Igehirdetés

Lekció: Mt 25:1-13
Alapige: Dán 12:3; Fil 2:15

Ennek az adventnek az ünnepi üzeneteiben a Bibliának azokra a csillagpróféciáira figyelünk, amelyek Krisztus eljövetelét világítják meg.

  1. Az első próféciánk arról a megjelenő csillagról szólt, amely hírül adta a Megváltó Krisztusnak a világba való megérkezését. Ezt a jövetele előtt kb. 1200 évvel mondta el egy Bálám nevű pogány próféta, aki jövendölt Jákób csillagáról és Izráel királyi pálcájáról. Ez a prófécia (részben) már beteljesedett, és ugyancsak pogány napkeleti bölcsek észlelték a csillag feltűnését, amely azután ellenállhatatlanul vonzotta őket Jákób csillagához, a Betlehemben megszületett királyhoz; akit felkerestek azért, hogy imádják őt.
  2. A második próféciánk a szívetekben felkelő hajnalcsillagról szólt. Ennek a beteljesedése nagyon érdekes. Mert nem olyan általános és egyetemes, mint az az égen megjelenő csillag – bár észlelése annak sem volt általános és egyetemes. Mert a szívben felkelő hajnalcsillag – aki maga az életünket bevilágító Krisztus a Szentlélek világosságával – azoknak az életében beteljesedő ill. beteljesedett prófécia, akik elismerték Jézus Krisztust bűneikből megváltójuknak és elismerték Úrnak az életük felett. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy ez a világosság nemcsak egy bennünk felragyogó világosság, hanem egy rajtunk ellenállhatatlanul átragyogó világosság, amely a napfény erejével ragyog át rajtunk. Ez vezet el harmadik adventi csillagpróféciánkhoz, amelyhez egymással is egybecsengő két ige lesz a textusunk. Egy az Ó-, egy pedig az Újszövetségből.

Dán 12:3 és Fil 2:15

Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.  

feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,

Lekció: 2Pt 1:3-11

Alapige: 2Pt 1:19

Hallottuk, ahogy a pogány próféta, akinek az élő Isten nem engedte meg, hogy átkot mondjon Izráelre, végül arról a felkelő csillagról prófétált, aminek feltűnése végül hírül adta az Istentől küldött megváltó, az égi király földi születését. A csillagpróféciák sorában ma egy különleges, újszövetségi prófécia lesz az üzenetünk alapigéje, a szívben felkelő hajnalcsillagról. 2Pt 1:19

Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.

Lekció: Jel 20:1-10

Alapige: 4Móz 24:16-17

Több mint kétezer évvel ezelőtt feltűnt egy csillag az égen. Ezt a csillagot látták meg napkeleten olyan emberek, akik az eget kutatva próbálták felfejteni a láthatatlan világ titkait. Amikor meglátták azt értették meg, hogy megszületett egy király a zsidó nép tagjaként, akinek a születése az egész világ életére hatással lesz. Ez a megértés indította azután ezeket az embereket arra, hogy tevehátra kapjanak, és felkeressék ezt a királyt, hogy hódolatukat tegyék előtte. Különleges és titokzatos történet ez, ami beszél Isten titokzatos kijelentéséről, annak megértéséről, és beszél elképesztő mozgósító erejéről.

Vajon tudták-e, hogy csillag feltűnése előtt több mint ezer évvel Isten már előre megmondta azt, hogy feltűnik egy csillag Jákóbból – azaz Izráelből, hiszen Jákóbnak adta Isten az Izráel nevet, aki uralkodni fog nemcsak Izráelen, hanem az egész világon.

Egész évben, minden istentisztelet kezdetén az az Ige szólít meg minket, amit a napkeletről jött bölcsek vallomásként fogalmaztak meg a csillagról és a királyról, akinek születését a feltűnő csillag jelezte. Az idei adventi igehirdetésekben olyan igékre fogunk figyelni – szándékom és tervem szerint – amelyekben csillagok beszélnek Krisztusról. Ezeknek az igehirdetéseknek azt a közös címet adtam: Csillagpróféciák. Jöjjön az első csillag: Jákób csillaga. Alapigénk: 4Móz 24:16-17

Így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel: Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.

Lekció: Zsolt 139

Alapige: Zsolt 139:23-24

Általában véve igaz ránk, hogy nem szeretjük ha átvizsgálják az életünket, vagy egyszerűen csak próbára tesznek. Most nem olyan nagy nehézségekre gondolok, amelyeket nemegyszer próbatételként nevezünk, hanem olyan egyszerű dolgokra, mint egy nagydolgozat az iskolában, egy vizsga egy képzés befejezésekor, vagy egy ellenőrzés egy munkafolyamat végén, vagy egy céges működés átvilágítása. Nem szeretjük, szorongást kelt. Mint ahogy a legtöbb embert szorongással tölti el, amikor a telefonja kijelzőjén látja, hogy hívja főnök. Sokszor nem az az első gondolat? Mit szúrtam el, hogy hív a főnök?

A felsős hittanosaim szinte minden héten panaszkodnak, most ebből írunk, most abból felelünk. Ebben persze benne van az is, ha nem tanultak rendesen, akkor van mitől tartani; de ez még akkor is kényelmetlen érzéseket kelt, ha egyébként az ember felkészültnek érzi magát. Szóval nem szeretjük a próbatételeket.

Vajon hogyan gondolunk Istenre, akiről azt valljuk, hogy mindenható, mindentudó és mindenütt jelenvaló. Mi van, ha ő vonja vizsgálat alá az életünket? Mi van, ha ő vet próba alá – még egyszer mondom, nem súlyos megpróbáltatásokat értek most ez alatt. Milyen érzéssel tölt el? Milyen érzés, ha úgy gondolunk a bibliaolvasásra, hogy uram világíts be a belsőmbe?

Mi van, ha úgy gondolunk az istentiszteletre, amelyen szerető Atyánk az evangéliumban erősít minket, ugyanakkor mégiscsak a Szentlelkével leleplezi, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet[1]. Bizony néha még a bibliaolvasáskor is, az istentiszteleten is bujkálunk Isten elől, mintha nemegyszer mást akarnánk hallani, mint amit az Atya mondani akar.

Van-e tétje annak, hogy Isten megvizsgál és megpróbál minket? Van, s nem is kicsi – mert ennek a tétje az örökkévalóság.

Mai vasárnapunkon – amely az egyházi év utolsó vasárnapja és az egyházi év naptárában az örökkévalóság vasárnapja – erről a tétről, az örökkévalóság tétjéről szeretnék beszélni nektek. Alapigénk a Zsolt 139:23-24

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

Lekció: Lk 17:24-37

Alapige: Lk 18:1-8

A múlt héten azt emeltük az üzenet középpontjába, hogy az Isten Országa, az Emberfia úgy tér vissza a világba, mint a villám. Hogy ez mit jelent, nem mondom el újra, aki nem hallotta, megtalálja a honlapunkon, akár írott, akár video formájában.

Akkor nem olvastam utána a hozzá tartozó részt, amelyben Jézus leírja, hogy az ő visszajövetelét egyrészt megelőzi a világ vajúdása. Ez a vajúdás egyre erősödik – ahogy szülési fájdalmak is sűrűsödnek és erősödnek a szülés közeledtével; tehát egy vajúdó világban élünk, egészen Krisztus visszajöveteléig, amelyben vannak könnyebb, fájdalommentesebb idők. Ilyenkor még azt is elfelejtjük, hogy vajúdó világban élünk; aztán jön egy újabb vajúdó fájdalomhullám. Végül visszatér az Emberfia.

Valami nagyon fontosat azonban erről a vajúdásról érdemes még tudni. Azt, hogy miközben a keresztyének az Úrral járnak és áldások között járnak, ugyanakkor a világban igazságtalanul gyűlöltek, megvetettek és üldözöttek lesznek. Jézus ezt világossá tette tanítványai számára. Vajon meg tudnak-e maradni a vajúdó világ fájdalmai között Krisztus tanítványai keresztyénnek? Ki tudnak-e tartani az evangélium igazsága és Krisztus mellett, ha azt érzik, hogy mennyire méltatlanul és igazságtalanul fordul feléjük a világ, ahogy a héten napi igében is olvastuk:

Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, 38akikre nem volt méltó a világ; …[1]

Ezekben a helyzetekben merül fel a kérdés: Isten törődik egyáltalán a választottaival, az övéivel? Tapasztaljuk, hogy a legtöbb negatív istenkép éppen olyanokban alakul ki, akik hosszan tartó vagy nagyon fájdalmas szenvedést éltek át, akár maguk, akár valamilyen szerettük, vagy éppen nagyon érzékenyen reagálnak a világ vajúdásának jelenségeire. Szóval mi a teendő az elhúzódó vajúdás tapasztalatai között?

Jézus egy példázattal ad erre nézve útmutatást. Ezt a példázatot a hamis bíró példázataként ismerjük. Lk 18:1-8

1Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! 4Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. 6Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok