Ábrahám Istene

Lekció: Lk 19:1-10

Alapige: 1Móz 12:1-9
 Letöltés, meghallgatás

Zimányi Józsi bácsi egy életrajzi beszámolójában említette, hogy amikor a szovjet állambiztonság vallatta, akkor a barátai felől is érdeklődtek. Kik a barátai – Erre Józsi bácsi azt mondta: „Nekem zsidó barátai vannak”. „Kik azok, neveket?” „Ábrahám, Izsák, Jákób ...” „Mi az, maga szereti a zsidókat?” „Igen, szeretem, mert Megváltóm is emberi testben zsidó volt, az apostolok, a próféták, Isten szent emberei mindnyájan.”

Józsi bácsinak ez a válasza megmutat nekünk egy egészen különleges szellemi kapcsolatot, ami minden újjászületett hívőt Ábrahámhoz köt. Az Újszövetség világosan elmondja nekünk azt, hogy aki hitből való – vagyis hit által fogadja Istent, az Ábrahám leszármazottja. Ábrahámmal kapcsolatban sokkal kevésbé számít a testi leszármazás, mint az a hit, amelyen keresztül Isten igazít meg minket.

Jézus is azt mondta a zsidóknak, hogy ha valóban Ábrahám utódai lennének, akkor Ábrahám cselekedeteit tennék. Szóval mindannyiunkat, akik Krisztusban megváltottaknak valljuk magunkat egy egészen különleges kötelék fűz Ábrahámhoz – az ő leszármazottai vagyunk, nem test szerint, hanem Lélek szerint.

Ezért ma Ábrahám Istenéről szeretnék beszélni. A múlt héten valaki azt mondta, hogy milyen jó lenne Noéról egy sorozatot tartani. Valóban, de most arra törekszem, hogy egy-egy bibliai alak üzenetét mindössze egy alkalomba sűrítsem. Mert bizony, ha Noéról érdemes lenne akár egy sorozatot is tartani, akkor Ábrahámról még inkább. De ma Ábrahámnál is csak egyetlen alkalomra állunk meg. Ki Ábrahám Istene, aki a mi Istenünk? Az ő történetének a kezdetét olvasom most fel az 1Móz 12:1-9-ből.

Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. 5Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. 6Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még kánaániak voltak ezen a földön.

7Az Úr megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 8Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. 9Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé.

 

Ábrahám története

Miután véget ért az özönvíz és az emberiség újra elkezdett sokasodni a földön, egy alkalommal összefogtak, hogy építenek egy égig érő tornyot. Ez a torony, annak istentelen szándéka miatt, soha nem épülhetett meg, de a Bábel tornyának építése és annak kudarca mutatja meg a földön elterjedő különböző nyelvű népek keletkezését. A bibliai kronológai szerint az özönvíz után olyan 350-400 évvel született és élt. Az ő apja volt Táré. A család együtt indult el Úr-Kaszdim városából, hogy Kánaánban telepedjenek le, de csak Háránig jutottak, ott megállva megtelepedtek, és itt halt meg Táré.

Ábrahám életének hetvenötödik évében azonban valami különleges dolog történt. Megszólította Isten. Azt mondta neki Isten, hogy csomagoljon össze, számolja fel teljesen az életét és az egzisztenciáját Háránban, feleségestül és unokaöccsöstül induljon el egy olyan helyre, amelyet majd később fog neki megmutatni. Nyilván majd akkor, amikor odaér. És azt olvassuk Ábrahámról, hogy valóban elindult úgy, hogy nem tudta hova megy.

Volt azonban Ábrahám életének egy nagy hiánya. Nem volt gyermeke, mert a felesége Száraj – később Sára – meddő volt. Ez nyilván nagy fájdalom volt Ábrahám számára, mert ő, a sikeres keleti ember nem tudta továbbörökíteni a sikereit. Egyszer később el is panaszolta Istennek, hogy bár annyi mindennel megáldotta őt, de a számára legfontosabbat nem kapta meg, nincs gyermeke és egy házánál született szolgára fog szállni Ábrahám öröksége1.

Isten azonban megerősíti a számára még az elhívásakor adott ígéretet, hogy az ő utódján keresztül fogja Isten megáldani a föld minden népét, és ezért az örökség is Ábrahám vér szerinti utódjára száll. Ábrahámnak és Sárának azonban továbbra sem született gyermeke, ezért Sára azt találta ki, hogy az egyiptomi szolgálóleánynak, Hágárnak a révén lehetne gyermeke, aki így vér szerint Ábrahám fia, jog szerint pedig az ő fia is lesz. Így született meg Izmáel. De nem Izmáel volt az ígéret gyermeke – annak a feleségtől, Sárától kell születnie, ami egyenlő a lehetetlennel, hiszen amikor Hárán elhagyták Sára is hatvanöt éves volt.

Már eltelt 24 év és még mindig nem történt semmi. Ábrahám kilencvenkilenc, Sára pedig nyolcvankilenc éves volt. És ekkor Isten nagyon különleges dolgot tett. Emberi alakban, két angyalának kíséretében személyesen ment el Ábrahámhoz, és amikor Ábrahám vendégül látta őt, elmondta neki Isten, hogy egy év múlva bekövetkezik, amit megígért. Gyermeke születik Sárának. És egy év múlva megszületett Izsák. Szülei száz és kilencven évesek. Bekövetkezett az ígéret. Minden álomszerű.

Azonban néhány év múlva ez az álom hirtelen rémálommá változott, amikor Isten úgy szólította meg Ábrahámot, hogy Izsákot, az ígéret fiát áldozza fel a Mórijjá hegyén. Teljesen érthetetlen Istennek ez a kérése. Nem ismerjük Ábrahám vívódásait, csak az engedelmességét látjuk, amit nemcsak a mai kor, hanem minden kor embere őrültségnek látna. A Zsidókhoz írt levélből kiderül, hogy Ábrahám meg volt arról győződve, hogy ha ő feláldozza Izsákot, akkor Isten feltámasztja őt, mert Isten neki Izsákkal kapcsolatban ígéretet tett. Tudjuk azonban, hogy a történet más irányt vett, mivel az Úr angyala tényleg az utolsó pillanatban állította le a szertartást, és a fiú helyett egy ott a bokorban fennakadt kost áldozott fel Ábrahám.

Ábrahám végül százhetvenöt évig élt és bár Sára halála Ábrahám újra nősült, és az a felesége hat fiút szült, mégis egyedül Izsák számított az ígéret hordozójának és ezért is hívták később Ábrahám Istenét „Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének.” Ennél több mindent is leír a Biblia Ábrahámról, de ahhoz, hogy többé-kevésbé képben legyünk ennyi is elég.

De mit tudunk meg Ábrahám Istenéről?

1. Ábrahám Istenének elhívása felforgatja az életet

A legelső, amit megtudunk, hogy Ábrahám Istenének elhívása fenekestől forgatja fel az ember életét. Ez így elsőre nem hangzik túl jól – pedig hogy ez megtörténik-e vagy sem, az szó szerint létkérdés.

Mi történt Ábrahámmal? Volt egy kialakult élete egy városban. A város mindig egyet jelentett a fejlettebb gazdasággal és a nagyobb védettséggel. Ha megnézzük a demográfiai folyamatokat a történelemben az emberek lehetőleg mindig a városokba igyekeztek, és ez a mai korszakunkra csak felgyorsult: az emberek a városokban koncentrálódnak – és ide tartozik természetes módon az agglomeráció is. A falvak elnéptelenednek és kiüresednek ott, ahol nincs gyorsan elérhető közelségben nagyváros. Ez világtendencia.

De minden korszakra jellemző volt: a városi élet magasabb nívót, jobb gazdasági lehetőségeket és nagyobb védelmet jelentett. Ábrahám egy hetvenöt éves tekintélyes városlakó, és akkor az mondja neki Isten: az én kedvemért alakítsd át az életedet. Hagyd itt a várost, indulj vándorútra, most még nem mondom meg neked hova menj, majd szólok, ha odaértél. Cserébe én olyan áldást adok neked és utódaidnak, hogy az egész emberiség számára ez az áldás fogja jelenteni az életet. Lényegében azt mondja Isten Ábrahámnak, hogy ő lesz a legnagyobb hatással az egész emberiség életére. Nem a nagy káldeus uralkodók, nem a nagy egyiptomi fáraók fogják befolyásolni az emberiség jövőjét, hanem ő: Ábrahám. És teszi mindezt úgy, hogy fog majd születni egy gyermeke a hatvanöt éves feleségétől.

Erre Ábrahám nem úgy reagált, hogy nehéz volt az előző esti ürücomb, és lehet, hogy rossz volt a gomba, nem lett volna szabad bort innia rá – ezért hallucinált ilyen őrültségeket; és ez a csodálatos: egy soha nem hallott Isten hangjában felismerte az egyetlen igaz isteni szót és elindult. Nem tudta hova megy és nem tudta, hogy mi vár rá – semmilyen más támpontja nem volt mint Isten ígérete.

Teljesen ki kellett fordulnia Ábrahám életének a sarkaiból. Elhívás nincs felforgatott élet nélkül.

Emlékszem egyszer egy asztaltársasággal beszélgettünk a megtérésről – és olyan nagy lelkesedéssel beszéltek valakiről, akit Isten drogok és a bűnözés mélységéből szabadított meg; és hogy ez mekkora dolog, és milyen csodálatos – és már-már lesajnálóan beszéltek arról, ha valaki nem ilyen mélységből lett keresztyénné. Mintha a pokol bugyra nem lenne ugyanolyan mély. Higgyétek el a pokol bugyra ugyanolyan mély a bűnözői életmódot folytatónak, és a tisztes munkás- ill. polgári életet élőnek. A különbség csak látszólagos.

Sőt nézzük Ábrahám elhívását. Nem rabszolgakereskedő, nem taxishiéna, nem uzsorás, nem lányokat futtató strici és nem bérgyilkos és nem drogos vagy alkoholista, vagy éppen szexuálisan kicsapongó és elfajzott. Semmi ilyesmi. Egy gazdag városlakó, aki állattenyésztéssel és valószínűleg kereskedéssel szerzett vagyont és tekintélyt. Mintapolgár – legalábbis az ellenkezőjét biztosan nem állítja a Biblia. Isten mégis megszólítja, elhívja és felforgatja az életét.

Mondhatott volna nemet is – ahogy erre az elhívásra nemet mondott pl. a gazdag ifjú. És mondhatott igent is, ahogy igent mondott Zákeus. Ezért is választottam őt bibliai olvasmányként. Vajon miért nevezi őt Jézus Ábrahám fiának? Mert igent mondott Isten hívására és elfogadta, hogy Isten fenekestül forgatja fel az életét. Felszámolta tisztességtelen üzletét, mindent négyszeresen adott vissza, amit tisztességtelenül és igazságtalanul zsarolt ki másokból, a vagyonának a felét pedig a szegényeknek adta. Új életet kezdett. Ahogy új életet kezdett Ábrahám is.

Mondtál már úgy igent Istennek, hogy tényleg felforgatta az életedet? Ami úgy változtatott meg, ahogy arra nem is számítottál? Nyilván, ha valakit az életének nagy lelki gödréből, súlyos megkötözöttségéből, erkölcsi vagy egészségi mélységeiből emel ki az Úr, az látványos, nagyon mélyen átélhető és bizonyságot jelentő változást hoz. De semmivel sem kevésbé jelentéktelenebb, ha valaki úgy hallja meg és kapja Isten hívását, hogy nem hever romokban az élete. Egyszerűen csak rádöbben, hogy Isten nélkül él és az ördög és a halál foglya. Hogy a világ szerinti gondolkodás vezette – nem az isten szerinti gondolkodás.

Ez változott meg Ábrahám életében és mindenki életében, aki Ábrahám fia. Nekik szól az ígéret – bár felforgatja az életet mégis felemel, ahogy az ígéret szól:

Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel.2

2. Ábrahám Istene számára nincs lehetetlen

Ez világosan megnyilvánul abban, ahogy Izsákot adja az ígéret gyermekeként. Már az is a lehetetlen kategória, hogy egy hatvanöt éves asszony szüljön, még ha egy hetvenöt éves férfi képes is nemzeni. De hogy az Úr isteni ereje még inkább kidomborodjon Ábrahámnak és Sárának várnia kell még huszonöt évet. Egy évvel a születés előtt látogatta meg Ábrahámot és mondta el, hogy eljött az ideje az ígéret beteljesedésének. A hallgatózó Sára, amikor meghallotta, hogy egy év múlva gyermeke születik, nevetni kezdett és azt mondta magában:

Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!3

Isten azonban visszakérdezett:

Van-e valami lehetetlen az Úr számára?

És a történet bizonyságát adja, hogy nincs – valóban megszületik Izsák egy évvel később. Ábrahám 100, Sára 90 éves. A Szentírás is világossá teszi, hogy Isten itt nagyon látványosan bemutatja isteni erejét és hatalmát azzal, hogy lehetségessé teszi a lehetetlent.

Érdekes, hogy ez a kérdés – a lehetséges és lehetetlen kérdése Jézusnál visszatér. Mégpedig nem más tekintetben, mint az üdvösség tekintetében.

Jézus a gazdag ifjúval való találkozás után azt mondja a tanítványainak:

A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! 25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.” 26Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: „Akkor ki üdvözülhet?” 27Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”4

Jézus finoman vezeti a tanítványokat. Először még nem mondja, hogy lehetetlen, csak azt, hogy nagyon nehéz. A tanítványok azonban megérzik az ember üdvözülésre való képtelenségét. Az ember nem tud bemenni saját erejéből az Isten országába. Egyszerűen nincs rá képessége. De akkor ki üdvözülhet? - teszik fel a kérdést.

„Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”

Sokszor az a problémánk, hogy az üdvösség kérdését magától értetődőnek tartjuk, már-már könnyedén vesszük. Pedig, ha nem látjuk az üdvösségre jutás lehetetlenségét, hogy azt egyedül Isten teheti a számunkra lehetségessé, nagy bajba kerülhetünk. Mert akkor nem fogjuk elég komolyan venni azt sem, amit Krisztusban nyújtott számunkra Isten. Ábrahám Istene az, aki lehetségessé tette, megnyitotta számunkra az üdvösség útját. Ezért Isten pedig hatalmas áldozatot hozott. Istennek a mi üdvösségünk többe került, mint az egész világ megteremtése. A világot létrehozta úgy, hogy azt mondta: „Legyen”. Az üdvösségünkért azonban saját fiának halálával kellett megfizetnie.

De az is lehetetlen volt, hogy Fia a sírban nyugodjon – lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa. Isten Fiát feltámasztotta a halálból, hogy magunk is eljussunk a feltámadásra, testünk megváltására.

Istennek lehetséges az, hogy legyőzze a halált a mi életünkben is, ami bekövetkezik akkor, amikor Krisztus eljön megváltottaiért és mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

3. Ábrahám Istene vállalja a csalódás kockázatát is

Ábrahám Istene még annak a kockázatát is vállalja, hogy csalódjanak benne. Ábrahámot egy rendkívül nehéz próba elé állította. Az ígéret gyermekét fel kell áldozni. Mi, akik ismerjük a történet végét, nem érezzük annyira ennek a történetnek a súlyát. De Ábrahám nem ismerte a történet végét.

Az isteni parancs után Ábrahám elindul Mórijjá földjére. Mégsem tudom elképzelni azt, hogy könnyű szívvel ment volna. Ábrahám kérdéseit nem ismerjük, de a saját kérdéseinket igen. Hogy lehetséges ez? Ha Isten adta, akkor most miért veszi el? És miért éppen nekem kell ezt végrehajtanom?

Isten próba alá helyezi Ábrahám hitét – mint ahogy időnként megteszi, hogy próba alá helyezi a hitünket. Valóban lehetetlen az Úr számára legyőzni a halált? Itt most ez a tét. Hogyan valósul meg az ígéret akkor, ha Izsákot fel kell áldozni? Ábrahám pedig úgy dönt, hogy minden nehézség ellenére végigmegy a hit útján.

Döbbenetes, de Ábrahám úgy dönt, hogy nem hajlandó csalódni Istenben. Ha van a hitnek nagyszerű döntése az az, hogy történjen bármi, nem vagyok hajlandó csalódni Istenben. Ábrahám dönthetett volna úgy, hogy nem megy végig ezen az úton, nem hajlandó feláldozni a fiát, ehelyett csalódottan elfordul Istentől. Sokan választják ezt az utat és ott ér véget a hitük és az engedelmességük.

Isten vállalja a kockázatot, hogy csalódsz benne. De miért teszi ezt? Miért nem játszik Isten „biztonsági játékot”. Miért kell Ábrahám fiait is újra és újra megpróbálnia? Egész egyszerűen azért, hogy újra és újra megerősítsen a kegyelmében. Megváltott gyermekekként gondoljunk bele abba, hogy mennyire vagyunk hajlandók magunk is belelustulni, belekényelmesedni keresztyén létünkbe. És akkor Isten elindít a próbák útján a Mórijja hegye felé, hogy azután ott ismét megláthassuk: Isten kegyelme azért lehet a miénk, mert végül Isten gondoskodott az áldozatról – Ábrahám számára adta a kost. Nekünk pedig – és ez a történet ebbe az irányba mutat előre: adja Krisztust.

Istenben nagyon könnyű csalódni. Egyszerűen azért, mert Isten nem szerintünk, emberek szerint gondolkodik. Ő nem igazodik hozzánk – csak annyiban, hogy megérthessük őt. Egyébként nekünk kell igazodnunk hozzá, hogy a kegyelem és az ígéretek útján Ábrahám fiaiként élvezzük Ábrahám áldását.

Három dolgot emeltem ma ki Ábrahám Istenéről:

1. Ábrahám Istenének elhívása felforgatja az életet

2. Ábrahám Istene számára nincs lehetetlen

3. Ábrahám Istene vállalja a csalódás kockázatát is

1vö. 1Móz 15:1-4

2Zsid 2:17

31Móz 18:12

4Mk 10:24-27

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok