A tanítványok szeretete és a nagy parancsolat

Lekció: Lk 10:25-37

Alapige: Mk 12:28-31

A múlt heti ünnepünkön igyekeztünk egy kicsit mélyebben betekinteni Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott utolsó parancsába, amelyben arról beszél, hogy annak az ismertetőjele, hogy valaki az ő tanítványa az, hogy szereti Jézus többi tanítványát. Sőt azt mondja, hogy ez az egymás iránti szeretet az Őhozzá tartozás a minden korszakon átívelő, és minden kulturális különbözőség fölött álló szimbólum. Igen, a szeretet is egy szimbólum, egy jel. Nem lehet templomok tornyára, vagy zakó hajtókájára tűzni, nem lehet fülbe vagy nyakba akasztani, nem lehet zászlókra festeni. A cselekedeteinkben és szavainkban megnyilvánuló jel ez. Az ahogy szeretjük egymást, arra utaló jel lesz, hogy Jézus tanítványai vagyunk.

Eszembe jutott egy régi kabaréjelenet, amit még gyerekkoromban hallottam – sajnos nem találtam meg, így emlékezetből próbálom meg a lényeget rekonstruálni.

Ebben a kabaréjelenetben két ember beszélget, egy vállalatigazgató és az üzemi párttitkár. A párttitkár megkérdezi az igazgatót: „Ha egy munkára két ember jelentkezik, akkor melyiket veszed fel: a párttagot vagy a pártonkívülit?” „Azt amelyiknek megvan a megfelelő végzettsége a munkára.” – szólt a felelt. „De mi van, ha mindkettőnek ugyanolyan végzettsége van?” „Akkor azt veszem fel, amelyiknek nagyobb a szakmai tapasztalata.” De mi van, ha mindkettőnek ugyanolyan szakmai tapasztalata van?” „Akkor azt, amelyiknek kisebb a bérigénye.” De mi van, ha mindkettőnek ugyanolyan a bérigénye?” és így tovább. Végül az igazgató azt mondja: „Akkor felveszem a pártonkívülit … a pártba.” Már gyerekkoromban is éreztem, hogy ez annyira erőltetett poén, hogy tócsában áll alatta az izzadtság, de azért ha áthozzuk a mai üzenetünk megértésébe, akkor azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy meddig terjednek keresztyén szeretetünk határai?

Ha felidézzük Jézus parancsát

szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”1

És felidézzük Jánosnak az első levelében ehhez írt kiegészítéseit

Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?2

A parancsolat értelme

Ezekből a szakaszokból világosan kirajzolódik a parancsolat, hogy szeressük keresztyén testvéreinket. Ehhez persze hozzátartozik annak az ismerete, hogy az Újszövetség szóhasználatában a „testvér” kifejezés nem az emberiség egészére vonatkozik, nem egy minden embert magába foglaló szó, hanem azokat az embereket jelzi, akik maguk is Krisztus követői, megváltott gyermekei. A „testvér” kifejezés egy szűkítő értelmű kifejezés.

Tehát a parancsolat azt mondja: szeressük keresztyén testvéreinket. A mindennapi keresztyén életgyakorlatunk tapasztalata az, hogy ez sem olyan könnyű, még ehhez is nagy önmegtagadásra van szükségünk – olyanra, amit János így fejez ki, hogy „tartozunk azzal, hogy életünket adjuk (szeretetből) a testvéreinkért.” Tartozunk. Tehát ez nem egy opció, egy szabadon választott fakultatív elem, hanem az evangéliumból fakadó kötelesség.

És a többi ember?

De mi van a többi emberrel? Azokkal, akikre a keresztyén értelemben nem igaz a „testvér” megjelölés? Azokkal az emberekkel, akiket maga a Biblia is elég nyers módon jellemez nem kevés helyen. Akiket ilyen szavakkal ír le:

  • halottak a vétkek és bűnök miatt

  • engedetlenség fiai

  • a levegő birodalmának fejedelméhez (azaz a Sátánhoz) igazodnak

  • testük kívánságaik szerint élnek

  • harag fiai3

  • világ fiai – ellentétben a világosság fiaival4

  • sötétségben és a halál árnyékában ülnek5

  • sötétségben járnak6

  • sőt jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak7

Szóval azokról az emberekről, akik nem „testvérek” elég markáns módon nyilatkozik a Biblia, sőt még a „testvérekről” is úgy, hogy korábban mind ilyenek voltak, de Isten irgalmából ez megváltozott.8

Szóval ezekkel az emberekkel mi van? Vajon érvényes a rabbik tanítása, amire Jézus is utalt a Hegyi Beszédben, hogy megmondatott:

Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.9

Vajon Jézus mit mond? Jézus arról beszélt ezzel szemben, hogy szeresd ellenségedet.

A nagy parancsolat

De ma nem megyünk el idáig, csak a nagy parancsolatig. Ebből kiderül, hogy Jézus nemcsak azt mondta a tanítványoknak, hogy egymást szeressék. Ma a Márk szerint nézzük meg a nagy parancsolatot. Mk 12:28-31

Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” Jézus így válaszolt: „A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.”

A mostani üzenetünkhöz természetesen a parancsolat második felére figyelünk jobban. „Szeresd embertársadat, mint magadat.”

Amikor Jézus tanítványainak adott parancsát felidézzük a Jn 13-ból, közben nem feledkezhetünk meg arról, sem, hogy embertársainkat felebarátként szeressük. Ez fontos lesz a jövő heti és azutáni üzenetek megértéséhez is.

Az ember képmás

Ahhoz, hogy továbblépjünk és a keresztyének egymás iránti szeretetének szimbólumát értsük, egy kicsit ki kell tágítani a képet. Jézus világosan beszélt az embertárs iránti szeretetről, amit az apostolok sem felejtettek el. Péternél van a keresztyének jelleméről egy felsorolás, amelyben a következőt írja:

Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.10

Tehát beszél az evangélium egyfajta megkülönböztető testvéri szeretetről, de Péter sem feledkezett meg arról, hogy ez nem mehet a „minden ember iránti szeretet” rovására. Éppen ezért, aki akár nyíltan, akár burkoltan bármilyen ember iránti gyűlöletre inspirál meggyalázza az evangélium üzenetét és megtapossa Krisztus áldozatát.

Az isteni kijelentés szerint minden ember Isten képmása. Isten képmása a makulátlan gyermek, a köztiszteletben álló polgár, az ünnepelt sztár és Isten képmása az árokparton részegen fekvő nyomorult.

Azért fontos, mert Isten teremtménye és Isten képmására teremtetett. Ő is Ádám fia. Nem azért értékes, mert részese a megváltásnak – bár a krisztusi megváltás kimondhatatlan értéket ad az életünknek – hanem azért értékes, mert Isten képére teremtetett.

Minden ember az embertársunk és úgy kell szeretnünk mint önmagunkat. Ezt pedig Krisztus a Tórából kiindulva a teremtésre alapozva mondja. Úgy mondja, mint aki tökéletesen ismeri az Atya akaratát.

Minden ember Isten képére teremtetett még akkor is, ha nem fogadta el a megváltást – ha egyébként az előbb ismertetett felsorolás igaz rá. Amikor Jézus elmondta az irgalmas samaritánus példázatát azt éppen a nagy parancsolat illusztrációjaként mondta el. „Szeresd felebarátodat mint magadat” – íme az irgalmas samaritánus példázata. Ezt jelenti, ezt is jelenti a parancsolat.

Ellentét?

Mi szívesen látunk ellentétet Jézusnak a Jn 13-ban mondott parancsolata: „szeressétek egymást” és a nagy parancsolat között: „Szeresd embertársadat, mint magadat.”

Amikor azonban Jézus azt a parancsolatot adta, hogy szeressük keresztyén testvéreinket, nem érvényteleníti a nagy parancsolat második felét. A kettő nincs ellentétben. Nem kell választanunk aközött, hogy minden embert önmagunkhoz hasonlóan szeressünk vagy a keresztyéneket kiváltképpen. A két parancsolat nem ellentétben áll, hanem erősíti egymást.

Hiszen ha Jézus azt a kifejezett parancsot adta, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat, akkor ezen belül – tehát ezen belül – fontos az, hogy keresztyén testvéreinket különösen is szeressük. Hiszen mennyivel inkább fűz a szeretet köteléke a keresztyén testvéreinkhez, akikkel különleges kapcsolat köt össze.

Miben áll ez a különleges kapcsolat? Abban, hogy ismerjük Jézus Krisztust, mennyei Atyánknak Krisztusban adott szeretetét, amelyet azzal mutatott meg, hogy az életét adta bűneink bocsánatáért, és ugyanaz a Szentlélek lakik bennünk. Éppen ezért beláthatjuk azt, hogy mennyire fontos, hogy minden ember előtt nyilvánvaló legyen ez a szeretet azok között, akiket ilyen különleges kapocs fűz össze. Pál apostol a Galatáknak írt levelében egyértelművé teszi ezt a kettős követelményt:

Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.  11

Nem tagadja azt a parancsolatot, hogy tegyünk jót minden emberrel, de szükségesnek látja hozzátenni azt is, hogy „leginkább azokkal, akik testvéreink a hitben.” Ennek át kell hatnia a felfogásunkat és tudatosan el kell gondolkoznunk azon, hogy mit jelent ez a mindennapi életünkben.

A keresztyén üzenetben sokszor hangsúlyozzuk, hogy kétféle ember van: kárhozott és megváltott. Vagyis azok az emberek, akik még az Isten elleni lázadás állapotában vannak, bűnös természetük és a bűneik irányítják őket; a megváltottak pedig azok, akik Krisztus által visszatértek Istenhez. Ez valóban bibliai igazság, de közben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egy másik nagyon fontos értelemben mégis csak egyféle ember van: az, aki teremtettsége folytán hordozza Isten képmását. Pál apostol ezt világosan elmondja pl. az athéni prédikációjában is:

És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:12

Bizony ebben az értelemben egy test és vér vagyunk. És éppen ezért, ha a kárhozott-megváltott értelemben van is kétféle ember, a keresztyéneknek mégsem hitetlen embertársaik rovására kell szeretniük a hittestvéreiket, hanem azzal a szeretettel kell fordulnunk hitetlen embertársaink felé, hogy őket is ugyanabból a vérből teremtette Isten, ahogy bennünket is. Ez az evangélium megszólító ereje is egyben.

Ha a két parancsolat nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő értelmű, sőt egymást erősíti, akkor ebben meg kell találnunk a finom egyensúlyt. Ezt a gyakorlatban nem lehet könnyen és automatikusan elérni. Ezért újra és újra fel kell idéznünk, mind a nagy parancsolatot, mind a tanítványoknak szóló szeretetparancsolatot, hogy ne felejtsük el.

Összegzés

Mi az, amit összefoglalásul röviden leszűrhetünk a mai tanításból, a nagy parancsolat és Jézus tanítványainak szóló szeretetparancsolatából?

Ha Isten akarata az, hogy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat, akkor ezen belül fontos az, hogy keresztyén testvéreinket kiváltképpen is szeressük, mert ez a jele annak, hogy Jézus tanítványai vagyunk.

Az apostoli tanítás nem feledkezett meg mindkét parancsolat fontosságáról és egyensúlyáról, ahogy ezt már idéztük Pétertől is Páltól is.

Befejezésül ismét Páltól szeretnék idézni a thesszalonikai első levélből, egy áldást erre a hétre:

titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.13

Ámen.

1Jn 13:34-35

21Jn 3:14-17

3Az Ef 2:1-3 alapján

4vö. Lk 16:8

5Lk 1:79

6Jn 8:12

7Jn 3:19

8Ef 2:4

9Mt 5:43

102Pt 1:5-7

11Gal 6:10

12ApCsel 17:26-27

131Thessz 3:12

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Ünnep a családban. Készen a ma délutáni előadásra.

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok