A fel nem ismert Messiás

Alapige: Lk 20:1-8

Lekció: Lk 20:1-20

Letöltés, meghallgatás

 

A legutóbbi ifi alkalmon két csoportban azt a feladatot adtam az ifjaknak, hogy próbálják meg teljesen hétköznapi módon elképzelni azt, hogy ha Isten ma lépne be a világba, ahogyan megtette azt kétezer évvel ezelőtt Jézusban, hogyan tenné. Elolvastuk a két karácsonyi történetet is a Máté és Lukács evangéliumából. Végül mindkét csoport egymástól függetlenül arra jutott, hogy ha Isten ma lépne be a világba úgy, hogy mint egy kisgyermek megszületik, akkor egy kórházban születne.

Azt hiszem ez tényleg elég hétköznapi. De mégis figyelmen kívül hagyták azt a bibliai tényt, hogy amikor József és Mária megérkeztek Názáretből Betlehembe, akkor nem volt a számukra egy olyan hely, ahol megfelelő körülmények között szülhette volna meg Mária Jézust. Talán rosszul tettem fel a kérdést, és túlságosan hangsúlyoztam a hétköznapiságot – valóban ma hétköznapi módon egy kórházban születne.

Bár József és Mária teljesen hétköznapi emberek voltak az akkori társadalomban, a gyermeküknek a születése mégsem volt egészen hétköznapi. Csakhogy születésének a rendkívülisége nem az emberi társadalom csúcsain történt, hanem ellenkezőleg, a mélységeiben. Egy istállóban, mindenhonnan elutasítva és kiutasítva. Ezért egy mai filmes példázat, amit a Református Egyház karácsonyra készített „A Fiú” címen, hétköznapiságában is rendkívüli helyre és körülmények közé képzelte el a Fiú belépését a világba: egy autópálya melletti parkoló mosdójába, amivel szemben azt kell mondjuk, hogy semmivel sem alantasabb mint egy istálló vagy az istálló semmivel sem magasztosabb mint egy autópálya menti mosdó.

Jézus, aki a Messiás, az Istennek a Fia, az emberi élet mélységeibe érkezett – teljesen észrevétlenül. És senki sem vette volna észre, ha Isten nem mutat rá különleges módon néhány embernek, akik nem voltak részei az akkor elismert és elfogadott vallásos zsidó társadalomnak, ahova Jézus az ígéret szerint érkezett. Angyalseregek megjelenésével és útmutatásával jelentette ki Isten a pásztoroknak, egy különleges csillag vezetésével pedig keleti – valószínűleg babiloni – mágusoknak adta tudtára Isten Fiának a megszületését, akik elmentek csodálták és imádták a gyermeket. Ezeknek az embereknek a további sorsáról semmit nem lehet tudni.

De Jézus népe számára ismeretlen és észrevétlen maradt. Még két ember volt, két idős ember, Simeon és Anna akik – már a Szentlélek által az isteni ígéretekből felismerve Jézust, hirdették a Messiás születését, de az ő hangjukat sem hallotta meg senki.

Pedig Isten belépet a világba és Isten belépett az életünkbe. Vajon észrevesszük-e őt? Észrevesszük-e, és megismerjük-e azt, aki eljött, mellénk állt, benne él és benne van a sorsunkban, hogy felismerve őt más irányt vegyen az életünk. Erről szól a mai üzenetünk, aminek az alapigéje a Lk 20:1-8

Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem: Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?” Ők pedig így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.” Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”

Ahogy imádságban elkezdtem készülni erre az istentiszteletre, és elkezdtem kérdezni és keresni Istent, hogy mit akar elmondani az ünnepen a gyáli gyülekezetnek a Bibliaolvasó Kalauzból a mai napra kijelölt igeszakasz valami érdekeset mutat meg a számunkra. A történet nem direkt karácsonyi történet – sőt a nagyhét eseményeihez tartozik, miután Jézus bevonult Jeruzsálembe, kiűzte a templomból a pénzváltókat és az árusokat, hogy így megtisztítva taníthassa a népet. És mégis nagyon mélyen kötődik a karácsonyhoz – akik között ott állt, akikért eljött nem ismerték fel őt, nem látták meg benne azt, aki ő valójában, hanem elutasították, elvetették, kitaszították és megölték – ahogy János apostol írja evangéliumának elején a karácsony csodájáról (Jn 1:10-11):

„A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.”

1. A Messiás felismerhető volt-e születésekor?

Ezért most az első kérdésünk ez legyen: felismerhető lett volna-e egyáltalán Jézusban az Isten Fia, amikor megszületett?

A pásztorok és a keleti bölcsek nemcsak azért látták meg őt, mert a természetfeletti jelek őket szólították meg? Vajon, ha ezek a természetfeletti jelek Heródes király palotájában, vagy a jeruzsálemi templomban, a papoknak, írástudóknak és Jeruzsálem népének, történnek, akkor ők vonultak volna ki a betlehemi istállóhoz az ajándékaikkal és az imádatukkal?

Ez utóbbi kérdésre nem tudhatjuk, csak sejthetjük a választ – valószínűleg nem. Valószínűleg ezek a jelek semmit nem jelentettek volna a számukra, legyenek akármilyen természetfelettiek, akármilyen angyaliak, hiszen amikor hallottak ezekről, akkor sem indultak meg. Pontosabban Heródes de úgy, hogy katonákat küldött Betlehembe, hogy gyilkolják meg a kicsi fiúgyerekeket.

Viszont arra a kérdésre, hogy felismerhető lett volna-e egyáltalán ebben az állapotban természetfeletti jelek nélkül is a Messiás – a válasz az, hogy igen. Egészen egyszerűen azért, mert évszázados ígéretek szóltak arról, hogy a Messiás születésének az egyik legfontosabb jele az lesz, hogy egy szűz fiatalasszony gyermeket fog szülni. Így írja Ézsaiás (Ézs 7:14):

„Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.”

Isten előre beszélt egy jelről, ami alapján be lehet azonosítani a közénk jött Megváltót. De nemcsak ez az egy ígéret szólt a Messiás eljöveteléről, hanem azt is határozottan megmondta Isten, hogy mindennek Betlehemben kell megtörténnie, Dávid városában és Dávid házából kell származnia a Krisztusnak. Mindezt csak a félreértések elkerülése végett. Mikeás próféta írta meg a betlehemi születést (Mik 5:1)

„Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.”

Amikor a keleti bölcsek Jeruzsálemben keresik a királyt, az írástudók kapásból tudják a leckét – csak éppen nem hiszik és nem akarnak elindulni, ezért a bölcsek mennek Betlehembe és meg is találják.

Igen, Jézusban már kisgyermekként is felismerhető lett volna az Isten Fia azok számára, akik közé küldetett angyali megjelenés, és különleges csillag nélkül is egyszerűen a próféciákban adott ígéretek alapján, hittel várva és keresve őt. Ezt mutatja meg Simeon és Anna példája, akik semmiféle természetfeletti jelet nem kaptak – de annyira nyitva volt a szívük Isten felé, és annyira hittek Isten ígéreteiben, hogy egész egyszerűen felismerték azt, amikor megvalósult.

Aztán Jézus elrejtőzött a világ elől harminc évre. Ez a harminc év volt az, amikor felkészült arra a három évre, amikor Messiásként nyilvánosan szolgált. Meg kellett tanulnia írni és olvasni, meg kellett ismernie emberként az emberi életet, meg kellett tanulnia a Bibliát a neki szóló és rá vonatkozó atyai utasításokat is. Mert soha ne felejtsük el, hogy Jézus isteni természetében is teljesen ember lett – annyira ember lett, mint bármelyikünk. Jézusnak ebben az időszakában Isten elrejtette a Fiát, és a harminc év alatt nem volt felismerhető.

2. Felismerhető volt-e felnőttkorában?

Harminc év után azonban Jézus előállt és megkezdte messiási szolgálatát, ahogy erről Lukács ír (Lk 3:23)

„Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését.”

2.1. Az evangélium hallgatói

Ekkor vajon felismerhető lett volna? Igen. Ott állt népe között. Tanította az embereket az Isten Országának igazságaira úgy, ahogy az írástudóiktól soha nem hallhatták. Hallhatták az emberek Jézustól azt, hogy mit jelent igazán az Isten törvénye és akarata, ami nem egy törvényeskedő csűrés csavarás volt, hanem a Szentírásnak az igazi értelme. És ez jó hír, evangélium volt az emberek számára, mert bár Isten törvénye mélységesen elítélte az életüket, mégis az Úr kegyelmének jó híre felemelte őket Istenhez.

És akinek nyitva volt a szíve Isten iránt, meghallotta benne Isten akaratát. De nemcsak tanította, hanem meg is mutatta Isten akaratát azzal, ahogy közel engedte magához a bűnösöket, és akiknek így megváltozott az életük és jó irányt vett – gondoljunk csak Lévire, a vámszedőre, akiből Máté lett, vagy a másik vámszedőre, Zákeusre. Vagy gondoljunk a rossz életű nőkre mint Magdalai Máriára, akiből hét ördögöt űzött ki (vö. Mk 16:9), vagy arra az asszonyra, akit nem engedett paráznasága miatt megkövezni, hanem azt mondta neki (Jn 8:11):

„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Ezek az emberek is mind felismerté Jézusban a szabadító Messiást és egészen más irányt vett az életük mint korábban.

De nemcsak a nyilvánvaló bűnösökre volt igaz. Mert voltak Jézusnak olyan követői is, akik bár a világ szemében nem voltak bűnösök, akikről azt is mondhatnánk, hogy rendben volt az életük, de mindennek ellenére átérezték azt, hogy mégis mennyire üres az életük, és mennyire Isten nélkül élnek. Az életük mennyire egy reménytelen harc a bűneikkel szemben, mennyire csak egy hiábavaló küzdelem, hogy fenntartsák az életüknek egy jó látszatát – de tudták, hogy mi van az életük mélyén. Milyen értelmetlen és véges az életük Isten nélkül. Ilyenek voltak Arimátiai József, Nikodémus, a Nagytanács tagjai, ilyenek voltak az előkelő asszonyok, akik Jézus szolgálatát a vagyonukból támogatták – és miután felismerték Jézust nekik is teljesen más irányt vett az életük. Már nem látszat életet éltek, hanem valódi Istenben boldog életet Krisztussal.

2.2. Az elesettek felemelése

Jézus azonban nemcsak tanította az Isten Országának és Isten kegyelmének a jó hírét, hanem rajta keresztül Isten Országának az ereje beáradt a világba. Azzal, ahogy felemelt és talpra állított összetört életeket.

Ahogy bocsánatának erejével talpra állította a bénát – mintegy jeleként annak, hogy neki van hatalma megbocsátani a bűnöket.

Ahogy a Betesda tavánál egy harmincnyolc éve béna embert, akinek az égvilágon senkije nem volt irgalmasan meggyógyított – és az az ember, akinek nem volt embere, hogy besegítse a tóba, hogy meggyógyulhasson, végül Istene lett, aki által helyreállt az élete.

Egy tizenkét éve vérfolyásos betegségben szenvedő asszonynak elég volt egy érintés, hogy Isten ereje meggyógyítsa és visszakapja elveszített életét. A vakok látni kezdtek, a sánták járni, a leprások megtisztultak a fertőző betegségből és Jézus által új életet kezdhettek. Ezt üzeni Jézus a hitében elbizonytalanodott Keresztelő Jánosnak a börtönbe (Mt 11:4):

„Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”

Isten Országának az ereje valóságosan beáradt ezeknek az embereknek is az életébe és teljesen új életet kezdhettek Jézus hatására. És ezáltal is felismerhetővé vált, hogy Jézus az a Szabadító, akit Isten megígért választottainak és a világnak.

És bár emberségében rangrejtve járt itt a világban, mégis felismerhető volt Jézusban a Messiás, amit ő maga sem titkolt el soha az emberek elől. Péter ezért így mutat rá prédikációjában a megfeszített és feltámadt Krisztusra:

„A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.”

Felismerhető volt – mégis elutasítottátok. Ezt az elutasítást mutatja be nekünk a mai alapigénk.

2.3. A felismerhető elutasítása

Jézus ebben a történetben már szolgálata végén jár. Az utolsó héten. Még pár nap és megkezdődik a szenvedés, az ítélet és a kivégzés. Három év elég lehetett volna arra, hogy még a kételkedőket is meggyőzze. Mégis ezzel a kérdéssel fordulnak hozzá:

„Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?”

Jézus azonban most a kérdésre kérdéssel válaszol. Sokan Jézusnak itt valamiféle ravaszságát látják a viszontkérdésben. De szó sincs itt semmiféle ravaszkodásról. Egyszerűen arról van szó, hogy Keresztelő János az ő útkészítő prófétája volt – és ha hittek volna Jánosnak, akkor hittek volna benne is. De nem hittek benne a tanítása ellenére sem. Mert belekötni nem tudtak a tanításába, ezért kezdték el firtatni azt, hogy milyen jogon tanít. Hiszen nem kapott erre hivatalos felhatalmazást – márpedig ha nincs hivatalos felhatalmazás, akkor nem taníthat. De Isten a Fiát világosan felhatalmazta azzal, hogy olyan erőkkel ruházta fel, amelyek csak Istentől jöhettek. Mondja is nekik egy alkalommal Jézus (Jn 10:37-38):

„Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában.”

Mire bátorítja őket Jézus? Azt, hogy tanítása teljesen ellenőrizhető azon keresztül is, amiket tesz. Világosan látható, hogy tanítása összhangban van az életével és Isten hatalmával cselekszik. Mi volt erre a válasz? (Jn 10:39)

„Ekkor ismét el akarták fogni …”

Tehát miért nem ismerték fel a Messiást? Azért, mert nem akarták felismerni. Nem akarták elfogadni, hogy Jézus egy másik utat mutat az Istenhez, mint amin ők akarnak járni. Ők ragaszkodnak a saját vallásos útjaikhoz, hiába zsákutca és hiába viszi őket a kárhozatba. Nem azért nem ismerték fel, mert nem lehetett, hanem azért, mert nem akarták. Ezért szól Jézus panasza Jeruzsálem ellen (Lk 13:34-35)

„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok.”

3. Felismerhető-e most?

Így legyen a mai utolsó kérdésünk: felismerhető-e most Jézusban a Messiás? Hiszen Jézus meghalt a kereszten, és bár feltámadt a halottak közül, de negyven nappal később a mennybe ment. Most aztán tényleg nem látható itt a világban. Jézus azonban még mielőtt elment volna megígérte az övéinek, hogy nem hagyja őket magunkra, sőt velük lesz itt ebben a világban. (Jn 14:18)

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”

Azt ígérte, hogy a mennyből elküldi nekünk a Szentlelket, aki vele egy és így ő lesz velünk akkor, amikor beárad az életünkbe a Szentlélek. Ezért Jézus itt van és jelen van a világban. Jelen van a tanítványaiban, jelen van az Egyházban. És bár az egyház a maga emberi gyengeségeiben sokszor rejti el az emberek szeme elől a Krisztust, Krisztus mégis felismerhető mindezek ellenére. Mert most is az a titka a felismerésnek, mint ami mindig is volt. Fel akarom-e őt ismerni, minden olyan tényező ellenére, ami elrejti őt a hitetlen szemek elől.

3.1. Az egyház üzenetében

Felismerhető Jézus az Egyház üzenetében. Az evangéliumban, ami mindig megmarad evangéliumnak. Nekünk tanítványoknak – az Egyháznak – az a küldetésünk, hogy Isten igazságait meghirdessük az Isten után vágyakozóknak és az Isten után nem vágyakozóknak is. Azzal is, hogy összegyűlünk hétről hétre, hogy Isten megszólíthasson az üzenetével, és azzal is, hogy ezt az üzenetet szétvisszük a világba, mint jó hírt a rokonainknak, a barátainknak, a munkatársainknak és átadjuk Isten hívását Krisztusban az életre.

3.2. A megváltozott életekben

De Jézus felismerhető a megváltozott életekben. Ahogy szabadításának ereje beárad egy életbe és átformálja azt. Ahogy egy élet újra összekapcsolódik Istennel és teljesen új irányt vesz. Ahogy valaki annak ellenére küzd a családjáért, hogy arra már mindenki azt mondja: emberileg már vége és semmi értelme. Ahogy valaki az idejét és az anyagi erejét odaszánja arra, hogy mi őt elérte mást is elérjen. Ahogy Jézus egyre inkább úrrá és királlyá lesz és a bűn törvénye helyett egyre inkább Isten törvénye alá rendeli az életét. Ahogy összetört életek megújulnak Isten bocsánatában, ahogy emberek élete célt és értelmet kap Krisztusban. Ahogy a gyengék erőt kapnak, az elesettek talpra állnak, ahogy a bűnösök irgalmat nyernek és maguk az irgalom eszközei lesznek.

Mivel Jézus itt van velünk, ő most is felismerhető, és az ő jelenlétében úgy juthatunk békességre Istennel, hogy teljesen új irányt vesz az életünk.

Egyetlen kérdés marad ezért hátra: Fel akarod-e ismerni a te Szabadítódat, Krisztusodat és Királyodat?

Azt, akit felismertek a pásztorok és a keleti bölcsek a betlehemi jászolban – de nem ismert fel Jeruzsálem népe, írástudói és királya.

Azt, akit felismertek a vámszedők, parázna nők és bűnösök, akit felismertek a látszatéletet élők – de nem ismertek fel az önigazultak, amíg itt élt a földön.

Azt, akit felismertek mindazok, az elmúlt kétezer évben az Isten után szomjazók, és akiknek ezért megváltozott és új irányt vett az életük – de nem ismernek fel mindazok, akik most is önmaguk igazságában akarnak tetszelegni, akik inkább a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét választják, mint az Isten kegyelmének örökkétartó gyönyörűségét.

Sokan nem ismerik fel és nem imádják Krisztust Szabadítóként és Megváltóként. De nem azért, mert nem ismerhető fel, hanem azért, mert még mindig nem kell az az ajándék, amivel Isten keres bennünket.

Nézz Jézusra – a kisgyermekre a betlehemi jászolban! Ő a Messiás! Nézz Jézusra az Isten kegyelmének evangéliumára. Nézz Jézusra a megfeszítettre, aki érted is meghalt. Nézz Jézusra a feltámadottra, akit nem győzhetett le a halál. Nézz Jézusra, aki most is adja a Szentlelket, hogy felismerd őt az életedben, elismerd őt Szabadítódnak és Királyodnak. És megtelik az életed Istennel, Isten békességével, Isten erejével és Isten örömével, ami soha nem múlik el. Ámen.

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok