Ahogy Jézus megérkezett

Alapige: Lk 2:1-20

 Letöltés, meghallgatás!

 

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

Nem tudom, hogy volt-e már alkalom, hogy elgondolkoztunk azon, hogyan is érkezett valójában Jézus ebbe a világba, és hogy Isten ezt hogyan is adta tudtára az embereknek.

Ma már külön szakma az, hogy ha valamilyen változás áll be egy szervezet életében, vagy valami új dologgal áll elő, azt hogyan lehet a leghatásosabban az emberek tudtára adni: hogy valóban meg is hallják, észre is vegyék.

Vajon hányan hallották meg a történelem legnagyszerűbb eseményének bekövetkeztét: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus …”

Nem sokan. Néhány pásztor a betlehemi mezőn. Nem tűnik túl hatásosnak az evangélium PR-ja. Ennek a „Főpróba” c. színdarabnak ez is volt a célja, hogy ezt bemutassa.

Mert mi történik manapság karácsonykor? Ha valaki nem akarja, az is kénytelen tudomásul venni, hogy karácsony van. Körülöttünk minden a karácsonyról szól. Ki vannak világítva a városok angyalkákkal, harangocskákkal, mindenféle fényfüzérekkel. Fel vannak díszítve a karácsonyfák. Karácsonyi zene szól a rádióban, karácsonyi filmek mennek a TV-kben, karácsonyi ételrecepteket mutatnak be a főzőműsorokban, karácsonyi ajándéktippeket osztanak meg velünk a kreatívok, biztos, hogy minden évben újabb karácsonyi albumot ad ki egy híres zenész vagy zenekar, a celebeket intenzíven faggatják arról, hogy hogyan töltik a karácsonyt, ők meg boldogan osztják meg, hogy hogyan karácsonyoznak, mert így is a figyelem középpontjába kerülhetnek. Még a Facebookon is karácsony van már napok óta. És azért a karácsonynak még mindig megkerülhetetlen személye Jézus, itt-ott ő is felbukkan akkor, amikor a karácsony értelmét és gyökereit kezdjük el kutatni. Szóval minden a karácsonyról szól – ha nem is feltétlenül minden Jézusról. Tele van a világ kürtölve a karácsonnyal.

Elgondolkozunk. Nem lett volna jobb és hatékonyabb valahogy így tudtára adni a világnak azt, hogy megszületett a Megváltó? Hogy az, aki az egész emberiség jótevője, szabadítója és üdvözítője – megszületett? Nem lehet, hogy Istennek ki kellett volna kérnie egy tehetséges PR-os tanácsait?

Ezzel szemben mi történt? Egy éjszakai órán, egy egészen kicsi város melletti mezőn elgördül a függöny, ami elválasztja egymástól az eget és a földet, megszólal az Úr angyala, felhangzik az angyali kórus … néhány megdöbbent és ijedt pásztornak.

Ha készültek is az angyalok erre a kórusműre, hogy majd előadják, nem tudom, hogy ilyen hallgatóságra számítottak-e? Nem hiszem. Egyáltalán nem biztos, hogy az angyalok teljes egészében ismerték volna a megváltás tervét és titkát, hiszen Péter apostol azt írja, hogy ebbe a titokba angyalok vágyakoznak beletekinteni.”1

És ha Isten a mi tanácsunkat kérte volna abban, hogy hol lépjen fel az angyali kórus ezzel a kórusművel, és hol hangozzon el a világot és az elveszett emberi életeket megváltoztató bejelentés, akkor mi a betlehemi mezőt választottuk volna-e, néhány éjszaka őrködő pásztornak előadva a világ legszebb kórusművét. Ezt se nagyon hiszem. Gondolhatnánk: lehet, hogy Isten nem ért a marketinghez?

Ő viszont mégis így döntött, hogy nem ott fog elhangozni a hír és a bejelentés, ahol a lehető legtöbben hallják; és még csak nem is azoknak, akik értenek az igazán a vallási kérdésekhez, vagy a szép zenei harmóniákhoz, hanem egy elhagyatott mezőn, ahol több a birka mint az ember.

Nem hinném, hogy Isten tévedett. De ha nem tévedett, akkor miért így? Miért ilyen félreeső, szinte rejtett helyen, néhány az embervilág szemében alantas, alkalmatlan embert választva ki arra, hogy az első tanúk legyenek abban, hogy Isten mit tett ezért a világért. És ha már az angyalok felkészültek ezzel a darabbal, akkor miért nem adják elő újra és újra, egyre több és több ember előtt – és miért nem indulnak világ körüli turnéra, hogy minden emberhez eljusson az örömhír.

Isten valóban nem tévedett. Mert semmivel sem vethető össze annak a hatása, amit egy a krisztusi életváltoztató csodától megújult életű ember tanúságtétele elérhet egy másik ember életében. Ahogy Pál is tapasztalta és tovább adta ezt a rómaiakhoz írott levelében: mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe” 2

Isten tényleg nem küldte turnéra az angyalkórust, de elküldte azokat a tanítványait a világba, akik találkoztak a csodával: Isten emberré lett a Fiúban, hogy átformálója, mennyei ajándékaival meggazdagítója legyen az életünknek. És ezek az emberek voltak a pásztorok, a napkeleti bölcsek, a templomban két öreg magányos ember, Simeon és Anna – majd később halászok, vámszedők, bűnös nők; valahogy olyan furcsa emberek.

Itt van körülöttünk a karácsony. Benne vagyunk az ünnepben. De érezzük: mindaz, ami körülvesz bennünket bár hajszolja és próbálja megragadni az igazi csodát, de ez a csoda valahol mégis igazán egy szívben történik, ahova az evangélium szava elér: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus …” És megnézed, meghallod a csodát örülsz, hogy ebből te is kaptál … és mész tovább, térsz vissza a saját betlehemi meződre, de azzal dicsőítéssel, magasztalással és örömmel, hogy Isten megtette érted azt, amit te soha nem tudnál elérni – eljött érted a mennyből, hogy téged a mennybe emelhessen Krisztusban, az ő Fiában.

Az evangélium így jut el az egész világra – szívből szívbe és hitből hitbe. Ahogy eljutott hozzád, eljut rajtad keresztül is tovább egészen a föld végső határáig. És amit soha nem tud elérni a legragyogóbb PR és marketing, azt eléri a hitelesen megváltozott életek tömege minden vádaskodás és ellenségeskedés ellenére is, mert a Szentlélek az, aki eközben az evangéliumot eljuttatja egyik szívből a másikba – olyan egyszerű és hétköznapi embereken keresztül, mint a pásztorok, és mi.

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

11Pt 1:12

2Rm 1:17

 

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok