Örömbe öltöztettél

Alapige: Ézs 61:10

  {audio}files/istentiszteletek/2011/2011-12-24.mp3{/audio} 

 

 

A napokban egy újságcikkben arról írt egy szerző, hogy a válság, amit különbözőképpen tapasztalunk, de amiről mindannyian hallunk, kezd áttörni bizonyos tabukat. Egy ilyen tabu volt pl. az, hogy amikor az ember karácsonyra ajándékot ad, az csak valami új lehet. És egyre több helyen Nyugat-Európában is már vállaltan azt mondják: mi már nem tudunk újat adni, csak használtat. Tudom, hogy sok belső gátat kell ennek bennünk leépítenie, de vannak, akik kényszerből már átlépték ezeket a határokat.

Miközben nem mondhatjuk mindezt kifogásolhatónak, mégis miért érezzük annyira tabunak? Azért, mert annyira hétköznapi. Milyen más az új! Sőt! Mennyire más, amikor az az új nem is konfekció, hanem igazi, egyedi és méretre készített ruha. És amikor levesszük a régit, és felvesszük azt az újat, ami csak nekünk, csak ránk készült – valami megmagyarázhatatlan öröm és elégedettség tölt el bennünket.

Amikor Isten az üdvösségről beszél, nem egyszer pontosan ezt a képet használja. Sok helyen. Amikor levetjük a régit és felvesszük az újat, a csak nekünk készült, a csak ránk szabott újat – no ilyen az üdvösség. Amihez az új, a csak ránk szabott új örömtől duzzadó felöltözésének a képét kapcsolja. Amibe Isten öltöztet bennünket az nem egyszerűen csak új. Nem egy konfekcióban készült új, hanem teljesen ránk szabott új ruha. Ezt mutatta be nekünk ez a színdarab – és erről szeretnék ma beszélni az Ézs 61:10 alapján.

Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.

Ahogy figyeltem a ma esti előadásnak az előkészületeit és üzenetét, megjelent előttem egy látomás. Ebben a látomásban egy ember állt az Úr angyala előtt. Gyakorlatilag az Isten ítélőszéke előtt állt. De állt még ott valaki. Egy nagyon sötét alak állt a jobb keze felől. Ő volt a Sátán. Mit keresett a Sátán ennek az embernek a jobbján? Azt csinálta, amit mindig is. Vádaskodott. Sorolta a vádjait, mondta mondta az Istennek megállás nélkül.

Az emberünknek szavát sem lehetett hallani. Ott állt, meg sem tudott szólalni. De ahogy jobban megfigyeljük a látomásban ezt az embert, akkor azt látjuk, hogy ennek az embernek a ruhája is piszkos. Teljesen el volt koszolódva, be volt szennyeződve. És elkezdjük érteni, hogy mit jelent a piszkos ruha, és mit jelentenek a Sátán vádjai. Ez a piszok nem más, mint a bűn. A Sátánnak pedig semmi mást nem kell tennie, csak erre mutatni. Piszkos, bűnös, méltó az ítéletre.

Ezt az embert Jósuának hívják – a látomás Zakariás próféta látomása volt. Ez a Jósua főpap volt. A piszkos ruha ezért nem is csak a saját bűneit, hanem az egész nép bűneit is jelentette. Ő az Istentől elfordult nép bűnei miatt is vád alatt állt.

A vádak sajnos igazak. Ezért is nem szólhatott semmit. A piszok a saját piszka, a bűn a saját bűne. A Sátánnak csak kajánul el kellett mondania a nyilvánvaló tényt, amit nem lehetett eltakarni, letagadni.

Ekkor azonban történik valami. Az Úr angyala azt mondja: „Elég!” Nem azért mondja, mert a Sátán bármennyire is hazugság atyja, valótlant mondana Jósua ellen. Sajnos a piszkos ruha azt mondja, hogy a Sátán vádaskodó szavai igazak. Nagyon is igazak. Az Úr angyala mégis azt mondja a Sátánnak: „Elég!” Isten nem akarja tovább hallgatni a Sátán vádjait. Ő sokkal jobban látja a teljes igazságot mint a Sátán, vagy maga Jósua a saját és népe életéről. És ő pontosan ennyire tisztán látja az igazságot a mi életünkről is. Minden kosz, minden piszok, minden bűn elrejthetetlenül ott van a szeme előtt. Mégis azt mondja elég. A kérdés, hogy mit tesz Isten a piszkos ruhás Jósuával! Mit tesz szeretetből kiválasztott népével! És mit tesz velünk?

Mit is tehetne?

  1. Egy teljesen igazságos ítélet keretében végleg odaadhatná a Sátánnak, hogy együtt vesse őket a kárhozatra? Igen, Jósua a Sátánnal együtt megérdemelné. Jósua főpap minden főpapsága ellenére odavaló. Izráel minden kiválasztottsága ellenére odavaló. És mi sem vagyunk különbek. Egyszerűen odavalók vagyunk. Ezért is mondja Ézsaiás próféta azt is:

    „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél.”1

    Valljuk be: ha így látjuk magunkat, akkor nincs sok okunk az örömre – valójában sírni, böjtölni és gyászolni kellene.

  2. Az Úr teljesen maradhatna passzív és mondhatná. Te koszoltad össze magad, a te bajod. A saját bűneid. Én megadtam neked a lehetőséget: kiválasztottalak, elhívtalak. Megadtam neked minden lehetőséget, hogy tiszta és szent életet élj, de nem éltél vele. Ezek után nem foglalkozom veled. Éld az életedet, ahogy tudod. És hogy azután ennek mi lesz a vége? Lényegében ugyanaz, mintha azonnal elítélné és a Sátánnak adná őt. A ruha tovább piszkolódna és szakadna. A bűn egyre jobban csak rakódna rá és áradna akadálytalanul az életébe. És végigkínlódik egy életet. Teljesen magára utaltan, amiben tovább uralkodik a bűn és a kosz.

  3. Ehelyett azonban a látomásban valami más történik. ahogy Isten azt mondja: az, aki kiválasztotta őt, valami egészen különlegeset cselekszik. Azt mondja az ott álló angyaloknak: „Vegyétek le róla a piszkos ruhát!”

    Majd Jósuához fordulva így szól: „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.”

    Hát mi történik itt? Semmi egyéb, csak az, amit Isten mindannyiunkkal megtesz, ha a bűneinkkel odaállunk elé. Hiába vádol a Sátán, Isten azt mondja elég. Nekünk nem kell védekeznünk, mert nem is tudnánk. Ott, ahol a Sátán vádol, és ott ahol az Isten ítél, ott mi már nem tudunk megszólalni. Ott mi csak hallgathatunk szégyenkezve. És egyszer csak azt halljuk: „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.”

    És ezután Isten angyalai az Úr parancsára Jósuát tiszta ruhába öltöztették. Ekkor hallja Isten felszabadító szavát: „Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor … megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj.” Hogyan is? Az Úr angyalai között? Az előbb még piszkos ruhában az ítéletére váró Jósua? Igen. Ő van tiszta ruhában, az üdvösség ruhájában és az igazság palástjában.

El tudtok képzelni nagyobb örömet? Alig hiszem, hogy ha a Szentlélek kijelenti a szívetekbe azt, hogy mit tett értetek Isten, amikor az ő ártatlan Fiában üdvösségbe öltöztet titeket.

Az ő eljövetelét ünnepeljük, hogy őbenne megjelent a világban Istennek a világossága, megjelent az Isten kegyelme – hogy ez a kegyelem egy emberben – sőt egy kisbabában összpontosult. És a kijelentett kegyelem egyben örömhír is, ahogy Jézus elmondja, hogy azért jött, „hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”2

Igen. Az örömhír a megtörteknek szól. A veszteséget átélteknek. A bűneiktől beszennyezetteknek, a veszteseknek. Az e világban lenézetteknek és a semmiknek – hogy azután Isten a megtörteket, a veszteseket, a bűn szennyétől terhelteket és a semmiket tegye valamikké, öltöztesse az üdvösség ruhájába és öltöztesse örömbe.

Isten ott tud örömet adni, ahol az öröm hiányzik. Ez pedig nagy vigasztalás nekünk, akiket még a világ is a karácsony nyomása alá helyez. Oly sokan annyira vágyják az ünnepben az örömet, a békességet és a szeretetet. Ami nélkül el vannak akár egy egész éven át, de ilyenkor érzik igazán át a hiányát – és szeretnék ha lenne. De pont ilyenkor szembesülnek a saját szeretetre, örömre és békességre való képtelenségükkel. Ilyenkor éppen a nyomás miatt, és a nyomás alatt még nehezebben tudják feldolgozni és bepótolni az egész éves hiányukat. A vége pedig valami rövid, kényszeredett ünnep-pótlék és felfokozott békétlenség.

Mert még mindig a saját piszkos ruhájukat hordják. Pedig Isten azt mondja neked is, amit Jósuának – és ez a nagy örömhír: „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.”

És erre lehet – lehetne a válaszod, a dicsőítésed a bizonyságtételed: „Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.”

Isten üdvösségbe öltöztet – Isten igazságot terít rád. Isten örömbe öltöztet.

Ha végignézzük a három nagy keresztyén ünnepet – a karácsonyt, a húsvétot és a pünkösdöt azt látjuk, hogy mindegyiknek az alaphangja a túláradó és túlcsorduló öröm.

  1. A karácsonyhoz hozzátartozik a kegyelem feletti örvendezés Mária és Zakariás énekékben. Az angyali kórusok megjelenése és dicsőítő éneke. A pásztorok, a napkeleti mágusok, a két kisöreg Simeon és Anna öröme, hogy meglátták az Úr üdvösségét. Annak az öröme, hogy Jézus a Megváltó megszületett.

  2. A húsvéthoz a halál feletti győzelem öröme, a feltámadás öröme – annak öröme, hogy Jézus a Megváltó él.

  3. A pünkösdhöz Jézus állandó jelenlétének az öröme. Annak az ígéretnek a beteljesedése, hogy Jézus nem hagyja az övéit árván.

Három öröm, de mégis egy: „Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.”

És miközben ilyen gazdag új ruhával – az üdvösség ruhájával, az igazság palástjával Isten örömbe öltöztet, igenis gondoljunk arra, akiről azt olvassuk, hogy amikor eljött ebbe a világba a mennyei dicsőségből nem volt egy hely, ahova befogadják. Szegényes jászol és szegényes pólya lett az övé – miközben Isten bennünket az üdvösség ruhájával és az igazság palástjával örömbe öltöztet.

És gondoljunk arra, ahogy a Golgotán kivetkőztették a ruhájából a Megváltó Úr Krisztust – azzal szemben, sőt éppen ezért Isten bennünket az üdvösség ruhájával és az igazság palástjával örömbe öltöztet!

Én ezt kívánom – sőt hirdetem nektek! Ha szomorúságotok van, forduljon örömre; békétlenségetek felett győzzön az üdvösség öröme. Hiszen Isten azt mondja – és ha ő mondja hidd el: „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.” Isten az üdvösség ruhájával és az igazság palástával örömbe akar öltöztetni téged. A karácsony örömébe, a húsvét örömébe, a pünkösd örömébe – a Krisztus örömébe. Ámen.

1Ézs 64:5

2Lk4:18-19

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok