Bíró

Alapige: Zsolt 7:10-12

Lekció: Zsolt 7

 

 

Volt egy professzorom a teológián, aki nagyon utálta, ha valaki miután feliratkozott egy vizsgaidőpontra, kihúzta magát és átírta egy másik időpontra. Első éves koromban a vizsgaidőszak utolsó előtti napjára tudtam csak feliratkozni, és amikor sorra kerültem volna, dühösen elzavart, hogy én nem vizsgázhatok, mert korábban kihúztam magam, holott tudnom kellett volna, hogy ő ezt nem tűri. Hiába mondtam neki, hogy én csak egyszer iratkoztam fel erre az időpontra, ő rámutatott a listán egy jó sűrűn átsatírozott névre, amiből csak az illető nevének kezdőbetűjéből látszott ki a teteje és az alja, ami szemmel láthatóan egy nagy G betű volt. Ő ebből azt következtette ki, hogy ez csak én lehettem – bár maga a név rövidebb volt, mint az enyém – és ezek után már szóba állni sem volt hajlandó velem, még annyira sem, hogy megbuktasson, ami miatt úgy nézett ki a dolog, hogy lezárni sem tudom a félévet. Kénytelen voltam tanácsot kérni a dékáni hivatalban, hogy most mihez kezdjek, hiszen ha nem zárom le a félévet, akár bukással is, nem folytathatom a tanulmányaimat. Végül a hivatal, ismerve a professzor rigolyáit, gyakorolt rá egy kis nyomást és végül az utolsó nap utolsó vizsgázójaként levizsgáztatott – végül jelesre.

Viszont az a megalázó igazságtalanság, ami ért egy érdemi szót sem kapott, még csak egy tisztázó beszélgetést sem – bocsánatkérésről természetesen nem is beszélve.

Életem egy totálisan igazságtalan megaláztatása – bár azért összevetve e világ igazságtalanságaival, igen apró. Nem mérhető azokhoz, amikor valakit csak azért mészárolnak le, mert más népcsoporthoz tartozik. Mint pl. az azeri baltás gyilkos, akit Magyarország kiadott a hazájának, hogy ott töltse le életfogytig tartó büntetését, de ott egyből elnöki kegyelemben részesült. Az örmények felháborodása – szerintem joggal – olyan hatalmas, hogy meg is szüntették a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Ki tudja, mi lehet a háttérben? Bár sokan sejteni vélik. Most megy a magyarázkodás.

A történelem során a világ különböző pontjain a legváltozatosabb okok miatt kellett emberek, férfiak, nők és gyermekek millióinak elpusztulniuk, mert más nyelvet beszéltek, más vallást követtek vagy más volt a bőrük színe. Krisztus gyermekeiként pedig még azzal is szembe kell néznünk nem egyszer, hogy csak azért használnak ki – vagy akarnak kihasználni -, csapnak be vagy bánnak velünk igazságtalanul, mert Isten népéhez tartozónak valljuk magunkat.

De mihez kezdjünk a bennünket ért igazságtalansággal? Mit kezdjünk azokkal az igazságtalanságokkal, amelyek körülvesznek bennünket?

Most is tekintsünk bele Isten arcvonásaiba, és a mai napon fedezzük fel azt, hogy ő egy megvesztegethetetlen és igazságos Bíró. Alapigánk a Zsolt 7:10-12

Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.

1. A szorongás

Ennek az üzenetnek – arcvonásnak/képnek – a zsoltára hangulata és üzenete szerint is hatalmas felszabadító erővel kellene rendelkeznie, de talán nem tévedek, ha zt gondolom, hogy sokakat Isten bírói arcvonása mégis szorongással tölt el. A mai célunk az, hogy ez a szorongás oldódjon vagy elmúljon.

Sokan vagyunk úgy ezzel, mint amikor üzen a főnök, hogy vár bennünket egy kis beszélgetésre az irodában. Még azt sem tudjuk, hogy miről lehet szó, de már fogalmazzuk a mentegetőzéseinket.

Egy megvesztegethetetlen és igazságos bíró elé állni – bizony szorongással tölt el minket. Mert tisztában vagyunk azzal, hogy előtte semmi sem maradhat rejtve, ahogy a Zsidókhoz írt levél is fogalmaz:

Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.1

Nemcsak a kiontott vér kiált Istenhez a földről2, nemcsak a kihasznált és becsapott testvérek, hanem a ki nem mondott gonosz gondolataink, és sikeresen eltitkolt hamisságaink is. És Isten előtt még azt sem mondhatjuk, hogy de legalább jót akartunk, hogy a szándékaink jók voltak, mert Isten azt is egyértelművé teszi a számunkra, hogy nem a szándékaink szerint ítél meg bennünket, hanem a cselekedeteink szerint.

De hol van akkor ebben a jó hír? Dicsekedhet bárki is Isten előtt azzal, hogy tetteiben, gondolataiban makulátlan lehetne? Ez inkább félelemmel és szorongással tölthet el bennünket, nem pedig felszabadult örömmel.

2. Egy másik nézőpont

Nézzük azonban mindezt más irányból. Jézus azt mond egy példázatot az utolsó ítéletről – azt a bizonyos kecskés és juhos példázatot. A Máté evangélium 25. részében olvashatjuk:

Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”3

Ha igaz a Bibliának az az állítása, hogy egyetemesen minden bűnös, akkor a példázatban a kecskék jelenlétét értjük. De hogy kerülnek oda a juhok? Értjük, hogy mit akar mondani Jézus? Ebben a példázatban nem az örök tűz ítéletére jutott kecskék jelenléte a meglepő, hanem a dicsőségbe jutott juhoké.

Ha Isten az igaz Bíró, akkor a példázatnak – őszintén nézve önmagunkat – elég egysíkúnak kellene lennie. Ott csak kecskéknek kellene lennie. De mi mégis szeretnénk magunkat nem a kecskék, hanem a juhok helyén látni.

3. Dávid látásmódja

Így van ezzel Dávid is a 7. zsoltárban. Ott úgy tűnik, hogy éppen ő az igazságtalanság áldozata. És amikor Isten igazságának helyreállításáért könyörög, akkor a zsoltárban a következőre apellál:

URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet!4

Oda meri tenni életét az igaz Bíró elé. De honnan veszi a bátorságot erre? Hiszen pont az ő életéből tudjuk – Isten igaz Igéje nem rejti el azt sem – hogy Dávid életében finoman szólva is voltak morálisan igen-igen sötét foltok – Dávid egyáltalán nem bűntelen ember. Ő olyan dolgokat is véghezvitt vagy megtett, ami lehet, hogy sokunknak még csak eszébe sem jutott élete során.

De akkor tegyük fel a kérdést: Dávid ennyire önigazult lenne, normális önismeret vagy istenismeret hiányában? Mert bizony szaladgál nem kevés ilyen ember a világban. De ez igaz Dávidra is?

Dávid életében nem erről van szó. Dávid nagyon is ismeri önmagát, ismeri Istent és ebből következően Dávidnak van egy csodálatos ismerete – ismeri a kegyelem titkát.

Ő, akit élete során nem egyszer erkölcsileg is súlyos bűnök és mulasztások terheltek – mégsem elrejtőzik Isten elől a bűneivel – ahogy a bűntől megfertőzött Ádám és Éva tették az Éden kertjében, és azóta is módszeresen teszik ezt Ádám fiai és Éva lányai, hanem megy oda Istenhez: „Tudom, hogy vétkeztem, saját magamat is halálra ítéltem már – de kérlek, hogy bocsáss meg és tisztíts meg a bűntől – hogy szennyezett és fertőzött életem tiszta lehessen.” Ő ismeri azt a titkot, amit János apostol fogalmaz meg első levelében:

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.5

Nemcsak arról van szó, hogy bocsánatot akar nyerni, hogy megússza bűnének következményeit – nem is biztos, hogy mindig megússza –, hanem attól a bűntől akar megszabadulni és megtisztulni, ami ilyen gyalázatos tettekre indította.

És amikor Dávid az igaz Bíró elé áll, akkor azt így teszi: „Te tettél tisztává Uram, te légy az, aki az igazságodat érvényesíted minden igazságtalansággal szemben.” Dávid a saját ügyével is, de nemcsak a saját ügyével lép az igaz Bíró elé, hanem minden igazságtalanságot elé visz. Ő a népek és nemzetek igaz bírája elé viszi ügyét, felszabadultan és félelem nélkül.

4. A felszabadultság ajándéka

Ez a felszabadultság lehet a miénk is, ha megértjük azt, hogy Isten Krisztusban elvégezte minden bűnünk büntetését a kereszten, és megtisztít minket a bűntől. És ahogy már nem a kecskék, hanem a juhok helyén láthatjuk magunkat – mindezt pedig egyedül a Krisztusért – együtt kiálthatunk az oltár alatt lévő vértanúkkal:

„Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?”6

Meddig tart ez így? Meddig tűröd még az igazságtalanságot? - teszik fel a kérdést a vértanúk, nemcsak amiatt, ami velük történt, hanem amiatt is, ami folyamatosan történik a világban. Mikor vetsz már véget ennek Urunk?

5. Az igazság felé haladó világ

Ezért nagyon fontos, hogy amikor az igaz Bíró arcvonásaiba tekintünk, akkor meglássuk ezekben az arcvonásokban azt, hogy ez a világ, amelyben élünk a bűn és az igazságtalanság vajúdásain keresztül egy olyan végcél felé halad, egy új teremtés felé, amelyben igazság lakik. Egy olyan lakóhely felé, amelyben a megváltottak részesülnek.

Isten addig is folyamatosan ítéli a világot, amelyet azonban sokszor még a hívők sem akarnak meglátni vagy észrevenni, a hitetlenek pedig dühödt lázadással reagálnak rá. Mert könnyű figyelmen kívül hagyni Istent, semmibe venni őt az életünkben, de amikor haragja kiárad, olyan sokan öklüket az ég felé rázva kiabálják, hogy akkor most hol van a jó és igazságos Isten? Ezek mind-mind Isten válaszai a bűnre és az igazságtalanságra. Ezekben a vajúdásokban halad előre a világ – és ha Isten ítél, akkor ismerjük el ítéletének jogosságát, ahogy Dávid is elismeri nemcsak egyéni, hanem közösségi nemzeti szinten is:

Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. … Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.7

Ezért, amikor Isten ítélete kiárad, ami része a világ vajúdásainak és a történelem vége felé haladásnak tegyük fel a kérdést magunknak.

  • Akarunk mi olyan világban élni, ahol az erősebb büntetlenül elveheti a gyengébbtől, amit akar? - Egy olyan világ felé haladunk, ahol ez nem következhet be.

  • Akarunk olyan világban élni, ahol a rafináltabb becsaphatja a jóhiszeműt és azután jót nevethet rajta? - Egy olyan világ felé haladunk, ahol ez nem történhet meg.

  • Akarunk egy olyan világban élni, ahol nem számít gyermekek, asszonyok, elesettek, özvegyek, öregek kizsákmányolása és eltaszítása? - Egy olyan világ felé haladunk, ahol mindez fel sem merülhet.

Nem. Nem akarunk ilyen világban élni. Értitek azt, hogy miért olyan jó hír, hogy Isten igaz Bíró?

Van egy érdekes példázat Lukács evangéliumában. Ezt a példázatot a „Hamis bíró” példázataként ismerjük.8 A példázat üzenetét végül így összegzi Jézus:

„Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Nagyon fontos: ahogy vajúdik ez a világ igazságtalanságtól igazságtalanságig – és ahogy közben Isten néha láthatóan, néha láthatatlanul, de folyamatosan ítél; megmarad-e a hited Krisztus visszajöveteléig, megmarad-e a reménységed türelemben, hogy Isten mindig igaz Bíró marad, akiben végül minden a helyére kerül – az igazság is. És akkor nem marad más hátra mint amit Dávid tesz a 7. zsoltár végén, magasztalja és dicséri Istent nagy hangerővel, hogy mindenki hallja

Hálát adok az ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét.

1Zsid 4:13

2vö. 1Móz 4:10 „De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről.”

3Mt 25:31-46

4Zsolt 7:4-6

51Jn 1:9

6Jel 6:10

7Zsolt 7:8-9.12

8Lk 18:1-8

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok