A legszebb adventi ének

Alapige: Lk 1:46-55

Lekció: 1Kor 1:26-31

 Letöltés, meghallgatás!

 

Nagyapám mesélte, hogy náluk legénykorában – egy dél-hevesi kis faluban – milyen komoly konfliktusok születtek a kocsmában abból, hogy melyik nótát húzza el muzsikus. Ha valakinek nem tetszett a nóta, amit a másik kért, akkor könnyen nemcsak veszekedés kerekedett, hanem könnyen kinyílt a bicska is. Szinte népszokás volt, hogy a legények egy nóta miatt össze-vissza szurkálták egymást. Elhűlve hallgattam kiskamasz koromban, hogy milyen semmiségekért – mint például egy nóta – milyen könnyen vér folyt. Nem tudom, hogy manapság hogy van, még sráckoromban is rendszeresen vertek meg valakiket azért, mert más fajta zenét hallgatott, más zene iránt rajongott.

Azért mondtam ezt le, mert ma a legszebb adventi énekről szeretnék beszélni. Az Úrnak szóló énekek gyönyörűek – és ezeknek az énekeknek is egy külön szép csokrát alkotják a várakozás reménységének énekei, az adventi énekek.

Biztos sokan tudnának említeni ezek közül olyant, ami valahogy különösen is közel áll a szívükhöz. (312. Várj ember szívek készen; 302. Ó népeknek megváltója stb) Vannak újabb adventi tartalmú énekek is. Mégis különös módon a legszebb énekek a Bibliában találhatók. Azért különös módon, mert ezeknek az énekeknek csak a szövege ismert, a dallama nem. De a szövegek annyira tisztán szólaltatják meg Istent és az Istenre várakozó, az Istennel találkozó embert, hogy mindig is az Istent dicsérő adventi énekek kiindulópontjai. Azért a legszebb énekek ezek, mert minden új ének ezekből táplálkozik.

Adventi éneknek tekinthetjük a 40. zsoltárt is, de Lukács evangéliuma ad nekünk több szép adventi éneket is. Az egyiket Szűz Mária énekelte, a másikat Zakariás pap, Keresztelő János édesapja fiának születése után. De még az idős Simeon éneke is ide tartozik, aki akkor magasztalta az Urat, amikor az újszülött Jézust bemutatták az Úr színe előtt a templomban.

A legismertebb ezek közül Mária éneke – és ha szabad ilyet mondani – tekinthetjük ezt a legszebb éneknek is az adventi énekek közül. Persze, ha valakinek Zakariás éneke áll közelebb a szívéhez, biztos nem fogunk összeveszni.

A legszebb adventi éneket olvassuk most el a Lukács 1:46-55-ból.

Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, 47és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 48mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 50irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 53Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 54Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”

Ének Istenről

Ami rögtön feltűnik ebből az énekből (is), hogy Istenről szól. Elsősorban Istenről kapunk itt képet, Mária Istenről énekel, Istent állítja a középpontba, Istent magasztalja csodálatos tetteiért. Egyetlen ének sem lehet olyan szép és fenséges, mint az ami Istenről szól. Akár Isten szeretete és kegyelme, akár Isten fensége és dicsősége, akár Isten hatalma, történelmi cselekedete az Istent magasztaló ének témája, nem számít – a lényeg, hogy róla szól.

Szólhatnak csodás énekek az anyukákról és az anyai szeretetről, a szerelemről, a szabadságról, a hazaszeretetről vagy az emberi jóságról, vagy éppen az amuri partizánokról – egyik sem ér fel azoknak az énekeknek a szépségével, mint amelyek Istenről szólnak. Ehhez a szépséghez nem kell az érzelgős csöpögés – önmagukban szépek. Ha megnézzük Mária énekét akkor azt látjuk, hogy mennyire távol van tőle az az érzelgős-szirupos csöpögés, amit nem egyszer a szépséggel keverünk. Ennek az éneknek a szépségét Isten igazsága adja. Ezért fontos, hogy ez az ének sem Máriáról szól, hanem Istenről, amitől igazán gyönyörűvé válik.

Mit mutat meg ez az ének Istenről? Három dolgot mindenképpen:

1. Mária magasztalja az Urat azért, ahogy megtapasztalta Istent a személyes életében

2. Mária magasztalja az Urat azért, amit a történelemben tett választottai érdekében

3. Mária magasztalja az Urat a jövőben megvalósított terveiért

1. Mária magasztalja az Urat azért, ahogy megtapasztalta Istent a személyes életében

A következőket mondja el erről Mária: Isten az ő szabadító Istene, aki megalázott voltában is rátekintett és nagy dolgokat tett vele. Mária személyesen tapasztalta meg és élte át azt, ahogy az evangélium őt is elérte és megtartotta.

1.1. Megtartó Isten

Mária Istent személyesen az ő megtartó Istenének nevezi. A megtartó szót szoktuk még fordítani úgy is, szabadítónak illetve üdvözítőnek is. Általában egy nyomorúságból való szabadításra vonatkozik, de a Biblia világában nagyon hangsúlyos Istennel kapcsolatban, hogy ő a bűnből szabadító, üdvözítő Isten.

Miért fontos ez? Azért, mert Mária nem gondolt többet magáról, mint amit gondolnia kell. Isten szemében ő is ugyanolyan, a bűn terhe és átka alatt született ember, mint bárki más. Mivel Mária sem gondol többet önmagáról, mint amit gondolnia kell, ezért mi se gondoljunk többet róla. Ne ruházzuk őt fel olyan dicsőséggel, ami hamis dicsőség. Ő nem az ég királynője, még kevésbé társa Krisztusnak a megváltásban, hanem egy olyan szolgálóleánya az Úrnak, aki rászorul a kegyelemre. Mária ezt sokkal világosabban látta, mint azok, akik hamis dicsőséget tulajdonítanak neki. Ha Máriát hamis dicsőséggel ruházzuk fel, azzal Krisztus megváltói dicsőségét kisebbítjük, sőt gyalázzuk, de Máriát is meglopjuk ajándékba kapott igazi ékességétől: attól, hogy az Úr őt kegyelembe fogadt.

Máriának ez az éneke megtanít minket nemcsak arra, hogy ne gondoljuk többnek Máriát, mint ami, hanem arra is, hogy magunkat se gondoljuk többnek, mint amik vagyunk.

1.2. Isten rátekintett az alacsony származású Máriára

Mert Mária azért is magasztalja hatalmas megtartó Istenét, mert rátekintett megalázott voltára.

Miről beszél itt Mária? Egész egyszerűen arról, hogy ő egy szegénysorsú lány, aki a társadalom lenézett és megvetett rétegéhez tartozik. Nem az elithez, nem a középosztályhoz, hanem ahhoz a leszakadt réteghez, amelyik a városok szélein él, akiknek nincs megélhetési tartaléka, akik napról napra élnek a feljebb és előrébb jutás reménye nélkül. Olyan emberi sorsról van itt szó, akiket már észre sem vesznek, mert nem számítanak. Egy szegény fiatal lány, egy szegény iparos vőlegénnyel. És egyszer csak megtörténik a csoda, belép hozzá egy angyal és azt mondja neki:

28„Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” … 30„Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.1

Megtapasztalja azt, hogy valaki olyan vette észre, látta meg őt, hajolt le hozzá, akit imádságaiban keresett, akiről a Tórából hallott, de akiről mégsem gondolta volna, hogy őt a názáreti szegény lányt mégis észreveszi. Akiről nem gondolta volna, hogy éppen őt fogja kiválasztani arra, hogy Fiának anyja legyen.

Sokat gondolkoztak már azon az emberek, hogy miért Máriát választotta Isten. Talán azért, mert egy tiszta szívű szűz lány volt? Nos, az Írás semmi ilyesmit nem állít. Ha értjük a kegyelem természetét, akkor azt is értjük, hogy Mária kiválasztásának oka nem Máriában keresendő. Őt nem azért választotta ki Isten, mert méltóbb lett volna akár a szüzessége, akár az imádságai, akár a szegénysége okán bárki másnál. Semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Jézus származási vonalában olyan asszonyok is vannak mint pl. Ráháb a jerikói pogány prostituált asszony, vagy a másodszor is férjhez ment pogány özvegyasszony Ruth, akiket Isten szintén kiválasztott, és beemelt Fiának vonalába. Máriát semmi sem tette méltóbbá és Mária maga is méltatlannak érzi magát arra, hogy Isten kiválassza őt.

Méltatlanságának tudata azonban nem akadályozza meg Máriát abban, hogy elfogadja Isten kiválasztó kegyelmét, sőt kimondhatatlanul, ujjongva örüljön neki.

Mária bár alacsony sorsú, aki méltatlannak érzi magát erre a kegyelemre, amit kapott, mégis tud örülni neki. A méltatlanság tudata nem zárja ki a megkapott ajándék örömét. Ez is teszi olyan adventivá ezt az éneket:

- Isten kiválasztotta őt és nagy dolgot tett vele.

- Tudja, hogy ezt semmivel sem érdemelte ki Istennél.

- Mégis ujjongva örül ennek a kiválasztásnak.

Ez az evangélium. Ez az evangélium nekünk is. Ezt tapasztalta meg személyesen Mária. És ezt az evangéliumot tapasztalhatjuk meg mi magunk is.

Ahogy Mária kimondja, hogy Isten az én szabadítóm az egy nagyon személyes és konkrét tapasztalat. Nem általánosságban mondja, hogy Isten szabadító és megváltó, hanem azt, hogy Isten az én szabadítóm és megváltóm. Az a személyes tapasztalat csodálkozó, ujjongó öröm, ami kiszakad Tamásból is, amikor a Feltámadottal találkozik:

„Én Uram, és én Istenem!”2

Megtapasztaltad-e már az evangéliumnak ezt a személyesen is ujjongó örömét? Ha nem, vajon azért nem, mert még mindig többnek gondolod magad mint aki vagy? Vagy esetleg azért nem, mert méltatlanságod tudata pont abban akadályoz meg, hogy a kegyelemből véghezvitt kiválasztásodat elfogadd?

Ez az adventi ének ezt az örömöt közvetíti – ujjongok megtartó Istenem előtt, aki az én Uram és én Istenem. Bár a bűneim méltatlanná tesznek, Isten mégis hatalmas dolgot tett velem is – és ezt a hatalmas dolgot láthatom a betlehemi bölcsőben, a golgotai kereszten és a Feltámadott Jézusban.

2. Mária magasztalja az Urat azért, amit a történelemben tett választottai érdekében

Mária azonban Istent nemcsak a személyes életében véghezvitt tapasztalatáért magasztalja, hanem Isten az egész történelmet átjáró kiválasztó kegyelmi munkájáért is, amely halad a célja felé. Ha megfigyeljük ezt az éneket, akkor Mária nemcsak annak örül, hogy őt Isten kegyelmére méltatta, hanem azt, hogy ezt megtette előtte is sokakkal és meg fogja tenni utána is sokakkal. Mária azt mondja el, hogy ugyanazt élte át saját életében, amit Isten újra és újra megcselekedett a történelemben.

irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 53Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 54Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”

Isten nagyon is kézben tartja a történelmet és ezt még egy egyszerű názáreti lány is látja történelem-diploma nélkül.

A világi történetírás sokszor semmit sem akar tudni Istenről. A marxizmus úgy akarja leírni a történelmet, hogy az az osztályharcok története. És ki tudja még hányféle történelemszemlélet van. Isten hívő népe azonban a történelmet Isten történelmének látja, és azt is egy egészen speciális nézőpontból: Isten az egész történelmet Krisztusra és a Krisztusban választottakra nézve formálja és irányítja. És ezért mindent az övéi érdekében mozgat.

Ahogy elnézzük a világpolitika alakulását, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nagyhatalmak irányítanak. Akik az összeesküvés elméleteket szeretik azok azt mondják, hogy mindent a pénzügyi háttérhatalom irányít – még az is lehet, hogy ők is ezt gondolják magukról.

Testvéreim! Ezt hagyjuk meg azoknak, akik hitetlenül nem látnak mást. Isten hívő népe azonban tudja, hogy nem a nagyhatalma, nem is a pénzügyi háttérhatalom vagy a tőke irányít. Keresztyénként ilyet mondani hitetlenség. Isten irányít. Isten emel fel és dönt romba birodalmakat és trónokat. Azt pedig, aki felfuvalkodik vele szemben, lehet, hogy hagyja egy ideig – de azután szétszórja, összedönti és a mélybe taszítja őket.

Most fejeztük be Jeremiás könyvének olvasását, ami ezzel a választottak számára jó hírrel zárul és ér véget

Jajkiáltás hallatszik Babilonból, és nagy összeomlás zaja Káldeából. 55Mert elpusztítja az ÚR Babilont, elnémítja benne a nagy hangot, ha úgy zúgnának is hullámai, mint a nagy vizek, és visszhangzanék harsogásuk. 56Mert pusztító tör Babilonra, elfogják vitézeit, összetörik íjukat, mert a megtorlás Istene, az ÚR, bizonyosan megfizet. 57Lerészegítem vezetőit, bölcseit, helytartóit, elöljáróit és vitézeit. Örök álmot alusznak, és nem ébrednek föl - így szól a Király, akinek Seregek URa a neve.3

Ezért nem kell felülni mindenféle híreknek – nekünk elsősorban a jó hírre, az evangéliumra kell figyelnünk, amire szintén Jeremiás figyelmeztet:

Ne lágyuljon meg a szívetek, és ne féljetek, ha hírek hallatszanak a földön, ha egyik esztendőben ez a hír járja, a másik esztendőben az a hír, és ha erőszak lesz is a földön, és uralkodó tör uralkodó ellen!4

Nem kell, hogy elgyengüljünk, megijedjünk, hiszen a mi Istenünk és királyunk mindezek fölött áll és a történelmet határozottan vezeti végcélja felé.

3. Mária magasztalja az Urat a jövőben megvalósított terveiért

Mária ebben az énekben múlt időben fogalmaz. És bár ezek történelmileg kimutathatóan bekövetkeztek, mégsem mondhatjuk azt, hogy a hatalmasok ne ülnének a trónjaikon, a felfuvalkodottak most is ne beszélnének Isten ellen és megalázó módon embertársaikkal és embertársaikról. Azt látjuk, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények pedig egyre többen. Miről énekel ez a lány? Valaki azt gondolhatná, hogy Mária mégiscsak egy naiv butácska kislány, aki nem érti a világ folyását.

Valójában nem Mária a butuska. Sőt nagyon is jól látja a világot. Mert ez az ének nemcsak Isten múltbéli tetteiről szól, hanem elrendelt és eldöntött céljáról – arról, amit cselekedni fog. Ez pedig nem más, mint az, hogy a megalázottakat felemeli magához, akik pedig felfuvalkodnak vele szemben, és felfuvalkodottak embertársaikkal szemben szétszórja és megsemmisíti. Ez a múlt idő sokkal határozottabban beszél Isten jövőjéről, mintha Mária jövő időben beszélne.

Mária nagyon is jól látja a világot. És örül, hogy része lehet Isten üdvözítő tervének, amit Isten Ábrahámnak és utódjának nemzedékről nemzedékre ígért meg, az idők végéig.

Látod-e ezzel a határozottsággal a világ jövőjét és benne a te jövődet Krisztusban? Úgy, mint amit Isten már előre elrendezett és nem jövő, hanem múlt időben beszélhetünk róla? Minden kész. Te is részese vagy annak, hogy Isten a te szabadító Istened, örök életet ajándékozott neked és mindazoknak, akik „várva várják az ő megjelenését.”5

Ámen.

1Lk 1:28.30-31

2Jn 20:28

3Jer 51:54-57

4Jer 51:46

52Tim 4:8

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok