A halottak messiása

Alapige: Lk 11:33-44

Lekció: Jn 20:1-10

 Letöltés, meghallgatás!

 

„Megtaláltuk a Messiást!” - ez évi vezérigénk alapján azt néztük meg idáig vasárnaponként, hogyan valósult meg ez a rátalálás különböző emberek életében. Hogyan értette meg valaki azt, hogy a Messiás újjászületést kínál a számára, vénsége ellenére is, hogyan értette meg valaki, hogy tönkrement élete hogyan állhat helyre öt házasság és egy élettársi kapcsolat után a Messiás szeretetében, hogy valakinek a hite hogyan juthat el az ún. mágikus hittől az igazi hit megtartó erejéig a Messiás mellett, hogy valaki hogyan talál emberére a Messiásban akkor, amikor már senkire sem számíthat; egy bűnös hogyan talál bocsánatra és új életre a Messiásban; egy vak hogyan lesz látóvá és egy gyászoló számára milyen vigasztalást nyújt. És tegnapelőtt – Nagypénteken - azt is láttuk, hogy a Messiás milyen szeretettel osztja szét önmagát még azok között is, akik gyűlölik őt, vagy közömbösek iránta, hogy mindazok, akik hitre jutnak benne, hogyan lesznek részesei a Messiás által adott megváltás ajándékának.

 

De ezek a történetek mind a feltámadás előttiek. Ma azt fogjuk megnézni, hogy mindezek a történetek hogyan összegződnek és nyernek értelmet Jézus feltámadásában. Mert mindezek a történetek csak a Feltámadott Messiásban, Jézusban nyerhetik el végső értelmüket. Ma ezért Jézus feltámadása kapcsán arról szeretnék beszélni, hogy Jézus a halottak Messiása.

Ehhez egy korábbi, szintén a feltámadás előtti történethez kanyarodunk még vissza a János evangéliuma 11. fejezetéből. Lázár feltámasztásának a történetét olvasom a Jn 11:33-44-ből

33Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, 34és megkérdezte: „Hova helyeztétek őt?” Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg!” 35Jézus könnyekre fakadt. 36A zsidók ezt mondták: „Íme, mennyire szerette!” 37Közülük néhányan pedig így szóltak: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?” 38Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 39Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ.” Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” 40Jézus azonban ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” 41Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” 43Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” 44És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”

A történet Jézus három feltámasztástörténetének egyike. Jézus barátja Lázár megbetegedett és meghalt, Jézus azonban nem segített rajta betegségében. Halála után négy nappal érkezik meg Jézus Betánaiába, ahol először vigaszalja Lázár két nőtestvérét Mártát és Máriát – majd kimegy a sírhoz és az itt olvasható leírás szerint a négy napos halottat előhívja a sírból. Feltámasztja Lázárt.

Ez a történet azt hivatott nekünk bemutatni, hogy Jézus a halottak Messiása, a halál legyőzője. Miért olyan fontos ez? Azért, mert addig, amíg a halál uralkodik, Jézus minden segítsége, csak átmeneti és viszonylagos. Addig amíg a halál uralkodik, bármi történik is velünk: megoldódik egy nehéz helyzet, helyreáll egy elromlott kapcsolat, meggyógyulunk egy súlyos betegségből, sikerül valami, amit szeretnénk, gyarapodunk anyagilag – minden a halál uralma alatt marad. Ezért annyira fontos, hogy Jézus a halál legyőzőjeként és így a halottak Messiásaként lássuk.

De hogyan lehet a halottak Messiása az, aki maga is meghalt? Hogyan segíthet abban, hogy kikerüljön az életünk – és benne minden, ami ezen a földön ér bennünket a halál uralma alól? Természetesen nem abban az értelemben, hogy a gyógyulásunk, az anyagiak ne maradnának a mulandóság alá rekesztve – de az életünk nem ezekben nyer értelmet, mert már nincs hozzá kötve az életünk. Úgy, hogy a meghalt Messiás most is él, mert feltámadt a halálból, ahogy saját maga mondja:

„Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.1

Ebből levonhatunk három következtetést:

1. A halottak Messiása

1.1. A halottak Messiása csak élő lehet.

Egy halott nem tudja megváltani a halottakat a haláltól, csak egy élő. Ezért annyira fontos a keresztyén bizonyságtétel a feltámadt Krisztusról. Amikor Jézus feltámasztotta Lázárt és előhívta a sírból, az csak azért volt lehetséges, mert Jézus maga is élt.

Ez a csoda egy jel arról, amikor Jézus Krisztus visszatér a mennyből és feltámasztja az elhunytakat, hogy azután majd az ítélőszék elé állítsa őket. Mivel Jézus él, ezért egyedül ő lehet a halottak Messiása. Ezért lehetséges az is, hogy Jézus nevében talpra álljon a béna – mert Jézus él. Ezért lehetséges az, hogy Jézus nevében kimenjenek démonok – a halál szellemi angyalai megkötözött emberekből – mert Jézus él. Ezért lehetséges, hogy Jézus nevében szembeszállhatunk a halál, a pokol és bűn erejével, ahogy a hitvallásunk mondja:

„... hogy ebben az életben a bűn és ördög ellen szabad lelkiismerettel harcoljak, ez élet után pedig vele együtt minden teremtmény felett örökké uralkodjak.” - mert így is részesülök Jézus Krisztus felkenetéséből azzal, hogy az ő tagja vagyok.

Jézus nélkül nem lehet a bűn és az ördög, és nem lehet a halál ellen eredményesen harcolni. Jézus Krisztus nélkül nem lehet az életet munkálni ebben a harcban, csak a halált.

Lázár feltámasztása annak a jele, hogy a halottak Messiása csak élő Messiás lehet. Jézus feltámadása pedig ennek az ígéretét biztosítja minden halott számára.

1.2. A halottak Messiása csak olyan lehet, akin nem uralkodik többé a halál

Lázár történetéből azt látjuk, hogy a feltámadása nem végleges, hanem csak időleges. Ennek a történetnek az öröme mellett János bemutatja a történet szörnyűséges árnyoldalát is.

Miután Jézus feltámasztotta Lázárt, elkezdett benne hinni, mint Messiásban, nagyon sok zsidó ember. Ekkor elhatározták a zsidó vezetők, hogy megölik Jézust. Ez azonban nem volt elég a számukra, el akarták tüntetni Jézusnak még az emlékét is. Mivel a saját szemükkel is sokan akartak meggyőződni Jézus hatalmáról, ezért sokan mentek Betániába azzal, hogy lássák a feltámasztott Lázárt. Így elhatározták, hogy Lázárt is megölik. Hogy végül ez a tervük megvalósult-e, azt nem tudjuk, erről hallgatnak az evangéliumok, de az biztos, hogy Lázár megölése tervbe volt véve. Semmi továbbit nem tudunk Lázár sorsáról. De az kiderül, hogy Lázár feltámadása csak időleges volt. Neki a halála után újra meg kellett halnia, és lehet, hogy ilyen szörnyű körülmények között, egy merényletben, vagy valamilyen ürüggyel. Az is lehet, hogy végül ez nem következett be, de Lázár halála bizonyosan. Rajta – legalábbis testileg – feltámadása után is uralkodott a halál.

Jézusról azonban úgy szól az apostoli bizonyságtétel:

[Dávid prófétai lélekkel] Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.2

Ezt egészíti ki Pál apostol azzal a római levélben, hogy

tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.3

Ezért lehet a halállal szemben a halottak Messiása – mert a halál nem uralkodik rajta. Ő legyőzte a halált, a saját halálát is, de legyőzte a mi halálunkat is. Éppen ezért nézhetünk szembe a halállal azzal a reménységgel, hogy annak, akinek a feltámadt Jézus a Messiása, nem az élete átmeneti és mulandó, hanem a halála átmeneti és mulandó. De erről később még szeretnék pár szót említeni. Egyvalamire azonban szeretnék itt kitérni.

Múltkoriban beszélgettem valakivel, aki elmondta, hogy az utóbbi időben több temetésen is részt vett, többek között olyanon is, amin én hirdettem Igéjét. Ezért kérdezte meg tőlem azt, hogy egy más lelkész által vezetett temetésen olyat hallott, amivel nem tudott mit kezdeni. Azt mondta az a lelkész, hogy a halál a barátunk. Nyilván nem tudom, hogy mi hangzott el teljes egészében, de ez a mondta így önmagában. Nem is csoda, hogy megütközött – hiszen a halálról a Biblia sohasem beszél barátként. Sőt következetesen ellenségként írja le, mégpedig olyan hatalmas ellenségként, aki Jézus Krisztus visszajövetelekor és a feltámadáskor utolsóként fog megsemmisülni. Ezért írja Pál, hogy

Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.4

Csak olyan lehet a megváltónk, a Messiásunk, akin nem uralkodik a halál. Ez a Messiás Jézus, aki feltámadt a halottak közül és többé nem hal meg.

1.3. A halottak Messiása csak olyan lehet, aki átment a halálon

Jézus élete, halála és feltámadása éppen azért teszi őt egyedülállóvá és Messiássá, mert egy egészen más életutat járt be, mint mi. A mi életünk, kezdődik a fogantatással – előtte nincs életünk. És a mi életünk beletorkollik a halálba. Ha valaki közülünk feltámad, az csak ideiglenes visszatérés a földi életbe, de azután újra be kell mennünk a halálba.

Jézus életútja a mennyei örökkévalóságban kezdődött. Ő dicsőséges volt a mennyben az Atyával és a Szentlélekkel együtt. Onnan indulva öltött testet, felvéve ezzel halandóságunk állapotát, hogy azután az Atyának való engedelmességben valóban meghaljon a mi bűneink bocsánatáért, hogy azután feltámadásával az Atya felmagasztalja mindenek fölé – föld alattiak, földiek és mennyeiek fölé. Ahhoz, hogy így felmagasztaltasson, alá kellett szállnia a poklok mélységéig. Amikor Jézus feltámadt a halálból, akkor ő nem visszatért, hanem átment a halál túloldalára. Azért olyan fontos ez, mert Jézus visszajöveteléig mindazoknak, akik a visszajövetelt nem érik el, be kell menni a halálba. És ott a kérdés: ha bemegyünk a halálba, ott mi vár ránk?

Arról a Biblia hallgat, hogy magában a halálban mi vár ránk. Ezért annyira fontos, hogy az ilyen spekulációktól tudatosan távol tartsuk magunkat. Ha valaki ezt elmondhatta volna, Lázár bizonyosan elmondhatta volna, hiszen ő ténylegesen négy nap után visszajött. És itt mindenképpen intsen óvatosságra a történet, minden más spekulációval szemben. Ha az nem beszél erről a kijelentésében, aki négy napig benne volt, akkor teljes meggyőződéssel vallom, hogy minden ilyen beszámoló csak valamiféle szemfényvesztés lehet.

Idén januárban például egy keresztyén bestsellerről derült ki, hogy az egész hazugság. A könyv arról szól, hogy egy kisfiú hatévesen meghalt és a mennyországban járt, ott találkozott Jézussal és az angyalokkal beszélt. A könyv ezekről a találkozásokról szól. A könyv főszereplője most nyílt levélben ismerte el, hogy annak idején nem mondott igazat. A következőt írta:

„Nem haltam meg. Nem mentem a mennybe. Amikor azokat a kijelentéseket tettem, még nem olvastam a Bibliát. Az emberek mindig is profitáltak a hazugságokból, és továbbra is fognak. El kellene olvasniuk a Bibliát, az elég lenne” - írta vallomásában a most tizenhét éves fiú.

És ezt a könyvet a kiadó igaz történetként jelentette meg. Lényegében Jézus is ezt mondja a gazdag és Lázár példázatában:

Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! ... Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.5

És amikor kiderül, hogy hazugság, amit igazságnak állítanak, végül az emberek már azt sem fogják elhinni, ami tényleg igaz. Vagy még vaskosabb hazugságokhoz és mesékhez fordulnak oda.

Szóval ott a kérdés, hogy mi vár ránk a halálban? Erre két dolgot tudok mondani, ami bizonyos. Hogy a halálban mi vár ránk, arról a Biblia nem beszél – nincs mit mondania róla, mert nem ez a lényeges. De azt tudhatjuk, hogy a halálon túl ott vár minket Jézus, aki olyan Messiás, aki átment a halálon.

Jézus tehát a halottak Messiása azért, mert

1. Ő él

2. A halál nem uralkodik rajta

3. Mert ő átment a halálon

2. Milyen halottak Messiása Jézus?

Van azonban még egy kérdésünk, amire jó lenne, ha megértenénk a választ. Milyen halottak Messiása Jézus? Mit értsünk az alatt, hogy Jézus a halottak Messiása? Ehhez röviden azt kell megértenünk, hogy halálról háromféle értelemben beszél a Szentírás.

2.1. Ádám halála

Az első az, amit így nevezek: Ádám halála. Ez a halál akkor következett be, amikor Ádám Évával együtt engedetlenné vált az Éden kertjében és elszakadtak Istentől. Istentől elszakadva Ádám csak biológiai értelemben maradt életben – de szellemileg meghalt. Ádám a bűneset miatt természetében bűnös lett és halottá vált. Ez azt eredményezte, hogy a halál egyre inkább kiteljesedett az életébe, ami a biológiai értelemben vett halálához is vezetett.

Mit jelent ez a mi számunkra? Azt, hogy – talán furcsán hangzik – de szellemi értelemben mindannyian halva születünk. Biológiai létünk is élet, de valójában halál. Biológiai létünk olyan élet, mint a halálraítélt élete. Már kimondták a halálos ítéletet, és az valamikor be fog következni. Ezért beszél Jézus arról, hogy

„Aki hisz [az Isten Fiában] őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van ...”6

Ez az ítélet, a halálos ítélet. Tehát mindannyian, akik Ádám természetével születünk, szellemileg vagy lelkileg halva születünk. Mivel azonban biológiai létünkben még létezünk, ezért képesek vagyunk meghallani a Messiás hangját, amely életre hív. Ezért mondja Jézus, azokról, akik biológiailag léteznek, de szellemileg halottak:

Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.7

A szellemileg halottak Messiása Jézus. Ő a szavával hív az életre. Jó lenne azt mondani és gondolni, hogy ebben a templomban ez az üzenet már senkit sem érint. Azonban az egyház e világi valósága azt is jelenti, hogy a gyülekezetben együtt ülnek az élők és a halottak. Azok, akik már azt mondhatják: „Megtaláltuk a Messiást, és a Messiás szava minket már új életre támasztott fel a bűneinkből.”

És azok is, akiknek Jézus még nem a Messiásuk és ezért biológiailag léteznek: lélegeznek, gondolkoznak, látnak, hallanak és éreznek, küszködnek és sikereik vannak, örülnek és sírnak, szeretnek és gyűlölnek. De mindezt még mindig a halálos ítélet alatt teszik. Még mindig nem élnek. Hallották már, de még mindig nem hallották meg az isten fiának a hangját – nekik mindenképpen szól az evangéliumi hívás:

Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Messiás.8

A Messiás tehát az Ádám állapotában biológiailag létező halottak Messiása.

2.2. Az első halál

A következő ahogy a Biblia a halálról beszél azt úgy mondhatjuk, hogy az első halál, bár ezt a kifejezést ebben a formában a Szentírás nem használja. Mivel azonban a „második halál”-ról olvasunk, így teljesen természetes, hogy van első halál. Ez az első halál az, amit biológiai halálként ismerünk. Amikor valaki megszűnik biológiailag létezni. Nekik Messiásuk-e Jézus Krisztus? A válasz igen és nem. Mert az első halál minden embert érint, de az első halálba nem mindenki egyformán megy be. Aki feltámadt a szellemi halálból, az az első halálba már szellemileg élő módon megy be. Ezt jelenti az, hogy aki hisz Jézusban, ha meghal is él, és aki él és hisz őbenne, az nem hal meg soha. Viszont az első halálba szellemileg halottan is be lehet menni. És hogy ki hogyan ment be az határozza meg, hogy mivel találkozik a feltámadás után. Jézus Krisztus várja őt ott, vagy az ítélet várja? Az első halálban azoknak a Messiása Jézus Krisztus, akiket már Ádám halálából szellemileg feltámasztott. Ezért nagyon nem mindegy, hogy hogyan talál bennünket az első halál. Ahogy átlépünk az első halál kapuján, úgy fogunk kilépni a túlsó oldalon is. Az első halálban már nem változik semmi.

2.3. Második halál

És az utolsó, a hogy a Biblia a halálról beszél az, amit így mond: „második halál.” A második halált egy félelmetes képpel mutatja be: tűznek tava. Azt mondja erről a Jelenések könyve:

És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.9 ... a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál”.10

A második halál az örök és megváltozhatatlan kiteljesedése a halálnak azok számára, akiknek Jézus nem lett Messiásukká szellemi haláluk idején.

Két általános tévképzetet szeretnék eloszlatni az örök kárhozattal kapcsolatban. Az egyik egy olyan régi téves felfogás, ami szerint azokat, akik örök gyötrelemben részesülnek, majd az ördög és a démonok fogják a tűzben végeláthatatlanul perverz gyönyörködéssel gyötörni. Ilyet a Biblia sehol sem állít, sőt azt állítja, hogy az örök tűz éppen az ördögnek és az angyalainak készült. Tehát a Sátán és angyalai, maguk is örök örök gyötrelem helyére kerülnek, és melléjük kerülnek a második halálban mindazok, akik nem fogadták el Jézus örök életre szóló meghívását. Jézus ezt így mondja az utolsó ítéletkor:

Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.11

Ez a második halál. És itt a második tévképzet is: hogy nem lesz örök gyötrelem. A Biblia világosan beszél örök tűzről, örök sötétségéről és örök gyötrelemről

gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét.12

Ott már nincs Messiása a halottaknak.

Tudom, hogy ijesztőre és sötétre sikerült így a vége – de éppen azért olyan fontos, hogy most lássuk meg, hogy Jézus, aki él, akin nincs hatalma a halálnak és aki átment a halálon itt és most legyen a Messiásunk, hogy az első halálon túl már ne az örök reménytelenség és kárhozat gyötrelmével kelljen szembenéznünk.

Jézus a halottak Messiása

Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.

Ámen.

1Jel 1:17

2ApCsel 2:31

3Rm 6:9

41Kor 15:26

5Lk 16:29-31

6Jn 3:18

7Jn 5:25

8Ef 5:14

9Jel 20:14-15

10Jel 21:8

11Mt 25:41

12Jel 14:10-11

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok