 12:22-29

Alapige: Hag 2:1-9

¹A hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által: ²Beszélj Zerubbábellel, Sealtiél fiával, Júda helytartójával és Jósua főpappal, Jócádák fiával, meg a megmaradt néppel, és kérdezd meg tőlük: ³Ki van köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? ⁴Azért most légy bátor, Zerubbábel! - így szól az Úr. Légy bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe - így szól az Úr -, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! - így szól a Seregek Ura. ⁵Mert ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek!

⁶Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. ⁷Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel - mondja a Seregek Ura. ⁸Enyém az ezüst, enyém az arany - így szól a Seregek Ura. ⁹Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok! - így szól a Seregek Ura.

Lekció: Ef 1:3-14

Alapige: Hag 1

Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához, és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: ²Így szól a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje. ³Az Úr igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: ⁴Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? ⁵Azért így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! ⁶Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.

⁷Így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! ⁸Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! - mondja az Úr. ⁹Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. ¹⁰Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. ¹¹Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak.

¹²Zerubbábel, Sealtiél fia és Jósua főpap, Jócádák fia és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az Úr; és az Úrtól való félelem fogta el a népet. ¹³Haggeus, az Úr követe pedig ezt mondta a népnek az Úr megbízásából: Én veletek vagyok! - így szól az Úr. ¹⁴És felindította az Úr Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójának a lelkét, meg Jósua főpapnak, Jócádák fiának a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek Urának a házán, ¹⁵a hatodik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király uralkodása második esztendejében.

Lekció: 2Kor 4:7-18

Textus: Zsolt 30

Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. ²Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. ³Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. ⁴Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

⁵Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! ⁶Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. ⁷Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. ⁸Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, én megrettentem. ⁹Hozzád kiáltok, Uram! Így esedezem az Úrhoz: ¹⁰Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? ¹¹Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram!

¹²Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. ¹³Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!

Lekció: Lk 18:9-14

Alapige: Préd 4:17-5:6

Sokszor hallani arról, hogy az életünkben mennyire fontos a tudatosság. Legyünk tudatos vásárlók – és ez azt jelenti, hogy lehetőleg minél inkább helyi terméket vegyünk; minél kevesebb csomagolást vásároljunk; minél inkább figyeljünk az újrahasznosíthatóságra, csak néhány példát említve. Vagy legyünk tudatos médiafogyasztók. Szóval ahhoz, hogy felelősen tudjunk élni és ne vesszünk el a tömegben fontos a tudatosság.

Néhány hét bezártság után a jövő héten újra nyitunk. Eddig már kétszer nyitottunk, miután tavaly tavasszal és advent-karácsonyban hosszabb-rövidebb ideig szüneteltetni kellett az alkalmainkat; azokat csak közvetíteni tudtuk. Most nyitunk harmadszor.

Aki ismer, az tudja, hogy alapjában véve szeretek előre megfontoltan készülni és átgondoltan hirdetni Isten üzenetét, nemcsak „találomra”. Már azt is régóta tudom, hogy a jövő héten mivel készülök, majd az azt követő vasárnapokon; de valahogy miután a végére értünk a János evangéliumának valahogy mára nem tudtam, hogy mi az üzenet. Aztán a hét egyik estéjén a családi áhítaton megtalált az Ige. És ma arról szeretnék beszélni, hogy mennyire fontos a tudatos templomba járás – ami alatt azt értem, hogy mennyire fontos az, hogy miért megyek vasárnaponként az istentiszteletre, ott mi történik ill. minek kell történnie, ha valóban tudatos istentisztelet látogató vagyok. Ehhez a Prédikátor könyvéből kapunk eligazítást. Alapigénk a Prédikátor könyvében található a 4. fejezet 17. versétől kezdődően az 5. fejezet 6. verséig.

Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda, mint ha áldozol az ostobák módjára, akik nem tudják, hogy rosszat tesznek!

Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy! Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel. Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Ne engedd, hogy beszéded vétekbe ejtsen téged, és ne mondd az Isten követének, hogy az csak tévedés volt. Miért háborodjék föl Isten szavadon, és miért tegye tönkre kezed alkotásait? Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent!

Bővebben: Tudatos templomba járás

Lekció: Lk 5:1-11

Alapige: Jn 21:1-14

Egy hete ünnepeltük a húsvétot, Krisztus feltámadását. Sajnos az egyházi része ennek az ünnepnek ismét zárt, online közvetített istentisztelet volt. Megvallom nektek őszintén, hogy ezt sokkal nehezebben éltem meg, mint a tavalyit. Tavaly még új volt a helyzet, és azzal a bizakodással ünnepeltünk, hogy bár nem lehetünk együtt a valós térben, de legalább a virtuális térben mégis csak összeköt bennünket Krisztus szeretete, összeköt bennünket az Ige és a Lélek, összeköt bennünket a hit és a feltámadás reménysége. Nyilván ez igaz volt erre az ünnepre is, igaz a mai istentiszteletre is, de mégis azt éltem át – és valószínűleg nem egyedül – hogy a valódit nem helyettesítheti a virtuális. Az Ige nem változik, ugyanaz marad; efelől nincs kétségem. De a valódi jelenlétben való megszentelődés – ami nehezen megmagyarázható, de mégis valóságos tapasztalat – mégsem járhat át bennünket. Vajon megszokható ez? És kell-e küzdeni a megszokással szemben?

Szóval itt vagyunk a húsvét után, amelynek mégiscsak megszólított bennünket az öröme. Először Jánosnak a hitre jutásában, ahogy ő már akkor hitt a feltámadott Krisztusban és a feltámadásban, amikor még csak az üres sírt és az üres lepleket látta, de még nem látta magát a Feltámadottat. Majd a hatalmas isteni csodának a küldetését láttuk: a bűnbocsánat misszióját és Krisztus békességének a misszióját.

Ezt követően, ha tovább olvastuk a János evangéliumát a múlt héten, akkor azt láttuk, hogy János befejezte az evangéliumát, majd úgy tűnik gondolt egyet és hozzáírt még egy történetet, amiből három egymást követő eseményt emel ki. Ír egy történetet, ha úgy tetszik epilógust, hogy a húsvét nagy öröme és küldetése után hogyan folytatódott a tanítványok élete húsvét után … a húsvét nélkül. A történet a Tibériás-tengernél játszódik és amit ma ebből szeretnék felolvasni a Jn 21:1-14. Ez a mai alapigénk.

Bővebben: Húsvét után - húsvét nélkül

Lekció: Jn 20:1-10

Alapige: Jn 20:8