Szőlősgazda

Alapige: Ézs 5:1-7

Lekció: 2Kor 9:6-11

 

 

Ha valaki gyümölcsfát ültet miért teszi? Azért, hogy előbb-utóbb finom gyümölcsöt szedhessen róla. Ha valaki a kertjébe paradicsomot, paprikát, uborkát vagy más veteményt ültet, és ezért megveszi a vetőmagot, felássa a kertet, gondozza, tisztogatja és óvja a növényét, miért teszi? Hogy a saját jó paradicsomát és paprikáját tehesse a lecsóba. Ha valaki szőlőt telepít, azután kapálja, permetezi és metszi, miért teszi? Hogy amikor eljön a szüret ideje a saját szőlőjét ehesse, és saját szőlőjéből készíthesse a borát.

Azért ültetünk gyümölcsfát, hogy ne szedjünk róla gyümölcsöt? Nem. Azért ültetünk a paradicsomot, hogy azután ne legyen paradicsomunk? Nem. Azért telepítünk szőlőt és gondozzuk, mert nem akarunk róla szólót szüretelni? Egész biztosan nem.

Isten arcvonásaiból ma a szőlősgazda képéről fogunk beszélni Ézsaiás könyve alapján. A célunk az, hogy megértsük: Isten olyan szőlősgazda, aki rengeteget fektet bele az életünkbe, hogy azután jó gyümölcsöt szüretelhessen az életünkből. Isten is befektet, ezért várja befektetésének megsokszorozását. De vajon mi az eredmény?

Alapigénk az Ézs 5:1-7

Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!

Ézsaiás Istentől származó prófétai látása szerint lesújtó az eredmény. De mit üzen mindez nekünk?

1. A szüreti ének

Ézsaiás itt egy énekbe kezd szerelmeséről, kedvesének szőlőjéről. A bibliakutatók úgy vélik, hogy valószínűleg egy szüreti bál vagy mulatság adta ennek a prófétai éneknek az apropóját. Ézsaiás remekül használja ki a lehetőséget, hogy ebből az alkalomból kiindulva mondja el Isten üzenetét. A mulatságba Isten indítására Ézsaiás is bekapcsolódik egy énekkel

Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen …

Az ének bevezetőjéből a hallgatóságnak úgy tűnik, hogy most egy szép szerelmes ballada szólal meg, ami egyben egy csodálatos szőlőskertről is szólni fog. Ünnephez ünnepi dal dukál. És milyen jól indul minden: a szerelmes ültet egy ültetvényt egy csodálatos délre néző hegyoldalon. Minden adott a jó szőlőműveléshez. Jó föld, jó fekvés, jó napsütés. Ugyanakkor mindenki tudja, hogy a szőlő bizony nem terem meg magától. Nagyon kényes, nemes növény, rengeteg munkát és védelmet igényel, metszés, kapálás, szinte vég nélkül. Nem olyannak való a szőlőtermesztés, aki nem szeret dolgozni.

Ha igaza van a bibliakutatóknak, hogy ez egy szüreti ének, akkor nyugodtan gondolhatjuk azt is, hogy egy olyan szüreti mulatságon vannak együtt Izráel és Júda lakói, amikor nagyon jó volt a termés, és bőséges a szüret. Nem sújtották a szőlőt betegségek, sem túl sok esőt nem kapott, hogy elrohadjon a szőlő, de volt elég eső is, nem sújtotta az aszály a termést. Mindenki örül a jó termésnek, a sikeres szüretnek.

Elindul a gyönyörű ének a kedvesről, a szerelmes szőlőjéről. de hamar mosolyhervasztóvá válik az ének … mert bár jó a föld, Ézsaiás szerelmese nem veti meg a munkát, mindent megtett, amit meg kellett tenni a jó termés érdekében: fölásta a talajt, megtisztította a kövektől, körbevette kerítéssel, épített a védelem érdekében egy őrtornyot is, hogy megvédje az emberi és állati kártevőktől és még egy présházat is épített, hogy ott helyben fel tudja dolgozni a szőlőt. Jó és nemes vesszőt ültetett a földbe. Ez kérem egy mintagazdaság. És ez a szerelmes a befektetéséért és munkájáért cserébe várta a jó termést. Joggal várta? Joggal. És egy ilyen ünnepi alkalmon mindenki arra számíthatott, hogy az énekben az az öröm fogalmazódik meg, hogy bizony a befektetett munka és energia busásan megtérült, sőt várakozáson felül térült meg.

De nem így folytatódik az ének, mert nem finom édes és nagy szemű szőlő lett az eredmény, hanem minden jogos várakozással ellentétben aprószemű, savanyú ehetetlen vadszőlő.

Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett!

Nem lett jó a szőlő – szól a váratlan fordulat az énekben. Hasonlóvá vált a mulatság Edward király lakomájához, ahogy azt Arany János prófétikusan is zseniális balladájában megfogalmazza:

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Õsz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”1

Hal, vad minden jó falat van, és pezsgő bor van – de hogy bárki is dicsőítse a vérengző hódítót a lakomán… azt már nem.

A szüreti mulatságon Ézsaiás énekében hamar bekövetkezik a fordulat: szerelmesének ültetvénye vadszőlőt termett annak ellenére, hogy hatalmas energiákat fektetett bele a szőlő tulajdonosa. És felteszi a kérdést: mit kellett volna még tenni, amit nem tettem meg?

Ilyenkor szokott elhangozni sokszor a szöveg: kapjon még egy esélyt. De meddig? Hiszen a veszteséget termelő befektetést előbb-utóbb fel kell számolni, ne foglalja a helyet hiába2. Aki nem teszi ezt meg, az nem jó gazda, mert a veszteséges befektetés végül teljesen tönkre fogja tenni befektetőt is. Egy szőlőültetvény első termése a leggondosabb előkészítés mellett a 3-4. évben várható, de a teljes termőre fordulás csak később következik be. Vajon nem kapott még elég esélyt ez az ültetvény?

Ezt is látni kell. A szőlő minden esélyt és gondoskodást megkapott azért, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett. Nem azt mondja az Ige, hogy nem termett, mert nem voltak jók a körülmények, hanem azt, hogy minden kedvező feltétel együtt volt, mégis rossz lett a termés. Mit kell tenni az ilyen szőlővel? - hangzik el a kérdés, amire nem halljuk a hallgatók válaszát, hiszen a kérdés költői, de mindenki számára természetes a válasz: az ilyen szőlőt ki kell vágni.

De vajon ez az ének csak egy egyszerű szüreti kesergő? Mindenki másnak jó lett a termése, de Ézsaiás kedvesének nem, csak neki savanyú a szőlő? Szó sincs itt szüreti kesergőről … prófétai üzenet ez, amelyben világosan kiderül, hogy ki is Ézsaiás szerelmese és kicsoda a szőlő.

2. A szereplők

2.1. Ézsaiás szerelmese

Ézsaiás a szerelmeséről énekel. No, de ki ez a szerelmes, aki jó helyen sok munkával jó szőlőt telepített? Ha értjük ezt, akkor értjük a szőlőt is. Alapigénk 7. verse ennek az egész dalnak a fordulópontja, ahol Ézsaiás az énekben előáll az üzenet értelmével:

A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai.

Ézsaiás szerelmese, a szőlősgazda, akiről az ének szól, a Seregek Ura, az élő Isten.

Döbbenetes látni, hogy egy ember tud így gondolni Istenre és beszélni Istenről. Tud úgy beszélni Istenről, hogy szenvedélyes szerelemmel szereti őt. Ézsaiás kapcsolatát az Úrral nem a félelem és a kötelesség határozza meg, hanem a szenvedélyes szeretet. Ez nem jelenti, hogy a hívő emberben nincs mélységes tisztelet és hódolat Isten iránt, amit istenfélelemnek is nevezünk, és ne lenne kötelességtudat, amit engedelmességnek hívunk, de az Istennel való kapcsolat igazi mélységét a szenvedélyes szeretetben tudjuk megragadni és megélni. Ezért nevezi Ézsaiás Istent „szerelmesem”-nek és „kedvesem”-nek. Ez nem csak egy üres költői fordulat – valódi tartalma van. A legnagyobb parancs is erre vezet minket Mózes könyvében, amit Jézus is idéz.

Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!

Ézsaiás csak így tud hitelesen nyilatkozni Istenről és Isten nevében. Csak az beszélhet hitelesen Istenről, aki nemcsak ismeri igéjét és akaratát, hanem ezzel a szenvedéllyel szereti őt. Azért van ez így, mert csak ezzel a szenvedélyes szeretettel tudja megérteni Isten minden örömét és fájdalmát. Ezzel a szenvedélyes szeretettel tudja megérteni Isten csalódottságát népe iránt. Ebben a kapcsolatban éli át szíve fájdalmával Isten jogos haragját és erejét – és mint próféta tud vele azonosulni. Ami itt megszólal az nem egy rideg fenyegetés, hanem a mélységes szeretetből fakadó csalódottság fájdalma. Mert ahogy szenvedélyes szeretettel Istenhez kapcsolódik teljesen tud azonosulni Isten érzéseivel, ezáltal válik érzékelhetővé az üzenetnek az ereje.

2.2. A szőlőültetvény

Az ültetvény Izráel, Isten választott népe. És fölteszi a kérdést: mit nem tettem meg az ültetvényemért, amit meg kellett volna tennem, hogy így elvadult? Röviden nézzük meg, hogy mit is fektetett Isten a szőlősgazda Izráelbe.

A 80. zsoltárban ezt olvassuk:

Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.3

Ézsaiás könyvének 27. fejezetében pedig ezt:

Azon a napon énekeljetek a színbort adó szőlőről! Én, az ÚR vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa.4

Isten kiválasztotta Izráelt magának. Nem hagyta Egyiptom szolgai nyomorában és hatalmas dolgokat cselekedett Izráelért. Megverte az egyiptomiakat tíz csapással, mire végül elengedték Izráelt. Kettényitotta előttük a Vörös-tengert. A pusztában vizet fakasztott nekik a sziklából, mannával és fürjekkel táplálta őket minden egyes nap. Majd végül nekik adta Kánaánt – pedig ott erősebb és nagyobb népek laktak5és ezt azzal kezdte, hogy leomlottak Izráel előtt Jerikó falai. Van-e még egy nép, egy nemzet a földön, amelybe ennyi energiát fektetett Isten? Van-e még nemzet a földön, amelyet Isten jobban elhalmozott volna kegyelmével és áldásával? Nincs. És mit várt ezért Isten? Azt várta, hogy Izráel, mint elültetett nemes vessző jó szőlőt terem. Mi ez a jó szőlő?

Ézsaiás két dolgot emel ki egy költői szójátékkal, amit mind az Újfordítás, mind Károli remekül érzékeltet.

Isten „Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!” Vagy ahogy Károli fogalmaz: „várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!”

Ez azt jelenti, hogy választott népe legyen más, mint a többi Istentől elvadult és bálványokat imádó nép. A jogot és az igazságot ne az érdekek mérjék. Ne az határozza meg, hogy mi a helyes – hogy abból mi hasznuk származik. Legyen határozott és világos erkölcsi mércéjük, ez pedig nem kevesebb mint Isten szentsége6 és akarata. De a jó szőlő – a törvényesség és igazság – helyett vadszőlő – önkényesség és gazság termett. Isten népe elvadult, mint a világ.

2.3. Az elvadult szőlő

Itt következik az énekben a nagy fordulat, aminek a 7. vers csak a bevezetője. A további verseket a 8. verstől nem olvastam fel, de az ennek az éneknek a folytatása, aki előtt ott a szöveg követheti. A 8-25. versekben fejti ki Ézsaiás részletesebben azt, hogy mit is jelent a szőlő elvadultsága. Anélkül, hogy részletesen elemeznénk röviden szeretném az elvadulásnak öt területét. Ézsaiás a szövegben mindegyikre egy-egy jaj felkiáltással hívja fel a figyelmet.

  1. Az első a mérhetetlen anyagi mohóság és kapzsiság. Ahogy egyre több és több földet és házat szereznek úgy, hogy közben emiatt a nép tömegei reménytelenül elszegényednek. Nekünk nem ismerős ez? A világ elvadultsága.

  2. A második jaj amiatt hangzik el, hogy a féktelen mulatozásban és részegeskedésben lelik a kedvüket és nem Isten imádatában és a tisztes munkában lelik örömüket. Úgy gondolják hogy a mulatozás és a bulizás jelenti az életet. Azt hiszem ez sem ismeretlen a számunkra.

  3. Mindezek után még ki is gúnyolják Istent és gőgösen kihívják Istent: „Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg!” El tudom képzelni gúnyos röhögésüket. Azt, hogy Isten még ekkor is türelmes hozzájuk összekeverik azzal, hogy nincs aki cselekedjen. Nagyon bolondul beszélnek, ahogy a zsoltár is mondja: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!”7 Ha azonnal nem cselekszik talán nincs is? Fog cselekedni és az fájni fog – és erről is szól ez a prófétai fejezet.

  4. A rosszat és a jót úgy keverik és kavarják, ahogy nekik tetszik. Nincsenek már egyértelmű erkölcsi értékeik és mindenki a saját szája íze és érdekei szerint csűri és csavarja az igazságot. Azt hiszem nagyon tanulságos az, ahogy most az azeri gyilkos elengedése körül megy a csűrés-csavarás nemcsak a politikusok, hanem az interneten kommentelők részéről is.

  5. Mindeközben hihetetlenül nagyra vannak az eszükkel. Okosaknak és bölcseknek képzelik magukat – értelemszerűen Isten bölcsességét megvetik, és egyáltalán nem Istennél keresik a bölcsességet és az útmutatást. pedig ismerhetnék Salamon Példabeszédeinek útmutatását: „Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!”8

Ilyen az elvadult világ és ilyen az elvadult szőlő is: pénzéhes, féktelen, gőgös és teljesen erkölcsi alapot vesztett.

Értenünk kell: az természetes, ha ilyen a világ. Hogy szemrebbenés nélkül írásba is adják a hazugságot, mert tudják, hogy nem lesz semmilyen következménye. Nem azon kell csodálkoznunk, hogy istentelen emberek élete olyan vad szőlőt terem, amiről például Pál apostol így ír:

A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.9

Az ilyenek nem is öröklik Isten országát, zárja a gondolatot Pál apostol. De Isten annyi jót árasztott a választott Izráelre, annyi jót fektetett bele, hogy szentsége és jelenléte nemességéből törvénynek és igazságnak kellene teremnie nem önkényességnek és gazságnak.

3. A megújított szőlőültetvény

De vajon nekünk Izráelről kell beszélnünk? Mint ahogy valójában nem is Izráelről beszéltünk eddig sem. Ők csak egy tükör nekünk arról, hogy Isten a szőlősgazda hogyan ültette Krisztusba választottait és újította meg szőlőjét Krisztus által.

Tegyük még világosabbá. Isten újratelepítette szőlőjét, miután beteljesítette elvadult szőlőjén az ítéletet. Ebbe a szőlőbe Izráel mellé betelepítette a nemzeteket is. Már nemcsak Izráel az Úr szőlője, hanem minden népből betelepít a szőlőjébe olyanokat, akik őt félik és az igazságot cselekszik.10 Ez a szőlőültetvény a Krisztusban kiválasztott és elhívott gyülekezet, az Egyház.

De nézzük is, hogy mit fektetett be a szőlősgazda ebbe az ültetvénybe? Nem kis dolog, amit Isten belefektetett az Egyházba. Világos, hogy a bűn miatt mindenki elvadult és vadszőlőt terem az élete, és Istennel szemben lázadó élete miatt Isten jogos haragja és büntetése van rajtunk. Mit lehet tenni ezzel az elvadultsággal szemben? Valami olyasmit beleoltani, ami megváltoztatja ezt az Istentől elidegenedett és elvadult természetet.

Isten ebbe az elvadultságba fektet be, hogy visszahódítsa magának az elvadult szíveket. Nem keveset fektet be. Saját Fiának Jézus Krisztusnak az életét fekteti be az elvadult és elidegenedett emberbe. Saját Fiának a vére az, amit befektet abba, hogy elvadult állapotunkat megváltoztassa, és mint nemes vesszőt ültessen az ő szőlőskertjébe, az Egyházba.

Értitek , hogy milyen nagy befektetést tett a szőlősgazda azért, hogy megmentsen az elvadult állapotunktól, a mohóságtól, a féktelenségtől, az önzéstől, az igazság elferdítésétől – és mindezek végső következményétől az örök kárhozattól? Ez a befektetés Jézus Krisztusnak a halála volt. Ezt fektette Isten az életedbe, hogy azután beültethessen, mint nemes szőlőt az ő kertjébe az Egyházba – és így egyre nagyobb lehessen szőlőskertje itt a földön, és országa a mennyben. Ezért annyira szörnyű, ha azt látjuk, hogy az egyház is elvadult szőlőskertté válik. Nemcsak Izráel lehet elvadult szőlő – az Egyház is lehet az, amikor a keresztyének a világhoz igazodva elvadulnak az istenfélő élettől és nem termik meg a törvényesség és igazság gyümölcseit.

Szól most is az ének:

Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen …

Isten, mint jó szőlősgazda nagyon gazdagon fektetett be az életünkbe. Jogos-e ha azt mondjuk: ne várjon ezért semmit, ne várja, hogy gazdagon teremjük a törvényesség és igazság gyümölcseit. Mondhatjuk-e, hogy Isten ne várja tőlünk a „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” - gyümölcseit? Ki az közületek, aki ha befektet, akkor nem vár azért megtérülést, sőt hasznot? Pál erre az Istentől a világba épített alapelvről beszél, amikor azt mondja: „aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.” Isten bőven vetett az életünkbe – csoda-e ha gazdagon akar aratni?

Ezért fontos, hogy jól értsük: Isten a szőlősgazda mindent megtett értünk ahhoz, hogy az ő szőlőskertjében nemes vesszőként gazdagon gyümölcstermő életünk legyen. Az ő tulajdon Fiát sem kímélte11, hanem az ő halálát fektette belénk, hogy Jézus vérével megtisztítson minden gonoszságtól, és Fiának életét oltotta belénk, hogy vele együtt éljünk, és azután ővele együtt uralkodjunk.

A jó Szőlősgazda befektet az életünkbe – de gazdag aratást is vár az életünkből. Ámen.

Aranymondás – Jn 15:1

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.”

1Részlet a a Walesi bárdokból

2vö. Lk 13:7 „Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?”

3Zsolt 80:9-12

4Ézs 27:2-3

5vö. 5Móz 4:38 „Nálad nagyobb és erősebb népeket űz ki előled, hogy bevigyen téged, és neked adja földjüket örökségül.”

5Móz 9:1 „Halld meg, Izráel! Te ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy városokat égbe nyúló erődökkel;”

5Móz 11:23 „akkor meghódoltatja előttetek az ÚR mindezeket a népeket, nálatok nagyobb és erősebb népeket hódítotok meg.”

6vö. 3Móz 11:44 „Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok!”

7Zsolt 14:1

8Péld 3:5 -7

9Gal 5:19-21

10vö. ApCsel 10:35 „hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.”

11vö. Rm 8:32 „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok