Szemben a Megfeszítettel

Alapige: Mk 15:39

Lekció: Mk 15:33-41

Letöltés, meghallgatás!

 

Jézus halálának eseményeinél sokféle embert láthatunk és figyelhetünk meg. Ott vannak a kereztrefeszített rablók, akiket Jézus jobb- és balkeze felől feszítettek keresztre. Ott vannak a kivégzést szorgalmazó főpapok és írástudók, vannak ott egyszerű kíváncsiskodók, akik végignézik az egész kivégzést, vannak akik csak arra járnak, de azután tovább is mennek. Vannak, akik a kíváncsiskodásnál aktívabban vesznek részt az eseményekben, mint például az az ember, aki ecettel itatja Jézust, és ott vannak a távolabbról figyelő asszonyok, akik Jézus követői voltak, és akik szolgáltak neki. Mindenkiről lehetne beszélni, vagy éppen együtt az összesről, de Márk mégis ráirányítja a figyelmet egy emberre, aki különbözik az összes többitől. A századosra, a katonatisztre, aki az egész kivégzést vezette. Sem előbbi életéről, sem további sorsáról nem tudni semmit, de úgy tűnik, hogy a keresztnél történtek döntő befolyást gyakoroltak az életére. Van is olyan, akinek a fantáziája beindult a százados kapcsán és írt az ő életének folytatásáról egy regényt „És köntösömre sorsot vetettek” címmel. Bár a regény fikció, mégis a századosnak a kereszt tövében elhangzó mondata jó kiindulási pontként szolgál.

De miért is emelkedik ki a százados a Jézust gúnyolók vagy éppen gyászolók közül? Mert benne történik egy különleges fordulat. Erről a fordulatról szeretnék most beszélni – bízva abban, hogy ez a számotokra is fordulatot jelent az életetekben, vagy még mélyebben megértitek az a fordulatot, amit a Szentlélek végbe vitt bennetek. Alapigénk a Mk 15:39

„Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”

1. Miben egyetlen ez a százados?

De miben is egyetlen ez a százados ebben a történetben? Miben emelkedik ki azok közül, akik részt vettek Jézus megfeszítésében és halálában? Abban, hogy végül ő kimondja azt a mondatot, amit mindenkinek ki kellene tudni mondania: „Ez az ember tényleg Isten Fia volt.”

Ő látta meg egyedül az igazságot annak ellenére, hogy mindenki előtt ott volt látható módon. Röviden vegyük végig, hogy kikkel ellentétben láttak meg ezt az igazságot egyedüliként ez a százados.

1.1. Jézus tanítványaival ellentétben

Ezt még ebben a helyzetben a tanítványok nem látták. Ők korábban ugyan meglátták, de most mégsincsenek itt és nem tesznek erről bizonyságot – kérdés: Vajon hiszik-e még? Talán nem tévedek akkor, ha azt gondolom – a tanítványok látva ezt a tragédiát, már nem hiszik azt, amit korábban hittek. Ők nem ezt várták az Isten Fiától. Ők valami mást vártak. Ők azt várták, hogy amikor majd eljön Jézus az ő messiási királyságában, akkor legyőzi ellenségeit – akik közé szerintük ez a százados is tartozott, meg az istentelen főpapok, farizeusok és írástudók – és ők, a tanítványok veszik át a világ hatalmasainak helyét Jézus királyi oldalán. A tanítványok már nem hiszik, hogy Jézus Isten Fia (volt), és nem is látják, hiszen nincsenek ott a keresztnél.

1.2. A főpapokkal és az írástudókkal ellentétben

Ők soha nem is hitték el. Újra és újra próba elé állították Jézust, hogy bizonyítsa be. De semmi sem győzte meg őket, egész egyszerűen azért, mert ők nem akarták hinni. Az újabb és újabb jelkérés és próba mind-mind a hitetlenségükből fakadt. Gondoljunk bele: Gedeont két próba a gyapjúval meggyőzte arról, hogy Isten kiválasztotta őt arra, hogy legyőzze az amálekitákat. Mert Gedeon félt és alkalmatlannak tartotta magát, ezért volt bizonytalan, de mégis hitte, hogy Istennek célja van az életével. A főpapokat és írástudókat semmilyen messiási jel nem győzte meg: sem a betegek meggyógyítása, sem a kenyér megszaporítása, sem a vihar lecsendesítése, sem a halottak feltámasztása, sem az evangélium, a kegyelem meghirdetése. Semmi. Természetesen Jézus halála sem győzte meg őket, hiszen ők idézték elő, sőt számukra éppen annak a bizonyítéka, hogy Jézus meghal a kereszten, hogy ő nem lehet az Isten Fia, hiszen Isten nem hagyná ilyen gyalázatos módon meghalni a fiát.

1.3. A járókelőkkel és gúnyolódókkal ellentétben

A járókelők és gúnyolódók talán nem is igazán tudják, hogy kicsoda Jézus. Hallottak róla információkat, az is lehet, hogy jól elferdítve. Ők nem látnak mást, mint egy jó szórakozási lehetőséget. Gúnyolódásukkal azt mondják: „Na most mutasd meg apukám, hogy ki vagy!” Mit lehet így meglátni az igazságból? Ez mostanában különösen is erős vonal. Ahogy böngészgetünk az interneten vagy a facebookon, csupa ilyenekkel van tele az internet. Anélkül, hogy valakit mélyebben is ismernének, ismernék az embert, néhány felületes információ alapján már kész is van egy mém, egy sokszor rendkívül bántó és megalázó vicc – és az érdekes, hogy az emberek ezek alapján alakítanak véleményeket. Egy roppant felületesen gondolkodó társadalom felé haladunk. A gúnyolódás és a felületes viccelődés éppen, hogy nem az igazságot mutatja meg, hanem éppen takarja el, mint a Jézust gúnyolók és fejcsóválók esetében is. Így lehet látni ugyan azt, hogy egy embert kivégeztek, de hogy ennek van-e bármi jelentősége, azt nem.

1.4. A távolról figyelő asszonyokkal ellentétben

És ott vannak a távolról figyelő asszonyok. Akik – feltételezem – könnyeik fátylán át és fájdalmukon keresztül látják Jézust. Ők is csak a történet végét és nem az igazi kezdetét látják. Azt, hogy véget ért egy álom, szétfoszlott egy remény – és nekik már nem marad más csak a gyász és az emlékezés. Ők távolról nézik Jézust a kereszten. Hogy azért-e, mert nem volt szabad közelebb menniük vagy azért, mert féltek odamenni, biztosan nem tudhatjuk. De az eseményeket csak homályosan láthatják a távolság miatt, és Jézus szavait emiatt nem hallhatják. Ezért, ha hitték is korábban, hogy Jézus Isten Fia, most ez biztos, hogy nem látszik a számukra és ezért a remény helyett marad nekik a reménytelenség, az élet helyett a halál és a gyász.

A százados mindegyiküktől különbözik. Miben? Abban, amit csak Márk ír le az evangéliumban. Senki másról nem írja, és a többi evangélista sem írja ezt meg a századosról. Gondolkozhatunk azon, hogy ez csupán véletlen, Márk stilisztikai eszköze, vagy valamit el akart mondani. Én az utóbbi mellett vagyok, és azért, mert hiszem, hogy semmi sem véletlen az evangéliumi szövegekben. Mi az az egyetlen momentum, amiben a százados más, mint a többiek, és ami miatt végül ezt tudja mondani: „Ez az ember tényleg Isten Fia volt.”

Úgy olvassuk: „a százados, aki vele szemben állt”. A százados mindenkivel ellentétben szemtől-szemben állt a megfeszített és haldokló, majd meghaló Jézussal. Hat órán keresztül szemtől-szemben a Megfeszítettel. Nem háttal neki, nem félvállról szemlélve mindazt, ami történik és nem is távolról.

Szemtől-szemben. És közben hallotta, azt amit még soha nem hallott kivégzést vezetve: hogy az elítélt milyen bizalommal imádkozik, milyen szeretettel bocsát meg neki is imádságában, és milyen önzetlenül gondoskodik a szeretteiről. Ahogy látta meghalni. Az győzte meg őt.

„Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”

Csak Jézussal szemtől-szemben állva láthatta Jézust „így” meghalni. Távolról állva nem. Félvállról véve az eseményeket, felületesen viccelődve nem. Háttal állva nem. És éppen az ő esete mutatja meg azt, hogy arról, hogy Jézus az Isten Fia leghatalmasabban az ő halála és majd feltámadása beszél – de most még csak a halálára figyeljünk.

A százados Jézust a kereszten meghalva látta meg Isten Fiának.

2. A kereszt meggyőző ereje

Ezért szeretnék mindezen keresztül a kereszt meggyőző erejéről beszélni. Mert a kereszt meggyőző ereje volt, ami a századost is meggyőzte.

A százados nem hallotta Jézust tanítani „mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.”1

A százados nem látta azt, hogy leprások tisztulnak meg, vakok látnak, a sánták járnak és a süketek hallanak.

A százados nem látta és nem evett abból a kenyérből és halból, amit Jézus megsokasított.

A százados nem látta, ahogy Jézusnak engedelmeskednek a szelek és a tenger.

A százados nem látta, hogy Jézus démonoknak parancsolva mentett meg embereket súlyos démonikus megkötözöttségektől.

A százados nem látta, ahogy feltámasztotta Jairus tizenkét éves kislányát, a naini ifjút, vagy barátját Lázárt.

A százados csak egyvalamit látott. Három keresztet – három elítélt keresztjét, amelyek közül a középsőn egy olyan ember függött és haldoklott, akinek a halála azt bizonyította, hogy tiszta és ártatlan. Ő Jézust csak a kereszten látta szemtől-szemben. És ez volt az, ami meggyőzte.

Hol vannak most azok, akik ettek a kenyerekből? Hol vannak azok, akiket meggyógyított? Hol vannak azok, akik vele voltak a viharban? Hol vannak azok, akiket feltámasztott és hol vannak a családtagjaik, hogy azt mondják: ez az ember Isten Fia? Sehol sincsenek.

Egyedül a százados, aki szemben állt vele és látta így meghalni – csak ő mondta azt, hogy „Ez az ember tényleg Isten Fia volt.”

Ekkora meggyőző ereje van Jézus keresztjének – sőt igazából csak Jézus Krisztus kereszthalála tud mindenkit tartósan és valóságosan meggyőzni arról, hogy Jézus az Isten Fia.

2.1. Erre épít az apostoli bizonyságtétel is

Ha megfigyeljük a Jézusról szóló apostoli bizonyságtételt, bizonyságtételeket, akkor azt látjuk, hogy alapvetően mindegyiknek ez a szíve. Jézus azért halt meg, mert ő az Isten Fia. És arról, hogy Isten Fia Jézus az egyik leginkább meggyőző tény, pont az ő kereszthalála.

Pál például a korinthusiaknak azt írja levelének az elején – több oldalról is hangsúlyozva, hogy

„… azért küldött engem Krisztus, … hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.”2

Ez azt jelenti, hogy Krisztussal kapcsolatban Pál egyértelműen a kereszt erőteljes üzenetére épít, de hogy ez teljesen egyértelmű legyen később még jobban kihangsúlyozza.

„Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.”3

A galatákat éppen amiatt feddi meg, hogy miközben őket a kereszt evangéliumával meggyőzte, amikor ez elhalványult, másban kezdték el keresni az üdvösségüket.

„Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!”4

Pál apostol – aki ugyan nem volt jelen Jézus kivégzésénél – a Szentlélek által mégis úgy tudott beszélni Krisztus halálának jelentőségéről és erejéről, hogy a hallgatók azt élték át, amit a százados. Szemtől-szemben vannak a megfeszített Krisztussal annyira, hogy ez meggyőzte őket arról, hogy Jézus, az Isten Fia értük feszíttetett meg.

És amikor a Zsidókhoz írt levél írója is arra buzdít, hogy nézzünk fel Jézusra, kire mutat? Arra, aki a gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet.

2.2. Miért Krisztus keresztjét emeli ki az apostoli bizonyságtétel?

De akkor tegyük el a kérdést. Miért ezt emeli ki az apostoli bizonyságtétel?

Miért nem azt mondja: Nézzük Jézust, a kenyérszaporítót! Nézzük Jézust a vihart lecsendesítőt! Nézzük Jézust a halottat feltámasztót! Nézzük Jézust a vaknak látást adót és ezekhez hasonlókat.

Azért, mert bár Jézus Isten Fiaként valóban mindez, de az aminek mindannyiunk számára tényleg van jelentősége az az, hogy ő meghalt a kereszten.

A kenyérszaporító Jézusban is, a vihart lecsendesítő Jézusban is, a halottat feltámasztó és a beteget meggyógyító Jézusban is az emberek megláttak valami istenit, messiásit, valamit az Isten Fiából. De a lényeget nem látták meg, és ezért nincsenek ott Jézus mellett a keresztnél, hogy azt mondják: „Ez az ember tényleg Isten Fia volt.”

Ezért olyan erős és fontos az apostoli bizonyságtétel Jézus keresztjéről. Mert egyedül ez tud valódi és tartós hitet, változást eredményezni.

Amikor valaki azt mondja: „Én hiszek Jézusban, mert meggyógyított.” „Én hiszek Jézusban, mert kisegített a bajból.” „Én hiszek Jézusban, mert kirántotta a vállalkozásomat a csődből.” Én hiszek Jézusban, mert segített a vizsgán.” – akkor lényegében, bár mindez bizonyságtételnek látszik és hallatszik, mégis a Jézusban való hit lényegét takarja el. Vagyis abban a Jézusban hiszek, aki meghalt értem a kereszten, hogy megmentsen egy hiábavaló és múlandó életből, egy értelmes, Istent magasztaló örök életre.

Van most egy 1%-os plakátkampány – nagyon profi, aki látta tudja, hogy kik készítik. Ilyen mondatokat lehet ott olvasni.

„Öngyilkos akartam lenni, de a Hit megmentett.”

„Lekapcsolták a közműveket, de a Hit segített.”

„Alkoholista voltam, de a Hit megmentett.”

„Bűnöző voltam, de a Hit megmentett.”

Értjük, hogy mi ezzel a baj? Teljesen mindegy, hogy kik készítik, ha mi készítünk ilyen üzeneteket, az is baj. Pont nem azt kínálja, amit Krisztus. Szép az, hogy ha valaki fel tudja adni bűnöző életét, csodálatos, ha valaki le tud mondani az öngyilkosságról, vagy éppen megszabadul az alkohol vagy a drog kötelékétől. Az már kicsit homályosabb, hogy a hit hogyan segített a lekapcsolt közműveknél …

De ezekből a bizonyságokból hol van Krisztus keresztjének az ereje? Azt hiszem Pál apostol pont ezek ellen küzdött, amikor azt mondja: „a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.”

Hol van az, hogy Krisztus mentett meg? Hogy Krisztus nemcsak a bűnöző életből, hanem a halálból is megmentett és örök életet kaptam? Hol van az, hogy azért tettem le az öngyilkosságról, mert Krisztus halála teljesen új irányba állította az életemet? Hol van az, hogy azért szabadultam meg az alkohol rabságából, mert rabul ejtett az értem meghalt Krisztus szeretete és egyszerre nem lehetek két úrnak a rabja?

Amikor az egyházak a társadalmi szolgálatuk fontosságáról akarják győzködni a világot, sokszor mennek bele abba a csapdába, hogy valami könnyített – de éppen ezért hamis – evangéliummal próbálják meg eladni magukat.

Ha mi magunk is valami ilyesmivel próbálkoznánk, akkor szóljatok! 2013 nagypéntekén arról szólt az evangélium, hogy az igazán meggyőző ereje annak, hogy Jézus az Isten Fia (volt), a kereszt.

Mit mond a kereszten meghalt Jézust látva a százados? Ez az ember tényleg Isten Fia volt. És neki ennyi teljesen elég. Míg azoknak, akik korábban a jeleket látták – és az evangélisták ezt következetesen így mutatják be – a keresztnél már nincsenek ott.

Azt szeretném, ha így lennétek ti is szemtől-szemben Jézussal. Aki értetek szenved ott a kereszten, mint a mi páskánk, hogy a bűneink meg legyenek bocsátva.

3. A százados tévedése

A százados azonban egyvalamiben tévedett. Tudjuk-e, hogy miben? … A múlt időben. hogy Jézus csak volt az Isten Fia. Persze ezt ekkor még nem róhatjuk fel neki. De Jézus nemcsak volt az Isten Fia, hanem még mindig az. És éppen ezért tud megmenteni minket a halála, mert nemcsak a halála ment meg, hanem a feltámadása is. Ezért írja Pál apostol a rómaiaknak:

„… a Szentlélek szerint a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk …”5

Így állhatunk mi is szemtől-szemben a Megfeszítettel. Te miért hiszel benne? Téged mi győzött meg? Az, ami egyedül számít? Hogy ő a megfeszített Isten Fia?

1Mk 1:22

21Kor 1:17

31Kor 2:2

4Gal 3:1

5Rm 1:4

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok