Mit jelent a tanítványokra nézve, hogy Jézus a Messiás?

Alapige: Mt 16:24-28

Lekció: Ef 2:1-10

Letöltés, meghallgatás!

 

A közelmúltban kaptam egy SMS-t a következő gondolattal, ami ugyan nem kérdés formájában volt megfogalmazva, de mégis egyfajta kérdésként tekintettem. Az SMS kb. így hangzott: „Mi keresztyének egyrészt beszélünk az ingyen kegyelemről, azután pedig a tanítványság áráról. Ez egy kívülállónak úgy tűnhet, mint az apróbetűs rész.”

Az SMS műfaja nagyjából ennyit enged meg, de tovább gondolkodtam a dolgon. Igen. Valóban az evangélium szíve az, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, azután pedig feltámadásával legyőzte a halált. Ehhez mi semmit nem tudunk hozzátenni. Ez egyedül és kizárólag az Atya Isten szeretetteljes terve, és a Fiú Isten szeretetteljes cselekedete volt. Örök életünk azért lehet, mert Isten így döntött és így cselekedett. Az Ádámban elveszített állapotunkba csak úgy kerülhetünk vissza, hogy Isten a kegyelméből visszahelyez bennünket teljesen az ő ingyen kegyelméből. Egyedül ezért lehetünk Isten gyermekei, egyedül ezért lehetünk áldottak, egyedül ezért lehet örök életünk. Ehhez semmit nem tehetünk hozzá, ez kizárólag Istennek köszönhető.

De akkor nem apróbetűs rész-e a tanítványság áráról beszélni? Egyáltalán mi a tanítványság ára?

A múlt héten arról beszéltem, hogy mit jelentett Jézusnak az, hogy ő a Messiás? Mibe került ez neki? Ma ugyanennek a beszélgetésnek a folytatását szeretném előttetek kifejteni, és a mi alkalomnak azt a címet adtam, hogy „Mit jelent nekünk tanítványoknak az, hogy Jézus a Messiás?” Alapigénk a Mt 16:24-28

Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országával.”

Jézus ebben a szakaszban valóban a tanítványság áráról beszél. Ahogy Jézus Jeruzsálem felé fordul egy nagy tisztázó beszélgetést kezd a tanítványaival. Ennek első részében azt tisztázta a tanítványokkal, hogy valóban a Messiásnak, a megváltónak tekintik-e őt, szemben a hivatalos vezetőkkel, szemben az elbizonytalanodókkal, és szemben a tömeg véleményével. A beszélgetés második részében elmondta, hogy számára azt jelenti, hogy ő a Messiás, hogy Jeruzsálemben sokat kell szenvednie, végül meg fogják őt ölni, de a harmadik napon feltámad – és ennek így kell történnie. A beszélgetés harmadik részében pedig azt, hogy azoknak, akik őt követni akarják Jeruzsálembe – és majd azután az életükkel követni akarják őt a szenvedésnek, feltámadásnak és a dicsőségnek ugyanezen az útján kell járnia. Ez a tanítványok útja, nemcsak az első tizenkettőnek, hanem a világ végezetéig minden tanítványnak.

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.

1. A kereszt, mint kivégzőeszköz

Először szeretnék magáról a keresztről beszélni. Azért fontos ez, mert az keresztyének szóhasználatában már csak jelképesen jelenik meg, nem úgy, ahogy Jézus beszélt róla.

Egyszer egy lelkipásztor úgy igyekezett ennek a kijelentésnek az értelmét feltárni a gyülekezet előtt, hogy egy akasztófával a nyakában ment prédikálni a templomba. A gyülekezet tagjai természetesen eléggé megrökönyödtek ezen a szemléltetésen, de a lelkész ezen keresztül elmagyarázta a gyülekezetnek, hogy ahogyan az akasztófa egy kivégzőeszköz, a római korban a kereszt is egy kivégzőeszköz volt, méghozzá egy nagyon kegyetlen, elhúzódó kínhalált okozó kivégzőeszköz.

Amikor Jézus arról beszél, hogy aki őt követni akarja vegye fel a saját keresztjét és így csatlakozzon hozzá. Ezt pedig Jézus akkor mondja, amikor elindul szenvedéseinek, kereszthalálának helye felé.

Jézus itt tulajdonképpen egy elhívást, meghívást ad át nekünk: ő a halálba hív bennünket. Ezt erősíti meg az önmegtagadás kifejezés is. Lényegében arról beszél, hogy őt csak azok tudják követni, akik készek nemcsak arra, hogy időnként hallgassák őt, nemcsak arra készek, hogy bizonyos dolgokon változtassanak az életükön, és nemcsak arra készek, hogy valamennyi időt és pénzt áldozzanak az Isten Országának a növekedésére – ők pusztán csak látszatkövetők -, hanem arra is készek, hogy a gyalázatot, üldöztetést, a szenvedést sőt, a kínok kínját is vállalják Jézus Krisztus nevéért.

2. A tanítványok életében megvalósuló keresztfelvétel

És ez a keresztyénség első századaiban így is volt. A Krisztus iránt elkötelezett keresztyéneket Jézus Krisztusért már rögtön a kezdetektől a mai napig kíméletlenül üldözték, legtöbbször a pogányok, ateisták, de ezt megtette a hitetlen egyház is nem egyszer.

Az apostolok, ekkor talán még nem értették meg Jézus mondásának igazi jelentőségét, de végül a Szentlélek kitöltése után mindannyian nem jelképes, hanem a szó szoros értelmében felvették a keresztjüket.

  • Pétert, a testvérét Andrást, Fülöpöt, Simont, Bertalant, Jakabot az Alfeus fiát kereszten végezték ki;

  • Mátét, Jakabot a Zebedeus fiát és Pál apostolt karddal;

  • Taddeust lenyilazták, Tamást lándzsával döfték le

  • Jakabot, a Jézus testvérét pedig megkövezték;

Mindez napjainkig tart, és annak ellenére, hogy a világon a legnagyobb vallásnak a keresztyénség számít, jelenleg is a Krisztus követői szenvedik el világszerte a legtöbb üldöztetést, kínzást és halált a vallásukért. Egyiptomból negyedmillió kopt keresztyén menekült el az arab tavasz kitörése óta, Irakból tíz- és százezrével menekülnek az asszír keresztyének, a palesztinoknak átadott területekről is az üldözések miatt annyi keresztyénnek kellett elmenekülnie, hogy Sydney-ben több jeruzsálemi születésű keresztyén él, akiket az arabok üldöztek el, mint Jeruzsálemben.

Jézus itt keresztfelvételről beszél – olyan megpróbáltatásokról, aminek egyáltalán nem meglepő következménye az üldözés, a kínzás és a halál.

3. A mi dilemmánk

De itt lehet a mi dilemmánk. Mi itt olyan korszakban és kultúrában élünk, ahol nem kell szembenéznünk ennyire kézzelfoghatóan valóságos üldözéssel. Akkor mi nem lehetünk igazán Jézus Krisztus követői? Vagy keresnünk kellene a vértanúság és az üldöztetés alkalmait ahhoz, hogy igazán Jézus Krisztus követőinek tekinthessük magunkat?

Ha igazán komolyan akarjuk venni Jézus Krisztus kijelentését, akkor ezzel a kérdéssel szembe kell néznünk. Mit kezdjünk ezzel a kijelentéssel egy a keresztyénség szempontjából jóléti és békés környezetben? És ez még akkor is igaz, ha időnként a mi környezetünkben is hallani szórványos eseteket, amikor valakit a hitéért hátrányos helyzetbe hoznak a többiek, kinevetik vagy kiközösítik. Igen lehet ezekről is szó, és Krisztus tanítványainak ezekkel is szembe kell néznie – de azért igazi üldözésnek szerintem mégsem tekinthetőek, inkább csak kellemetlenségeknek.

Érezzük akkor ettől rosszul magunkat, és ettől vajon Jézus másodrendű követői lennénk, hiszen azért az igazi követők azok, akik a bebörtönzések, verések, pszichés nyomás ellenére és a kivégzés árnyékában se tagadják meg Krisztust?

Hadd mondjam először is azt, hogy ettől nem kell másodrendű keresztyéneknek tekintenünk magunkat, hiszen az Ige is arra tanít, hogy hordozzuk folyamatosan imádságban a politikai vezetőket, hogy olyan módon kormányozhassák az országot, hogy „nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”1 Tehát a nyugodt és csendes élet nem Isten ellen való, ezt sem szabad elfelejtenünk.

Viszont ha Isten ezzel megajándékoz bennünket, akkor azzal a felelősséggel is felruház, hogy vállaljunk közösséget a szenvedőkkel, a távoliakkal is, imádkozva értük, ha szükséges és tehetjük, mert vannak rá csatornák, akkor támogassuk ezeket az embereket nyomorúságukban.

Isten nem azért ad békességet, csendes és nyugodt életet, hogy hátradőljünk és elteljünk magunkkal, hogy milyen áldott emberek is vagyunk és azt mondjuk: „én lelkem jó dolgod van, egyél, igyál vigadozzál”, hanem azért hogy távoli támaszai lehessünk szenvedő testvéreinknek.

De visszatérve a kérdésre: ha nincs üldözés, keresztfelvétel a szó szerinti értelemben, hogyan lehetünk a nyugodt és csendes élet közben is Jézusnak olyan követői, akik megélik Jézus Krisztus hívását a halálba:

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.

4. Önmegtagadás és meghalás

Jézus lényegében a saját halálát összeköti azzal, hogy nekünk is meg kell halnunk őérte. És ez első lépésben nem is a fizikai halálunkat jelenti, hanem egy olyan meghalást, amelyben meghalunk önmagunk számára és meghalunk a világ számára.

Amikor Jézus a saját halálát összeköti a mi halálunkkal akkor lényegében azt mondja: „Én meghaltam érted, hogy életed legyen, de hogy ez az élet a tied legyen neked is meg kell halnod értem.”

Igen. Erre késznek kell lennünk akár a legszélsőségesebb formában is – jó ezzel tisztában lenni – még akkor is ha nincs erre mindig szükség. De nem is lennénk rá képesek, ha előbb nem halna meg bennünk ott legbelül az az ember, akit óembernek nevez a Biblia. Aki a mi bűnös emberi természetünk képviselője. Aki csak önmagáért képes élni. Akinek meg kell halnia, mert az óembernek nem lehet örök élete, arra csak annak az embernek van jogosultsága, aki újjászületik Jézus Krisztusban, aki új emberként valóságos igazságban és szentségben teremtetett2.

El kell fogadnod, hogy meg kell halnod azért, hogy élhess. Ahogy meg kellett halnia Simonnak, hogy Péter lehessen és meg kellett halnia Saulnak, hogy Pál lehessen … úgy kell megtagadni önmagunkat és nekünk is meghalnunk óemberi természetünkben, hogy új emberként élhessünk már nem egy harag és ítélet alatt lévő életet, hanem Isten gyermekeinek szabad és megmentett életét.

Pál ezt az eseményt és Jézus keresztfelvételről szóló szavainak értelmét így adja vissza személyes bizonyságtételében:

Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.3

Azon a kereszten meghalt számomra a világ és én is a világ számára. És ettől az sem téríthet el, ha ennek következménye lelki vagy testi szenvedést hoz a számomra ezen a földön, vagy akár halált is.

5. Jézus elgondolkoztató érvelése

De ott a kérdés? Megéri Jézust követni és Jézushoz tartozni akár a legnagyobb szenvedések árán is, amelyek nem is lennének akkor, ha nem Jézus tanítványai lennénk? Itt nem arról van szó, hogy így is úgy is szenvedünk – itt valami olyanról van szó, amit tudatosan és önként választunk. Nem az élet méri ránk akaratlanul is – hanem olyan nehézségekről van szó, amit elkerülhetnénk akkor, ha nem tartoznánk Jézushoz. Ha elhallgatod, hogy Jézusé vagy, ha letagadod, hogy Jézust követed, ha kiállsz mögüle, akkor nem kell hátrányt szenvedned, akkor elismer a világ, előléptetnek, megemelik a fizetésedet, akkor nem fog rád szállni a családod, hogy mi is ez a vallási hóbort – akkor békén hagynak. Ha mégis vállalod a követés tanítványi árát, megéri?

Jézus feltesz egy kérdést, amin érdemes elgondolkozni.

Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?

Akkor, amikor elengedjük és letesszük a harag alatt lévő életünket, amikor meghalunk a világ számára, csak azt adjuk oda amit úgysem tarthatunk meg, sőt ami a vesztünket okozza. És ha letesszük ezt az életet, ha hajlandók vagyunk elveszteni, akkor találunk életet.

És ez a keresztfelvétel ugyanazt jelenti a tanítványnak, aki otthagyja a halászhálót és az apai vállalkozást a tóparton, hogy Jézus után menjen, ugyanazt az idős Ábrahámnak, aki akkor indul Isten megszólításának a hatására új hazát keresni, amikor más már nyugdíjba vonult. Ugyanazt jelenti a vámszedő asztalnál ülő Máténak és Zákeusnak, aki otthagyja a vámszedő asztalt, hogy Jézusban új életet ragadjon meg, ugyanazt a bűnös nőnek, aki testével keresi a pénzt, ezzel teremtve meg létfeltételeit egy olyan világban, ahol erre más esélye nincs. De mégis elengedi és meghal ennek a bűnös életnek, vállalva megújulva és szentségben ebben a világban a totális létbizonytalanságot annak biztos tudatában, hogy a földi életen túl egy biztonságos otthon vár rá. És ugyanazt jelenti a szegény özvegyasszonynak, aki az utolsó két fillérét dobta be a templomi perselybe és nem a fölöslegéből adakozott, és ugyanazt jelenti a gazdag ifjúnak, akinek szét kellene osztania a teljes vagyonát a szegények között, hogy Jézus követője lehessen. És mondhatjuk elhamarkodottan, hogy könnyű a szegény özvegyasszonynak odaadni a két fillérjét, amikor már úgysincs semmije, mint a gazdag ifjúnak, akinek nagy vagyona volt. Igen, lehet hogy könnyebb odaadni a keveset, mint a sokat, de még mindig e világ rendszerében gondolkodunk. Mert a kérdés az, hogy ott van-e bennünk a tudat, hogy Jézus nélkül elveszettek vagyunk, és semmi sem drága akkor, ha meg akarunk menekülni.

Gondoljunk arra, hogy emberek egy súlyos betegség kapcsán a gyógyulás reményében mennyi pénzt képesek adni az orvosoknak, aki lehet, hogy még csak segíteni sem tud, közben pedig Jézustól sajnálják az életüket, aki viszont teljesen megmenthetné őket.

Mert végeredményben az örök életünkről van szó. Ezért Jézus az ítélet gondolatával fejezi be az érvelését.

Az idők végén a mennyei Atya dicsőségében tér vissza Jézus Krisztus és akkor teljesen igazságosan ítél majd. Azt mondja: megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Előkerül minden cselekedetünk, indulatunk, gondolatunk és szavunk. Vajon milyen élet kerül ítéletre? Olyan, amelyben soha nem hangzott el egy bántó szó, nem tört fel egy irigy gondolat? Olyan, amely mentes volt minden hűtlenségtől és hazugságtól? Viszont ha nem, akkor mit adhatnánk mi Istennek bármiféle jóvátételül is?

Hadd kérdezzem meg ezért? Mit szeretnél, mi alapján ítéljenek meg téged az utolsó ítéletkor? Kétféle választási lehetőséged van.

  1. Az egyik: hogy a cselekedeteid alapján ítéljenek meg. Ha azt mondod, hogy neked nincs szükséged Krisztusra, nincs szükséged megtérésre, mert elég jó vagy ahhoz, hogy Isten ítélőszéke elé állj, akkor a cselekedeteid alapján fognak elítélni téged. Akkor nem lesz mentséged, minden előkerül, és ha Istennek csak egyetlen parancsolata ellen vétkeztél, menthetetlen vagy.

  2. A másik választási lehetőség az, hogy elismered: Krisztusra van szükséged, mert nem tudsz adni semmit váltságul; ezért lemondasz a világról, megtagadod önmagad és felveszed a keresztet – és azt kéred mennyei Atyádtól, hogy ne a te cselekedeteid alapján ítéljen meg téged, hanem annak az alapján, amit Krisztus tett érted, amikor meghalt a kereszten. Ő adta a váltságdíjat halálával a te életedért.

6. A tanítványság ára nem apróbetűs rész

Jézus mindig őszinte volt. Amit a tanítványság áráról mond, az nem apróbetűs rész. Őszintén elmondja, hogy ő a Messiás, ez neki az életébe került. De az, hogy ő a Messiás nekünk is az életünkbe kerül, azonban ezért cserébe egy új életet kapunk.

Az örök üdvösség neki az életébe került, de az nekünk is az életünkbe kerül – akár lelkileg, akár úgyis, hogy Jézus Krisztusért e világon testileg is vállalni és hordozni kell szenvedést. Jézus világosan keresztfelvételről beszél. Ő nem rózsaszín hazugságokkal édesget magához, világosan és őszintén beszél.

A XX. század elején egy elszánt felfedező Sir Ernest Schackleton elhatározta, hogy átszeli az Antarktiszt, miután Amundsen már „levadászta” előle a Déli Sark elérését. Expedíciójához a következő hirdetéssel toborzott embereket. „Embereket keresünk egy veszélyes utazásra. A fizetés kevés, a hideg borzasztó. Több hónapos sötétség, állandó veszély, a biztonságos hazajutás kétséges. Siker esetén a hírnév és az elismerés garantált.” Abszolút világos feltételek. Elég ijesztőek, de ennek ellenére közel ötezren jelentkeztek, akikből 56 jelöltet választottak ki, majd végül 28 fővel indultak útnak az Antarktisz felé. A vállalkozás végül kudarcba fulladt, nem sikerült átszelni az Antarktiszt, de két évi kemény küzdelem, szenvedés, több után végül mindannyian élve hazatértek, bár volt akinek fagyás miatt amputálni kellett a lábujjait.

Jézus kijelentésében szó sincs apróbetűs részről – egy olyan világos beszéd ez, aminek alapján igenis eldönthetjük, hogy akarunk-e Jézus követői lenni. Igazi követők, akik megértették, hogy mekkora kincs az örök élet és hogy Jézus ezért mit adott, hogy nekünk örök életünk legyen. Gondoljátok meg jól, Jézus is ezt mondja – és döntsetek.

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.”

11Tim 2:2

2vö. Ef 4:22-24 „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

3Gal 6:14

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok