A szabadítás vágya és öröme

Alapige: Zsolt 50

 

 

 

A mai Mongyáldást istentiszteleten egy zsoltárt tanulmányozunk, és ezen keresztül próbáljuk jobban megismerni az élő Istent, aki – ahogyan számos zsoltárból kiviláglik – méltó a dicséretre. Lehet, hogy lesz folytatása ennek a dicsőítő, zsoltár-elemző sorozatnak a havi dicsőítő istentiszteleteken, bár ez most nem egy sorozat kezdő alkalma.

 

1. Isten dicsőítése

Minden napon van okunk dicsérni Istent. De mi mozgat belülről bennünket, amikor énekre nyílik a szánk? Sok mindenért dicsérhetjük Istent.. Áldásaiért, a mindennapi kenyérért, a gyógyulásért, a munkahelyért …, nem is elég a hely felsorolni. De tudjuk, hogy van valami fontosabb, mint az „anyagi áldások”. Mi az? Ha felteszed a kérdést, Isten újra és újra elvezet a válaszhoz. Az alábbi igevers egy felszólítás Istentől, de egyben egy folyamat pontos leírása is.

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok 50:15)

 

Pár évvel ezelőtt úgy hallottam idézni ezt a sokszor idézett, ismert igeverset, mint valami „mennyei segély-hívószámot”, telefon melléket: Zsoltárok 50:15. Nyomorúságunkban valóban Istenhez kiálthatunk. Igaz ez egy nehéz vizsgára, máskor egy betegségre, munkahely elveszítésére, családi konfliktusra... Természetesen ezekben az esetekben is lehet Istenhez kiáltani szabadításért, de aki figyelmesen olvassa ezt az igeverset, megértheti, hogy az 50. zsoltárban valami másról is szó van.

 

OLVASSUK FEL AZ EGÉSZ ZSOLTÁRT.

 

Ha elolvassuk, láthatjuk, hogy ez a zsoltár a bűnről, és az Istennek tetsző áldozatokról szól. Az ismert Ószövetségi áldozatokkal szemben valami újdonság jelenik meg: a hálaadás. Az 50. zsoltár kétféle embercsoportot állít elénk: mindkettő bűnökkel (bűnös természettel) terhelve indul.

  1. A egyik embercsoport – őket hívja itt Isten valójában „bűnösöknek” -, a leírt áldozatokat ugyan Isten elé hozza (véres áldozatait és égőáldozatait), de hiányzik valami: az igazi vágy Isten szellemi szabadítására. A zsoltár szerint ha a bűnt kereső szívű ember a tolvajokkal vagy paráznákkal találkozik, akkor velük tart; csúnyán beszél, pletykál (nyelve csalárdságot sző), a testvére ellen szól. Őket megfeddi Isten, hogy térjenek meg, és azt mondja nekik, hogy addig ne merjék emlegetni szövetségét, amíg valóban meg nem térnek.

  2. A másik embercsoport az, amelyik bár szintén bűnös, mégis áhítja a szabadulást, Istenhez kiált, és – ez nagyon fontos !!! - örömmel fogadja a feddést, bánja a bűneit.

 

2. Az intés elfogadása, a szabadulás vágya

Megérthetjük ebből a zsoltárból, hogy nem érdemes cirkalmasan imádkozva, vagy éppen gitározgatva, énekelgetve Isten szövetségét emlegetni, ha valójában nem akarunk szabadulni régi bűneinktől, régi életformánktól. Ha pedig valóban szabadulni akarunk, akkor Istenhez kiáltunk szabadításért. Ekkor az ének hálaadó ének lehet, amit a szabadítás átélése hív elő belőlünk. A dicsőítő ember nem élhet kettős életet!

 

A dicsőítést tehát megelőzi a szabadítás átélése, annak emléke, valóságos élménye, ahogyan az egyiptomi szabadítás emlékét is nemzedékről nemzedékre tovább kellett adni. A szabadítást pedig megelőzi a bűn rabságából szabadulni vágyó ember Istenhez kiáltása!

 

Azt olvassuk a zsoltárban, hogy

 

  1. dicsőíteni fogjuk Istent hálaadással, ha megszabadít minket, és átéljük a szabadulás csodáját;

 

  1. és ezt a csodát akkor éljük át, ha segítségül hívjuk a „nyomorúság idején”.

 

3. A nyomorúság ideje – a bűn szorongatásának ideje

 

Próbáljuk most megfejteni, hogy mi a „nyomorúság ideje”?

Vajon segít-e a megfejtésben az Újszövetség is? Többek között a római levél 7. fejezetében is találunk tanítást a nyomorúságról. A Róma 7:21-25 is azt erősíti meg, hogy a nyomorúság kifejezés a Bibliában gyakran nem pusztán valamilyen hétköznapi, nehéz emberi helyzetre utal, hanem mélyebb szellemi állapotot jelöl. Itt a bűnben vergődő állapotunk nyomorúságáról van szó, mint ahogyan valójában az 50. zsoltárban is.

 

Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róma 7:21-25)

 

Az ember igazi nyomorúsága a bűn általi megkötözöttsége! Rosszabb ez bármilyen földön tapasztalt gondnál. Ez a Zsoltárok 50:15 versének igazi lényege. Segítségül hívhatjuk Istent földi életünk napjaiban, amelyeket emberi természetünkkel „tagjainkban” összezárva töltünk egy testben, egészen Krisztus visszajöveteléig.

 

Figyeljük meg:

  • Pál apostol is „nyomorúságról” beszél, és Istenhez kiált (Ó én nyomorult ember!)

  • Pál is „szabadításról” beszél (Ki szabadít meg …?)

  • s végül Pál is hálát ad: „Hála Istennek ...” és dicsőíti Krisztust!

 

Pont úgy, amint a Zsoltárok 50:15 versében olvastuk.

 

4. Élj a lehetőséggel, és dicsőíteni fogod Istent!

 

4.1. Pál leírja a csodálatos szabadulás lehetőségét Jézusnál. De hogyan lehet megszabadulni? Alapigénk szerint: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.

 

4.2. Jó, de a konkrétan mit tegyünk, amikor „segítségre van szükségünk”, amikor nyomorultnak érezzük magunkat, mert újra támad az óemberi vágyaink által szított kísértés?

 

A Biblia egésze a bennünket szerető Teremtő iránti bizalomra (hitre) mutat. Járuljunk, lépjünk be bizalommal a Világmindenség Királyának (aki egyben az apukánk!) jelenlétébe, amikor segítségre van szükségünk.

Isten maga bátorít bennünket a Bibliában: gyermekeiként léphetünk be hozzá, nem akárhova: a királyi trónterembe.

 

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem tróntermébe, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidókhoz írt levél 4:16.)

 

3. Éljünk a szabadulás lehetőségével! De hogyan járuljunk elé, hogy Ő meghalljon, felsegítsen, megszabadítson, meggyógyítson? Ahogyan Jakab apostol tanácsolja:

 

A hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jakab 5:15-16)

 

Ez kicsit hasonlít a gyónáshoz, de nem föltétlenül kell „gyóntató szék” és „hivatásos személy” hozzá. Keressétek meg a helyi gyülekezet lelkipásztorát, de akár a gyülekezet hitben érett, kipróbált elöljáróját, vagy más, hitben felnőtt korú, érett gyülekezeti tagot, tehát egy barátot, aki a gyülekezetben közel áll hozzánk, és együtt imádságban vigyétek Isten elé, ami terhel benneteket!

 

Örüljünk, ha ezek az emberek rendszeresen rákérdeznek állapotunkra, nem a vádolás céljával, hanem azért hogy velünk küzdjenek és imádkozzanak. Csodákat élhetünk át újra és újra.

 

Így van értelme gitárt venni a kezünkbe! Van értelme énekelni! A mi dicsőítésünk és hálaadásunk oka: a szabadítás a nyomorúságból, ami a bűnös természetünkkel való napi küzdelemben átélt győzelem.

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok