Gedeon Istene

Nyomtatás

Lekció: Rm 6:1-11
Alapige: Bír 6:11-12

 Letöltés, meghallgatás

Amikor mi egy márványtömböt nézünk, mit látunk? Egy márványtömböt. Amikor egy szobrász a márványtömböt nézi, akkor az ő szeme már a kiformált szobrot látja, amelyben mások gyönyörködnek.

Amikor az emberek Pétert nézik – sőt, amikor Péter önmagát nézi, akkor egy halászt látnak. Egy sikertelen és bűnös halászt. Jézus pedig egy emberhalászt lát.

Sorozatunk következő alakja egy fiatal ember, akit Isten vezetővé és szabadító bírává formál. Senki sem számított erre, ő maga sem. Ma Gedeon Istenéről szeretnék beszélni. Alapigénk a Bírák könyve 6-8. fejezete. Ebből azonban csak két verset szeretnék felolvasni, a 6. rész 11-12. versét.

Azután eljött az Úr angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. 12Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz!

A bírák korszakáról

Gedeonnak az Úr angyalával való találkozását láthatjuk. Nézzük röviden az ő történetét és a korszakot, amelyben élt.

Józsuéval befejeződött a honfoglalás. Izráel népe laza törzsszövetségben élt Kánaán földjén, nem volt központi kormányzat, nem volt király, a törzseket a törzs- és nemzetségfők maguk kormányozták, úgy tűnik néha még ők sem. Időnként – különösen válságos helyzetekben azonban Isten lelke elhívott embereket egy-egy törzs vezetőjéül, sőt szükség esetén szabadítójául. Ők voltak a bírák. Ezt a korszakot úgy írja le a Biblia szövege, hogy olyan időszak ez, amikor

bírák bíráskodtak.

Ez a korszak Józsué halálától a királyság felállításáig tartott. A korszakra nemcsak a központi kormányzás hiánya volt jellemző, hanem a törzsek állandó konfliktusa is a környező népekkel. Ez így persze túlságosan tárgyilagosan hangzik. Mert ezek a konfliktusok rendszerint úgy néztek ki, hogy Izráel fiai elfordultak az Úrtól, és azt tették, amit rossznak lát az Úr. Ez alapvetően két dolgot jelentett:

1. Elfordultak az Úrtól. Különféle bálványokhoz fordultak, azokat imádták, és az ő kultuszukat követték. Mindazok, akiknek szülei, nagyszülei megtapasztalták az Úr erejét és szabadítását. De ők már nem hallgattak szüleik és nagyszüleik bizonyságtételére. Kánaán istenei a baalok vonzóbbak voltak. Sokkal jobban kiszolgálták vallásos igényeiket úgy, hogy valódi elkötelezettséget sem kellett mutatni irántuk.

2. Az Úrtól való elfordulás mindig az erkölcsök megromlását is jelenti. Erkölcsileg is alkalmazkodni kezdtek a kánaániakhoz, aminek első lépése a testi-lelki paráznaság, hűtlenség, hazugság, csalás, kicsapongás.

Mit tesz ebben a helyzetben Isten? Mit tesz egy valóban szerető és jó Isten, aki kiválasztotta őket magának? Hát nem egyebet, mint az, hogy megmutatja nekik az erejét és a hatalmát, hogy visszatérjenek hozzá. Ezt hiányolták nem? Ekkor jönnek a különböző pogányok, jól elverik őket, sanyargatják és nyomorgatják őket. Ez a bálványimádás ára. De hol látszik ebben az Úr ereje és hatalma? Már ebben is munkálkodik, de meglátszani majd abból fog, hogy Izráel fiai miután saját erejükből nem tudnak megszabadulni, az Úrhoz kiáltanak. Na, akkor mutatja meg az Úr az erejét. Elhív egy bírát, Szentlelkével felruházza és szabadítást ad népének. Egy darabig Isten útján jártak, békességben éltek, de azután csak újra a bálványok után fordultak. Akkor megint adott az Úr egy bírát.

Gedeon története

Egy ilyen bíra volt Gedeon is, akit a történetben úgy tűnik nagyon fiatalemberként, feltehetően felnőttkora kezdetén ismerünk meg.

Egy negyvenéves békekorszakot követően az izráeliek megint elfordultak az Úrtól. Ekkor az Úr a midjániak kezébe adta őket, akik hét évig gyötörték Izráel fiait. A midjániak és velük szövetségben az amálékiak nem szállták meg az országot, az ő módszerük az volt, hogy aratás idején rendszeresen betörtek az országba és amit tudtak elraboltak és elhajtottak. Az izráeliek, meg amit csak tudtak elrejtettek, mert ellenállni nem tudtak a rablóknak. Ebben az esetben is az izráeliek az Úrhoz kiáltottak, az Úr válasza azonban először az volt, hogy küldött egy prófétát. Erre a prófétára Isten nem vigasztaló, hanem feddő üzenetet bízott.

A próféta azt mondta el, hogy Isten milyen csodálatosan bánt a néppel, kijelentette nekik magát – „Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, ne féljétek az emóriak isteneit ... De ti nem hallgattatok rám a szavamra.” Ennyit mondott el a próféta. Isten világosan elmondja nekik a nyomorúságuk okát.

Ezek után viszont felkeresi az Úr angyala Gedeont, ott a présházban, ahol Gedeon búzát csépelt. Megbízza azzal, hogy ő legyen a szabadságharc vezetője. Ennek első lépése az volt, hogy a saját apjának az oltárát kellett lerombolnia és az oltár maradványain az Úrnak kellett áldozatot bemutatnia. Amikor ezt a feladatot sikeresen végrehajtotta, akkor az Úr felruházta a Lelkével Gedeont és Gedeon megfújta a sófárt és harcba szólította előbb a saját nemzetségét, majd Manassé, Ásér, Zebulon és Naftáli törzséből. Össze is gyűlt harminckétezer ember. Ez a harminckétezer ember óriási túlerővel nézett szembe, mivel a midjániak százharmincötezren, több mint négyszeres túlerőben voltak. És ez a harminckétezer ember mégis összeszedte magát, hogy felkeljen Midján ellen. És itt jön a történetbe a fordulat. Isten sokallja még ezt a harminckétezret is.

Miért sokallja Isten a harminckétezret? Nagyon egyszerű, el is magyarázza. Azért, mert ha ezzel a harminckétezer emberrel legyőzik a négyszeres túlerőt, akkor el fogja tölteni a szívüket az a hamis büszkeség, hogy mi voltunk, aki legyőztük az ellenséget. Túlerőben voltak, de mi hősiességgel küzdöttünk. Isten azonban éppen azt akarja megmutatni nekik, hogy ő az, aki a lehetetlent megfordítja. De akkor látni kell azt, hogy nem kevés esélyünk volt, hanem az, hogy nem volt esélyünk. Mert ha az esélytelenséget kevés esélynek látjuk, máris elkezd bennünket a győzelem hatására elönteni az istenkáromló hamis büszkeség.

Szóval Isten sokallja a harminckétezret, ezért azt mondja: aki fél, menjen haza. Velük úgysem lehet mit kezdeni. Erre hazament huszonkétezer. Maradt tízezer. Az esélyek még rosszabbak. Kész csoda, hogy az a tízezer is kitartott, hiszen most már tizenháromszoros a túlerő. Istennek azonban még ez is sok. Hazaküld a tízezerből is annyit, hogy végül háromszázan maradnak. Erre mondja azt az ember, hogy ennyi meg már minek. Itt már tényleg nem kicsi az esély, hanem semmi esély nincs. A túlerő a háromszázhoz nézve már négyszázötvenszeres. Ennyi már elég Istennek. Gedeon egyedül is elég lenne, mert Istennek még Gedeon sem kellene feltétlenül, de ahhoz, hogy megmutassa valódi erejét és hatalmát a háromszáz elég lesz.

Gedeon háromszáz emberével Isten azután sikeresen legyőzi a midjáni hadsereget, és megszabadítja a választott a népet a pogányok hatalmából. Nézzük meg, hogy milyen Istent ismert meg Gedeon.

1. Gedeon Istene látja, hogy mire teremtett bennünket

Amikor Gedeont Isten megszólítja, nagyon kétségbeejtő és kétségbeesett helyzetben találja. Úgy tűnik sikerült valamennyi gabonát elrejteni és megmenteni a midjáni rablók elől. Gedeon egy pincébe bújva csépeli a gabonát, hogy azután lisztet őrölhessenek belőle, és ha éhezve is, de legyen valamennyi élelmük és vetőmagjuk a következő vetésig.

Gondoljunk bele, hogy ez már valóban milyen nyomorult helyzet. Az aratás mindig egy nagy ünnep volt, az emberek ünnepelnek és hálát adnak. Ma Magyarország legnagyobb és leghangsúlyosabb világi ünnepe, ami valóban örömünnep, az a magyar államiság és az új kenyérért való hálaadás ünnepe, augusztus 20-a. Ehhez képest hol van most az örömünnep? Sehol, bújva, félve próbálja menteni a menthetőt.

Isten angyala azonban így szólítja meg:

Az Úr veled van, erős vitéz ...

Első hallásra úgy tűnik, mintha gúnyolódna az Úr angyala, hiszen Gedeon minden, csak nem erős vitéz. A körülmények fényében érthető ugyan, hogy így viselkedik, de akkor is találóbb lenne gyáva nyúlnak hívni. Vagy valóban olyan hangsúllyal mondani ezt az erős vitézt, hogy az ember jól hallja belőle a maró gúnyt. Az Úrnak azonban esze ágában sincs gúnyolódni, különösen azért sem, mert maga az Úr is megveti a csúfolódást.

Itt valami mást mond el az Úr angyala. Röviden és lényegre törően azt közli Gedeonnal, hogy mire született. Arra született, hogy erős vitéz legyen, hogy bíra legyen, hogy szabadító legyen.

Mi emberek szeretjük felruházni egymást különböző címkékkel. Ezek legtöbbször nagyon romboló címkék. Ezzel szemben Isten is címkéz bennünket, de azok nagyon is építő címkék.

Gedeont az Úr gyáva nyúl helyett, erős vitéznek nevezi. Mert ő fog benne munkálkodni és már látja benne azt a Gedeont, akit ő fog kiformálni benne. És megmutatja neki azt a képet, akit ő akar formálni belőle. És Gedeon bizonytalankodva, félve, kicsit hitetlenkedve elfogadja ezt a képet Istentől, és ez alapjaiban változtatja meg az életét.

Azt mondtam, hogy mi emberek mennyire szeretjük felcímkézni egymást, ami romboló. Ezek a mi romboló címkéink lényegében a másik múltjából, hibáiból és bűneiből táplálkoznak, és egyben fixálják is azokat. Megkötözik és megbélyegzik egy ember életét.

Emlékszem egy botrányba fulladt temetésre, ami ennek szép példáját adta. Jó húsz évvel ezelőtti segédlelkészünk egy temetési alkalommal arról az igéről prédikált, hogy

Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.1

Arra a gondolatra építette fel a vigasztaló üzenetet, hogy mi emberek hogyan romboljuk egymásban is Isten templomát, és címkézzük egymást mindenfélének. Több példát is mondott, két kifejezés maradt meg nekem ezek közül: az egyik a „szeszkazán”, a másik a „falu bikája” volt. Elmondta, hogy mennyire bántja Istent, amikor így nézünk egymásra, fordulunk egymás ellen. Amikor Isten szent templommá teremtette a testünket, mi pedig nevezzük mindennek, csak annak nem. Amikor a másik emberre ilyen címkéket aggatunk. Szegény gyászolóknak éppen csak a lényeget nem sikerült megérteni: azon háborogtak, hogy miért nevezte az elhunytat „falu bikájának”. De éppen hogy nem nevezte annak: arról beszélt, hogy Isten hogyan formálja ki Isten templomát az életünkből, ha hagyjuk. Éppen a lényeget nem sikerült megragadni, hanem leragadni és tökéletesen félremagyarázni egy kifejezést.

Mi így működünk – Isten országa azonban máshogy működik. Isten országa úgy működik, hogy mindazokat, akik befogadják Jézust, azokat felhatalmazza arra, hogy Isten gyermekévé legyenek – és ezt is gondolják magukról, bármilyen címke is lógott rajtuk a régi életükben.

Bármilyen címkét is ragasszon rátok a világ, sőt bármilyen címkét is ragasztottál te saját magadra, nyugodtan fogadd el azt a képet, amit Isten mond, mondott rólad. Mert Isten olyan, mint az a szobrász, aki látja a márványtömbbe rejtett műalkotást. Mindenki más csak egy durva, faragatlan tömböt lát – ő már látja Dávidot, Mózest és Gedeont, az erős vitézt, akit úgy felerősít, hogy kezébe adja a midján feletti győzelmet.

Látja Simonban Pétert, az emberhalászt, aki hirtelen változékony emberből kősziklává lesz. Látja a tisztátalan ajkú Ézsaiásban a megtisztított ajkú prófétát, látja az egyházüldöző Saulban a választott edényt, aki elviszi az evangéliumot messze földekre, népek, királyok és Izráel fiai elé2. Anániás még csak azt látja, aki volt Saul. Az Úr már látja azt, aki lett és akivé lesz az ő kezében.

Félreértés ne essék: Isten nem azt látja bele az emberbe, ami nincs benne. Mi sokszor, nagy kegyes nagy buzgalommal még azt is bele akarjuk látni a másikba, ami nincs benne. Isten azt látja benne, amire teremtette, és amit ki fog hozni belőle.

Isten mindannyiunkat azért teremtett, hogy gyermekévé legyünk Krisztusban hit által. Azért teremtett, hogy Isten szent templomba legyünk, és Isten munkatársai. Legyünk emberhalászok, magvetők, templomépítők; legyünk pásztorok, szőlőmunkások Isten nyájában és szőlőjében. Legyünk füllé, szemmé, kézzé vagy lábbá Krisztus testében.

Halld és lásd meg, hogy Isten milyennek lát téged és milyennek formál. Ne engedd, hogy a világ préseljen és formáljon és címkézzen. Illetve hadd címkézzen, de mégis Isten rólad mondott képében higgy.

Gedeon erős vitéz. Ez az Úr angyalának üzenete. Hogyan lesz a pincében gabonát cséplő gyáva nyúlból erős vitéz? Mert a műnek ki kell faragtatnia abból a márványtömbből.

2. Gedeon Istene magára ölti az életünket

A Bír 6:34-ben azt olvassuk:

Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt ...

Több fordítás is van erről az igéről, de egyiknek sem igazán sikerült visszaadnia azt, amit az eredeti szöveg valójában mond. Károlyi és Kecskeméthy István úgy fordítja: „az Úr lelke megszállta Gedeont”.

Akár a „felruházta”, akár a „megszállta” kifejezést használjuk az egy olyan érzetet kelt, mintha Gedeon kívülről magára öltötte volna a Szentlelket, mint egy ruhát. De a szövegben azonban van egy érdekes kifejezés, ami lényegében az ellenkezőjét mondja. A héber szövegben úgy van írva, amit pontosabban úgy lehet fordítani: „Az Úr lelke magára öltötte Gedeont.”

Tehát nem Gedeon öltötte magára az Úr lelkét, hanem az Úr lelke öltözte fel Gedeont. Ezt úgy képzeljük el – nagyon egyszerűen, mint amikor felöltözünk. Amikor magunkra vesszük a ruhát, akkor a ruha, ami képtelen önálló életre, miután kitöltjük őt velünk együtt mozog, a nadrágszár követi a láb mozgását, az ing, a kabát pontosan arra megy, amerre én, és azt csinálja, amit én. Itt a szövegben Gedeon a ruha, és az Úr lelke az, aki felöltözi őt.

A ruhánk nélkülünk semmire nem képes, csak fekszik tehetetlenül – rongy csupán. A ruhánk akkor kel „életre”, amikor magunkra vesszük. Ilyen tehetetlen Gedeon is a Szentlélek nélkül. A Szentlélek nélkül nem több, mint a gyáva nyúl. Akkor lesz erős vitéz, amikor Ura és Istene magára ölti őt.

Ez az Ószövetség egyik legérzékletesebb története és képe arra, amit az Újszövetség újjászületésnek nevez. Sőt az Ószövetség nyelvén, a képek és történetek nyelvén azt is megmutatja, hogy mennyire szükséges újjászületnünk.

A Szentlélekben való újjászületés nélkül ugyanis Gedeon nem lesz erős vitéz.

Péter nem lesz emberhalász és nem lesz kőszikla.

A Szentlélekben való újjászületés nélkül te sem formálódhatsz Isten gyermekévé, Isten szent templomává, Isten választott edényévé. És a Szentlélekben való újjászületés nélkül nem láthatod meg az Isten országát.3

Természetesen, ha Isten Lelke nem tudja felöltözni az életedet akkor semmire sem használhatja Isten az életedet, nem lesz az életed az a szép műalkotás sem, ami lehetne; marad egy durva, faragatlan tömb, ami semmire sem jó.

Amikor Michelangelo nekiállt a Dávid szobor faragásának, a Duccio által faragni kezdett, majd elrontva félbehagyott márványtömb már közel negyven éve feküdt a firenzei dóm építési telepén. Senki sem tudta, mit kezdjen a Gigante-nak nevezett hatalmas márványtömbbel. Michelangelo látta meg benne azt a Dávidot, amit végül kifaragott belőle 18 hónap alatt. Ha nincs Michelangelo abból a tömbből nem lesz Dávid szobor – ki tudja mi lett volna belőle?

Pontosan így, ha Isten Lelke nem ölthet magára téged soha nem derül ki, hogy mi lehet belőled Isten országában. Meg sem láthatod azt.

Gedeon Istene magára öltötte Gedeont és hatalmas dolgokat vitt végbe Gedeonnal. Hatalmas győzelmet és szabadítást adott a népnek.

Ehhez két dologra volt szüksége Gedeonnak:

1. Elhiggye, hogy az kép, amit Isten állít róla az igaz, mindannak ellenére, amit saját magáról lát.

2. Hagyja, hogy az Úr Lelke magára öltse az életét – újjászülje őt, hogy valóban erős vitéz lehessen.

Pontosan erre a két dologra van nekünk is szükségünk, ahogy Gedeon Istene megmutatta magát:

1. Lássuk azt, hogy kik is lehetünk valójában Krisztusban és hittel engedjük meg, hogy Isten Szentlelke magára öltsön bennünket és újjászüljön.

2. Lássuk meg, hogy kik is lettünk valójában Krisztusban, miután Isten Lelke felöltözte az életünket.

Áldott, jó felfedezést, újra felfedezést kívánok. Ámen.

11Kor 3:16-17

2ApCsel 9:15

3Jn 3:3.5

Tags: , , , , , , , , , ,