Noé Istene

Lekció: Mt 24:36-42
Alapige: 1Móz 6:5-8

 Letöltés, meghallgatás

Egy-egy nagyobb természeti katasztrófára – köszönhetően a globális híráramlásnak, felkapjuk a fejüket. Utánanéztem, hogy miket tartanak nyilván az emberiség életében bekövetkezett legnagyobb természeti katasztrófák közül. A dobogó felső fokára a 2011-ben bekövetkezett tóhokui földrengés és cunami került, amelynek mérlege 16.000 ember halála és több mint 300 milliárd dollárnyi anyagi kár. Ez a földrengés okozta a fukusimai erőműbalesetet is.

Viszont ez a gazdasági cikk elfeledkezett valamiről – a járványos betegségekről, amelyeket szintén tekinthetünk természeti katasztrófáknak is – amelyek közül a legpusztítóbb a 100 éve bekövetkezett influenzajárvány volt, 17 millió halottal.

Mindezek azonban eltörpülnek azok mellett a katasztrófák mellett, amit az emberiség okozott a földön. A Nagy Háború összes áldozatainak száma 37 millió, míg a 2. világháború áldozatainak számát 75 millóra becsülik.

Ehhez képest a legnagyobb természeti katasztrófák is eltörpülnek. Ezzel együtt azokat – legyen az földrengés, aszály, pusztító árvíz – sokszor nevezik Isten ítéletének, aminek hátterében természetesen az áll, hogy az emberek ezeket nem tudja sem befolyásolni, sem megakadályozni. Olyan erők indulnak meg és szabadulnak el, amelyekkel szemben az ember tehetetlen.

De az emberiség történetének legsúlyosabb katasztrófája, amely valóban és teljes egészében Isten ítélete volt, annyira súlyos volt, hogy mindössze egyetlen család élte túl. Noé és családja. Ma Noé Istenéről fogok beszélni. Erről az eseményről a Biblia első könyvében az 1Móz 6-9-ben olvasunk. Ma sem olvasom fel az egész történetet, csak néhány bevezető verset szeretnék alapigeként felolvasni az 1Móz 6:5-8. verseket.

 

Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.

Noé története az özönvíz története. Egy olyan bibliai történet ez, amely széles körben ismert, de engedjétek meg, hogy röviden mégis összefoglaljam.

Miután Ádám és Éva kiűzetett a paradicsomból, az emberiség elkezdett szaporodni és sokasodni a földön. Mivel azonban Ádám és Éva már csak megromlott természetét tudta tovább örökíteni, így az emberek a szívükben bűnös természettel születtek. Emiatt egyre erőszakosabbak lettek. Tulajdonképpen az előzményekben azt mutatja meg Isten, hogy az erőszakra mindig nagyobb erőszak a válasz. Egyre jobban és jobban terjedt az erőszaka földön, méghozzá azért, mert Isten szeme előtt az ember szívének szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz.

Emiatt Isten megbánta, hogy embert alkotott, megszomorodott és elhatározta, hogy eltöröl a föld színéről minden embert, és minden élőt. Noé azonban kegyelmet talált Istennél, aki megigazította őt és Noé Istennel járt ezek után. A Mindenható közölte vele a szándékát és a tervét, hogy özönvizet bocsát a földre. Noénak menekülési utat kínált azzal, elmondja neki, hogy építsen hajót magának és a családjának és ebben a hajóban mentsen meg minden állatból egy párt, hogy az özönvíz után újra éledhessen a föld.

Noé megépítette a bárkát, mindennel időben elkészült, eljött az özönvíz és az özönvíz teljes időtartama egy év volt. Minden élet elpusztult a földön, kivéve Noé és a családja, valamint a bárkában velük levő állatok. Az özönvíz után Noé egyből oltárt épített az Úrnak és áldozatot mutatott be rajta, amire az Úr válaszul elmondta, hogy többé nem pusztítja el özönvízzel a földet, és ezt a szándékát egy szövetséggel pecsételte meg, aminek a jele a szivárvány. Így az özönvíz történetét ismerő hívő emberek, ha meglátják a szivárványt az égen, Istennek erre a szövetségére gondolhatnak.

Ez után a valóban rövid és tényszerűségre szorítkozó összefoglaló után nézzük meg, hogy mit tanulunk meg Noé Istenéről. (Természetesen ugyanarról az Istenről beszélünk, aki Ádám és Éva Istene is volt.)

1. Korlátot szab az emberi gonoszságnak

Kezdjük is rögtön egy vigasztalással. Ez pedig az, hogy Isten korlátot szab az emberi gonoszság terjedésének. Egyre jobban terjedt az özönvíz előtt az erőszakosság az emberek között. A történet világosan megmutatja: a gonoszság és erőszakosság terjedhet korlátlanul. Tulajdonképpen van itt egy dilemma. Persze ez nem Isten dilemmája, hanem a miénk. De a dilemma ott húzódik: mikor és milyen mértékben avatkozzon be Isten az emberi bűnbe? Meddig hagyja?

Az egyik természetes lehetőség az, hogy azonnal torolja meg és akadályozza a tovább áradását. Bizonyos értelemben Ádám és Éva bukása után ezt kellett volna tennie, vagy ezt is tehette volna. A halált úgy is kiszabhatta volna, ahogy azt mi elképzeljük: bűn, lelepleződés, tárgyalás és azonnali halálos ítélet. Világosan megmondta, hogy az engedetlenségnek mi lesz a következménye. Lényegében Ádám és Éva azonnali teljes halálával és megsemmisülésével egy csapásra megoldott volna minden problémát. Kain nem öli meg Ábelt, a gonoszság nem terjed el földön, a teremtést béke és harmónia uralhatja. Persze az ember nélkül.

Egy másik lehetőség: elengedi az embert. Bedobja a lovak közé a gyeplőt, szabadjára engedi az embert, nem avatkozik bele, csináljon, amit akar. Ez is az ember végső pusztulásához vezet, csak egy még fájdalmasabb és hosszú úton.

Látjuk, hogy mivé lett az ember a bűn hatására:

az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz.

Ezt az az Isten látja, aki mindenkinél jobban belelát az ember szívbe. Aki a „szívek és vesék vizsgálója”1. Aki ismeri minden szív legmélyebb titkát, aki elől elrejteni semmit sem lehet. Aki tudja, hogy természetünknél fogva a gonoszságnak olyan mélységei szunnyadnak bennünk, amit sokszor még magunkról sem tudunk elképzelni.

Sokszor kérjük számon Istent, hogy miért nem avatkozik közbe és torolja meg a bűnt. És a Biblia számos története annak a bizonysága, hogy Isten bizony gátat szab az emberi gonoszság mértéktelen terjedésének. És itt a Biblia őstörténeteiben azt is megmutatja Isten, hogy valójában tényleg ezt érdemli az ember: a teljes és totális pusztulást.

Azért nagy vigasztalás ez, hogy Isten gátat szab a gonoszság és a bűn terjedésének, mert ha látjuk a történelemben a gonoszságnak bármilyen koncentrált kiáradását, különösen azt, amiben ártatlanok szenvednek, tudhatjuk – még ez is Isten kontrollja alatt van. Sokszor nem értjük, hogy mi miért történik, de az özönvíz története már az emberiség hajnalán elmondja: van korlátja az emberi gonoszság terjedésének. Ha nem lenne, már mi sem lennénk, az ember már rég elpusztította volna önmagát.

Az emberi gonoszság mértéktelen kiáradásának korlátja nem az emberben, nem is a bennünk szunnyadó bölcsességben van, hanem egyedül Isten kegyelmes szentségében.

2. A bűn miatt kinyilatkoztatja haragját

Noé Istenéről a második, amit megtudunk, hogy haragszik a bűn miatt és ezt a haragját kinyilatkoztatja. Haragjának kinyilatkoztatása pedig az özönvíz, amelyben elpusztít minden élőt a földön.

Mielőtt azonban haragját kinyilatkoztatná Isten, megmutat önmagáról valami nagyon fontosat. Valami olyat, ami szeretetéről árulkodik:

megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.

Ez elsősorban Isten belső lelki fájdalmára utaló mondat a Szentírásban. Arról szól, hogy Istennek bánatot és szomorúságot okoz legkedvesebb teremtményének, földi képmásának, az embernek ez a mély csődje. Fájdalma és szomorúsága azonban nem teszi tehetetlenné Istent. Fájdalma és szomorúsága nem akadályozza meg azt, hogy haragját kinyilatkoztassa.

Valamit azonban fontos tudni Isten haragjáról. A mi emberi haragunk, amikor megnyilvánul az mindig valamilyen kontrollálatlan, pusztító érzés. Amikor Isten haragszik, mentes ettől a kontrollálatlan érzéstől. Ő nem túlreagálja a dolgokat, ahogy azt mi szoktuk. Az ő haragja a bűn következetes gyűlölete és ítélete. Éppen ezért kell nagyon komolyan venni. Az özönvíz története éppen arra figyelmeztet bennünket, hogy Isten haragját nem vehetjük félvállról.

És itt röviden muszáj beszélnem az özönvíz történetiségéről. Mennyire tekinthetjük az özönvíz történetét valós történeti eseménynek vagy mítosznak? Erre az Újszövetség adja meg a választ.

Jézus maga sem mítoszként, hanem történeti eseményként kezelte. Ez nagyon fontos, de van még fontosabb. Ez a múltbeli esemény ugyanis figyelmeztet egy másik történeti eseményre, amely azonban a jövőben fog bekövetkezni. Ez pedig az Emberfia eljövetele.

Mennyire valós – jövőbeli – történeti esemény az Emberfia eljövetele, amikor Isten az utolsó ítéletben végső haragját nyilvánítja ki az emberek minden gonoszsága ellen? Amikor Jézus erről beszél, akkor arról is beszél, hogy bár Isten figyelmeztetése világos volt az özönvíz előtt – és akkor sem hittek benne, úgy az Emberfia eljövetele előtt is világos Isten üzenete: és akkor is sokan minden világos figyelmeztetés ellenére nem hisznek benne.

Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. 38Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, 39és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

Nem sejtettek semmit. De nem azért, mert Isten titokban tartotta volna. Amikor Noé kegyelmet talált Istennél és Isten elmondta neki a terveit, akkor adott a földön élő embereknek százhúsz évet. A bárka százhúsz évig épült. Hatalmas munka volt és hatalmas építmény. 150 m hosszú, 25 m széles és 15 m magas. Noénak 120 évébe telt míg megépült. Ott állt jelként a bárka mindenki számára. Nem tudjuk az akkori emberek reakcióját, de mindenki tudott róla (az emberiség még nem széledt szét a földön). Ott volt jelként és mégsem sejtettek semmit. Mert nem vették komolyan a jelet, a figyelmeztetést és Noé bizonyságtételét. Nem akartak megtérni és inkább a gonoszság és erőszak útját választották.

2.1. Az utolsó idők jele az Egyház

Amikor Krisztus megalapította Egyházát itt a földön Egyházában egy jelet hagyott hátra. Olyan jelet, mint a a bárka volt. A megmentés jele az Egyház, amely az evangéliumot hordozza és hirdeti itt a földön. És szól az evangélium, amelyben benne van az is, amit Pál ír a rómaiaknak:

Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.2

Vajon mi erre a reakció? Péter ír azokról a gúnyolódókról, akik kicsúfolják az evangélium üzenetét és a benne bízókat:

Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, 4és ezt kérdezgetik: "Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van." 5Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. 6Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 7a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.3

És a Jelenések könyvében olvasunk egy egészen érthetetlen dologról. Ahogy közeledik a végítélet és Isten küldi előre ennek a jeleit az emberek nem megtérnek, hanem még inkább megkeményednek. Néhány verset olvasok a 16. fejezetből.

A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; 9és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki. 10Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban, 11kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből.4

Egész egyszerűen – bár Isten ad időt a megtérésre, ad világos jeleket és az evangélium üzeneteit, az emberek nem akarnak megtérni, inkább az Istennel való pereskedés és káromlás útját választják, és ezzel csak a saját vesztüket okozzák. Ezért olyan fontos az özönvíz története a számunkra, mert az Újszövetség is ide tér vissza, amikor az eljövendő haragról szól az üzenet.

3. Választottait kimenti haragja alól

Noé Istenéről azonban azt is látjuk, hogy választottait kimenti haragja alól. Noéról két dolgot olvasunk.

1. Kegyelmet talált az Úr előtt.

2. Noé igaz ember volt és Istennel járt.

Nagyon fontos információ ez. Ugyanis fontos a sorrend. Noé kegyelmet talált és ezután találtatott igaznak. Noé életében is az történt, ami a mi életünkben. Nem a saját érdemében találtatott igaznak Isten előtt, hanem a kegyelem alapján. Istenről azt olvassuk, hogy ő az, aki megigazítja az istentelent.5

Noé maga is istentelen volt – harag alatt, bűnös emberi természettel született. De kegyelmet talált az Úr előtt. Ő ezt a kegyelmet elfogadta és az Isten útját választotta. Így lett Noé igaz emberré. Ezáltal volt képes arra, hogy megértse Isten tervét, azonosuljon vele és meg tudjon megmenekülni az eljövendő harag elől.

Keresztelő János, aki Jézus prófétája volt és hirdette a Messiás közeli eljövetelét a hozzá érkező megtérőket nem túl kedves szavakkal figyelmeztette:

Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket.6

De azt is elmondta, hogy hova lehet menekülni az eljövendő harag elől. Így hirdette a Krisztust:

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.7

Isten a kegyelmét Krisztusban kínálja fel nekünk. Krisztus azért halt meg a kereszten, hogy Isten bocsánatán keresztül ezt a kegyelmet nekünk ajándékozhassa.

Isten a Krisztus igazságát kínálja fel nekünk. Az aki feltámasztotta a Fiát a halálból megigazítja az életünket – hogy Krisztussal járjunk és ezáltal kikerüljünk Isten haragja alól az örök életre. Noé életében is Isten kegyelmének ezt a munkáját látjuk. Ezért nem lepődött meg Noé, hogy az özönvíz végül eljött. Ő megmenekült, mert hitt abban, aki őt is megigazította. Ahogy Noé építette a bárkát, úgy járhatunk mi is Istennel és

és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.8

4. Nem feledkezik meg választottairól

Az özönvíz több mint egy évig tartott a kezdetétől egészen addig, amíg megfeneklett a bárka. Hihetetlenül hosszú idő. Egy éven keresztül Noé és a családja nem látott mást maga körül csak végtelen tengert. El tudom képzelni, ahogy telt az idő, ott voltak összezárva a bárkában, nézték a fogyatkozó készleteket és egy idő után azt kérdezgették: vajon meddig tart mindez? Elég lesz minden a megmeneküléshez; egyáltalán véget ér az özönvíz vagy ők csak később halnak meg, mint a többiek? Nem ismerjük Noé és családja vívódásait az özönvíz idején, de Istennek egy mondata mégis utal erre. Az 1Móz 8:1-ben azt olvassuk:

Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett.9

Nagy vigasztalás ez Isten minden gyermeke számára, akik megpróbáltatások között küzdenek, és úgy érzik, Isten megfeledkezett róluk. Legyen bármekkora is Isten gyermekeinek a megpróbáltatása, annál dicsőségesebb üdvösséget hoz a számunkra.

Pál aki Krisztus szenvedélyes hirdetője volt, minden megpróbáltatásában ezzel vigasztalódott és ezt a vigasztalást adta tovább a korinthusiaknak:

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.10

A megpróbáltatások végtelenül el tudnak csüggeszteni bennünket. Ezzel szemben az övéiről soha meg nem feledkező Krisztus bátorítása ad napról napra új erőt. Jézus a hamis bíró példázatát is azért mondta el nekünk, hogy azután azzal bátorítson bennünket:

Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"11

Ez az utolsó kérdés legyen számunkra is egy nagyon fontos kérdés. Noé Istene, aki Krisztusban felkínálja a haragja alóli kimenekülés útját talál-e bennünket hitet és engedelmességet, amikor eljön ítélni eleveneket és holtakat?

Mit tudtunk meg Noé Istenéről?

1. Korlátot szab az emberi gonoszság terjedésének.

2. Jogos haragját nyilatkoztatja ki a bűn miatt.

3. Választottait kimenti haragja alól

4. Nem feledkezik meg választottairól.

Ámen.

1Jel 2:23

2Rm 1:18

32Pt 3:3-7

4Jel 16:8-11

5Rm 4:5

6Lk 3:7-8

7Jn 3:36

81Thessz 1:10

91Móz 8:1

102Kor 4:16-18

11Lk 18:7-8

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok