Nem szégyell a testvérének nevezni

Nyomtatás

Alapige: Mt 28:10

Lekció: Mt 28:1-10

 

 

Az egyik Keresztkérdések tanfolyamunk végén a záróalkalmon, amikor elhangzanak a bizonyságtételek is, az egyik végzős a következőt kérdezte: „Akkor mi most már testvérek vagyunk?” És látszott rajta, hogy mennyire nem egy elkoptatott kifejezésként gondolt erre a szóra, hogy „testvér”, hanem a szó biblikus valóságában, rácsodálkozó örömmel.

Igen, testvér. A mai húsvéti üzenetünk középpontjába ezt szeretném állítani. Azt, hogy ki az, aki a testvérének nevez minket. Ki az, aki nem szégyell a testvérének nevezni bennünket. Alapigénk a Mt 28:10

Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

A feltámadott Jézus az, aki a testvérének nevez. Őróla írja a Zsidókhoz írt levél ezeket a szavakat: nem szégyell bennünket a testvéreinek nevezni.

Szeretném egy kicsit kibontani ennek a kijelentésnek a mélységeit előttetek. Beszélni arról, hogy

  1. Ki az, aki a testvérének nevez minket?

  2. Kiket is nevez ő a testvéreinek?

  3. Mit jelent az, hogy ő a testvérének nevez bennünket?

1. Ki nevez minket a testvérének?

Az a Jézus nevez minket a testvérének, akit Isten azzal igazolt, hogy feltámasztotta a halálból és a mennyekben a jobbjára ültette. Az a Jézus nevez minket a testvérének, akit megillett minden dicsőség és dicsőítés. Akiről úgy beszél a Pál apostol is és a Jelenések könyve is, hogy az egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura.1 Igencsak magasra jutott. Pedig ebben a földi életben nem volt több, mint egy názáreti mesterember. Nem volt rangja, címe és méltósága. De ő a Messiás, akit Isten a mennyei trónra ültetett. És még ekkor is a testvéreinek nevez.

Hogy értsük ennek jelentőségét gondoljuk azokra az emberekre, akik valahogy feljebb jutottak mint mi. Volt barátok, osztálytársak. Némelyikük meg sem akar ismerni, nemhogy szóba állni velünk; némelyik kimondottan szereti éreztetni is, hogy ő valaki-valami jóllehet semmi – ahogy Pál mondja2 és megcsalja önmagát. De olyan magasra senki sem jutott mint a názáreti Jézus Krisztus. Neki adatott minden hatalom a mennyen és a földön – és azt mondja tanítványairól és azt mondja rólunk: testvéreim.

Ez a legnagyszerűbb, amit Jézus rólunk mondhat, a legnagyobb méltóság, ahogy Jézus Krisztus tanítványairól szól. A Biblia Jézus Krisztus tanítványait nevezi Krisztus szolgáinak, több alkalommal Jézus még a barátainak is mondja a tanítványait3, de amikor a „testvéreinek” nevezi őket, és a „testvéreinek” nevez minket, akkor az a legnagyobb méltóság.

Mert valóban láthatjuk magunkat Krisztus szolgáinak, amikor az ő országáért szolgálunk, láthatjuk magunkat Krisztus barátainak, amikor megértjük, hogy Jézus Krisztus milyen bizalommal van irántunk. De amikor a testvéreinek nevez minket, akkor sokkal többet mond el. Mert a szolga elszakadhat az urától, a baráti kapcsolat is megromolhat és megszakadhat, de a testvér mindig testvér marad. Erre még szeretnék mindjárt visszatérni.

A Feltámadott Krisztus, akié minden hatalom a mennyen és a földön, aki uraknak Ura és királyoknak Királya bennünket a testvéreinek nevez, akik megláthatjuk őt dicsőségében.

2. Kiket nevez ő a testvéreinek?

Éppen ezért lépjünk tovább ahhoz a kérdéshez: kit is nevez ő a testvéreinek? Kikhez küldi ezeket a döbbent, rémült és mégis örülő asszonyokat azzal, hogy

„adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.”

Kik is ezek az emberek? A tanítványok, a követők? Azok, akik az evangéliumok tanúságtétele szerint folyamatosan félreértették Jézust. Akik nem egyszer a saját pozicíóikkal és önnön dicsőségükkel törődtek és nem Jézuséval. Azok, akik bár végig kitartottak mellette, de az utolsó órán ők is elárulták, megtagadták gyáván szétfutottak, akik egy órát nem tudtak virrasztani vele. Azok, akik egyáltalán nem hitték azt, hogy Jézus fel fog támadni a halálból, hiába beszélt erről Jézus többször is. Akik Jézus halála után félve és bezárkózva bujdostak. Ezek az ő testvérei.

Mi sem büszkélkedhetünk semmi mással. Folyamatosan azzal szembesülünk, hogy mennyi hűtlenség és kicsinyesség és önzés van bennünk. Mégis bennünket nevez a testvéreinek. Szeretném, ha kicsit elcsendesednénk valamin.

A napokban a kezembe került egy kérdéssor, amely olyan kérdéseket tartalmaz, amelyet egy dél-ázsiai országban tesznek fel az új megtérőknek, akik Krisztushoz és az ő gyülekezetéhez akarnak csatlakozni. A kérdések mögött igazi és valós élethelyzetek, nem kitalált problémák vannak. Hét kérdés. Gondoljuk végig, hogy mi mit válaszolnánk ezekre a kérdésekre.

  1. Hajlandó vagy-e elhagyni az otthonodat és elveszíteni apád áldását?

  2. Hajlandó vagy-e elveszíteni a munkádat?

  3. Hajlandó vagy-e elmenni a faludba és megbocsátani azoknak, akik üldöztek téged, és megosztani velük Krisztus szeretetét?

  4. Hajlandó vagy-e áldozatot vállalni az Úrért?

  5. Hajlandó vagy-e arra, hogy inkább megverjenek mint, hogy megtagadd a hitedet?

  6. Hajlandó vagy-e börtönbe menni?

  7. Hajlandó vagy-e meghalni Krisztusért?

Ezek ott nem üres kérdések. Aki ezekre a kérdésekre igennel válaszol és aláírja a nyilatkozatot, hogy szabad akaratából döntött Krisztus követése mellett. Ha elkapják egy ilyen papírral, kapásból három év börtön vár rájuk, ha valaki evangélizál akkor hat év börtönre számíthat.

Nem tudom, hogy mennyien állnák ki és mondanánk igent ezekre a kérdésekre. Ha belegondolok abban, hogy évről évre hányan mondják el a konfirmációkor, hogy Jézus Krisztus igaz követői lesznek, utána pedig soha nem látjuk őket, mert viszi őket a világ, a karrier – nem a halál, a börtön fenyegetése, hanem a szívük vágyai – azt gondolom van miért önmagunkban néznünk.

Nekik ott Dél-Ázsiában ezek komoly és valóságos kérdések. De tudjátok, hogy ezt most csak azért mondtam, mert Jézus őket egészen biztosan a testvéreinek nevezi. De a nagy vigasztalás, hogy a Feltámadott, ahogy a bukott tanítványokat, úgy minket is, akik sokszor még a kényelmetlenséget se nagyon vállaljuk Krisztusért, nemhogy igazi áldozatot, mégis a testvéreinek nevez. Az, aki egyébként mindenét odaadta értünk. Aki az életét is feláldozta azért, hogy a bűneink meg legyenek bocsátva és megtaláljuk a békességet mennyei Atyánkkal.

Ha megnézzük Jézus húsvéti találkozásait a tanítványokkal újra és újra azt látjuk, hogy mennyi szeretettel és kedvességgel beszél róluk is, meg velük is. Amikor megáll a tanítványai között, azt mondja nekik: „Békesség nektek!” Nem csípőre tett kézzel áll meg közöttük és kezdi a fejükre olvasni a bűneiket, a hűtlenségeiket, a hitetlenségeiket, hanem gyengéd és szerető testvérként azt mondja nekik: „Békesség nektek!” Az mondja ezt, aki feltámadt a halálból. Végtelen kedvességgel és gyengédséggel.

Azt látjuk, hogy ez a Jézus annak ellenére sem szégyell bennünket testvéreinek nevezni, hogy olyan sokszor szégyent hozunk az ő nevére.

Eddig azt láttuk meg, hogy ki is az, aki a testvérének nevez minket, és kik is azok, akiket a testvéreinek nevez.

3. Mit jelent Jézus testvérének lenni?

Így harmadszor nézzük meg azt, hogy mit is jelent Jézus testvérének lenni. Két dolgot.

  1. Elszakíthatatlan a vele való kötelékünk;

  2. Istennél olyan jogokkal rendelkezünk, mint ő;

Ez a két dolog mutatja meg, hogy a legnagyobb méltóságunkat fejezi ki ezzel a szóval a Feltámadt Krisztus, hogy „testvéreim”.

3.1. Elszakíthatatlan kötelék

Ahogy korábban említettem a „testvéreim” kifejezés sokkal nagyobb méltóságot jelent a számunkra, mint a Krisztus szolgája, vagy Jézus barátja kifejezés. Mind három4 is igaz kellene, hogy legyen az életünkre, de a legdrágább a háromból ez. Mert ez beszél arról, hogy ha Krisztusba került az életünk, akkor az egy eltéphetetlen köteléket jelent a számunkra Krisztussal.

A szolga elhagyhatja az urát. A barátok elhidegülhetnek, elszakadhatnak egymástól, de a testvér mindig testvér marad. Tudom, hogy emberek között a testvérek nem mindig jó testvérek. Sajnos sok példa van erre, mind a vér szerinti, mind a lelki testvérek között. Van, amikor rettenetesen gyűlölik egymást, vannak testvérek, akik mindig csak veszekednek, van amikor egyik testvér meglopja a másikat, vagy feljelentgeti – de a testvér, akkor is testvér marad, azt nem lehet semmissé tenni. A testvéri kötelék mindig testvéri kötelék marad.

Jobb testvérünk soha nem lehet, mint Jézus. És az a nagy vigasztalás, hogy ő mindig olyan testvérünk marad, aki a javunkat keresi, mindig olyan testvérünk marad, aki kiáll és közbenjár értünk, mindig olyan testvér marad, akire számíthatunk. Ő soha nem lop és károsít meg minket. Ő soha nem fog feljelenteni bennünket, ő soha nem fog visszaélni a gyengeségeinkkel és kihasználni minket … őtőle tanulhatunk igazán testvérek lenni. Eltéphetetlen köteléket jelent, ha Jézus rólunk azt mondja, „testvéreim”. Ezt az eltéphetetlen köteléket így fejezi ki Jézus:

„Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.”5

3.2. Olyan jogokkal rendelkezünk Istennél, mint ő

A második dolog, amit jelent az ő testvérének lenni az, hogy Istennél olyan jogokkal rendelkezünk, mint ő. Ezt a Biblia úgy nevezi: örököstárs. Pál ezt így írja le a Római levélben

„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”6

Amikor valaki örökséget hagy maga után, ha valamilyen különös oknál fogva máshogy nem rendelkezik, az örökségből egyenlő rész jár az örökösöknek. És ez az örökbefogadottakra is igaz. Ha egy családba a vér szerinti gyermekek mellé egy gyermeket örökbe fogadnak, akkor nemcsak a család nevét kapja meg, hanem ugyanolyan teljes jogú családtaggá, és teljes jogú örökössé válik, mint a vér szerinti gyermekek.

Ennek a mennyei dicsőségre nézve kimondhatatlan következménye van a számunkra. Hiszen mi bűnös emberi természetünknél fogva nem lehetünk Isten gyermekei. Istennek csak egyetlen fia van természet szerint, ez pedig a názáreti. De amikor az életét adta értünk, nemcsak az történt, hogy őérte az Atya elfogadott minket gyermekeinek, hanem az is, hogy Jézus elfogadott minket testvéreinek. Anélkül, hogy ezt mi bármilyen értelemben vagy formában kiérdemelhettük volna.

Az pedig, hogy testvérei vagyunk azt jelenti, hogy ugyanazokkal a jogokkal ruház fel bennünket, amivel ő is rendelkezik. Itt a földön azzal a joggal, hogy Isten gyermekeinek nevezzük magunkat, a mennyben pedig azzal a joggal, hogy uralkodhatunk vele együtt a mindenségen.

Mert nem az vár ránk a mennyben, hogy ő majd uralkodik, min pedig alázattal hódolunk neki – hanem az, hogy miközben imádjuk és dicsőítjük őt, vele együtt fogunk uralkodni mindenségen, az újjáteremtett világban beléphetünk ismét Ádám jogaiba, amit benne a bűnnel elveszítettünk – sőt annál többe is. A kivégzésére váró Pál apostol így osztja meg reménységét és bizonyságát Timóteussal:

„Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is.”7

A feltámadott Jézus az, aki testvéreinek nevez bennünket, akik annyira méltatlanok voltunk erre. Az, hogy ő a testvéreinek nevez eltéphetetlen kötelékkel köt őhozzá bennünket, és vele azonos jogokat kapunk az Atyánál. Áldott legyen az ő neve. Ámen.

Aranymondás

... nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.” (Zsid 2:11)

11Tim 6:15 „Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura.”

Jel 17:14 „Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek”.

Jel 19:16 „Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.”

2Gal 6:3 „Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.”

3Lk 12:4 „Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak.”

Jn 15:15 „Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.”

4Van egy negyedik is, a „gyermekeim”. Jn 13:3 „Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.”

5Jn 10:28-29

6Rm 8:28-29

72Tim 2:11-12

Tags: , , ,