A visszataszító Messiás

Nyomtatás

Alapige: Ézs 52:13-53:12

Lekció: Mk 15:16-37

 Letöltés, meghallgatás!

 

Nagypéntek a Jézus halálára emlékezés napja. Megemlékezünk arról, hogy Jézus meghalt és arról, hogy mit jelent ez a számunkra. De hogyan emlékezünk meg erről az eseményről?

Úgy emlékezünk meg, mint egy tragédiáról? Amit a passiótörténetből felolvastam – az teljes történetből kiemelve valóban tragikus.

Úgy, mint egy történelmi eseményről? Jézus meghalt és ezt nem felejtjük. Kiemeljük és példaként állítjuk elénk életének nagyszerűségét? És igyekszünk felnőni emberi nagyságához? Minden évben találhatunk jeles évfordulókat. 2014 egyik jeles évfordulója nekünk reformátusnak éppen az, hogy ebben az évben emlékezünk meg Kálvin halálának 450. évfordulójáról.

Emlékezhetnénk így is, de akkor az emlékezésünk csonka, sőt Jézushoz éppen méltatlan lenne. Miért? Azért, mert ha úgy emlékezünk meg Jézus haláláról, mint egy tragédiáról – tragikus végkimenetelű eseményről; vagy ha úgy emlékezünk meg mint akármilyen jeles ember halálának évfordulójáról, akkor megfosztjuk magunkat az evangélium győzelmének erejétől. Azért, mert Jézus haláláról és annak jelentőségéről úgy emlékezünk meg, hogy közben nem egy halott életének és nagyságának példája van előttünk, hanem az élő Isten Fiának a számunkra adott megváltása és annak reménysége.

Jézus halálának ünnepekor mi mégsem egy halottat ünneplünk, hanem egy élőt!

A mai napon egy régi prófétai ígéret – egy csodálatos prófétai ének – lesz az alapigénk, amely az Úr Szenvedő Szolgájáról szól – és amelyben Jézus messiási halálát és feltámadását éneklik meg a próféta. Alapigénk az Ézs 52:13-53:12

13Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. 14Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja. 15De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak.

53:1Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? 2Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.

4Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.

7Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. 8Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! 9A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.

10Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. 11Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. 12Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.

Most, amikor ismét elővettem ezt a próféciát, vettem észre, hogy a prófétai ének nem az 53. fejezet 1. versével kezdődik, hanem az 52. fejezet 13. versével. Így alkot ez az ének teljes egészet. Azt mutatja be nekünk, hogy Isten hogyan tervezte meg a mi megváltásunkat. Ezt mutatja be a prófécia. Amikor pedig mellé állítjuk az evangéliumot, akkor azt is látjuk, hogy Isten ezt a régi ígéretet hogyan teljesítette be a számunkra.

Mit tudunk meg erről a szolgáról és az ő életútjáról?

1. Ígéretesen induló életpálya

Az első, amit látunk, hogy az életpályája emberi nézőpontból nagyon ígéretesen indult. Azt mondja a próféta:

Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből.

A kisarjadt vesszőszál képe az új reménység kezdete. Ott, ahol minden elszáradt már, mégis valami teljesen új kezdődik el. Ott ahol úgy tűnik, hogy minden élet véget ért, mégis kidugja fejét az új élet. Ezt jelenti a választottak számára a Messiás érkezése. És valóban így is volt a történelemben: Izráel szuverenitása megszűnt, a rómaiak és egy idegen bábkirály zsarnoksága alatt nyögtek. És már nagyon várták a Messiást. És akkor megszületik Jézus, kisarjad a vesszőszál ebből a szikkadt földből.

És milyen ígéretesen induló életpálya ez?

– angyal jelenti be a születését a szüleinek

– születésekor angyali seregek kórusa énekel és vallja: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

– távoli vidékről gazdag pogányok érkeznek, hogy imádják őt, mint valami rendkívüli királyt

– két idős próféta (Simeon és Anna) a templomban is mint a Messiást ismerte fel a kisgyermeket és áldották, magasztalták érte Istent.

– Jézus gyermekkora is szépen alakult, kétszer is ír róla Lukács evangéliuma

A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.1későbbi, kamaszkoráról pedig ezt olvassuk: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”2 (Jézus ilyen kamaszfiú volt)

– Amikor Jézus megkezdi földi szolgálatát, nagyon sokan kezdik el őt követni: és kapnak tőle lelki támaszt, testi gyógyulást, isteni bölcsességet és vezetést. Valóban ez a reménység töltötte el az embereket akkor, amikor Jézus megjelent a színen.

Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből.

2. Fordulat

Ez az emberi nézőpontból is ígéretesen induló életpálya vett egy fordulatot – amely minden más ember életében törés lett volna.

Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.

Egy képben fogalmazza meg azt, ami Jézussal az életében történt. Ahogy bár kezdetben olyan ígéretesen indult az életpályája, mégis egy idő után fokozatosan fordultak el tőle az emberek, míg végül teljesen magára maradt.

Az egyszerű emberek eleinte szerették. Nagyon sokan követték. Izráel hivatalos vezetői azonban eleve gyanakvással kezelték; mint ahogy mindent gyanakvással kezeltek, ami nem tőlük származott és amit nem ők tartottak a kezükben. Vizsgálgatták, vizsgálóbizottságot küldtek rá, belekötöttek abba, hogy szombaton nem az elvárt hagyományokhoz illeszkedve viselkedik. De még az is bosszantotta őket, ha meggyógyított egy beteg embert. De akárhogy próbálták megfogni Jézust, nem tudták – persze, hogy nem tudták, hiszen ők csak emberi, míg Jézus isteni bölcsességgel rendelkezett.

Azonban az egyszerű emberek is kezdtek elfordulni tőle. Mert valahogy nem értették őt. A nagy fordulat a kenyérszaporítás után történt. Először királlyá akarták tenni, de amikor ezt Jézus nem hagyta, sőt azt mondta, hogy

Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek …3

Amit később bővebben úgy fejt ki, hogy Ő maga az élet kenyere, és aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak van örök élete.

Ekkor már a nagy tömegek is elfordultak tőle. Ez nem az a Messiás, akit ők vártak. Nem értették és nem tudták elfogadni az üzenetet. Ekkor azonban a tanítványai még mindig kitartottak mellette – egészen az utolsó éjszakáig, amikor végül ők maguk is magára hagyták.

Valóban teljesen elhagyatottá lett az emberektől – akik szerették, azok is magára hagyták.

De megvetett is volt, és visszataszító, ahogy a próféciában is olvassuk:

Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja. … Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. … fájdalmak férfia, betegség ismerője.”

Ez torkollott végül az Szenvedő Szolga halálába – végül a kereszten lett teljessé Jézus elvettetése és összetörése.

3. Visszataszítóvá lett

Jézus egészen visszataszítóvá lett. De hogyan lett Jézus ilyen visszataszítóvá és érthetetlenné az emberek számára? Jézus eredetileg egyáltalán nem volt visszataszító. Sőt kimondottan vonzó volt az emberek számára. Nem is úgy vált visszataszítóvá, hogy megváltozott volna a személyisége, mint ahogy sokszor azt látjuk, hogy egy korábban szimpatikus ember hogyan fordul ki önmagából, ha nagyobb vagyonhoz, vagy hatalomhoz jut, vagy egyszerűen olyan társaság van rá hatással, ami megváltoztatja őt. Jézust az emberek tették visszataszítóvá. Sőt! Ahogy a prófétai ének mondja: Jézust mi tettük ilyen visszataszítóvá.

a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. … a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.

Az összes korbácsütés, a töviskorona és a nádszálcsapások a fejre, az ízületek kificamodása, a csontok eldeformálódása4, és végül az az emberi torzó, amit felszögeztek a keresztre az az emberi bűn következménye. Mi tettük ezt vele – és mégis a testi, hitetlen ember nem érti és iszonyodik tőle. Jézus keresztje tövében már ennek következtében csak gúnyolódás tárgya lehet – milyen Messiás az ilyen, akit csak így meg lehet alázni, össze lehet törni és meg lehet ölni? Lehetetlen, hogy ő legyen az Isten.

A hitetlen emberi szív ma sem érti Jézust és bizonyos ilyen visszataszítónak találja az önmagát feláldozó Isten gyengeségét. Figyeljétek meg, hogy manapság is milyen sokszor Jézusnak milyen – egyébként igaz vonásairól – szeretünk beszélni: arról, hogy ő milyen kedves, milyen megértő, mennyire megbocsátó a bűnösök iránt, mennyire szelíd; vagy éppen milyen hatalmas, milyen segítőkész; mennyire rábízhatjuk az életünket – de hogy mi törtük őt össze, arról nem. Az, hogy a véresre vert, össze-vissza gyötört, már emberi formájából is kiforgatott véres roncs szenvedéseit mi okoztuk azt nem.

Elborzadva és megbotránkozva kiáltunk fel: nem, én nem vagyok ilyen! Azok a zsidók voltak, azok a rómaiak voltak, az Barabbás, Pilátus és a főpapok voltak; én nem vagyok ilyen szörnyeteg. Az én apró hazugságaim, csalásaim – a bántó szavaim mások felé; vagy éppen a paráznaságaim, házasságtöréseim akár tettel akár gondolattal, az nem okozhatta ezt. Nem, nem és nem. Pedig igen.

De az Írás következetes: azt mondja

a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött …

Mi tettük ilyen visszataszítóvá nagypénteken Jézus Krisztust. És ez mind a mai napig nagyon visszataszító az emberek számára – pontosan azért, mert a saját bűneink visszataszító tükörképe a kereszten függő Jézus. Ilyen Messiás nem kell. Laborc fogalmazza ezt meg az István a király c. rockoperában: „Nem kell olyan Isten, aki megöli egy fiát.” Nem kell.

Kell egy kedves – mindent elnéző Messiás. Kell egy szelíd és semmit számon nem kérő Messiás. Kell egy erős, minden problémát helyettünk megoldó Messiás. De egy olyan Messiás, aki rámutat a tévelygéseinkre, és nem azonosul azokkal az utakkal, amelyeken a magunk útján járunk … olyan nem kell. Olyan, aki visszavezet az istennel való békességébe már nem kell. Ez törte össze Jézust. A bűnnek ennél kifejezőbb képét alig lehet megfogalmazni: mindenki a maga útját járta.”

És itt érdemes végiggondolni, hogy milyen utakon jársz? Milyen utakon jársz péntek esténként? Milyen utakon jársz hétköznap délelőttönként? A magad útjain? Ezek az utak törték össze Jézust – és még visszataszítónak találod? Az összetört és visszataszító Jézus saját útjaidnak visszataszító tükörképei.

4. Isten akarata valósult meg

És végül a prófécia azt is elmondja, hogy mindennek ellenére Isten terve és akarata valósult meg. A Messiás összetörésében is. Ezt mutatja be az egész prófétai ének kerete – a kezdő és a záró versszakok.

Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja. De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak.” (Ézs 52:13-15)

„Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.” (Ézs 53:10-12)

Mindez mégis az Úr akarata volt – hogy meglássuk

mennyire visszataszítóak a bűneink Isten számára

mennyire képtelenek vagyunk ebből a visszataszító állapotból eljutni az Isten békességébe

– mennyire megállíthatatlan Isten megváltásnak a terve

milyen nagy dicsőséget készített nekünk az Isten.

Jézus halála eredményes volt. Minden bűnünkért elégtételt adott Istennek. És ezután magasra emelkedett. Ezért bármennyire is drámai Jézus halála, nem ér véget a tragédiánál. Mert Jézus magasra emelkedve elérte a célját. Feltámadt a halálból és igen hatalmassá lett, és megváltottaival örökké együtt él.

Ha a nagypéntekben van tragédia, akkor az nem Jézus tragédiája, hanem a miénk, ha nem fogadjuk el, hanem elutasítjuk Jézus értünk végzett közbenjárását. A nagypéntek az ember igazi tragédiája, hogy ha nem látja meg a nagypéntekben saját megváltásának és megszabadulásának lehetőségét és nem ragadja meg azt. Nem fordul el visszataszító életétől, hogy elkezdje Krisztusban megváltott életét élni Krisztussal.

Pedig valóban ámulatba ejtő Isten megváltó munkája: nemcsak sok népet ejt ámulatba ez a munka, nemcsak a királyoknak kell befogni szájukat előtte, hanem ég az angyalok is vágyakoznak beletekinteni ebbe a titokba5. Nekünk pedig itt és most kijelenti az Isten, nemcsak azért, hogy ámuljunk Isten hatalmán, szeretetén, kegyelmén és bölcsességén, hanem hogy ettől az áldozattól mi magunk is megggyóljunk, ahogy a prófécia mondja:

az ő sebei árán gyógyultunk meg.

Istennek az az akarata, hogy Jézus sebei árán meggyógyuljon az életünk.

5. Gyógyulás Jézus sebei árán

Milyen gyógyulásra kell itt gondolni? Milyen gyógyulást hoznak az életünkbe Jézus sebei? Anélkül, hogy most ezt bővebben kifejteném csak egy nagyon is valóságos példán szeretném megmutatni nektek.

Éppen 20 évvel ezelőtt zajlott 1994-ben zajlott a nagy ruandai népirtás, amikor 100 nap alatt a hutu lakosság 800.000 tuszit mészárolt le a legkegyetlenebb módokon. Az országban most erre az eseményre emlékeznek nemzeti gyásszal, és még valami egészen különleges dologgal. A nemzeti megbékélés és megbocsátás programjával. Hogy a gyilkosok elmenjenek és kérjenek bocsánatot a túlélő áldozatoktól, akik közül sokan az egész családjukat elvesztették.

Egy újságíró fotósorozatot is készített a program eredményéről, amikor együtt fényképezte le a túlélő áldozatokat szeretteik gyilkosaival. A képekhez tartozó bizonyságtételek hadd mondják el most az ő történetüket. Az alábbi képeken minden esetben nők az áldozatok és férfiak az elkövetők. Érdemes tudni, hogy az egész programban önkéntesként lehetett részt venni, és minden találkozást egy hónapokig tartó felkészítő tréning előzött meg.

1. kép (Karenzi-Nyiramana)

Elkövető:

„Nem volt nyugodt a lelkiismeretem, nagyon szégyelltem magam. Miután részt vettem a tréningen, felkészültem a folyamatra, elmentem a házához és a bocsánatát kértem. Kezet fogtunk. Eddig jó a viszony közöttünk.”

Áldozat:

„Megölte az apámat és három testvéremet. Másokkal együtt követte el a gyilkosságokat, hozzám mégis egyedül jött, és bocsánatot kért. Ő és a többi elkövető, akik börtönben voltak, segítettek újraépíteni a házamat, befedték a tetőt is. Féltem tőle, de most, hogy megbocsátottam neki, a dolgok újra normalizálódtak, újra rend lett a fejemben.”

2. kép (Mukarwambani-Nsabimana)

Elkövető:

„A háza lerombolásában segédkeztem, azt hittük, a ház tulajdonosa halott. Azokat a házakat, amelyek tulajdonos nélkül maradtak, leromboltuk, hogy legyen tűzifánk. Megbocsátása azt bizonyítja számomra, hogy ő egy tiszta szívű ember.”

Áldozat:

„Be kell látnom, az élet megy tovább, és ha valaki – a múltban történt sok borzalom ellenére – nem gyűlölettel közeledik feléd, nyitsz felé, és kíváncsian várod, hogy mit akarhat tőled. A megbocsátás nem más, mint kegyelem.”

3. kép (Mudaheranwa-Mukanyandwi)

Elkövető:

„Felégettem a házát. Megtámadtam, hogy megöljem őt és gyermekeit, de Isten megvédte őket, elmenekültek. Amikor a börtönből kiszabadultam és megláttam őt, elszaladtam és elbújtam. Aztán amikor az AMI (Association Modeste et Innocent) tréningeket biztosított számunkra, úgy döntöttem, megkérem, hogy bocsásson meg. Megköszönöm Istennek, hogy jó kapcsolatom lehet azzal az emberrel, akinek fájdalmat okoztam.”

Áldozat:

„Valamikor gyűlöltem őt, aztán amikor eljött a házamba és letérdelt előttem, és a megbocsátásomat kérte, őszintesége megindított. Most, amikor segítségért kiáltok, ő az, aki megment. Bármiben elakadok, őt hívom.”

4. kép (Mukamusoni-Ntambara)

Elkövető:

„Az 1994-es népirtás ideje alatt részt vettem a fia meggyilkolásában. Most már ugyanahhoz a csoporthoz tartozunk mindketten, mindenben osztozunk; ha vízre van szüksége, hozok neki. Nincs közöttünk ellenségeskedés, se gyanú, se éjjel, se nappal. Korábban rémálmaim voltak, újraéltem mindazt, amit tettem, de mára már nyugodtan tudok aludni. Amikor pedig együtt vagyunk, olyanok vagyunk, akár két testvér.”

Áldozat:

„Megölte a gyermekem, majd jött és bocsánatot kért. Azonnal megbocsátottam neki, mert tudtam, a borzalmakat nem önszántából tette – az ördög bújt belé. De örültem, hogy elmondta az igazságot ahelyett, hogy továbbra is titkolta volna – az fáj, ha valaki elhallgat egy gaztettet, amit ellened követtek el. Korábban, amíg még nem kért bocsánatot tőlem, nem tudott közeledni felém. Úgy bántam vele, akár egy ellenséggel. Most azonban úgy tekintek rá, mint a saját gyermekemre.”

Ezek a történetek nagyon sokat elmondanak arról, hogy mit jelent: az ő sebei árán gyógyultunk meg. Meggyógyult az Istennel való kapcsolatunk, ahogy Isten megbocsátotta nekünk minden bűnünket, amelyek fia halálához vezettek. És bennünket is ráállít a megbékélés útjára. Így lesz a visszataszító Messiásból életünk minden forrása. Ámen.

1Lk 2:40

2Lk 2:52

3Jn 6:27

4vö. Zsolt 22:15 „Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.”

5vö. 1Pt 1:12

 

Tags: , , ,