Az imádság csöndje

Lekció: Mt 11:28-30

Alapige: Mt 6:6

A nyári időszak a diákoknak és tanáraiknak mindenképp, de a legtöbb ember számára is több-kevesebb ideig a megpihenés, a felüdülés, a kikapcsolódás, a szabadságok legfőbb ideje. Minden embernek szüksége van kikapcsolódásra.

Ezt Isten is nagyon jól tudja, hiszen ő alkotott meg minket ilyenre. De a kikapcsolódás nem szorítkozhat a nyárra. Annak helye kell hogy legyen a mindennapjainkban és a heti ritmusunkban is. Csakhogy. Nem mindegy a kikapcsolódás minősége sem. Ezért most a nyár végén, amikor sokan egy újabb munkával terhes időszakkal néznek szembe, hogy ez nem félelmetes és ijesztő legyen – legyen az tanulás vagy munka a kikapcsolódás minőségéről szeretnék beszélni, aminek ezt a címet adtam: „Az imádság csöndje.” Az előbb hallottuk Jézus hívását:

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.1

Ebben a versben Jézus önmagához hív. Volt az ő életében is olyan szakasz, amikor egyedül vagy éppen a tanítványaival félrevonult, hogy velük legyen, és vele együtt tudjanak megpihenni egy kissé. Ennek az volt a célja, hogy megtisztítsa azt a csatornát, amelyen keresztül az Isten kínálta erőforrások beáradhatnak az életükbe. Amiről ma beszélni fogok az nem az egyetlen, de időnként a legfontosabb csatorna: ez pedig az Istennel való bensőséges csend. Erre tanít Jézus a Hegyi Beszédben a Mt 6:6-ban, ez a mai alapigénk:

Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.

Amikor Jézus erről beszél akkor arra tanítja a tanítványait, hogy felejtsék el azt, amit addig az imádságról gondoltak, vagy amit imádság címén a képmutatóktól láttak. Mert mit is láttak a képmutatóktól?

A képmutatók szerettek az imádságaikkal szerepelni. Nekik az imádság egy mindennapos vallási bemutató volt. De Jézus Isten Fiaként a szívükbe látott és látta azt, hogy ezek a képmutatók bár imádságaikat nagyon látványosan végezték, de azzal az Istennel, akit Jézus mennyei Atyaként jelentett ki nem volt kapcsolatuk. Mondhatnám azt is: az az imádság egy nagy tartalmatlan zajongás volt az Istenben való bensőséges kapcsolat nélkül. Önmaguk megnyugtatására és megerősítésére használták és nem arra, hogy Istenből merítsenek erőt.

Ezzel szemben mit mond Jézus? Azt, hogy az imádságot lássátok egészen máshogy. Ne az legyen a törekvésetek, hogy az emberek lássanak titeket, hanem az, hogy a mennyei Atyátok lásson titeket. Ne az legyen a törekvésetek, hogy az emberek hallják, ahogy imádkoztok, hanem az, hogy Atyátok hallja meg. – Ez természetesen nem áll szembe Isten gyermekeinek a közös imádságával, az imaközösség gyakorlásával, sem az istentiszteleti nyilvános imákkal, hanem az imádságnak egyrészt egy másik területére, de főleg a lelkületére mutat rá.

Jézus arra hív, hogy legyen az imádságotok egy csendes bensőséges felüdülés Isten jelenlétében. Egy csendes belső lelki beszélgetés Istennel. Ezt mondja Jézus, amikor arra hív, hogy

menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz

Ezzel Jézus az imádságnak egy mély intimitását mutatja be. Ehhez az intimitáshoz van szükség a belső szobára és annak a belső csendjére. Az életünk regenerálódásához szükségünk van csendre és intimitásra. És ez egyébként nemcsak Istenre vonatkozik, hanem még az önmagunkkal való kapcsolatunkra – akármilyen furcsán is hangzik – és a személyes kapcsolatainkra is vonatkozik.

Csak néhány példát hadd mondjak:

- Ha a nyári meleg elől akarunk elmenni és pihenni, akkor behúzódunk egy belső hűvös helyiségbe.

- Ha a gondolatainkat akarjuk számba venni, a bennünket érő információkat újrarendezni akkor szükségünk van egy kis magányos csendre.

- Az igazi elmélyült tanulás sem megy csend nélkül – bár tizenévesek váltig állítják, hogy a legvadabb zajban is képesek tanulni. Nem mondom, hogy nem hiszem el, de a tanulás minősége felől már vannak kétségeim.

Vagy például valakivel valami fontosat szeretnénk megbeszélni, akkor félrehívjuk egy kis csöndességbe, úgy beszélünk vele. És bizony a házassági kapcsolat is ha tartósan nélkülözi az intimitást – és itt nem a szexről beszélek – hanem arról, hogy elvesznek a napi rutinban és nem akarják jobban megnyitni magukat egymás felé, néha csak egymással törődni, ki fog égni a kapcsolat.

Rengeteg kapcsolat éppen az igazi intimitás hiánya miatt hal meg. A kapcsolat belső szobája, bensőségessége, intimitása az olyan mint a hűsítő forrás, vagy mint a nyári zápor. Általában azt látom, hogy ehhez a nőknek több érzéke van, mint a férfiaknak, és éppen ezért fontos, hogy a férfiak is meg tudják ezt tanulni – nemcsak a feleségeik és a gyerekeik felé, hanem az Istennel való kapcsolat felé is. Ezek ugyanis erősen összefüggnek.

Pontosan ezért fontos a belső szoba csendje – mert ott élhetünk meg nagyon sokat Isten közelségéből. Hiszen sokszor éppen az a problémánk, hogy Istent olyan távolinak látjuk. Mert Isten szent és fenséges, Isten hatalmas és tiszta – mi pedig esendők és kicsik vagyunk; Isten a mennyben van, mi pedig a földön vagyunk. Hát mennyire kell az a belső szoba, mennyire kell az a belső csend, hogy mindezzel együtt Isten közelségét éljük át, és azt, amit a zsoltáros szintén az imádság intimitásában így fogalmaz

De nekem olyan jó Isten közelsége!2

Mi egy eléggé furcsa és nyugtalan, zaklatott világban élünk. Minden tekintetben rohanunk. Már időnk sincs egy kis időre megállni. Csak csodálkozunk azon keveseken, akik meg tudnak állni, meg tudnak pihenni, fontosnak érzik a belső szoba csendjét. Akik oda rendszeresen betérnek, azoknak szelídebb, szeretőbb és elfogadóbb a szavuk. Azokból sugárzik egyfajta irigyelhető nyugalom, egy belülről sugárzó rend. Azoknak minta kevesebb lenne a panaszkodó szavuk, vagy megelégedettebb lenne életük. Nem a mai, modern, rohanó, érvényesülni akaró, meggazdagodó ember típusa, mégis irigylésre méltó az élete. Az ilyen ember, ugyanazokkal az emberekkel és környezettel, társadalmi berendezkedéssel találkozik, mint mi, mégis értékelhetőbb életminőséget mondhat magáénak a mienknél. Miért? Mert van belső szobája (nem feltételenül szó szerint), ahol bensőségesen el tud mélyülni az Atya közelségében.

Jézus is kereste ezt, és sokszor a belső szobája egy kert volt, vagy egy hegy teteje. Azt olvassuk pl. az ötezer ember megvendégelés után

De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni.3

Ez volt ott és akkor Jézus belső szobája, ahol az Atyával volt, aki tanította, vezette, kifejezte iránta a megbecsülését és szeretetét. Ebbe akar minket is bevezetni Jézus – hogy legyen gondunk az Atyával való időtöltésre.

Sokszor látható és érezhető, mennyire erősen tud formálni és minősíteni, hogy az ember hova jár, kikkel találkozik, kik, és mi formálja életét, gondolkodásmódját, mire fordít és mennyi időt. A személyiségünket nagyban formálják a kapcsolataink. Minden egyes találkozás formál és hat ránk. Nagyon sokan minden kapcsolatukban pusztán a saját egójukat akarják növelni és kiterjeszteni. Ez minél erőteljesebb, annál többen szenvednek mellettük, még azok is, akik behódolnak. De vannak, akik érzékenyebbekké, megértőbbekké lesznek. De semmi sem tud úgy formálni bennünket, mit ha hittel megállunk Isten jelenlétében. Ez fogja a legmarkánsabb különbséget megmutatni nemcsak a jellemünkben, hanem a természetünkben is. Hogy mi történik veled – történik-e bármi is, a belső szoba csendjében.

Ez ugyanis nem süket csend. Csend és csend között is van különbség. A teljesen süket csend megöli az embert. De gondoljunk csak arra, hogy az nem csend, ha kimegyünk távol a világ zajától az erdőbe? Dehogynem csend – de mégis tele van a fák susogásával, a madarak énekével. A feleségemnek szoktam mondani, ha úgy el tudunk egy kicsit menni és csöndben lenni az erdő csendjében: fizikailag érzem, ahogy az idegeim kisimulnak.

Ugyanígy a belső szoba csendje sem süket csend. Tele van Isten személyes jelenlétével, érzéseivel és gondolataival. Tele van az ő szeretetével, ahol személyesen vagyunk kapcsolatban Istennel. Pl. ez az alapvető nagy különbség az imádság és a keleti meditáció között.

Pablo Martinez Vila keresztyén pszichiáter remekül érzékelteti ennek a különbségét, amikor azt írja:

„A hívő ember az imádságban végső soron Szerelmesének válaszol. Istennek, aki egy objektív „te” (tehát egy valóságos személy) A keleti meditáció egy kusza, általánosított tudatot hajszol, amelyben az egyén egy formátlan kozmikus tudat oltárán elveszíti személyiségét. Krisztusban megnövekszik az én egyedi és személyes jellege: „…drágának tartalak és becsesnek…, szeretlek …, megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,4.1). Egyéniségünk legfőbb kifejeződését Krisztusban találjuk meg, aki új azonosságot, új méltóságot ad nekünk, s személy voltunknak mély, átruházhatatlan érzésével ajándékoz meg. A keleti meditációkban ennek az ellenkezője történik: a személyiség megsemmisül és elvegyül az egyetemes tudat kozmikus tengerében.”

Tehát a belső szoba csendje nem egy süket csönd, és nem egy személyiségünket elvesztő és feloldó csönd – hanem a személyes Isten és megváltott gyermeke szeretetének a jelenléte.

Azt hiszem nemcsak a világ, de sok keresztyén is úgy él, mintha elhagyta volna ennek a belső szobának a kulcsát. Ez alatt azt értem, hogy felsóhajtunk néha: de jó lenne egy kis elmélyült Istennel töltött belső csönd. És nem lesz ez több mint egy sóhajtás. Néha elmegyünk az ajtó előtt és egy vágyakozó pillantást vetünk rá, de aztán megrázzuk a fejünket, annyi a megtennivaló, annyi a még elintézetlen, annyi minden vár ránk, amit nem szeretnénk elhalasztani.

Pedig a kulcs megvan. Még mindig ott van a zsebedben, hogy elővedd, betedd a zárba, kinyisd az ajtót, bemenj, majd belülről is egy kicsit bezárd – hogy ne zökkenthessen ki semmi abból a tíz percből, fél órából, órából amit az isteni bensőségesség szobájában töltesz.

Ez nem elvesztegetett idővé lesz, hanem életünkbe beáradó erővé. Ebben a mai rövid prédikációban ha sikerült elérnem egyetlen célt: hogy vágyjál a belső szoba csendjébe és meg is keresd a belső szobádat, egyedül, a pároddal, a családoddal nem telt el hiába ez az istentisztelet. Ámen.

1Mt 11:28

2Zsolt 73:28

3Mt 14:23

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok