Sámson Istene

Lekció: Rm 8:31-39

Alapige: Bír 16:28

 Letöltés, meghallgatás

Sokszor érezzük azt, hogy mennyi ellentmondás van az Istennel való kapcsolatunkban. Isten számtalanszor elmondja, hogy mennyire szeret minket – közben meg nem igazán érezzük ezt. Isten számtalanszor bátorít, hogy bátran válasszuk az ő útját, mi pedig nem akarjuk az ő útját választani és megyünk önfejűen a magunk útján – de az Istenbe vetett hitünkről nem akarunk lemondani. Megértettük Isten tervét az életünkkel kapcsolatban, halljuk az örök és eleve kiválasztás evangéliumát, mégis lázadunk az ellen, hogy bele tudjunk simulni Isten akaratába. Meddig nőhet a feszültség? Sokszor olyan erőssé válik ez a feszültség, hogy vagy nyíltan szakítanak Istennel, vagy egy belső emigrációba vonulnak és képmutatókká válnak.

Ma egy olyan ember kapcsán szeretnék Istenről beszélni, aki Isten különös kiválasztásának és elhívásának pecsétje alatt született, azt hordozta az életén, mégis tele volt az élete ellentmondásokkal, ami végigkísérte az életét. Sámson Istenéről lesz ma szó. Alapigénk Sámson története és ebből utolsó imádságát szeretném felolvasni a Bír 16:28-ból:

Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért!

Sámson élete olyan eseménygazdag, hogy még a popkultúrát is megihlette – természetesen nem az Istennel való kapcsolata érdekli a popkultúrát, hanem a Delilával való kapcsolata. De mi a popkulturális nézőpontrendszere vegyük alapul, hanem nézzük meg a teljes életét, aminek már a kezdete is nagyon izgalmas.

Sámson olyan szülőktől született, ahol sokáig hiába várták a gyermekáldást, mert Sámson édesanyja meddő volt. Azonban megjelent neki az Úr angyala és bejelentette, hogy gyermeke fog születni. Az örömhírhez azonban intéseket is fűzött az angyal. Az asszonynak innentől kezdve még jobban oda kellett figyelni arra, hogy ne egyen semmi tisztátalant, ehhez jött még az is, hogy tartózkodnia kellett mindenféle részegítő italtól. Az ok pedig az, hogy Isten egy különleges feladatra választotta ki a születendő fiút: hogy ő kezdje le megszabadítani Izráel népét a filiszteusok elnyomása alól.

Hogy ezt megértsük, vessünk egy pillantást a térképre. A Biblia elmondja nekünk, hogy Sámson szülei Dán törzséhez tartoztak. Ez a törzs egy kicsike törzs volt és Kánaán földjének közepén, és annak a nyugati felén kapott területet. Nagyjából az izráeliek honfoglalásával egy időben érkeztek a part menti területekre a filiszteusok és alakítottak ki maguknak öt egymással szövetséges városállamot. Terjeszkedésüknek azonban akadályt jelentett Izráel, és állandóvá váltak az összeütközések a filiszteusok és az izráeliek között. Ez Izráelnek nem kellett volna, hogy gondot okozzon, mivel azonban ők maguk is elhajlottak a bálványimádás felé, a filiszteusok állandó fölényt vívtak ki velük szemben. Az ütközőzóna kellős közepén volt Dán törzse, amely az idők során annyira fölmorzsolódott a filiszteusokkal vívott harcokban, hogy a bírák korszakának vége felé el is kellett hagyniuk törzsi területüket és az ország északi végében telepedtek le elég vitatható körülmények között. Sámson születésekor azonban még a terület középső részén, a filiszteusokkal határos területeken volt még Dán törzsi területe, és Sámson lesz az a bíra, aki először veszi fel sikerrel a harcot a filiszteusokkal:

Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából.1

Ehhez pedig az Úr angyala azt a jelet adta parancsba, hogy teljesen szenteljék Sámson életét az Úrnak oly módon, hogy egyáltalán ne nyírják meg a haját és majd, ha kiserken a szakállát sem, mert názír lesz. Ez azt is jelentette, hogy neki magának sem szabad majd szőlőt és szőlőből erjesztett italt, bort inni.

A gyermek megszületett, az Úrnak szentelték, ahogy az Úr angyala parancsolta és így nőtt fel Sámson mint az Úrtól kiválasztott és az Úrnak szentelt gyermek. Egy istenfélő családi környezetben nőhetett fel, megáldotta őt az Úr, és amikor elérkezett az idő az Úr lelke elkezdte őt nyugtalanítani a filiszteusokkal szemben. Hogy ez pontosan mit takart nem tudjuk, de arra következtethetünk, hogy a filiszteusok elnyomásával szemben kezdett el fellépni Sámson. A bibliai leírások azt is elmondják nekünk, hogy Sámson rendkívül erős volt, emberfeletti erővel bírt, senki sem tudta legyőzni, még ha csoportosan, sőt tömegesen támadtak rá, Sámson mindig le tudta gyűrni az ellenfeleit. Ez az erő a hajában rejlett, ami alapvetően azt jelentette, hogy az Istenből rá áradó szentségben volt az ereje. Nem a haja adta az erőt, hanem Isten rá áradó szentsége.

Sámsonnak azonban megtetszett egy filiszteus nő, akit feleségül akart venni, hiába intették és figyelmeztették a szülei arra, hogy ne hajtsa felemás igába a fejét, mégis feleségül vette a kiszemelt leányt, de már a lakodalomban kiütközött, hogy nem egymáshoz valók, így a házasság gyorsan szakítással végződött és a filiszteusokkal egyre élesebbé vált a küzdelem. Ha Sámson filiszteusokkal való harcait látjuk, akkor azt vesszük észre, hogy ez nem kifejezetten szabályos háború. Sámsonnak népe körében sem nagyon vannak barátai és harcostársai; ő inkább gerilla-módban harcolt – úgy viszont elég eredményesen.

De a gyengéje, amely végül a vesztét is okozta, továbbra is a filiszteus nők voltak. Prostituáltakkal is kapcsolatot teremtett és végül egy Delila nőbe lett szerelmes, akit aztán a filiszteus vezetők elég jelentős mennyiségű pénzzel, rávették, hogy árulja el Sámsont, akit így sikerült végül elfogni úgy, hogy a haját levágták; ami leginkább azt jelentette, hogy az őt kiválasztó szentséggel szakadt meg a kapcsolata.

Sámsont a filiszteusok megvakították, rabszolgamunkára kényszerítették és utoljára, amikor szórakoztatásukra ismét jól meg akarták alázni, Sámson még egyszer az Úrhoz kiáltott erőért és annak az épületnek a tartóoszlopait, amelyben a mulatság volt megragadta és a filiszteusokkal együtt magára rántotta az épületet. Sámson pedig a bibliai hit hőseinek a csarnokába került.

Ahogy olvassuk Sámson történetét a Bírák könyvében nem csoda ha zavarba jövünk. Nem tekinthető éppen – és nem csak a mai keresztyén fogalmaink szerint – valami mintahívőnek. Isten mégis beemeli őt szentjei közé, és nemcsak az élete kezdetén, hanem azzal, hogy a hithősök csarnokába kerül kiderül, hogy az élete végén Istenhez tér meg2. Mert Sámsont, ha megnézzük az életét erkölcsi értelemben nem lehet semmiképpen példaként állítani a hívők elé azt mondva: nézzétek, ilyen egy igazi hívő ember. De akkor mégis, hogyan válik ő a hit példaképévé az Újszövetség népe számára is? Erről beszél nekünk Sámson Istene.

1. Kegyelmesen hordozza a lázadót

Azt látjuk, hogy Sámson mindent megkapott Istentől, ami csak jó lehet egy ember életében. Szerető, gondoskodó és hívő szülőket. Én nem hívő családban nőttem fel – ezt már sokszor elmondtam. És bizonyára a hívő szülőknek is megvannak a maguk gyengeségei és bűnei; a hívő szülőkkel is vannak konfliktusok egy gyermek életében, ami akár a szülők hibája is lehet. De azt vallom, hogy nincs nagyobb ajándék egy gyermek számára, mint az, ha istenfélő családba születik, ahol szeretettel és imádsággal várják. Ahol a keresztség nem valamiféle egyházias formalitás, hanem Isten hitben fogadott szövetségének a jele és megerősítése, ahol a gyermeket Istenre néző lelkiismerettel és Isten Igéjének igazságával, Isten bölcsességének vezetésével nevelik. Sámsonnak ilyen szerető család adatott.

Sámsonnak azonban szűk volt ez a kabát. És bár azt olvassuk, hogy Isten Lelke nyugtalanította őt, ez a nyugtalanítás nem válhatott Isten Lelkének vezetésévé. Ha Sámson történeteit olvassuk, akkor azt látjuk, hogy Sámsonnak nincsenek barátai és nincsenek lelki testvérei. Lázadásának pedig egyértelmű jele, hogy olyan nőkhöz vonzódik, akik nem ahhoz a lelki közösséghez tartoznak, ahova ő tartozik. Amikor megtetszik neki a filiszteus lány és feleségül akarja venni, apja és anyja komolyan figyelmezteti:

Hát nincs feleségnek való a rokon leányok közt, vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni?3

A Szentíró ugyan megjegyzi, hogy a szülők nem tudták, hogy ez az Úrtól van, hogy ürügyet keressen a filiszteusok ellen, Sámson további élete azt mutatja, hogy Sámsonnak ez a szándéka mégsem az Úr vezetésének és tanácsának a következménye. Ő önfejűen teljesen Isten tanácsa nélkül megy neki mindennek, amit gondol.

Sámson számára kényelmetlenek Izráel Istene közössége életének keretei. Sokkal izgalmasabbak a filiszteus lányok, mint Izráel leányai. Mert az istenfélő lányok ékessége valóban nem a hajfonogatás, a sminkelgetés a cicababáskodás, hanem – hogy is mondja Péter:

hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.4

És azt látjuk, hogy Sámsont mindezek ellenére Isten megőrzi, sikereket ad neki a filiszteusok elleni küzdelemben, sőt még meg is áldja győzelmekkel.

Valóban érthetetlen Istennek ez kegyelme. Hogy még egy ilyen embert is milyen szeretettel hordoz. Hozzáteszem én magam Sámsont nagyon kedvelem. Kedvelem az ő történeteit, szeretem, ahogy következetesen és bátran küzd a filiszteusokkal szemben. De ha a történetének a mélyére nézünk, akkor mégis azt látjuk, hogy Sámson egy olyan figura, aki önfejű, makacs, nem tiszteli a normákat, nem hallgat a szüleire, de még Istenre sem hallgat. Isten pedig megáldja őt, hordozza kegyelmesen.

2. Engedi a vesztébe rohanni

Mindennek ellenére végül Isten engedi Sámsont a vesztébe rohanni. Sámson nem tanult első felesége árulásából. Továbbra is a filiszteus nők után jár. Így habarodik bele Delilába, aki elárulja őt. Isten végül mégiscsak elengedi Sámsont és Sámson élete teljesen összetörik. Megnyomorítják, rabszolgamunkára kényszerítik, kinevetik, megalázzák.

Isten elengedi végül Sámson kezét, de mégsem veszi le róla a kezét. Sámson vakon, a börtönben sok mindent újragondolhat. Az a Lélek, aki addig nyugtalanította, most is nyugtalaníthatja, de egészen máshogy. Akkor, amikor nem lát, amikor nem tud tenni erőtlenségében semmit, elkezdi hallani azokat a szavakat, amelyekre addig nem hallgatott. Így pedig mégiscsak visszatalál Istenhez, és eljut utolsó imájáig:

Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem

Tudja, hogy ez az utolsó imája – tudja, hogy élete utolsó perceit éli, és Istenhez fordul. Meg vagyok győződve, hogy ez az ima az, ami Sámsont végül bejuttatta a hit hőseinek csarnokába. Nem a nagy győzelmei a filiszteusok felett, hanem ez az ima.

Megérthetjük, hogy Isten ezért az imáért engedte Sámsont a vesztébe rohanni. Mert elengedte a kezét, hogy belehulljon a szakadékba … de a szakadék alján Isten mégis ott tartotta a kezét, hogy végül elkapja és felemelje.

Sámson annyira makacs és önfejű volt, hogy végül Istennek, hogy minden mértéket meghaladó kegyelme érvényesüljön, a megaláztatásnak ekkora mélységeibe kellett engednie. Rosszul látjuk, ha ezt Sámson büntetésének gondoljuk. Ez Sámson megmentésének az útja.

Mert Sámson, bár Isten kiválasztotta őt arra, hogy Isten népének harcait harcolja, mégsem azt teszi, amit tennie kell. Nem szervez sereget. Nem kéri Isten vezetését. Sámson nem valósítja meg Isten terveit; Isten mentő terve mégsem hiúsul meg Sámson életében.

Sőt Sámson életében is láthatjuk annak az igének az igazságát, amit Pál vall meg Istenről, amit hallottunk ma már:

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.5

Az a szeretet tartotta meg Sámsont, ami nekünk is megjelent Krisztusban. Aki a kereszten hordozza a bűneinket, aki a kereszten imádkozik értünk, és akihez a kereszten az élete utolsó imádságában oda tud fordulni a lator Sámson szavaihoz hasonló szavakkal:

„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.”6

3. Miért ne válasszuk Sámson útját?

Sokan gondolhatják ezek után: ó, ha ez ennyire könnyű, akkor miért ne választhatnám a Sámson útját? Miért ne élhetném a saját életemet, hogy majd a legvégén, amikor már kiéltem magam én is Istenhez kiáltsak? Miért ne szakadhatnék el szüleim hitétől, az egyházamtól, a közösségemtől, miért az unalmas keresztyén lányok vagy fúk kapcsolatát keressem a sokkal izgalmasabb világi fiúk vagy lányok helyett? Miért ne választhatnám az Istennek való szolgáló élet helyett a jólétet biztosító világias életet? A végén majd mindent helyre rázunk, ki vagyok választva, istenfélő családban nőttem fel, meg vagyok keresztelve … nagy az Isten kegyelme. Majd a végén elrendezzük.

Olvasd végig Sámson életét! És tegyél fel közben magadnak egy kérdést. Sámson boldog? Még csak nem is úgy kérdezem, hogy Istenben boldog, hanem csak egyszerűen úgy: boldog?

Sámsonnak nincsenek barátai, harcostársai. Minden nő elárulja, akinek a bizalmát adja. A vesztét is egy ilyen árulás okozza. Megtalálja Sámson a boldogságát a maga választotta úton? Nem. Közben pedig ha az Istennel való kapcsolatát nézzük csak annyit látunk, hogy kétszer imádkozik. Mindkettő egy kétségbeesett kiáltás. Az utolsó imádsága is nem az Istenben való megbékélés és megnyugvás imája, hanem egy kétségbeesett segítségkérés, hátha meghallgatja még az Úr.

Tedd fel magadnak a kérdést: vajon Krisztus tényleg azért jött el erre a földre, hogy egy elrontott élet végén, egy kétségbeesett kiáltásra válaszul juttasson be a mennybe? Mit mond Jézus?

A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.7

Ezt az igét sokszor értjük rosszul. A bőséget itt is anyagi értelemben szeretnénk érteni. De Jézus nem ezt mondja. A „bőség”-nek fordított kifejezés értelme ugyanis elsősorban azt jelenti: „rendkívüli, különleges, szokatlan8”. Fordítsuk így és nézzük csak meg így az értelmét:

A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt rendkívüli – különleges életet éljenek.

Amikor valaki megtalálja ezt az életet Krisztusban akkor lesz boldog az élete. Sámson kétségbeesett kiáltása végül megmentette őt. De minél előbb kiáltasz, annál hamarabb menekülsz meg. És minél hamarabb menekülsz meg, annál hamarabb lesz boldog az életed. Ámen.

1Bír 13:5

2vö. Zsid 11:32

3Bír 14:3

41Pt 3:3

5Rm 8:38-39

6Lk 23:42

7Jn 10:10

8περισσος melléknév

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok