A Messiás megérkezése

Alapige: Mt 27:45-56

 

 

A böjti időszakban arra figyeltünk, hogy hogyan indul el Jézus Jeruzsálem felé, hogyan tekint a Golgota felé.

A sorozatunk második részében külön kiemeltük azt, hogy Jézus elmondta: mit jelent az ő számára, hogy ő a Messiás. Azt jelenti, hogy neki Jeruzsálemben át kell élnie a teljes kiközösítést az emberi közösségből, teljes megvetéssel tekintenek rá, végül keresztre feszítik. Halála harmadnapján azonban feltámad.

Virágvasárnap úgy tűnt, a Messiás megérkezik. Ünneplő tömeg fogadja és pálmaágakat, és ruhákat terítenek elé az útra és kiáltják: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.”1 Igen, úgy tűnt, hogy megérkezett a Messiás.

Azonban Jézus erről beszélt-e? Hogy ő bevonul Jeruzsálembe és akkor jön el a Messiás uralma? Nem. Ő arról beszélt, hogy amikor Jeruzsálembe ér előbb szörnyű módon meg kell halnia, és azután feltámad. Virágvasárnap a Messiás még nem érkezett meg a céljához. Ahhoz kellett még néhány nap. A Messiás a céljához, messiási céljához Nagypénteken érkezett meg. A Messiás halálához és feltámadásához, az igazi célhoz Nagypénteken érkezett meg, amikor odaér a kereszttel a Golgotára. Ennek a történetét vizsgáljuk meg most a Máté írása szerinti evangéliumból. Mt 24:45-56

„Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja.” Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.” Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”

Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja.”

1. A megérkezés jelei

Jézusnak nemcsak az életét, hanem a halálát is végigkísérték azok a messiási jelek, amelyek Isten bizonyságai voltak arról, hogy Jézus nem közönséges ember, hanem az ő küldötte, aki vele egylényegű, az ő Fia, és akiben azért lett emberré maga az élő Isten, hogy megbékéltesse az életünket vele.

Máté leírása szerint a következő messiási jelek kísérték Jézus halálát. Ezek a messiás megérkezésének a jelei.

1.1. A sötétség

Az első ilyen messiási jel a sötétség. Igen, messiási jel, mert Isten előre megmondta, hogy a történelem egy pontján fényes nappal természetfeletti sötétséget fog előidézni haragjában. Ámósz prófétánál olvashatjuk:

„Azon a napon - így szól az én URam, az ÚR - naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal.”2

Isten világossá teszi, hogy mindezt haragjában fogja tenni. Ez a három órás sötétség Isten haragjának olyan mértékű kiáradás, amihez fogható majd csak az idők végén lesz, amit érzékletes képpel fest le a számunkra a Jelenések könyve. Máté nem ír róla, de Lukács igen, hogy voltak, akik ebben a jelben felismerték a messiási jelet és a kereszttől mély bűnbánattal tértek haza.

A keresztre – ha felismerjük Isten haragjának jelét a sötétségben – nem is tekinthetünk máshogy, csak és kizárólag összetörve és bűnbánattal. Mindez azért történt az Isten Krisztusával, mert én bűnös ember vagyok. Nem érdemlem meg, hogy más szenvedjen helyettem, nem érdemlem meg, hogy az Isten Fia ezt vállalja értem.

A most végződött Keresztkérdések sorozatunkban az egyik új testvérünk azon az estén, amikor Jézus haláláról beszélgettünk az előadás után mondott valamit, ami nekem nagyon sokat jelentett akkor. Azért osztom meg veletek, mert én még ilyen hétköznapi egyszerűséggel és mégis teljesen helyénvalóan még soha nem hallottam korábban. Azt mondta: „Most, hogy megértettem, hogy Jézus halála mit jelent, rettenetesen szégyellem magamat.” A szégyenérzetünk többféle lehet, de ez az a szégyenérzet volt, amikor az ember belátja, hogy amit tett rossz volt és jogosan haragszik rá az, akit megbántott. Ha az egész életünk fényében nézzük, akkor eljutunk oda: jogosan haragszik ránk a Mindenható. És közben mégsem bennünket büntetett meg, hanem a fiát. De milyen szörnyű büntetéssel.

2.2. Az elhagyatottság imája

Erről szól a második messiási jel. A teljes elhagyatottság, a kárhoztatás imája, ahogy Jézus felkiált. Amikor már nem a kereszt kínjait, hanem valóságosan a pokol kínjait szenvedi. Jézus a pokolban nem a halála és feltámadása közötti időszakban volt, hanem a kereszten. az imája világosan mutat erre:

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”

Ez a mondat a pokol mondata. A pokol a gyötrelmeknek az a helye, ahol nincs ott Isten. Azoknak az embereknek az életében, akik nem ismerik Istent a földi élet a pokol kóstolója. Az előszoba, ami a haláluk után szörnyű módon teljesedik ki és válik örök valósággá. A gyötrelemnek az a helye, ahol nincs ott Isten. És itt elsősorban nem a gyötrelmen, hanem az Isten jelenlétének a hiányán van a hangsúly.

Csak csodálni tudom Jézust, hogy ő miközben a kínok-kínját és pokol kínjait szenvedi, tudatosan beteljesíti Dávid 22. zsoltárának próféciáját, idézve ezt a zsoltárt. Jézus fizikailag is olyan szörnyű kínokat állt ki, hogy a vérveszteség és a fájdalom miatt sokkos állapotban kellett (volna), hogy legyen, amikor más már nincs magánál és összevissza beszél, ő nagyon is tudatosan imádkozik. Dicsőség neki, a mi Megváltónknak, hogy még ekkor is, és ebben is teljes engedelmességben járt.

De miről is beszél ez a messiási jel?

  1. Arról, hogy bár a mi bűneink miatt haragszik Isten. A mi lázadásunk, a mi bálványimádásunk, a mi tisztátalanságaink, irigységeink, gyűlölködéseink, igazságtalanságaink és kegyetlenkedéseink miatt, de mindezért rá haragszik. A saját ártatlan Fiára haragszik, aki magára vállalta helyettünk a bűneinket.

  2. Arról, hogy miután Jézus így imádkozott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” nekünk már soha nem kell ezt átélnünk, és soha nem kell ezt imádkoznunk, ha hiszünk benne. Értitek ennek a jelentőségét? Szeretett gyermekek vagyunk, akik még akkor is azt tudják vallani, ha a halál árnyékának völgyében kell is járnunk, hogy nem félünk semmi bajtól, mert a völgy mélyén, a sötétségben is ott van velünk a mi Istenünk, aki a vérével tisztára mosott a bűneinkből. Jézus éppen azért vállalta a kereszten a poklot, hogy minket mentsen meg attól.

2.3. Az elhunyt szentek feltámadása

A harmadik messiási jel az elhunyt szentek feltámadása. Ézsiás, Ezékiel és Dániel is írnak a halottak feltámadásáról. Ezékielt olvasom:

„Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!”3

Ezek a próféciák elsősorban az idők végén történő nagy feltámadásról és az azzal együtt járó ítéletről szólnak, de erről tesz bizonyságot jel:

„A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.”

Őróluk még annyit lehet tudni, hogy Jézus feltámadása után bementek Jeruzsálembe és megjelentek sokaknak. Többet nem. Hogy újra meghaltak, vagy Isten a mennybe emelte őket ezután a jel után, nem tudni. De mindenképpen egy különleges és természetfeletti jel arról, hogy Isten itt a terveit valósítja meg, és nemcsak Jézusnak készített feltámadást, hanem Krisztus megváltott és elhívott szentjeinek is feltámadás készült.

Érdekes Máté szűkszavúsága mindezzel kapcsolatban. Említ néhány megjelenést, de nem vált ki ezeknek a szenteknek a feltámadása tömeges életfordulatokat olyanok életében, akik elvetették Jézust. Ez a szűkszavúság éppen annak köszönhető, ami a Gazdag és Lázár példázatának végső nagy tanulsága:

„Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”4

Jelek arról, hogy a Messiás Jézus megérkezett oda, ahova tartott – a golgotai szenvedés helyére. Igen, Jézus az Isten Fia, aki értünk szenved a kereszten – erről árulkodik a sötétség és a földrengés, erről árulkodik az elhagyatottság imája, és erről árulkodik sok korábban elhunyt szent feltámadásának jele. Mélyen megrendítő mindez.

2. A százados és a katonák megrendülése

Így befejezésül nézzük meg azt, hogy kiknek volt ez megrendítő érzés. Volt, akinek ezek a jelek – az első kettő mindenképpen – tényleg jelzéssé váltak.

„Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”

Általában csak a századost szokták kiemelni, de Máté leírja azt is, hogy a katonák ugyanúgy kimondták ezt, együtt a parancsnokkal. Azokat a katonák, akik addig ott kockáztak a kereszt tövében, most egyszerre babonás rémület tölti el: ha ez az ember Isten Fia volt, akkor mi az Istennel kerültünk szembe.

És ez valóban így van. Ha az Isten Fiának a mi bűneink miatt kellett meghalnia, akkor mi az istennel állunk szemben – ő a szent és mi a bűnösök.

De túlléphetünk-e ezen a rémületen? Túlléphetünk-e annak bénító félelmén, hogy megöltük az Isten Fiát? Mert értsük meg. Amikor ezeket az embereket látjuk az evangéliumban, nem szabad úgy látnunk, hogy ők a gyilkos bűnösök; ezt csak úgy szabad látnunk, hogy „mi”.

Ahogy meglátták magukat Péter apostol pünkösdi hallgatói akkor, amikor ezt hallották:

„Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”5

Akkor, amikor a hallgatók azzal szembesültek, hogy magával a hatalmas Istennel állnak szemben a bűneikkel elhangzik a megtérésre hívó szó:

„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”6

Vagyis át lehet állni az Istennel való szembenállás oldaláról, a babonás félelem oldaláról, az Istennel való békesség oldalára. Azt nem tudom, hogy katonák megtalálták-e az odavezető utat, de a százados kilépett a babonás rémületből és végül az Istent dicsőítette ezekkel a szavakkal: „Ez az ember valóban igaz volt.”7

Ezzel csendesedjünk el mi is: Jézus Krisztus a mi igaz Messiásunk megérkezett a mi megmentésünk helyére, legyen áldott az ő neve! Ámen.

1Mt 21:9

2Ám 8:9

3Ez 37:12-13

4Lk 16:31

5ApCsel 2:36

6ApCsel 2:38

7Lk 23:47

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok