Húsvét után – a megdicsőült Krisztus tanúi

 

Alapige: Lk 24:48

Lekció: Lk 24:44-53

 

Jézus története húsvéttal nem ér véget. Az evangéliumok természetes módon arra koncentrálnak, ahogy Jézus a kereszt és a megdicsőülés felé tart. De az evangéliumok rövid utalásokban beszámolnak arról is, hogy a Jézus történet folytatódik, amit azután Lukács kiegészít az Apostolok Cselekedetei című könyvével. Hogyan is folytatódik a Jézus történet húsvét után?

Ma egy olyan bibliai történetet fogunk megvizsgálni, ami Jézus és a tanítványok közötti utolsó földi jelenet volt. Lukács evangéliuma utolsó soraiban, ahogy Jézus a mennybe megy, még a legutolsó dolgokat elmondja a tanítványoknak és megáldja őket. Ez a szakasz éppen ebben a specialitásában komoly üzeneteket hordoz a Krisztus egyházáról. Alapigénk Lk 24:44-53-ból a 48. vers

Ti vagytok erre a tanúk.

Ezek a mondat és szakasz egy csodálatos képet ad az Egyház, a Gyülekezet titkának egyik különleges vonásáról. Mert a Gyülekezet titok ebben a világban. A megdicsőült Krisztus titka. Ahogy a Jézus története folytatódik a Gyülekezetben azzal, hogy a Gyülekezet a megdicsőült Krisztus tanúinak a közössége.

Ezt az igazságot fogjuk ma megnézni, hogy húsvét után az Egyház a megdicsőült Krisztus tanúinak a közössége.

1. … az Írás tanúsága alapján

Jézus az utolsó beszédében egy nagyon fontos dologra emlékezteti a tanítványokat. Mindaz, amit átéltek vele együtt, mindaz ami láttak megtörténni Jézussal az már előre meg volt írva a mózesi törvényben, a prófétákban és a zsoltárokban.

„Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban.”

1.1. Mózes törvénye

A mózesi törvények áldozati rendelkezései mind előképe, vagy árnyékai voltak az eljövendő Krisztusnak. Az áldozatok nagyobb része ún. helyettes áldozat volt, ami kiábrázolta azt, hogy valakinek eleget kell tennie a bűnökért és ezért egy ártatlan áldozati állat életét ajánlotta fel az áldozó a magáé helyett. Ez Isten rendelkezése volt az Ószövetség idején azért, hogy előremutasson Krisztusra.

Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.1

Tehát már az áldozati rendelkezések is Krisztusról szóltak, de Mózes közvetlenül is utalt előre a Krisztusra, amikor azt mondta:

Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint én, őreá hallgassatok!2

Ezeket kell értenünk azalatt, hogy már Mózes törvényeiben megírattak mindazok, amiknek a Krisztussal meg kellett történnie.

1.2. Próféták

Jézus azonban hivatkozik a prófétákra is. Lehetetlen felsorolni azt a rengeteg prófétai hivatkozást, ami Jézusban beteljesedett. Ebből a legjobb evangéliumi gyűjteménynek számít Máté evangéliuma, ami úgy van megírva, hogy több helyen felhívja a figyelmet arra, hogy mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.

Ézsaiás próféta írt az Úr szenvedő szolgájáról, aki népe vétkei miatt szenved és bűnhődik. Mikeás próféta ír a Messiás betlehemi születéséről, Zakariás ír a szamárháton érkező királyról, Hóseás ír a messiási feltámadás titkáról. Hogy csak egyet-kettőt említsek a számtalan próféciából. Tehát a próféták írásainak is legfontosabb célja Krisztus volt.

1.3. A zsoltárok könyve

Jézus harmadszor szól a zsoltárok könyvéről, mint amiben sok mindennek kellett beteljesednie a Krisztusról. Ilyenek a messiási és király zsoltárok, mint pl. a második zsoltár, amelyben ilyeneket olvashatunk:

Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: … Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! … Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!3

Vagy a 22. zsoltár, amit Jézus is imádkozott a kereszten.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!4

De nemcsak imádkozta, hanem amiket a zsoltár ír, azok megtörténtek Jézus keresztjénél.

Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!5

Szóval Jézusról már előre írtak az Ószövetségben, Mózes törvényeiben, a próféták próféciáiban és a zsoltárokban. Ezek beteljesedtek, ahogy azt az Atya előre megmondta. Erre emlékezteti őket Jézus, hogy mindaz ami történt vele:

  1. Az Atya akaratából történt – „be kell teljesednie”

  2. Előre meg volt tervezve és jövendölve mindez.

A Krisztusnak emberré kellett lennie, szenvednie és elvettetnie kellett, de meg is kellett dicsőülnie. Tehát az Írás tanúságot tesz a megdicsőült Krisztusról és az Írás tanúsága alapján az Egyház a megdicsőült Krisztus tanúinak a közössége.

2. … az Írás megértésének tanúsága alapján

Jézus azonban nemcsak felhívta ismételten a figyelmüket arra, hogy mi van megírva az Írásokban, hanem érthetővé tette számukra ezeket az Írásokat.

Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,

Ez nagyon fontos. Ha az evangéliumi történeteket olvassuk, akkor azt látjuk, hogy mennyiszer nem értették a tanítványai Jézust. Még a tanítványai sem. Mennyiszer félreértették. És mind a mai napig nem érthető Jézus és az Írások, ha nem ő nyitja meg az értelmünket.

A testi természet uralma alatt élő ember nem értheti meg az Írásokat az Isten gondolatai szerint. Az Írás megértésének vannak szabályai, ahogy erről Pál ír a prófétasággal kapcsolatban.

ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk …6

Ez azt jelenti, hogy a prófétálás is alá van rendelve a hit szabályának. Aki prófétál, annak ehhez igazodnia kell, máskülönben hamis próféta. Ugyanez igaz az Írás megértésére is. Péter azt írja, hogy

az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból,7

Ezzel szemben számtalan esetben találkozom az Írás önkényes magyarázatával. Ahogy éppen az neki megfelel. Ez a tipikusan ördögi írásmagyarázat, ahogy Jézus megkísértésekor látjuk. Az ördög az igével csalogatná bele Jézust egy csomó istentelenségbe. Ezért annyira fontos, hogy az Ige megértésének szabályszerűsége szerint értsük az igét és ne összevissza mindenféle kiragadott gondolatot olyanra alkalmazva, amit az ige nem úgy mond, vagy másra mond.

Egy példa. Elvált asszony gyerekkel egyedül, építkezés közben. Segítségre lenne szüksége. Megjelenik a színen egy férfi. Férfi is kéne, meg segítség is kéne. És akkor jön az igei megszólítás: „Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.” Hát kérem, itt a válasz, milyen vonzó megoldás. Házasságkötés, az építkezés folytatása, pár év múlva romokban heverő kapcsolat. Hol a hiba? Erős a gyanúm, hogy az önkényes írásmagyarázatban. Az éppen adott szükségre adott könnyűnek látszó megoldás. De mindig figyelni kell az Írás teljességére. Például arra is érdemes figyelni, hogy a Bibliában Isten azt mondja, hogy a férfi mellé szerez hozzáillő segítőtársat, és nem fordítva. Biztos, hogy csak úgy önkényesen fel lehet csereberélni ezeket a szerepeket? Amikor pedig a „segítőtárs férfi” befejezte az építkezést, már nem is kellett. A szív önző és önkényes magyarázata.

Olyan ez, mintha az ördög szavára Jézus leugrana a templom párkányáról, mert hát meg van írva – mondja az ördög, hogy „Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”8 Ha Jézus az ördög igemagyarázatára hallgat összetöri magát. Így törjük össze magunkat, ha nem az igei szabályszerűségek szerint értelmezzük az Írásokat és Isten szavát.

Mik ezek a szabályszerűségek?

Az első az alázat – tudnom kell azt, hogy ha nem lelki módon közelítem az igét, akkor nem fogom megérteni.

A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.9

Nagyon fontos, hogy lelki módon közelítsünk az Igéhez. Mert ha a testi természetünk ösztönzéseire akarunk igazolást keresni, higgyétek el akkor – mivel az ördög vezeti a gondolatainkat – fogunk is találni. Mindig lesz önigazoló ige.

Ebből következik, hogy mindig imádságban el kell kérni az értelmét. Pál apostol is, akinél jobban talán senki sem értette meg Krisztust az emberek között szüntelenül azért imádkozik, hogy amikor szólja a Krisztus titkát azt úgy tehesse, mint aki előtt megnyílt az Ige ajtaja.

Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát10

Sőt ez nemcsak a saját imádsága, hanem kéri a gyülekezet imádságát is ezért. Ekkora feladat szólni a Krisztusról, hogy nemcsak az igehirdetőnek kell azért imádkoznia, hogy tisztán szólhasson, hanem a gyülekezetnek is. De ebben Pál azt is megmutatja, hogy nem lehet, és nem maradhat egyedül az Ige megértésében, ahhoz szüksége van a gyülekezet közösségére.

Mert egyedül Krisztus tudja érthetővé tenni az Írásokat. Hogyan? Úgy, hogy megnyitja tanítványai értelmét az Írások megértésére. Úgy nyitja meg, hogy a maga értelmét adja nekünk. Ezért írja Pál azt, hogy

Bennünk pedig Krisztus értelme van.11

Az Egyház tehát a megdicsőült Krisztus tanúinak a közössége az Írás megértésének tanúsága alapján.

3. … a Lélek erőteljes tanúsága alapján

Krisztus nemcsak az értelmüket nyitotta meg, hanem kinyilvánította, hogy tanítványai az ő tanúi lesznek. Ehhez pedig erőt is ígért, nemcsak megértést. Ez az erő mennyei erő. Rámutat ezzel a tanúságtétel természetére.

Krisztusról tanúskodni nem könnyű dolog, hiszen egy alapvetően vele szemben ellenséges közegben kell kiállni Krisztus nevében. Ezért ígéri Jézus, hogy mennyei erővel ruházza fel a tanítványokat, az Egyházat, hogy képesek tanúkká lenni.

A tanúságtételhez erő kell. Mert egyáltalán nem fogadják olyan könnyen a bizonyságtételt. Sőt már a kezdetektől kezdve ellenségesen fogadták. Ezért tulajdonképpen nem árt tisztázni magunkban, hogy mi a tanúságtételünk határa? Meddig leszünk hajlandók tanúskodni Krisztusról? Addig, amíg nem kerülünk kellemetlen helyzetbe? Vagy a kellemetlen helyzeteket még vállaljuk, de a hátrányos megkülönböztetést már nem? Vagy még a hátrányos megkülönböztetés is vállalható, de az életveszély, a fizikai bántalmazás már nem?

Jézus azt ígéri: „felruháztattok mennyei erővel.” A Lélek mennyei erővel felruházott tanúvá teszi a Krisztusban hívőt. Olyan erőteljes tanúvá, aki ha kell az életét is fel meri tenni erre a tanúságtételre. Ezt fejezi ki az eredeti szöveg mártír szava.

A mártír azt a tanút jelöli, aki hajlandó akár a vérével is megpecsételni tanúságtétele hitelét. A mártír nem feltétlenül az a vértanú, akit kivégeztek, hanem az a tanú, aki hajlandó akár a vérével is megpecsételni tanúságtétele hitelét. Vannak élő mártírok – lehet, hogy nem is kell meghalniuk, de hiteles tanúk, mert a Szentlélek erejével tanúskodnak Krisztusról.

Tanúskodnak Isten szeretetéről, tanúskodnak a bűnök bocsánatáról, tanúskodnak Isten megtérésre hívó kegyelméről. Az Egyház ezért a megdicsőült Krisztus tanúinak közössége a Lélek erőteljes tanúága alapján.

4. … az örömteli imádó együttlét tanúsága alapján

Miután Jézus megáldva őket felemeltetett a mennybe azt látjuk, hogy a tanítványok együtt maradtak. Ez azért volt, mert Jézus ezt parancsolta nekik. De mit parancsolt konkrétan Jézus? Azt, hogy maradjanak Jeruzsálemben. Megtettek viszont ezek a tanítványok két olyan dolgot, amit Jézus közvetlenül nem parancsol.

4.1. Együtt

Az egyik, hogy együtt maradtak. De nem is akárhogyan maradtak együtt. Mindig együtt voltak a templomban. Napi kapcsolatban maradtak egymással és az istentiszteleti hely teremtette meg a közösséget közöttük.

Semmi sem tesz jobban bizonyságot Krisztusról, mint ha tanítványai szeretnek együtt lenni. Nem elkülönülni a maguk kis bensőséges csoportjában, ahonnan lehet minősítgetni – általában leminősítgetni – a többieket, meg a gyülekezet egészét. Egész egyszerűen szerettek együtt lenni. És nemcsak ők tizenketten, hiszen az Apostolok Cselekedeteiből kiderül, hogy ebben az együttlétben – mindig, ott a templomban mintegy 120-an vettek részt.

4.2. Örömteli imádat

A másik, amit nem parancsolt Jézus, de nagyon mélyen megéltek, az az imádat az örömben. Ahogy olvastam a szakaszt megfigyeltem valamit, ami korábban nem tűnt fel. Amikor Jézus a mennybe ment, a tanítványok nem szomorkodtak. Tudták, hogy Jézus most már végleg elmegy, mégsem szomorkodtak. Azt várnánk, hogy Jézus elmenetele szomorúsággal tölti el őket, hiszen végleg elszakadnak Jézustól. De nem. Miközben Jézus a mennybe ment, ők leborulva imádták Jézust, majd „nagy örömmel” - tehát „nagy örömmel” tértek vissza Jeruzsálembe. Ez azt jelenti hogy Jézus valóban megnyitotta az értelmüket arra, hogy megértsék őt. Megértették ugyanis a következő két dolgot.

  1. Jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.”12 Egy ember, aki Jézus közelében volt, eleinte talán nehezen tudta elképzelni azt, hogy lehet jobb annál, mint hogy Jézus közelében lehet testileg. És Jézus azt mondja, hogy jobb, ha ő elmegy. Mert ha elmegy, akkor el tudja küldeni a Szentlelket, és ezért az egész világon korlátlanul jelen lehet az övéivel. Ami azt jelenti, hogy ha Péter Rómába megy, ha Tamás Indiába megy, András Armeniába, majd a szkíták közé – akkor sem kell nélkülözniük Jézus jelenlétét.

  2. Annak ellenére, hogy Jézus a mennybe ment, mindig velük marad. Ennek pedig lehet örülni. Tehát ők elhitték Jézusnak azt, hogy velük van és ez nagy örömöt váltott ki belőlük.

Tehát örültek, mert bizonyosak voltak abban, hogy nem veszítették el Jézust, sőt távolabb sem kerültek tőle, hanem Jézus mindig velük van. Ebből a tudatból fakadt az öröm, és ebből az örömből az imádat.

A legtöbb emberből a szenvedés tud kicsikarni valamiféle imádságot. Vagy amikor próbatételek alatt vagyunk, akkor nagyon jó imádkozókká válunk. Pedig a tanúságtételünk egyik komoly eleme kellene, hogy legyen az örömből fakadó imádat.

Mert dicsőséges és hatalmas Urunk van. Mert ez az Úr Krisztus mindig velünk van, soha nem hagy el bennünket és a mennybe vezet. Igazi imádat örömből tud fakadni. Jézus ezt nem parancsolta – de nem is kellett, hiszen a benne való hit és az ő szellemi jelenléte munkálta mindezt.

Tanítványai mindig együtt voltak és imádták őt a templomban.

Azt értettük meg és ezt vigyük haza a szívünkben a mai Úrnapján: Az Egyház a megdicsőült Krisztus tanúinak közössége. „Ti vagytok erre a tanúk.” - mondja Jézus.

Tanúk vagytok annak alapján, hogy értitek az Írásokat, kapjátok a Lélek mennyei erejét és szeretitek a gyülekezetet. Ennél nem kell több ahhoz, hogy Krisztus tanúja légy. Ámen.

1Zsid 10:4

25Móz 18:15

3Zsolt 2:2.7.12

4Zsolt 22:2

5Zsolt 22:8-9

6Rm 12:6

72Pt 1:20

8Lk 4:10-11

91Kor 2:14

10Kol 4:3

111Kor 2:16

12Jn 16:7

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok