Ó- és új egységében

Alapige: Mt 23:1-36

Lekció: Mt 13:52

 Letöltés, meghallgatás!

 

Minden változtatásnak, ami történik akár a világban, akár az egyházban vannak támogatói és vannak ellenzői. Minden újításnak lesznek lelkes követői és heves ellenzői. Ebből azután sokszor nagy összecsapások keletkeznek. A régi védelmezői általában túlságosan szeretetlenek ahhoz, hogy hajlandóak legyenek megérteni bizonyos változások szükségét, az új támogatói sokszor túlságosan türelmetlenek ahhoz, hogy meglátásaik megérjenek és használhatókká legyenek. De vajon tényleg mindig szemben áll régi és új? Úgy kell történnie, ahogy a kínai kulturális forradalom idején történt, hogy mindent el kellett törölni, ami Kína évezredes hagyományainak öröksége volt? Nem lehetséges, hogy régi és új egymással harmóniában éljen? A mai alkalommal Isten Igéjének alapján az ó- és új értékes egységéről fogunk tanulni. Alapigénk a Mt 13:52, ahol így szól Jézus Krisztus.

„Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.

Máté evangéliumának 13. fejezetében össze vannak gyűjtve Jézusnak a mennyek országáról mondott példázatai, összesen hét példázat. A magvető (1), a búza és a konkoly (2), a mustármag (3), a kovász (4), az elrejtett kincs (5), az igazgyöngy (6) és a nagy kerítőháló (7) példázata. Azért beszélt Jézus példázatokban, hogy tanítványai megértsék a mennyek királyságának titkát ezeken a képeken keresztül. A legvégén Jézus megkérdezte tanítványait.

Mt 13:51

„Megértettétek mindezt?” Erre ők így feleltek: „Igen.”

Ezután mondja el Jézus ezt az igét arról az írástudóról, aki ha a mennyek országának tanítványává lesz, a kincsesládájából (így is lehet fordítani) új és régi dolgokat egyaránt előhoz. Régi kincsek és új kincsek egyaránt előjönnek onnan, ahol valaki a mennyek országának tanítványává lesz. Ehhez azonban meg kell szűnnie a szembenállásnak az ún. „írástudó” és Jézus között. Először ezért nézzük meg Jézusnak és az írástudóknak a konfliktusát, ezután beszélünk az „írástudó” megtéréséről, majd legvégül arról, hogyan kerülhet összhangba az ó és az új.

1. Jézus és az írástudók konfliktusa

Jézus nem sokszor tudott jót mondani az írástudókról. Jézus állandó konfliktusban állt az írástudókkal, akik legtöbbször a farizeusok kegyességi irányzatához tartoztak, tehát azokhoz a vallásos zsidókhoz, akik nagyon szigorúan betartották a törvényt és másokat is erre akartak kényszeríteni; de ez valójában csak képmutatásba sodorta őket.

Hogy milyen mély volt az írástudók és Jézus Krisztus konfliktusa az kiderül abból a hosszú igeszakaszból, amit lekcióként olvastunk. Minden egyes bekezdést így kezd el Jézus: „Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok…”

De mi is volt ennek a mély konfliktusnak az oka? Hogy lehet az, hogy Jézus és az írástudók ennyire nem értették meg egymást? Hogy lehet az, hogy az írástudók ennyire keményen elutasították Jézust? Miért voltak ennyire ellenségesek Jézussal szemben? Ezt a dolgot két irányból érthetjük meg. Az egyik irány az, amit ők fogalmaznak meg vádként Jézussal szemben, a másik pedig, amit Jézus fogalmaz meg vádként velük szemben.

1.1. Vádak Jézussal szemben

1.1.1. Nem tartja tiszteletben az ősi törvényeket

Az egyik legfontosabb vád az volt Jézussal szemben, hogy nem tartja tiszteletben az ősi törvényeket. Nem tiszteli pl. a szombatot, Izraelnek a Tízparancsolatban is szereplő nyugalomnapját. A legtöbb konfliktusa Jézusnak a szombat körül volt.

Egy alkalommal gabonaföldek mellett haladtak el, és a tanítványai éhesek voltak, és ezért kalászokat tépkedtek, hogy kimorzsolva belőle a szemeket egy kicsit egyenek. Ezt észre is vették a farizeusok és rögtön kérdőre is vonták Jézust:

Lk 6:2

„Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?”

És erre Jézust azt felelte, hogy ő nagyobb a szombatnál. Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért. No, ezután nagyon figyelték, hogy mit csinál szombaton. Gyógyít-e? Persze, hogy gyógyított. Nem hagyta ki a szombat kedvéért annak a lehetőségét, hogy jót tegyen egy nyomorult emberrel.

Meg is akarták emiatt ölni – mert nem tartotta tiszteletben az ősi törvényt. Így olvassuk:

Jn 5:18

Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

Folyamatosan ezzel támadták tehát a farizeusok és az írástudók.

Jn 9:16

Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.

Persze sokan nem értették ezt, mert közben látták Jézus hatalommal véghezvitt jeleit és hallották hatalommal mondott tanításait.

Tehát Jézus nem tartja tiszteletben a régi törvényeket, hanem felforgatja az isteni rendet és Isten népének társadalmát – hangzott az első vád. Pedig Jézus nagyon világosan megmondta.

Mt 5:17

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.

Nem ő volt az, aki nem igazodott Isten törvényéhez, hanem azok, akik a maguk emberi hagyományait azonosították Isten törvényével.

1.1.2. Az ördöggel cimborál

A másik vád sem kevésbé súlyos. Azzal vádolták meg Jézust, hogy az ördöggel cimborál, máskülönben nem lenne képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket tesz. Csakis ördögi erő állhat annak a hátterében, hogy ő démoni lelkektől, megkötözöttségekből és betegségekből szabadít meg embereket. Hát mi más? Ilyet csak az tehet, aki az ördöggel cimborál – nem logikus? Persze, hogy nem. Maga Jézus is felhívja erre a figyelmet.

Mt 12:25-28

„Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.

Az ördög nem fog önmagára támadni. Nem fogja gyengíteni senkiben a maga uralmát. De milyen könnyű megvádolni valakit ördöngösséggel.

1.1.3. Bűnösökkel barátkozik

Egy harmadik vád Jézussal szemben az, hogy bűnösökkel barátkozik. Neki, ha valóban olyan tiszteletreméltó rabbi, és Isten törvényének elismert tanítója nem szabadna együtt mutatkoznia árulókkal, vámszedőkkel, prostituáltakkal, nem kéne szóba állnia bűnös leprásokkal, hiszen tudhatná, hogy ezeket az embereket Isten megveti. Az írástudó farizeusok megvetették a bűnösöket, nem érintkeztek velük, mert úgy gondolták, hogy így őrizhetik meg a tisztaságukat. Azzal vádolták meg Jézust, hogy nem Isten szerint válogatja meg a barátait. Szó szerint azt a vádat hangoztatták:

Lk 7:34

Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.

Márpedig aki bűnösökkel barátkozik, maga is bűnös, nem lehet más.

Három nagyon komoly vád Jézussal szemben. Nem tiszteli Isten törvényét, az ördöggel cimborál, idegen lélek munkálkodik benne, és a bűnösökkel barátkozik. Tipikus farizeusi vádak az írástudók ajkáról.

1.2. Jézus vádjai az írástudók ellen

Az igazság azonban nem ebben van, hanem Jézusnak a farizeusok ellen mondott vádjaiban. Foglaljuk össze ezeket röviden.

1. Bár tanításuk összhangban van a törvénnyel, de életük nincsen. Ezeket az igei tanításokat érdemes megfogadni, de ők maguk követhetetlenek. Vagyis igazi példái a „vizet prédikálnak és bort isznak” életvitelnek.

2. Tanításukkal elsősorban nem az a céljuk, hogy Istenhez vezessék azokat, akikhez szólnak, hanem az, hogy saját maguknak szerezzenek tekintélyt. Nem az embereknek és Isten dicsőségének, hanem kizárólag a maguk dicsőségének szolgálnak ezzel.

3. Isten törvényét úgy tanítják, hogy közben Isten szeretetét elzárják az emberek elől.

4. Számtalan hagyománnyal terhelik az emberek életét és ezzel ők maguk is egyre jobban eltávolodnak, de másokat is egyre távolabb sodornak Istentől. Jézus így fogalmazza ezt meg:

Mt 15:3

miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát?

Jézus tehát a legtöbb ponton ott kerül összetűzésbe az írástudókkal, amit összefoglaló módon a hagyományoknak nevezhetünk. Mert az Isten parancsolatai és igéi hagyományokat teremtenek, de sokszor előfordul, hogy az ige keveredik a hagyománnyal, végül a hagyomány az ige elé kerül; és a hagyományt egyenesen az Isten rendelésével azonosítják. Ezzel szállt szembe Jézus – nemcsak akkor, hanem lelke által mindig az egyház történetében. Az „írástudó” lelkület ma is erről ismerhető fel – képmutatás, szeretetlenség és lelketlen hagyományőrzés.

2. Az írástudó megtérése

Ezeknek a konfliktusoknak az ellenére azonban Jézus itt egy érdekes lehetőséget említ meg. Erről beszélünk másodszor. Ez az érdekes lehetőség pedig az írástudó megtérése. Azt mondja Jézus, hogy ha egy írástudó megtér, vagyis tanítványává lesz a mennyek országának, Isten nagymértékben fogja tudni használni országának építésére. Mert az írástudó régi kincsek birtokosa, akik új kincsek birtokába is jutott. És nemcsak régi kincseit vesző elő kincsesládájából, hanem új kincseit is. Az a szó, amit a magyar szöveg „éléskamrának” fordít azt is jelenti, hogy „kincsesláda”.

És itt láthatjuk meg azt, hogy Istennél Krisztusban ó- és új összhangba tud kerülni, ha tudjuk, hogy mi az az ó-, ami érték és mi az az új, ami kincs. A Lélek általi megtéréssel ezek is összhangba kerülnek. Megtérés nélkül ó- és új egymásnak feszül és nem találják meg az összhangot; megtérés nélkül lesz hagyományőrzés élet nélkül és megtérés nélkül lesz modernizáció lélek nélkül.

Pál apostol élete a legmarkánsabb példája az írástudó megtérésének. De vele együtt említhetnénk Barnabást, a ciprusi lévitát és azokat a név nélküli papokat, akikről az Apostolok Cselekedete ír, hogy „igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek”.1 Ez miért történhetett meg? Azért, mert „az Isten igéje terjedt.”

Hogyan látható Pál apostol életén az „írástudó megtérése”. Úgy, hogy ő a misszióban először mindig a zsidókhoz ment, mindig az ószövetségi írásokat magyarázta, de Krisztusban adta meg az egésznek az igazi értelmét, ami újszerűleg hatott a hallgatókra. Jézus Krisztus egészen új fénybe állította az ószövetségi írásokat. Jézus Krisztus egészen új fénybe helyezte Isten törvényét. Amire addig úgy tekintettek, mint az üdvösség eszközére, Jézus Krisztusban elnyerte igazi értelmét – a törvény egy eszköz, ami rámutat arra, hogy mennyire rászorulunk Isten szeretetére és kegyelmére. Az „írástudó” – és itt most már beszéljünk a vallásos emberről – megtérés nélkül mindig csak a régi dolgokat tudja elővenni, de mindez életidegen lesz, nem lesz sok köze az élethez – az egyház megtérés nélkül nosztalgia egyesületté silányul.

3. Ó- és új összhangja

De akkor mi az ó- és mi az új, ami nem szemben áll egymással, hanem Isten lelkének erejében csodálatosan összhangba kerül. Az „ó-” az, ami soha nem változhat. Az „ó-” az, ami mindig ugyanaz marad.

→ Az „ó-” Istennek az a szeretete, amely sohasem szűnik meg a bűnös ember iránt;

→ az „ó-” a megváltásnak az a csodája, hogy Isten Fia átvállalta a bűnös ember helyett a bűn büntetését;

→ az „ó-” az a jó hír, hogy Isten örök életet ajándékoz, üdvösséget ad Jézus Krisztusért.

→ Az „ó-” az, hogy Istenhez mehetünk imádságban közvetlenül Jézus Krisztusért.

De mi az „új”. Az új ebben az értelemben semmilyen változást nem hoz, de nagyon sok múlik az újon is. Ezért hoz elő az „írásutódó” a megtérése után „új” dolgokat is hoz elő a kincsei közül.

Az „új” az a kulturális forma, ahogyan ezeket az igazságokat átadjuk. Az „ó” az, ami mindig ugyanaz marad – az „új” pedig az, ami időről időre változhat. És itt kell nagyon bölcsnek lennünk. Mert ha nem figyelünk Istenre összekeverhetünk mindent. Ragaszkodhatunk foggal körömmel a formákhoz és közben feladhatjuk az igazságokat. Holott a Krisztusban kijelentett igazságokhoz kell ragaszkodni, de nem szabad félni az új formáktól. Ehhez viszont tényleg szükség van megtérésre, hogy a Lélek vezethessen – abban, hogy lélektelen és kiürült hagyományokat ne őrizzünk, de őrizzük mindig az igazságot – az evangélium igazságát, a kegyelem igazságát. Akkor úgy teszünk mint aki hűséges tanítványa a mennyek országának – mint az a gazda, aki újat és ót vesz elő kincsesládájából.

De mi ennek a célja? Semmi más, mint a mennyek országának gyarapítása. Mint az elveszettekhez az evangélium közelvitele. Sokan ezt összekeverik a korszellemhez való igazodással. Tudjátok – nem a korszellemhez kell igazodni, hanem az emberek befogadóképességéhez; pontosan úgy, ahogy Jézus a korabeli zsidó társadalomban egy egyszerű zsidó ács fiává lett, hogy mindenki megérthesse Isten szeretetének a jó hírét. Így kell nekünk, Isten gyermekeinek érthetővé lennünk azok számára, akik nélkülünk nem érthetik meg Istent.

Légy te is tanítványává a mennyek országának, hogy ó- és új kincseket húzhass elő kincsesládádból. Ámen.

1ApCsel 6:7

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok