Az irgalmasság missziója

Nyomtatás

Lekció: Mt 9:35-10:10
Alapige: Mt 9:35-38

Letöltés, meghallgatás!

A felolvasott lekcióban azt láttuk meg, hogy Jézus kiküldte tizenkét tanítványát, hogy egyetlen dologgal foglalkozzanak: hirdessék azt – Itt van az Isten országa, ennek jeleként pedig gyógyítsanak betegeket, támasszanak fel halottakat; de végezzék ezt úgy, hogy nekik abból semmilyen személyes hasznuk ne származzon. Egyetlen dolog legyen a fontos: Isten országának jó híre.

Ez a küldetés a tanítványok felkészítésének a része volt. Mondhatjuk úgy, hogy egy szakmai gyakorlat az evangélizáció munkájában. Látniuk kellett a tanítványoknak azt, hogy az evangélium jó híre hogyan hat az emberekre, meg kellett tapasztalniuk azt, hogy mit jelent az Isten országának szabadító ereje; és tudniuk kellett azt, hogy mire számítsanak Jézus halála és feltámadása után azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a feladatuk, a küldetésük … egészen a világ végezetéig.

A tanítványok küldetése az idők végezetéig tart. A tanítványoknak tanítványai lesznek, akik szintén továbbadják az evangéliumot, az Isten országának hívását, hogy azután Jézusnak újabb tanítványai szülessenek minden nemzetből, népből és nyelvből, korokon és nemzedékeken át.

De mi adja a tüzet? Azt a lángot, ami a tanítványokat arra motiválja, hogy a mennyek országának evangéliumát hirdessék? Mit ébreszt fel a Szentlélek az emberi szívben, hogy az Egyház az evangélium hirdetőjévé legyen. Erről szeretnék ma röviden beszélni a Mt 9:35-38 alapján.

Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. 36Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. 37Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: 38kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”

Jézus földi szolgálatának idején bejárta Izráel népének minden városát és faluját. Hirdette a mennyek országának az evangéliumát. Eközben találkozott mindenféle emberi fájdalommal és nyomorúsággal, amivel senki sem törődött. Ez Jézust szánalomra indította. A vele együtt járó tanítványok szintén látták azt a sok nyomorúságot és elesettséget, ami Izráel népét gyötörte. És ők maguk, akiket a saját nyomorúságukból hívott el ezen keresztül elkezdték megérteni azt, hogy mi Jézus valódi célja.

Máté ezt a szakaszt egyfajta összegzésként írja le Jézus szolgálatával kapcsolatban. Bemutatja azt, hogy mi indította Istent arra, hogy testet öltsön Jézusban, eljöjjön ebbe a világba az evangélium szabadításával. Azt olvassuk: Jézus megszánta őket.

Amikor látta a sokaságot, megszánta őket …

1. Jézus szánalma

Jézus szolgálatának alapvető érzése a szánalom. Jézus szánja az embereket. Azt a kifejezést, amit itt olvasunk, az Újszövetségben egyetlen kivétellel csak Jézussal kapcsolatban olvassuk, illetve Jézus példázataiban Istennel kapcsolatban. Az egyetlen kivétel az irgalmas samaritánus, aki megszánta a rablók kezébe esett utazót és segített rajta.

Jézussal kapcsolatban azt olvassuk, hogy megszánta az őt követő sok ezer embert és tanította őket és meggyógyította a betegeiket; de a sok tanítás után megszánta őket éhségük miatt és megszaporította a kevés kenyeret és halat és jóllakott ötezer ember.[1]

Jézus megszánta a vakokat és megérintve meggyógyította a szemüket[2], ugyanígy szánta meg a leprást és tisztította meg őt betegségéből[3], de megszánta a naini özvegyasszonyt is, aki a fiát gyászolta … és feltámasztotta a fiát[4].

A tékozló fiú példázatában az apa szánta meg hazatérő bűntől összetört fiát és futott elébe, nyakába borult és megcsókolta[5]. A gonosz szolga példázatában a megfizethetetlen adósság alatt nyögő és haladékért könyörgő szolgát szánta meg a király és engedte el az adósságát[6].

De mi is ez a szánalom, ami Jézust jellemzi? A Biblia eredeti kifejezése az ember legbelső érzéseinek felkavarodását jelenti. Jézus egész bensőjében felkavarodott. Talán leginkább azok a kifejezések adják vissza ezt az érzést, hogy „összeszorult a szíve” vagy „összefacsarodott a szíve”. Akár így is fordíthatnánk:

„amikor látta a sokaságot összeszorult a szíve, mert elgyötörtek és elesettek voltak …

Láthatjuk tehát, hogy ez a szánalom Jézus legmélyebb érzéseit mutatja be az ember iránt. Ez a szánalom nem lesajnálás, hanem olyan mély sajnálat, ami Jézust cselekvésre indítja.

Kétféle cselekvésre indítja Jézust ez a szánalom:

1. Hirdeti Isten országának jóhírét

2. Irgalmasan bánt minden elesettel és elgyötörttel – ez az irgalom pedig tevőleges segítségben nyilvánult meg: „gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.

Ezután küldi ki tanítványait ugyanezzel a feladattal: hirdessék az evangéliumot és gyógyítsák a betegeket, támasszanak fel halottakat, űzzenek ki ördögöket. Vajon meg tudják-e ezt tenni anélkül, hogy Jézus érzései nélkül, az összeszoruló szív szánalma nélkül mennének?

2. Elgyötörtek és elveszettek

De mi is volt Jézus szánalmának az oka?

elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül

Jézus az elgyötörtségük és elveszett voltuk miatt szánta meg őket. A nyájnak pásztorra van szüksége, amely vezeti és védelmezi őket. Ezeknek az embereknek nem volt pásztora. Jézus korában ugyanaz volt a helyzet, mint amivel Ezékiel próféta is szembesült, és akin keresztül az Úr, népének legfőbb pásztora ezt az üzenetet küldte:

Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? 3A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! 4A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. 5Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak. 6Tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse.[7]

Majd így folytatja:

Így szól az én Uram, az Úr: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számonkérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé. 11Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. 12Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. 13Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. 14Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. 15Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. 16Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.[8]

Ezt történt meg akkor, amikor Jézus eljött erre a földre – ő az elveszett juhok pásztora, aki megkeresi juhait. Amikor pedig kiküldi tanítványait ezt mondja nekik:

menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.[9]

De mi is okozta ezt az elgyötörtséget és elveszettséget? Az Úr szavának és jelenlétének hiánya, amelyet a pásztoroknak kellett volna képviselniük – azoknak az elhívott vezetőknek, akiknek az a feladata, hogy Isten választottait az igazságban és lelki-testi jólétben vezessék.

Az emberek lényegében a bűn és bűnös vágyaik martalékává lettek. Ez okozott közöttük mindenféle lelki erőtlenséget és testi betegséget. Ebben az állapotukban nem volt kihez fordulniuk és már Istenben is elvesztették a reményüket és a vigaszukat. Az evangélium üzenete a mennyek országáról ezt a reményt és vigaszt hozta Jézus által.

Az evangélium üzenete ezt a vigaszt és ezt a reményt jelenti mai is a világ számára, amely egyre jobban elgyötört és elveszett és sodródik a katasztrófa felé.

Valamire azonban mindenképpen figyelnünk kell Jézus szánalma kapcsán. Ő nem pusztán a betegeken szánakozott összefacsaarodó szívvel, hanem a bűnösökön. Az ő irgalma nemcsak azokhoz jutott el, akiket testi betegségek gyötörtek, hanem azokhoz is, akik lelki gyengeségtől – azaz a bűneik foglyai voltak.

Ez azért nagyon fontos, mert magunk is könnyen szánalomba esünk egy betegségtől gyötört ember kapcsán – akiről esetleg azt is gondoljuk, hogy nem érdemelt ilyen sorsot, de eszünk ágában sincs szánakozni a bűnösökön. A bűnösök irgalmatlan igazságot érdemelnek, nem szánalmat.

Pedig mit mondott Jézus?

Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.[10]

Jézus azért jött, hogy a bűnösöket megmentse: megmentse a tolvajokat, a házasságtörőket, a hazugokat és az erőszakosokat. Lényegében ez a szánalom a kiindulópontja a jézusi missziónak. Sőt, csak ez képes hatékonnyá tenni a jézusi, a keresztyén misszót: a cselekvő szánalom. Szánod, ezért cselekszel érte – cselekszel érte a jó hír hirdetésével és cselekszel érte nyomorúságnak gyógyításával, enyhítésével – amire Jézus tanítványaként megvan a felhatalmazásod.

3. A sok aratnivaló

Ezután Jézus egy viszonylag jól ismert és sokat idézett mondatot mond:

Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: 38kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.

Egy kicsit megállított ez a mondat. Vajon Jézusnak ez a mondata egy mindig és mindenhol érvényes mondat? Vagy speciális helyzetekre vonatkozik? Van olyan idő, amikor nem mondhatjuk, hogy sok az aratnivaló?

Nézzük meg, hogy milyen helyzetre mondta ezt. Arra a helyzetre, amikor a pásztor nélkül nyáj – a megváltás és Isten nélküli emberek elgyötörtek és elveszettek voltak. Ilyenkor sok az aratnivaló. De nem mindig ez a helyzet.

Van, amikor az ember egyáltalán nem érzi magát elveszettnek és elgyötörtnek.

Amikor a bűnnek nem keserű, hanem édes gyümölcseit élvezi. Mert van a bűnnek édes gyümölcse is. Az csak később válik keserűvé. A bűn alkalmas arra, hogy ideig-óráig gyönyörűséget nyújtson. Ez a bűn legnagyobb csapdája. Az ember nem is képes ellenállni ennek a csábításnak. Ahhoz már a Szentlélek jelenléte kell, hogy az ember nemet tudjon mondani a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségének – mint ahogy az történt pl. Mózessel.[11]

Addig amíg az ember a bűnnek nem a keserű, hanem az édes gyümölcseit élvezi, bezárt a szíve az evangélium előtt. A helyzete akkor is nyomorúságos, csak nem látja és nem érzi át, mert elvakítja a jólét, elvakítják a sikerei vagy elvakítják e világi vágyai. Jézus egyszer egy egész gyülekezetet fedett meg, amiért nem látta a saját valódi állapotát. A laodiceai gyülekezetnek azt mondta:

Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen:[12]

Jézus még ezt a jómódjában felfuvalkodott gyülekezetet is szánja annak valódi állapota miatt, de ahhoz hogy odataláljon az irgalom forrásához meg kell gyógyulnia ebből a felfuvalkodott vakságból:

tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.[13]

Vajon van-e a füle ennek a meghallására?

Amikor az ember élvezi a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét, az nem az aratás ideje. Feladat akkor is van, mert a magvetésnek mindig van ideje, de az evangélium aratása a bűn következtében beálló nyomorúság ideje. Ezt az időt azonban meg kell látni.

Tanulságok

Nézzünk befejezésül néhány rövid tanulságot:

1. Jézus küldetésében csak Jézus érzéseivel azonosulva tudunk aratni is. Ő szánta a bűntől és következményeitől elgyötört és elveszett embereket. Tudsz-e azonosulni Jézus szánalmával? Csak így lehetsz hűséges tanítvány.

2. Jézus szánalma nem esetlen sajnálkozás, hanem cselekvő szeretet. Jézus két dolgot cselekszik és pontosan ezt teszik a tanítványai is, amikor kiküldi őket.

2.1. Hirdeti a mennyek országának evangéliumát. Itt van közöttünk Isten kegyelme, amely a bűnös megmentését tűzte ki célül és nem az elítélését.

2.2. Segít és gyógyít mindenféle testi és lelki erőtlenséget. Ezzel a felhatalmazással rendelkeznek ma is Jézus tanítványai, mindenki a maga lelki ajándéka szerint.

Egyetlen dologra igyekeztem ma felhívni a figyelmet: Jézus szánja a bűnös, elgyötört és elveszett embert. Jézus azért, hogy megmentsen minket ebből az állapotból egészen a kereszthalálig elment. Így talált meg minket is az evangélium. Hogy azután Jézus feltámadásának az ereje bennünk is bűntől mentes, bűnnek ellenálló életre támasszon fel. Jézus ezek után azt mondja: ha megértetted, hogy megszántalak és ezért van örök életed hadd sokszorozzam meg rajtad keresztül is a szánalmamat az elgyötörtek és elveszettek felé. Felhatalmazlak, hogy elmond megváltásom jóhírét és gyógyítsd a testi-lelki erőtlenségeket a neked adott lelki ajándékok szerint. Ámen.

 

[1]Mt 9.36; Mt 14:14; M 15:32

[2]Mt 20:34

[3]Mk 1:41

[4]Lk 7:13

[5]Lk 15:20

[6]Mt 18:27

[7]Ez 34:2-6

[8]Ez 34:10-16

[9]Mt 10:6

[10]Jn 3:17

[11]vö. Zsid 11:25

[12]Jel 3:17

[13]Jel 3:18

Tags: , , , , ,