Lekció: Mt 22:1-14
Alapige: Jn 14:1-3

Tamási Áron szállóigévé vált mondatával hadd kezdjem a mai bibliai üzenet megértését:

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Ezt még olyanok is sokan ismerik, akik maguk az Ábel ciklust nem olvasták.

Minden tiszteletem Tamási Ároné, de mivel ez a mondata szállóigévé vált (tehát egy önmagában is élő mondattá), nézzük meg először önmagában ezt a szállóigét. Valóban az az emberi élet célja, hogy találjon magának egy olyan békés zugot a világon, ahol otthon érezheti magát, ahol biztonságban érezheti magát, ahol nyugta van? Ahol szépen be tud rendezkedni, sőt amit akár az életével is hajlandó védelmezni, úgy, hogy az az övé.

Ne egyszerűsítsük le a választ egy puszta nemre vagy egy puszta igenre, hanem Jézus mennybemenetele kapcsán igyekezzünk megérteni: egyszerre igen és egyszerre nem a válasz. A mai üzenetünk fő célja az, hogy megértsük: milyen otthon megtalálása végett vagyunk is ezen a világon? Jézusnak a halála előtti búcsúbeszédéből olvasok három igeverset, a Jn 14:1-3-at.

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.

Bővebben: Otthonra találás

Tags: Újszövetség, 2020 május, mennybemenetel, otthon

Lekció: Lk 18:9-14
Alapige: Ezsd 3:12-13

Március 15.-n tartottuk az utolsó istentiszteletet itt a templomban. Azóta ez a kilencedik istentisztelet, amelyet zárt templomból a YouTube-on közvetítünk, és egyben remélem, hogy az utolsó is. És bár akár a YouTube közvetítés, akár a TV-s közvetítés azoknak, akiknek nincs internetelérése lehet egy áthidaló megoldás egy ilyen különleges helyzetben, mégis sokan átérzik, hogy ez nem a rendes és nem a normális állapot. Az istentisztelet mégis egy olyan esemény, aminek a teljes átéléséhez szükség van a test jelenlétére – és itt nem a mi testünk jelenlétéről beszélek, hanem arról a titokról, hogy a Krisztus teste, annak tagjaiban van jelen az istentiszteleten. Valóban nagy titok ez, hogy az istentisztelet nem egyszerűen hívő emberek összeverődése egy helyre, hanem a Krisztus test van jelen és a Szentlélek kapcsolja egybe a tagokat.

Egészen addig, amíg magától értetődőnek vesszük, hogy vasárnap egy erre a célra szentelt helyen, egy erre a célra szentelt időben összejövünk, talán nem is igazán vesszük komolyan. Úgyis van, majd a jövő héten megyek. Vagy egy hónapban egyszer megyek. És akkor hirtelen gyorsasággal elvétetett. Nem teljesen – hiszen itt az internet, ami akár tíz évvel ezelőtt sem biztos, hogy még működhetett volna – de mégiscsak elvétetett. És érezzük, hogy ez így nagyon nincs rendjén. Az istentisztelet mégiscsak több, mint otthon leülni a képernyő elé, amikor hétköznapi kis dolgaink hihetetlen erőszakossággal betörnek az életünkbe: jönnek az üzenetek, jön egy telefonhívás, meglátunk egy pókot a falon, dudálnak az utcán, becsöngetnek; és egyébként is nagy a kísértés, hogy ottlétünk, figyelmünk, szent odaadásunk csak részlegesen és nem teljesen kapcsolódjon be és mindezek mellett még a Krisztus test szerető közege sem vesz körül bennünket. Tudom, hogy amit most elmondtam, az még sok önmagát keresztyénnek tartó embert is hidegen hagy – nyilván őket a Szentlélek nem avatta be ebbe a titokba, és nem is fogja, ha nem nyitják meg előtte a szívüket – de igen, alapvetően érezzük: elvétetett az istentisztelet Isten népétől és a Krisztus testtől és ez így nincs rendjén.

Ahogy Isten rendezi a dolgokat, vezeti a gondolatokat és a lelket abban sokszor megdöbbenek, hogy mennyi tudatosság és tervszerűség van. Mert ma egy olyan emberről és Istenéről lesz szó, akinek a nagy feladata és küldetése volt, hogy helyreállítsa és újraindítsa az istentiszteletet Isten népe életében. Ezsdrás Istenéről lesz szó. Egy igeverset szeretnék felolvasni az Ezsdrásról elnevezett könyvből a 3. fejezt 12.13. versét:

¹²Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak, és örvendeztek, ¹³úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja.

Bővebben: Ezsdrás Istene

Tags: ószövetségi alakok, Ószövetség, templom, Ezsdrás, istentisztelet

Lekció: Mt 5:43:48
Alapige: 2Kir 5:1-19

Ma is egy olyan bibliai alak Istenéről szeretnék beszélni, akin keresztül az evangélium elért a szívemig. A múlt héthez képest egy kicsit visszamegyünk az időben. Maradunk a királyok korszakában, de nem egy királyról szeretnék beszélni, sőt még csak nem is egy izrálitáról, hanem egy pogány hadvezérről. Ma Naamán történetén keresztül fogunk Istenre nézni – kicsoda Naamán Istene? A történetet a 2Kir 5:1-19-ből olvasom.

Bővebben: Naamán Istene

Lekció: Ef 2:1-10
Alapige: 2Krón 33:1-20

Bővebben: Manassé Istene

Lekció: 1Kir 3:1-15

Alapige: 1Kir 8:22-53

Sámuellel véget ért a bírák korszaka és megkezdődött a királyság kora. A következő bibliai alakunk már egy király, Salamon. Ma az ő Istenéről szeretnék beszélni nektek. Alapigénk egyrészt a már felolvasott lekció, másrészt pedig Salamon templomszentelő imája. Mielőtt azonban felolvasnám azt a hosszú szakaszt, szeretnék pár szót elmondani Salamonról. (Dávidról azért nem beszélnék, mert róla nemrég egy sorozatban prédikáltam).

Salamon volt Izráel harmadik királya. Az ő életében érte el Izráel királysága a fénykorát. Hiszen ekkor épült fel a templom a Sion hegyén és mindeközben Salamon megőrizte az egységes Izráelt, amelyet apja Dávid hosszú harcok árán épített fel. A maga módján Salamon királysága Izráelnek egy hosszú és gazdag békekorszaka volt.

Salamon fiatalon került a trónra, és az elsőszülöttségi jogrend szerint nem ő volt a trón várományosa, még azok után sem, hogy Amnónt, a koronaherceget Absolon ölette meg bosszúból, majd a fellázadt és polgárháborút kirobbantó Absolon is meghalt a lázadásában.

Salamon lényegében Isten választottja, akinek Dávid mondja el, hogy milyen ígéretet kapott felőle Istentől. Isten mondta Dávidnak, hogy a Betsabétól született fiának adja a Salamon nevet. Azt is elmondja Isten, hogy miért. Mert ő lesz a nyugalom és békesség embere, mert az ő uralmának idején békében és nyugalomban fog élni Izráel. Dávid végül elfogadta Isten választását és Salamont tette meg utódjának. Természetesen ez a választás nem mindenkinek tetszett, Salamonnak kemény eszközökhöz kellett nyúlnia, hogy érvényesítse trónigényét, amely Isten választása volt.

Salamon bölcsessége nemzetközi hírűvé vált, ő maga is jeleskedett a héber költészetben, apjához hasonlóan szerzett zsoltárokat és énekeket, de igazi szellemi tevékenységet a bölcs mondások gyűjtésében és alkotásában fejtett ki. A Biblia hagyományos értelmezése szerint három bibliai könyv szerzője is Salamon: neki tulajdonítják a Példabeszédek, Prédikátor és Énekek éneke könyveit. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ő lett az, aki felépítette az Úr templomát Jeruzsálemben, az egyetlen templomot, ahol az egyetlen igaz Istennek mutattak be áldozatokat. És bár Salamonnak a bibliai megítélése is kettős, hiszen élete vége felé a szíve elhajlott Istentől és pogány feleségei miatt a szíve nem maradt teljesen Istené, ma életének ezzel az ellentmondásaival nem szeretnék foglalkozni, mert nem annyira Salamonról, mint az ő Istenéről szeretnék beszélni.

Az az Ige, amit most felolvasok az ő templomszentelő imája, amit akkor mondott el, amikor befejezte a jeruzsálemi templom építését és ünnepélyes keretek között Istennek szentelték azt. Hosszú szakasz lesz, de most kérem a türelmeteket ehhez a hosszú részhez is. Akinél van Biblia kéznél, nyissa ki az 1Kir 8:22-nél a Bibliát. Az 53. versig olvasom.

Bővebben: Salamon Istene

Lekció: Lk 24:1-12

Alapige: 1Kor 15:12-20

Youtube

Mostani igénk egy érdekes alaphelyzetből indul ki: a korinthusi hívők egy része ugyanis tagadta a hívők feltámadását, és ezzel komoly meghasonlást okoztak a gyülekezetben. Tegnap valaki megkérdezte, hogy mi van akkor, ha valaki tagadja a feltámadást. A beszélgetésből kiderült, hogy olyanokra gondolt, akik Krisztusban sem hisznek. Amikor ma a hívők feltámadásának tagadásáról beszélünk, akkor nem azokról lesz szó, akik a Krisztusban való hitet elutasítják, hanem olyan hívőkről, akik bár hívők, a hívők feltámadását mégsem vallják, az a hitüknek nem része, vagy tagadják is. Voltak ilyen hívők a korinthusi gyülekezetben – ez a levélből kiderül.

Ők Krisztusnak a feltámadását ugyan nem vonták kétségbe nyíltan, de hogy halottak feltámadnának, azt határozottan elvetették. Erre viszont Pál nem mondja azt, hogy az a lényeg, hogy hisznek Krisztusban, és tulajdonképpen nem is olyan nagy baj az, hogy nem hiszik a hívők feltámadását, mert ez nem üdvösségkérdés. Mostani istentiszteletünkön azt fogjuk meglátni, hogy a holtak feltámadásának kérdése a Szentírás szerint igenis üdvösségkérdés. Ezért nem mindegy, hogy mit hiszünk a hívők feltámadásáról. Tehát ma azt kérdést fogjuk körbejárni, hogy milyen következményei vannak az Írások szerint annak, ha valaki bár keresztyénnek vallja magát, de mégsem hiszi, ill. tagadja a halottak, a hívők feltámadását. 1Kor 15:12-20

Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.

Bővebben: A feltámadás tagadásának következményei

Tags: Húsvét, Újszövetség, FEltámadás, 2020 április

Lekció: Mt 9:9-13

Alapige: 1Sám 3:10

 Letöltés, meghallgatás

Mi az, ami az életünkben a legértékesebb Istennek? A mai alkalommal Sámuel Istenéről beszélve erre a kérdésre is választ fogunk kapni. Mai alapigénk 1Sám 3:10

Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.

Bővebben: Sámuel Istene