Meghívás egy lakomára

Lekció: Lk 14:15-24
Alapige: Ézs 55:1-3

 Letöltés, meghallgatás!

Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! 2Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! 3Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.

Ézsaiás prófétán keresztül ebben a bibliai szakaszban egy meghívást olvasunk. Ma erről a meghívásról szeretnék nektek beszélni.

1. A meghívottak

Nézzük meg először, hogy kik a meghívottak. A szövegben megszólítottak a „szomjazók”. Gyertek szomjazók vízért. De ahogy tovább szól a prófécia, látjuk azt, hogy sokkal többről szól ez a meghívás, hiszen nemcsak éltető friss vizet kínál ebben a meghívásban, hanem kenyeret, tejet, bort és zsíros falatokat – egy jó lakomára hívja őket.

1.1. A fogságban levő Izráel

Amikor ez a prófécia elhangzott a babiloni fogságban élő, hazájukból elhurcolt, de hazakészülő zsidóknak szól. Az az ígéret fogalmazódik meg benne, hogy Isten hazahívja őket az ítélet nyomorúságából az otthon szabadságába és jólétébe. Ők, akik hazájuktól távol a nyomorúság kenyerét ették és még a vizet is pénzért kellett venniük visszakerülnek Isten gondoskodó szárnyai alá otthonuk jólétébe és biztonságába. Mindezt pedig ajándékba adja nekik, feltétel nélkül, fizetség nélkül kegyelmi szövetsége alapján.

Ha figyelmesen végigtanulmányozzuk ezt a három bibliai verset, akkor felismerjük azt, hogy Isten az izráelieknek sem vizet, kenyeret, tejet és bort kínál elsősorban, hanem lelki megelégedést. Izráelnek is a testi szükségeiken keresztül a lelki szomjúságukra és éhségükre szóló meghívást ad át. Izráelnek nemcsak a testi szükségleteire kínál megelégedést nyújtó gondoskodást, hanem a lelki éhségére és szomjúságára is.

Izráel nemcsak a hazájától került távol, hanem fájdalmasan átélték, hogy távol kerültek Istentől, távol kerültek a Szentélytől, ahol Isten jelenlétét élvezhették és távol kerültek Isten Igéjétől.

Ez azonban nem azzal kezdődött, hogy Isten eltaszította őket. Azzal kezdődött, hogy ők fordultak el Istentől, amit Isten Jeremiás prófétán keresztül ezzel próféciával üzen meg nekik:

Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.[1]

Ahelyett, hogy Istenre hallgattak volna, hallgattak mindenféle hamis ideológiára, bálványok után jártak Egyiptomba, Asszíriába. Ennek lett a következménye a szolgaságuk és a nyomorúságuk, amire Isten rávilágított a folytatásban:

Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, amikor a helyes úton akart vezetni.[2]

Ennek azonban egy sokkal mélyebb és nagyobb nyomorúság és szomjúság lett a következménye, amiről Ámósz prófétált:

Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az Úr -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják.[3]

Ámósz, aki Ézsaiás kortársa volt, arról beszél, hogy Isten Igéje nem fog megszólalni közöttük, akárhogy keresik és kutatják; nem fogják megtalálni az Úr Igéjének szavát.

Ez következett be a babiloni fogság idején, amikor megsemmisült a templom, távol kerültek a Szent Földtől és nem volt az Úrnak kijelentése a számukra.

Isten azonban nem feledkezett el választottairól és megkönyörült rajtuk – és egy meghívással fordul hozzájuk. Amikor már eléggé szomjasak újra akkor Ézsaiásnak ezek a késői próféciái elmondják ezt a meghívást.

Először felkelti a figyelmet: jöjjetek vízért, amiért nem kell fizetni. Jöjjetek kenyérért, borért és tejért, amit ingyen adok nektek. Miután pedig felkeltette a figyelmet a következőt mondja:

Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat!  Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok!

Itt muszáj egy kicsit megállnunk, mert a fordítás egy kicsit gyengít az eredeti héber szöveg értelmén. Mert Isten egyértelműen ebben a versben mondja el, hogy népének elsősorban lelki jólétet kínál. Szó szerinti fordításban a szöveg a következőt mondja el:

Hallgassatok rám, hogy jót egyetek és lelketek kövérségben gyönyörködjék. Figyeljetek rám, gyertek hozzám és élni fog a lelketek!

„Lelketek kövérségben gyönyörködjék”. E kifejezés két dolog miatt is nehezen érthető a mai ember számára.

Az egyik, hogy a kövérség a mai ember számára taszító. A kövérséget ma inkább az egészségtelen életmóddal és az önuralom hiányával azonosítják – és ez teljesen igaz is. A kövérség számtalan betegség előidézője. Ugyanakkor a bibliai korban a kövérség annak a jele volt, hogy valaki jólétben, biztonságban és békében élhet. A kövérség a megelégedettség szinonimája is.

A másik ok az, hogy a Bibliában az a kifejezés, hogy valakinek, vagy az egész népnek „megkövéredett a szíve” az Istentől való elfordulás kifejezése.

Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.[4]

Ehhez képest Isten itt azt mondja:

Hallgassatok rám, hogy jót egyetek és lelketek kövérségben gyönyörködjék.

Ezek alapján már talán mindenki meg tudná fogalmazni Ézsaiás meghívásának üzenetét: Aki Isten Igéjét hallgatja, Istenre figyel, annak a lelke jólétben és megelégedettségben gyönyörködik az Ő Istenében. Isten erre hívta népét.

2. A szomjazók

Most fordítsuk el a tekintetünket Izráeltől. Vajon mit mond nekünk Isten ebben a próféciában, kétezer-ötszáz évvel később? Kik a szomjazók? Mit jelent szomjazni? Van ennek az Igének a számunkra érvényes üzenete?

Szeretnék most kétféle szomjazót megkülönböztetni.

2.1. Aki érzi szomjúságát

Az egyik szomjazó az, aki érzi a szomjúságát. Akinek szomjazik a lelke. Aki keresi, hogy hogyan olthatná lelkének ezt a szomjúságát, de nem találja. Az élet folyamatosan hajszolja és nem talál megnyugvást és életet a lelkének, nem találja az életcélját és életének az értelmét.

Salamon a Prédikátor könyvében ír arról, hogy ő hogyan próbálta meg lelkének szomjúságát enyhíteni.

Megpróbálta a bölcsek útját járni. Hogy egyre több életbölcsességet gyűjtsön össze, amit csak ebben az életben össze lehet gyűjteni. Mondhatnánk úgyis – megpróbálta a filozófusok útját. Egy bizonyos fokig ide tartozik még a vallás és a különféle spiritulásnak ígért utak. És rájött arra, hogy az egésznek semmi értelme.

Azután úgy döntött, hogy megpróbálja a szomjúságát az élet élvezetének útján enyhíteni. Ezt egy kicsit megsegíteni bódító szerekkel. Csak kiégéshez vezetett.

Megpróbálta azt is, hogy nagyszerű dolgokat hozzon létre. Építsen, alkosson, közben értékeket halmozzon fel – majd amikor mindezt áttekintette rádöbbent, hogy értelmetlen volt, nem enyhítette lelke szomjúságát.

Kereste még a népszerűségben, a gazdagságban és a tekintélyben, de ezek sem voltak megfelelőek. Rádöbbent, hogy bár azt várta ezektől, hogy boldog és megelégedett lesz az élete, végül mindegyik keserűséghez és kiábrándultsághoz vezetett.

Ne felejtsük el kiről van szó: Salamon királyról, Dávid utódáról, akinek Isten kijelentette magát. Mégis bejárta ezeket az utakat, hogy végül eljusson oda egyetlen dolog adhatja meg életének értékét és értelmét: az istenfélelem. A Prédikátor könyvében bejárt úton végül oda jutott, hogy szomjúságát egyedül csak az élő Isten Igéje és jelenléte tudja elvenni. Ezt nem egy sikertelen, hanem egy rendkívül sikeres ember állapítja meg. Egyik sikere sem tudta megelégedetté és boldoggá tenni az életét, amikor mindegyikben meglátta annak mulandóságát és hiábavalóságát.

A Prédikátor könyve abban segít, hogy ne a saját kárunkon kelljen megtapasztalnunk ezeknek a tévutaknak a csalóka útját. Bejárhatjuk ezeket Salamon segítségével úgy, hogy közben lelki bölcsességre jutunk.

2.2. Aki nem érzi a szomjúságát

De úgy is lehet szomjazni, hogy az ember nem is érzi a szomjúságát. Manapság, hihetetlen mennyiségben és változatosságban lehet olyan italokat vásárolni, amelyek segíthetnek abban, hogy a szomjúságérzetet elnyomjuk, közben a testünk továbbszomjazik. A cukrozott és alkoholos italok pontosan ilyenek. Mert nemcsak a szomjúságérzettel kell foglalkoznunk, hanem a testünk szomjúságával is.

Amikor leszereltem a katonaságtól egy katonatársammal fogtuk magunkat és elmentünk egy hétre az NDK-ba, a keleti kommunista Németországba. Kiszabadulva a katonai élet kötöttségéből az első napokban semmi mást nem ittunk csak sört. Ittuk a különféle könnyű és olcsó söröket vég nélkül. Néhány nap után éppen Berlin felé utaztunk a vonaton, nagyon szomjas voltam, elővettem egy újabb üveg sört és mielőtt kinyitottam volna, csak egy szó ugrott be: vizet. Utána egy ideig nem is bírtam ránézni a sörre. Mit tudtam én még akkor arról, hogy az alkohol vízhajtó hatású. Nyáron a melegben, ha a férfi szomjas, sört iszik – én folyamatosan ezt láttam magam körül. Nem: ha az ember szomjas vizet igyon. A többi italnak meg a helye lehet egy ünnepi, vagy hétvégi ebédnél.

Pontosan így vannak sokan: miközben próbálják a szomjúságérzetüket enyhíteni – például a Salamon által előbb felsoroltakkal, észre sem veszik, hogy valójában szomjasak. És minél többet próbálnak meg „inni”, annál szomjasabbak lesznek és még csak nem is tudják, hogy mi a baj. Töltik az időt olyanokkal, amelyek egyre inkább csak az értelmetlenségbe taszítják az életüket.

Nem azért szomjaznak, mert Isten szomjazni hagyja őket – azért szomjaznak, mert rossz forrásból isznak. Lelkileg mérgező forrásból.

Egy ilyen asszonyról olvasunk a Jn 4-ben. Ott ül Jézus a Jákób kútjánál. Az asszony jön vízért a kúthoz. Jézus azt mondja neki: „Adj innom.” Az asszony értetlenkedve válaszol: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” Erre válaszol neki Jézus:

Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.[5]

Az asszony pedig még mindig nem érti. Szomjas, de nem érzi, nem érti. Kapcsolatról kapcsolatra próbálta enyhíteni a szomjúságát, de nincs az a kapcsolat, ami erre képes lenne. Sőt minden újabb kapcsolat csak rontott a helyzeten.

De sokan vannak így. Egyszerűen nem értik. És ezért a meghívás is úgy szól hozzájuk mint a süketekhez. Jézus egy alkalommal felállt és belekiabálta a tömegbe:

Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék![6]

Jézus kiáltja ezt a tömegnek: ha valaki rádöbben arra, hogy szomjas, de eddig nem tudta, akkor van élő forrás.

De van-e olyan, aki nem szomjazik? Jézus az asszonnyal beszélgetve világossá teszi: mindenki szomjazik, aki nélküle él.

Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.[7]

Ézsaiás próféta hívása Jézus hívásában teljesedik ki a számunkra. Mert a szomjúságunkat semmi más nem képes oltani, csak a Jézusban megszólaló evangélium.

Hallgassatok rám és élni fog a lelketek! - mondja Ézsaiás.

aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

Minden ún. „szomjoltó” és Jézus szava között, ami ténylegesen megszünteti a szomjúságot egy lényeges különbség van: az örök élet.

3. Az örök élet

Csak Jézus adhat örök életet. Csak a Jézusban megszólaló evangélium szava, ami a Jézusban való hitre hív adhatja meg az örök élet ajándékát, amire úgy szomjazik a lelkünk – akár tudjuk, akár nem.

Mi a kulcs? Hogy jutunk ehhez a forráshoz?

Hallgassatok rám és gyertek hozzám!

Isten arra hív, hogy hallgass rá, ahogy Igéjében megszólal. Azt mondja ez nem kerül semmibe. Nem kell érte fizetni. Csak nyisd ki a füled. Az Ige szól, most is szól. Ezek az örök élet Igéi – minden más csak múlékony árnyék.

Szól a hívás azoknak is, akik valamiért otthagyták az Urat, az élő víznek forrását. Térj vissza a forráshoz. Szól azoknak is, akik keresik: nálam megtalálod. Szól azoknak is, akik talán most hallják meg, hogy szomjasak, csak eddig nem is tudták.

Hallgassatok rám és élni fog a lelketek.

Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen![8]

 

[1]Jer 2:13

[2]Jer 2:17

[3]Ám 8:11-12

[4]Mt 3:15 vö. Ézs 6:10

[5]Jn 4:10

[6]Jn 7:37

[7]Jn 4:13-14

[8]Jel 22:17

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok