Lekció: Ézs 9:1-6
Alapige: Jn 1:41

Egy barátom esküvőjén miután a lelkipásztor befejezte a szertartást, és megkezdődött a szeretetvendégség, azzal folytatta a köszöntést az ifjú férjhez intézve szavait: „Kedves Barátom! Mostantól életed végéig tanulmányozhatod a női lélek kikutathatatlan rejtelmeit.” Ijesztésnek persze egy kicsit késő volt, de nem is ijedt meg a szerelmes ifjú férj, sőt örült neki. Hiszen még többet lehet együtt azzal, akit szeret – és ez a szeretet csak gazdagabb és mélyebb lesz az idő múlásával.

Tudom, hogy a tapasztalat sokszor más, és nagyon sokszor éppen az ellenkezőjétől félnek az emberek: hogy a megismerés által egyre több csalódás, majd a végén kiábrándulás vár. De én hiszem, hogy ha az ember nem önmaga, hanem a másik iránt elkötelezett, akkor még ezek a csalódások is csak erősítik ezt a szeretet, és nem elveszik.

Kálvin amikor a Keresztyén vallás rendszere c. nagyszabású művét megalkotta, rögtön az első fejezet elejére írta azt a tételt, hogy az emberi élet legvégső értelme és minden bölcsesség alapja Isten és önmagunk egyre mélyebb megismerésében van. Ő együtt látta a kettőt, elválaszthatatlan összefüggésben. Nem pusztán önismeret, hanem istenismeret és ennek tükrében a helyes önismeret. Egyenesen az az emberi életünk célja.

Az emberi élet célja tehát nem valami nagy alkotás létrehozása, nem önmagunk feláldozása a világért, mégcsak nem is a szolgálat vagy a szeretet. Ezek mind fontos dolgok, de nem működnek jól helyes Isten- és önimseret nélkül. Ez a legcsodálatosabb és legizgalmasabb életprogram, ami egy ember számára megvalósítható. Ha a szolgálat nem Isten ismeretében van, ha az engedelmesség nem Isten ismeretében van, ha önfeláldozásunk nem Isten ismeretében van, ha a szeretet nem Isten ismeretében van, az egész lehet valami nagyszerű emberi produktum, de az élet végső célja elvész. A Biblia pedig a bűnt egy olyan szóval is kifejezi, ami azt jelenti céltévesztés. A céltévesztettség bűn.

Hogyan ismerhetjük meg Istent igazán és helyesen? Kizárólag az Ő Fia, Jézus Krisztus által, az ő megismerése útján.

Ebben az évben a Krisztus megtalálásának és imádásának igéje a vezérigénk. Az elkövetkező vasárnapjainkat annak szeretném szentelni, hogy ki az a Krisztus, akit a napkeleti bölcsek kerestek és miután megtalálták imádták őt. A mai alapigénk egy másik ilyen kiemelkedő ige a Krisztusra való rátalásnak. Jn 1:41

Megtaláltuk a Messiást!

Bővebben: Jézus a Krisztus

Tags: Király, Jézus Krisztus, Főpap, 2022 május, Messiás, próféta

Lekció: Jel 19:6-16

Alapige: Mt 25:1-13

Két hete Jézusnak arról a példázatáról beszéltünk, amelyben a mennyek országát egy hatalmas királyi menyegzőhöz hasonlította. Úgy mutatta be ezt a példázatot, amelyre azonban a meghívottak nem akartak elmenni, ezért a király kitárta az ajtót azok számára, akik eredetileg nem voltak rajta a meghívottak listáján.

Mivel a mennyek országának üzenetéhez nagyon erőteljesen kapcsolódik a mindent felülmúló és múlhatatlan öröm – amit éppen a menyegző képe és hasonlata hivatott felénk közvetíteni – szemben ennek a világnak a mulandóságából fakadó szomorúságával ezért Jézus – sőt az egész Biblia többször is használja a menny érzékeltetésére földi életünk egyik legörömtelibb alkalmát: a menyegző képét.

A Jelenések könyvéből is egy ilyen szakaszt olvastam fel: Krisztus eljövetele olyan örömteli lesz, mint a vőlegény érkezése menyasszonyáért, aki felkészült a fogadására. Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt, énekli a mennyei nagy sokaság, amelynek hangja olyan mint egy nagy vízesés zúgása.

Jézus mondott egy másik menyegzős példázatot is – tanító és intő célzattal – a mennyek országáról. A tíz szűz példázata a mai alapigénk a Mt 25:1-13 alapján.

¹Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. ²Öt közülük balga volt, öt pedig okos. ³A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, ⁴az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. ⁵Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. ⁶Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! ⁷Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. ⁸A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. ⁹Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! ¹⁰Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! ¹²Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

¹³Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!

Bővebben: ... és az ajtó bezárult

Tags: Advent, hit, Utolsó idők, példázat, mennyek országa, Tíz szűz, Jézus visszajövetele, készenlét

Lekció: Ézs 25:6-9

Alapige: Mt 22:1-14

Egy lelkipásztor kollégám mesélte, hogy egyszer adventi időszakban egy karácsonyi partira szóló meghívót talált a postaládájában. A kártyán volt egy szép ünnepi köszöntés, a parti ideje és egy kézzel írt meghívás: „Bulit tartunk, remélem el tudtok jönni.” Nagyon örültek, de volt egy kis gond: se helyszín, se aláírás nem volt a meghívón. Fogalmuk sem volt arról, hogy ki hívta meg őket a karácsonyi bulijába. Miközben azon gondolkodtak, hogy mit egyenek, bevillant nekik, hogy hogy mi van, ha a szervezők ugyanazt a hibát követték el az összes meghívón. Elképzelték azt a szegény párt, aki hosszasan készül a vendégek fogadására, feldíszítik a házat, sütnek-főznek, készítik a finomságokat és amikor eljön az idő, alig várják, hogy a vendégek elárasszák az otthonukat és megteljen a házuk ünneplőkkel. Várnak és várnak. Senki sem jön. Az idő telik, és még már azon is túl vannak, hogy a mindig késők sem futottak be.

Emlékszem volt hasonló élményünk, amikor az egyik gyerekünket meghívták egy szülinapra, és senki más meghívott nem ment el, csak a mi gyerekünk. Képzeld el, hogy egy bulit szervezel, amin együtt szeretnél ünnepelni másokkal … és senki sem jön el. Elég vacak érzés.

Jézus elmondta, hogy a mennyek országa hasonlít egy olyan nagy menyegzőhöz, amire nem mentek el a meghívottak – ez a példázat lesz a mai alapigénk. Mt 22:1-14

¹Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: ²Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. ³Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. ⁴Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! ⁵De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. ⁶A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. ⁷A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. ⁸Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! ¹⁰A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. ¹¹Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, ¹²és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. ¹³Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. ¹⁴Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

Bővebben: A mennyek királyi vacsorája

Lekció: Lk 23:39-43

Alapige: Mt 20:1-16

Egyszer egy családi összejövetelen az egyik családtag nekem szegezte azt a kérdést: Hogy van ez a bűnbocsánattal az evangélium szerint? Hogyha Adolf Hitler az élete utolsó pillanatában megtért, akkor vajon minden bűne megbocsáttatott? Erre nyilván csak egy elvi válasz adható – ha ténylegesen szembesült a bűneivel, ha ténylegesen megértette és elfogadta Krisztus halálának a rá nézve is érvényes engesztelését, ha kérte a bűnei bocsánatát – akkor igen, bűnbocsánatot kapott és örök életre jutott.

Természetesen ez egy nagyon elvi megközelítés – azt is érdemes figyelembe venni, hogy az ember eljuthat a bűnnek és a süketségnek, vakságnak olyan mélységeibe, ahonnan nincs megtérés – és ebben az esetben bizonyos körülményeket figyelembe véve nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy ez a megtérés nem ment végbe – de elvi alapon igen, ha az élete utolsó tudatos pillanatában megnyitotta magát Istennek, akkor örök élete van.

Jézussal megfeszítve láttunk két gonosztevőt. A többi evangélium azt mondja, hogy hogy mindkettő gyalázta őt. Lukács viszont megoszt egy olyan részletet is, ami gazdagítja a képet: az egyik kivégzett bűnöző megvallja, hogy ő megérdemli ezt a szörnyű büntetést, majd odafordul Jézushoz és azt kéri tőle, hogy irgalmazzon neki.

Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.[1]

Miféle kérés már ez? Hogy van bőr a képén? Éppen most mondta el, hogy megérdemli ezt a súlyos büntetést. Akkor milyen alapon kér ilyeneket? Nem tudunk ezekről a latrokról semmit, de egy gondolatkísérlet erejéig, akár még az is lehet, hogy a szabadon engedett Barabbás bűntársai voltak. Olyan fickók, akikkel nem szívesen találkozunk egy sötét utcán. „Hapsikám, előbb kellett volna gondolkodni, most már nincs idő ilyesmire, nem tudsz megkeresztelkedni, templomba járni, minden jóféle vallásos dologban részt venni.” Késő. Késő?

Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.[2]

Ez valóban az utolsó pillanat – nincs már sok idő, Jézus meghal és utána nincs kihez fordulnia és ő is meghal. Az utolsó pillanatok lehetőségét használta ki. Megtagadnánk tőle ezt az utolsó lehetőséget? Lehet, hogy ha ismernénk a gonosztetteit, akkor vele szemben sem lennénk annyira megengedők, mint ahogy ezt tesszük olvasva Jézus halálának történetét.

Az történik itt, amiről beszélt egy példázatban, amiben kidomborította a kegyelem botrányát. Szó szerint, mert a mai példázatunk, a következő a mennyek országáról, szó szerint botrányba fullad. A szőlőmunkások példázatát olvasom a Mt 20:1-16

¹Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. ²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. ³Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, ⁴és ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe, és ami jogos, megadom nektek. ⁵Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. ⁶Amikor pedig délután öt óra tájban is kiment, talált újabb embereket, akik ott álldogáltak, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? ⁷Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe! ⁸Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a munkások vezetőjének: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig. ⁹Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. ¹⁰Amikor az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de egy-egy dénárt kaptak ők is. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, ¹²és ezt mondták: Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. ¹³Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Vedd, ami a tied, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ¹⁵Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk? ¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.

Bővebben: A mennyek országa: a kegyelem botránya

Tags: igazság, bűnbocsánat, Újszövetség, kegyelem, üdvösség, ítélet, menny, megtérés, Krisztus halála, példakép

Lekció: Mt 28:1-10

Alapige: Mt 28:11-20

Lekció: Mt 28:1-10

Alapige: Kol 3:1-4

Az utóbbi évek ünnepei a számunkra igencsak különös körülmények között teltek, hiszen a járványintézkedések miatt két húsvétot sem tudtunk itt a templomban együtt ünnepelni, most pedig igencsak terhes időszak a szomszédunkban kirobbant, és egyre jobban eldurvuló háború árnyékában, aminek közvetlen hatásait kevéssé érzékeljük – még leginkább a hírek szintjén ér utol bennünket – ill. ha van személyes érintettség, akkor is leginkább a segítségnyújtás keretében. Tudjuk, hogy emberek élete és jövője mennyire bizonytalanná vált – sőt emberek további millióira vár ennek a háborúnak a következtében is nagyon nehéz időszak, éhezés, további kirobbanó háborúk, az ezzel együtt járó járványok és halál.

Ha ezen a húsvéton a jövőre gondolunk, az nagyon sokunk számára a szorongás és a reménytelenség érzését nyújtja. De éppen ezek az események és gondolatok késztetnek bennünket arra, hogy feltegyünk magunknak néhány ijesztő kérdést: Találhatunk-e biztonságot ebben az életben? Mit tartogat számunkra a jövő valójában? Meg tudunk-e szabadulni a félelemtől, a szorongástól és az aggodalomtól – de nem is úgy, hogy nem veszünk róla tudomást, illetve elnyomjuk a kellemetlen érzéseket, esetleg túlkompenzáljuk; hanem úgy, ténylegesen az Isten Fiainak a szabadságára jutunk el?

Mi lenne ha azt mondanám, hogy Isten célja a húsvéttal éppen az, hogy telepakolja a jövőnket reménységgel. Hogy miközben sűrűsödnek fejünk felett a reménytelenség sötét fellegei, mindezeken még dicsőségesebben és erősebben ragyogjon át a reménység fényessége. Minél nagyobb a sötétség, annál ragyogóbb a fény.

A mai napon Krisztus feltámadásának a történetéhez kapcsolva megnézzük Pál apostol Kolossébeliekhez írott levelének egy részletét: Ebben az apostol három nagy okot mutat meg nekünk, amiért Jézus Krisztus feltámadása a jövőnket reménységgel és nem reménytelenséggel tölti meg. A Kolosséiakhoz írt levél 3. fejezetének 1-4. versét olvasom:

¹Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. ²Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! ³Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. ⁴Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

Pál ebben a szakaszban a reményteljes jövőről és a mennyei valóságról tanítja a keresztyéneket. Ha Jézus feltámadásának a történetét együtt nézzük ezzel a szakasszal, akkor az az üzenet éri el a szívünket, hogy a jövő reményteli, mert

1. A testünk újra lesz alkotva – mi is meg fogjuk tapasztalni a feltámadást.
2. A jövőnk biztonságban van – a menny valóságos.
3. Az igazi életünk abban jelenik meg, hogy el vagyunk rejtve Krisztussal együtt Istenben.

Bővebben: Mennyei valóság