"Az Úr van ezen a helyen"

Alapige: 1Móz 28:16

Lekció: ApCsel 4:23-31

  {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-10-30.mp3{/audio} 

 

A templomokkal kapcsolatban van egy általános emberi elképzelés, miszerint a templom az Isten háza, ott lakik a Jóisten. Erre néha más kegyes lelkek azt mondják, dehogy, hiszen az Úr világosan megmondta azt, hogy "nem lakik emberkéz alkotta templombokban". (ApCsel 17:24) Amikor Salamon felépítette a templomát és imádságával felszentelte azt, ő is azt látta meg, hogy Isten, akit az egek egei sem fogadhatnak be, hogyan fogadhatná be a jeruzsálemi templom. De mégis alázatosan azt kérte Istentől, hogy amikor az Istenben bízók ott imádkoznak, akkor találkozhassanak Istennel. (1Kir 8:27)

Amikor a reformációról beszélgetünk nagyon sokszor annak a történelmi, társadalmi hatásait szoktuk kiemelni. Ez van a történelemkönyvekben is; és sokszor a reformáció egyházai sem emelik ki azt, hogy a reformáció lényegében egy egész Európán átsöprő ébredési hullám volt, amelynek hullámai átcsaptak az észak-amerikai kontinensre is, ami ebben a korszakban kezdett benépesülni az európaiakkal - nemegyszer éppen a reformált hitük miatt üldözöttekből.

De mi is volt a reformáció célkitűzése? Hogy az emberek, akik Isten keresik, ne az egyházzal találkozzanak, hanem az egyházban ismét az élő Istennel, akinek a teste az egyház, a gyülekezet a Biblia tanítása szerint. Hogy az emberek átéljék azt a csodálatos felismerést, amit nagyon-nagyon régen átélhetett Jákób pátriárka Lúz mellett, amikor menekülése közben álmot egy éjszaka. Az álomban egy égig érő létrán látta, hogy az Isten angyalai közlekedtek fel és le, a létra tetejénél pedig maga az Úr állt és kijelentette magát Jákóbnak, bátorító és vigasztaló üzenetet mondott neki. Amikor Jákób felébredt, akkor mondta azt a mondatot, ami a mai üzenetünk alapigéje. 1Móz 28:16

"Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam!"

Isten üzenete ellenére ez az élmény félelemmel töltötte el őt. Mindenesetre ő is megszentelte azt a helyet azzal, hogy egy emlékkövet állított és elnevezte a helyet Bételnek - Az Isten házának.

Talán úgy tűnik, hogy Jákób pátriárka álma és felismerése nagyon messzire vezet bennünket a reformációtól, de azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem. Mert mi az, amit Jákób kijelentésén, és az Apostolok Cselekedeteiből olvasott imádságból megérthetünk, amit a reformátorok is megértettek? Azt, hogy az egyház akkor egyház, ha az emberek nem az egyházat látják, hanem Istent látják meg, és nem azt mondják: hogy íme itt van az egyház, hanem azt, hogy "Bizonyára Isten van ezen a helyen ... és én ezt nem tudtam". Eddig nem tudtam, de most megláttam.

A mai napon ezt szeretném nagyon a szívetekre helyezni: ha valóban református gyülekezet akarunk lenni és maradni, ennek kell a legfontosabb közösségi, és a közösségben egyen-egyenként személyes célunknak lenni: meglássuk azt, hogy Isten van ezen a helyen, és az Istent kereső emberek meglássák: Bizonyára Isten van ezen a helyen.

1. Az emberek Istent keresik és nem az egyházat

Ehhez nagyon világosan kell látnunk egy fontos alapelvet. Az emberek elsősorban Istent keresik és nem az egyházat vagy a vallást.

Pál apostol ezt ismerte fel Athénben, amikor járt a városban, azt látta, hogy az tele van templomokkal és oltárokkal, amelyeket a görög isteneknek, meg ki tudja még milyen pogány isteneknek állítottak. De talált egy számára érdekes oltárt, amire azután felépítette az ott elmondott prédikációját. Azon az oltáron ez állt: "AZ ISMERETLEN ISTENNEK". Világos volt az üzenete: az emberek már belefáradtak a néma istenek és bálványok imádásába. A vallás ezt jelentette nekik. De arról nem mondtak le, hogy Istent, akit nem ismernek hátha megtalálják. Ezt az Istent hirdette nekik Pál, aminek következtében nem sokan, de néhányan valóban eljutottak a Megváltó Istenhez.

Igaz, hogy az egyház, a gyülekezet sok szempontból hasonlít egy emberek által létrehozott közösséghez, ahol tartalmasan eltölthetik a szabadidejüket, hallgathatnak jó, vagy kevésbé jó előadásokat az életükről vagy világnézeti kérdésekről, kiélhetik szociális igényüket, vagy éppen jótékonysági hajlamaikat. Sok ilyen emberi közösség van, ráadásul ezek nagyon jók is lehetnek. Ezek sorában vajon egy lenne az egyház, ahol még mindezt megspékelik egy kis spiritualitással? Vagy valami mást kell, hogy betöltsön az egyház, mindazokkal együtt, amelyeket felsoroltam?

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy Jézus egy nagy zsidó ünnep, a lombsátrak ünnepének a végén - figyeljünk arra, hogy megvárta az ünnep végét - felállt, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!" (Jn 7:37)

Miért várta meg Jézus ezzel a meghívással az ünnep végét? Miről szólt az ünnep? A zsidók évről-évre a lombsátrak ünnepén ünnepelték meg azt, hogy Isten a pusztában gondoskodott róluk. Ez egy hálaadó ünnep volt - kellett volna, hogy legyen. Mindenképpen figyelemreméltó, hogy Jézus megvárta hívó szavával az ünnep végét. Ha ezt látjuk, akkor rögtön érteni kezdjük: valószínűleg azért, mert Jézus látta azt, hogy ott volt a működő vallás, megvolt a jól kialakított ünnep a maga szokásaival és kötelezettségeivel - és mérhetetlenül kimerítette az embereket, ahelyett a számukra lelki feltöltődést, lelki növekedést, az Istenben való nagyobb elmélyülést hozta volna. Egyszerűen nem találkozhattak Istennel. Jézus pedig erre azt mondta: ha valakinek az, amit a vallás kínált, nem tudta oltani a lelki szomját, az jöjjön hozzám. És ez kell hogy legyen a Krisztus egyházának a nagy titka. Hogy az egyház olyan közösség legyen, ahol Jézus Krisztussal találkozhatnak az emberek. Mert az embereknek Krisztusra van szükségük és nem az egyházra. Nekik Krisztust kell meglátniuk és nem az egyházat. Értsétek meg: ezzel nem az egyház létjogosultságát vonom kétségbe, hanem létének egyetlen és igazi értelmét szeretném megmutatni, sőt felragyogtatni előttetek. Ha az emberek csak az egyházat látják, de nem látják meg benne Istent, akkor higgyétek el, óriási a baj. Mert az Isten nélküli egyház nemcsak létjogosultságát veszítette el, hanem kárára van a világnak és kárára van az embereknek. Az Isten nélküli egyház sorscsapás az emberiség életében, mert nem másra épül fel, csak hazugságra.

Az embereknek nincs szükségük az egyházra Isten nélkül. Egy olyan egyházra, ahol hiába keresik Istent, nem találják meg. A cél, hogy az emberek azt lássák meg: "az Úr van ezen a helyen". A reformáció ennek a szellemi küzdelemnek volt egy jelentős része.

2. Történelmi áttekintés

Szeretnék mutatni néhány példát, amikor valóban Isten vált láthatóvá azon a helyen, ahol az egyház volt, és nem az egyház tette láthatatlanná Istent.

2.1. Az ősgyülekezet

Az a szakasz, amit lekcióként olvastunk pontosan ezt mutatja be. A zsidó vallás, ami már semmit nem tudott nyújtani az Isten után vágyó szomjas lelkeknek a Krisztus-követők csoportjára úgy tekintett, mint egy vallásrontó szektára. De sajnos szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy többezer ember rajongásig szereti Krisztust, de még ez sem elég. Amikor az apostolok a zsidók és pogányok által keresztre feszített názáreti Jézus nevét kimondták, ott megnyílt az ég és a betegek meggyógyultak, és az életek megváltoztak. Ezt egyszerűen nem lehetett tűrni. És megkezdődött az üldözés, eleinte finomabban, majd fokozatosan egyre durvábban. Kezdődött fenyegetéssel, folytatódott veréssel, később pedig már az öléstől sem riadtak vissza. De miért? Mert nem voltak hajlandók elfogadni azt a tényt, hogy az Úr azon a helyen van, ahol a Krisztust követők és szeretők gyülekezete. De milyen hatalmas bizonyság Péter apostol imádsága:

"Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.” Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét."

Aki akarta látta, hogy az Úr volt azon a helyen.

2.2. A reformáció

Ugorjunk egy nagyot a reformáció századára. A XVI. századra az egyház szinte minden lelki tekintélyét felélte, miközben belemerevedett a vallásos rituálék és szokások szövevényébe. Ekkor Európát gazdasági válság is sújtotta, aminek következtében tömegek szegényedtek el úgy, hogy közben látták ahogy felsőpapság mérhetetlenül gazdagszik, az alsópapság meg mérhetetlenül műveletlen és alig különböztethetőek meg a csavargóktól. És ott lebegett a kérdés: valóban az Úr lenne ezen a helyen? Az emberek nem gondolták, hogy Istent egy ilyen egyházban meg lehetne találni. Nem is véletlen, hogy mi volt az a szikra, ami a reformáció ébredési lángja végül fellobbant? Luthernek a megigazulásról alkotott tézisei. Vagyis: a bűnös ember hogyan kerülhet kapcsolatban az élő és szent Istennel. Hogyan fogadhatja el Isten a bűnös embert? Mert az emberek Istent keresik elsősorban és nem az egyházat. Csakhogy a lelki tekintélyét elveszített, de e világi hatalmát és politikai tekintélyét foggal körömmel védő egyház féktelen dühvel támadt a felébredt egyházra. Mert miközben az emberek a reformációban felébredtek közösségében azt látták meg, hogy "az Úr van ezen a helyen", addig ők csak azt látták, hogy az egyház évszázados rendje és intézménye veszélyben forog.

Csak egyetlen példa a reformáció kálvini ágának hihetetlen erejére, ahogy a Szentlélek hatalmasan munkálkodott, és amiről megint csak nem szól a krónikák zöme. 1555-ben Kálvin látva a hívők reménytelen helyzetét, és a menekülők sokaságát, azt javasolta a francia evangéliumkövetőknek, hogy alapítsanak házigyülekezeteket, saját gyülekezeti renddel és vezetőkkel. Szinte azonnal ötvennél több ilyen gyülekezet alakult. Mit lépett a hatalom? Hatalmas letartóztatási hullám vette kezdetét, melynek során sokakat brutálisan megkínoztak és kivégeztek.

Meghátrált-e Kálvin? Vajon kétségessé vált-e, hogy az Úr volt azon a helyen? Nem. Ő és a munkatársai sebességet váltottak, és és bátran, szisztematikusan olyan misszionárius-lelkipásztorok képzésébe fogtak a francia evangéliumi gyülekezetek számára. Őket  legnagyobb titokban dobták át a francia határon, és a francia gyülekezetek vezetői lettek. Ezek az emberek azt vállalták, hogy ha elfogják őket, kegyetlenül megkínozzák, és valószínűleg máglyán megégetik őket. Ennek ellenére a következő években a genfi egyház több mint százötven lelkészt küldött a francia evangéliumi mozgalomnak; annyira sokan vállalták a kockázatot, hogy Genfben komoly lelkészhiány alakult ki!

1562-re a mozgalom oylan robbanásszerű növekedésnek indult, hogy eddigre már 1785 gyülekezeti szervezeti egység létezett. Mindössze hét év alatt. Miért? "Mert bizonyára az Úr volt azon a helyen", és az emberek Krisztust látták meg. 

2.3. Ébredések

Valójában minden ébredés mögött ez állt. A reformációval nem ért véget a történet. Sokan szeretnék azt gondolni, hogy a reformáció megoldott minden problémát, de ez egyáltalán nincs így. A reformáció ébredése után jött az ún. protestáns ortodoxia, amely úgy akarta megőrizni a reformáció eredményeit, hogy szigorúan merev tantételekbe igyekezett konzerválni. azokat. Szélsőséges esetekben még az is megtörtént, hogy a haldoklókat úgy lelkigondozta a lelkipásztor, hogy felmondatta velük a kátét, nehogy a halálhoz közeledve valamilyen pápista babonaságtól megfertőződve netalántán még az üdvösséget is elveszítsék a hívők. Az üdvösség a protestáns ortodoxiában kizárólag a helyes hittételek felmondásához kötődött. Ez a fajta merev, csak tantételekben jelentkező hit, a protestáns ortodoxia pontosan azt váltotta ki az Istent kereső emberekből, mint ami korábban a reformációt is elindította. Nem látták, hogy az "Úr van ezen a helyen". És ez indította az újabb és újabb ébredéseket - a puritanizmus, a pietizmus, a nagy új-angliai ébredés, a metodista ébredés, és sorolhatnám, de említeném még, ami nekünk magyaroknak igen kedves az a II. világháború utáni 1946-48-as ébredési hullám. Mindegyiknél azonos jelenségeket lehet megfigyelni. Kiárad a lélek, de azok, akik ellenállnak ennek a léleknek rögtön szektát kiáltanak, és hatalmas harcot kezdenek a Lélekkel szemben. Van ebben minden: teológiai ferdítés, rágalmazás, rossz hírbe hozás, több esetben konkrét egzisztenciális fenyegetés vagy fizikai támadás. Az ébredés ellenségei nem nyugszanak. És azt gondolják, hogy ők képviselik az igazságot és a rendet. Mindig ez a jelszó. Mi van emögött? Ezt egy egyszerű módon szeretném illusztrálni.

Az ébredés olyan, mint amikor kigyullad a fény - és valóban fény gyullad, a Krisztus világossága. Ez a fény világít. Jó ez a fény, örülünk neki. Szeretnénk megőrizni. Nehogy bármi eloltsa a lángot. Meg kell védeni a lángot. Hogyan védjük meg a lángot? Védjük meg sok-sok törvénnyel és emberi rendelkezéssel. Őrizzük meg a láng értékeit. Ez pont olyan, mint amikor a gyertya lángját úgy akarnánk megvédeni, hogy leborítjuk egy pohárral. Így történik meg, hogy ha mindenáron a reformáció örökségét akarjuk őrizni reformátusok helyett formátusokká válunk - és az emberek ezt az egyházat látják, és nem tudják kimondani: "bizonyára az Úr van ezen a helyen"

Isten Lelkét ugyanis nem lehet bezárni merev struktúrákba. pedig de nagy a kísértés. De értsük meg: az életünknek, a létünknek mint gyülekezetnek olyannak kell lennie, hogy megnyiljanak a vakok szemei és azt mondják, amit Jákób pátriárka: "Bizonyára az ÚR van ezen a helyen ..."

3. Gyülekezetünk életéből

Befejezésül szeretnélek bátorítani benneteket, hogy lássátok meg - az Úr van ezen a helyen. Tudom azt, hogy még nem mindenki látja. Tudom azt, hogy sok bizalmatlanság és előítélet is akadályozhatja ezt. De vajon nem ezek a bizalmatlanságok és előítéletek tettek korábban is sokakat éppen azok ellenségeivé, akik meglátták az Urat?

  • Én most hálás szívvel gondolok arra, hogy Isten hétről hétre megáld minket az igéjével és látni sokak életében a valódi lelki növekedést. "Bizonyára az Úr van ezen a helyen"
  • Hálás szívvel gondolok arra, ahogy imádkoztunk a súlyos agyvérzésen átesett fiatalasszonyért, aki egy hónappal később a saját lábán jött a templomban. "Bizonyára az Úr van ezen a helyen"
  • Hálás szívvel gondolok azokra az önkéntes szolgatársakra, akik noszogatás nélkül meglátják és keresik a szolgálati lehetőséget, ajánlják az Úrnak. "Bizonyára az Úr van ezen a helyen."
  • Hálás szívvel gondolok azokra a hűséges adakozókra, akiknek őszinte és tiszta felelősségérzete által az Úr gondot visel a gyülekezetről. "Bizonyára az Úr van ezen a helyen."
  • Hálás szívvel gondolok azokra a testvérekre, akik imádkoztak is, meg messze a kötelezőkön felül is áldozatot vállalva állnak oda a másik testvérük mellé, segítve annak gyógyulását. "Bizonyára az Úr van ezen a helyen."
  • Hálás szívvel gondolok azokra a látásokra, amelyek felé törhetünk előre, hogy a vasárnapi 100-110 gyülekezet látogató akár 500-600 főre is növekedhessen, és minden más ezzel együtt növekedhessen, hogy 2. sőt akár 3. istentiszteletet is beindíthassunk. "Bizonyára az Úr van ezen a helyen."
  • Hálás szívvel gondolok arra a bizonyságra, ahogy hónapokon át imádságban hordoztuk daganatos kis Zselykét és mindenféle beavatkozás nélkül hisszük, hogy Isten eltüntette a daganatot. És arra a bizonyságra, ahogy ez megszólalhatott a református Sófár dicsőítő napon, és annak örvendeztek az ott levők, hogy igenis az Úr van ezen a helyen, és még munkálkodik és gyógyít. És egy testvér hallva ezt a bizonyságot úgy fellelkesedett és megerősödött a bizalmában, hogy azt kérte érte is imádkozzunk. És imádkoztunk, imádkozunk, hogy Isten még inkább árassza ki rá az áldását. "Bizonyára az Úr van ezen a helyen" Én ezt hiszem, látom, tapasztalom.

Fontos, hogy ne őrizni akarjuk a világosságot, hanem magunk világítani. Nem értékeket őrizni, hanem élő hittel új értékeket teremteni. Mert nekünk nem az a hivatásunk, hogy ha az emberek minket látnak, akkor az egyházat lássák, hanem magát a Megváltó Krisztust és azt mondják. "Bizonyára az Úr van ezen a helyen." Ámen.

 

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok