Az érem másik oldala: Jézus Krisztus keménysége

Alapige: Lk 20:21

Lekció: Jn 6:60-69

 Letöltés, meghallgatás!

 

Miközben Jézus Krisztus csodálatáról beszélgettünk, beszélgettünk természetfelettiségéről, hatalmáról, azután a szenvedéséről, Isten szeretetének testet öltött gazdagságáról. Nagyon sokszor beszélünk Jézus Krisztusról úgy, mint aki Isten szeretetének gyengédségével fordul hozzánk és hordoz bennünket. Ennek következtében sajnos a keresztyének sokszor be akarják skatulyázni Jézust ebbe a gyengédségbe, hogy azután ezzel igyekezzenek engedetlenségeiket igazolni.

Ma Jézussal kapcsolatban egy ezzel ellentétes igazságról is kell beszélnünk. Mégpedig Jézus keménységéről. Vagyis arról, hogy a Jézus Krisztusban megjelenő Isten szeretet és kegyelem minden gyengédsége mellett nem gyenge, nem manipulálható és nem játszható ki. Mert a gyengéd szeretettel kapcsolatban sokszor éppen ezek a félreértések merülnek fel: gyengéd, tehát gyenge; gyengéd, tehát manipulálható, gyengéd tehát kijátszható. De Jézust még az ő mélységes szeretete sem tántorította el attól, hogy megalkuvás nélkül élje meg Isten igazságát. Alapigénk a Lk 20:21. A főpapok és írástudók kérdéséről van itt szó, amelyben megkérdezik, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak. Ezzel vezetik be a kérdést:

Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.

Modern, nyugati gondolkodásunknak különösen is megbotránkoztató Jézus szeretetének kemény, egyenes és szenvedélyes megnyilvánulása. Érzékenykedő emberek gyakran érezhették magukat megbántva Jézus csípős megjegyzéseitől. Akik a szeretetet csak lágy, gyengéd szavak és tettek formájában tudják elképzelni, számtalanszor megütköztek, sőt felháborodtak volna az Úr szúrós, nem egyszer nyersen őszinte szavaitól.

Természetesen Jézus nem csak ilyen módon beszélt, hiszen éppen a múlt héten láthattuk irgalmának gyengéd voltát, és hogy milyen türelmes, kedves és megbocsátó volt. De éppen ezért, amikor Jézus keménységét domborítjuk ki, fontos leszögeznünk azt, hogy ezt a keménységet nem tulajdoníthatjuk egyszerűen dühkitörésnek vagy érzéketlen indulatosságból származó lobbanékonyságnak. Jézus keménysége nem ilyen – nincs párhuzam a saját indulatosságunk és dühkitöréseink, valamint Jézus keménysége között. Krisztus kemény szavaiban a szeretet egy formáját láthatjuk, mely megfelelően viszonyul a valós világ korruptságához, szívünk tompultságához és ahhoz, ami minden egyes döntésünkkel kockán forog.

Ha olyan volna a világ, amelyben nem volna semmi gonoszság, nem volnának süket fülek, és örök érvényű következmények, a szeretetnek talán az egyetlen megfelelő formája egy lágy simogatás és néhány gyengéd szó lehetne. Ám egy ilyen világ nem gyilkolja meg az Isten Fiát, sem nem gyűlöli tanítványait. Ilyen világ most még nem létezik.

Jézus Krisztus keménysége kapcsán a következő dolgokban fogunk világosságra jutni vagy megerősödni.

1. Jézus mindvégig független maradt mások véleményétől.

2. Mindig valóságosan beszélt a világ állapotáról és benne a mi állapotunkról.

3. Mindig nyersen és keményen mutatta be a pokol valóságos veszélyét.

4. Szenvedélyes, következetes és kemény menekülésre hív.

1. Független mások véleményétől

Jól tesszük, ha figyelünk Jézus irgalmának megdöbbentő keménységére, mely kortársait gyakran meghökkentette. Még ellenségei is beismerték, hogy meglepő közönyt tanúsított mások bírálatai iránt. Mi rendszerint túl nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, ha másoknak nem tetszik, amit mondunk. Jézus nem ilyen volt. Nagyon jól tudta mi történik a háta mögött, de sohasem látjuk azt, hogy ez zavarta volna, esetleg emberi vélekedésre, embereknek való tetszeni vágyásból, félelemből módosított volna bármit is az Atya akaratán, valamint a mondanivalóján. Neki nem volt soha két véleménye, amiből az egyik őszinte volt, a másik a szavazóknak szólt.

Alapigénkben is egy kis hízelgéssel igyekeznek leplezni a csapdát, amibe Jézust be akarják csalogatni éppen hízelgő szavaikkal.

„Mester, tudjuk, hogy... nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját”1.

Bármekkora nagy hazugság is ez, mert hízelgés, tartalmilag mégis teljesen igaz. Jézus mindig azt mondta, amit az Atyától tanult és amit szent értelme gondolt. A legtöbbször abba akartak belekötni, amiket mondott. De hiába küldtek az ellenséges farizeusok hatósági személyeket Jézus elfogására, azok üres kézzel jöttek vissza és azzal magyarázkodtak.

„Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.”2

Ez minden nemzedék bizonysága. Soha senki nem beszélt úgy, mint ő. Ez már akkor megmutatkozott, amikor egészen fiatalon 12, éves korában a templomban az írástudókkal beszélgetett, „és mindenki, aki hallotta, csodálkozott... feleletein.”3

Amikor a názáreti zsinagógában megkezdte nyilvános működését, először „Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti”4; ám amikor önző elvárásaikra világosan rácáfolt5, akkor „mindenki megtelt haraggal”6, és még megölni is megpróbálták úgy, hogy letaszítsák egy szikláról7.

Szolgálata végén pedig, élete utolsó hetében szúrós válaszai végre betapasztották ellenségei száját, akik már csak vádaskodni tudtak. Elérkeztek egy ponthoz, amit így olvasunk:

„De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva" 8

2. A világ állapota Jézus szavai szerint

2.1. Hitetlen, gonosz és parázna

A világ, mely miatt Krisztusnak el kellett jönnie, annyira rossz állapotban volt, és van ma is, hogy Jézusnak maró szavakkal kellett ezt a helyzetet visszaadnia. Tudjátok hogyan nevezte őket? Csöppet sem kedvesen: hitetlen, gonosz és parázna nemzedéknek9. Vajon ma hogyan nevezne minket Jézus, vajon a mai nemzedéket minek nevezné – legyen az akár Európában, akár Amerikában, akár Izráelben, akár a Közel- s Távol-Keleten?

Vagy másik esetben, amikor saját tanítványai nem tudtak egy démont kiűzni, ezt mondta, és ebben tulajdon tanítványai is benne vannak Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?”10

Amikor imádkozni tanította őket, így szólt hozzájuk: „Ha tehát ti gonosz létetekre (milyen kedves ugye?) tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”11

Hányszor annak alapján, hogy vannak valamiféle jónak tartott cselekedeteink, azt gondoljuk, hogy mi nem vagyunk gonoszok. Jézus azonban abból a feltételezésből indult ki, hogy gonoszak, s meg is mondta nekik.

2.2. Halott

Jézus nemcsak gonosznak, paráznának és hitetlennek nyilvánította a világot, azt is kijelentette, hogy lelkileg halottak. Amikor egy tanítványa megkérte Jézust, hogy hadd menjen el apját eltemetni, Jézus ezekkel a megdöbbentő szavakkal válaszolt:

„Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!”12

Az élő halál szörnyű állapota tette szükségessé ezeket a kemény szavakat. Mi a Bibliában olvassuk ezeket – de mi lenne, ha valaki személyesen nekünk szegezné ezeket a mondatokat? Vérig lennénk sértve, nem? Még akkor is, ha Jézus mondaná. A papír sokszor nagyon semleges közvetítő eszközzé vált a hívőknek is. Vagy Jézus ma már olyan idealisztikussá vált a gondolatainkban, hogy azt gondoljuk ma nem mondana ilyet?

A farizeusokkal ugyanez volt a helyzet. A farizeusok a képmutató magatartásukért külön kapnak egy nagy adagot Jézustól.

„Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!”13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal”14.

Itt Jézus egy ördögien halott állapotról beszél. Azért ördögi ez a halotti állapot, mert a Sátán a lélekgyilkos kezdettől fogva. Jézus a vallásos hitetleneket - mert ilyen is van: vallásos hitetlen –, akiket képmutatóknak nevez ezzel a váddal illette:

„Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság.”15

És amikor saját lelkes tanítványa, Péter a maga testies gondolkodásában nem átallott feddni tulajdon lelki vezetőjét, a mesterét amiatt, hogy előre megmondta azt, hogy az ő útja a megváltó szenvedés Jézus így fordult hozzá:

„Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.””16

Ez bizony lelki halál a javából, amire csak egy megoldás létezett: Jézus helyettes áldozata. Minden, ami ezt akadályozta ördögi gyökerű, és ezért egyetlen bírálat sem volt túl kemény ennek elhárítására.

3. A pokol nyers és kemény bemutatása

De a lelki halálon túl látni kell annak legszörnyűbb következményét a pokol valóságát is.

Az emberi szív állapota örök ítéletre fogja juttatni azokat, akik nem fogadják el a Krisztus kínálta kiutat. Ezért Jézus nem volt tekintettel az emberek érzületeire, amikor a pokoltól óvott. A Bibliában senki sem beszél gyakrabban vagy félelmetesebben a pokolról, mint éppen Jézus. Nézzünk erre néhány példát.

„...eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”17

Amikor tanítványai megpróbálták tisztázni, az ítéletre hol kerül sor, Jézus egyszerűen ezt válaszolta:

„Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is”18

Bizonyos tények annyira félelmetesek, hogy nem világos meghatározásért, hanem érzékletes ábrázolásért kiáltanak. Jézus lényegében hasonlatokkal, képekkel fejezte ki a pokol gyötrelmét. Jézus szerint a pokol az a hely, „ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el”19 Ez a „külső sötétség”20. Az itt égő örök tűz az ördögnek és angyalainak készíttetett21. Ez a tűz „olthatatlan”22. Ez az örök büntetés23.

Jézus ezért napnál világosabban fejti ki, hogy a pusztán földi veszélyek - mint például ha valakit meggyilkolnak! - össze sem hasonlíthatók a pokol fenyegetésével:

„Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek”24

Más szóval: „Tanítványaim, ne féljetek, legfeljebb kiközösítenek titeket! Ne féljetek, legfelejbb megvetnek titeket! Ne féljetek, legfeljebb megölnek titeket!”

Ebből következik, hogy minden e világot fenyegető csapás, bármilyen szörnyűséges legyen is, nem a legnagyobb tragédia. Sokkal nagyobb veszély leselkedik ránk, ha nem menekülünk meg a pokolból megtérés és hit által. Szokása szerint Jézus erről a hihetetlenül fontos igazságról nagyon keményen és érzékletesen beszélt olyanoknak, akik nem attól féltek, amitől kellett volna.

Néhány embert például megdöbbentett, amikor Pilátus az áldozatukéval keverte egy csapat galileai embernek a vérét. Amikor említették ezt a szörnyűséget Jézusnak, válasza minden bizonnyal megdöbbentette őket:

„Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el”.25

Azaz ne azon csodálkozz, hogy bűnös emberek elpusztulnak, hanem azon, hogy te még nem pusztultál el, mert Isten kegyelme még nyitva áll a számodra.

De más módon is nagyon keményen beszél és nagyon radikális képpel érzékelteti a mennybe vivő utat – akár tetszik ez nekünk, akár nem.

„Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára"26.

Jézus ilyen radikálisan fejezi ki: még az öncsonkítás is jobb, mint a kárhozat. Ez igaz a mi kárhozatunkra, de nagyon igaz a másikéra is. Vagyis Jézus arról is beszél, hogy nemcsak a saját üdvösségünkkel kell törődnünk, hanem komolyan kell vennünk mások üdvösségét is.

„Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik”.27

Jobb a tenger mélyén elpusztulni, mint egy embertársunkat a pokolba taszítani.

4. A menekülés szenvedélye

Így tehát nem meglepő, hogy Jézus az Isten országába való belépést erőszakos tettként jellemezte:

„Keresztelő János napjaitól mostanig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni”.28

S ez a kijelentése sem meglepő:

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”29

Nem sokan vannak, akik annyira bíznak Krisztusban, hogy sem szemük, sem kezük, sem életük nem olyan drága, mint a Krisztussal való paradicsomi közösség. Az út tehát keskeny, és kevesen járják. Ám sokan hallgatják Jézust, akik így vélekednek:

„Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?”30

Ám Jézus nem ismer megalkuvást, még akkor sem, ha emiatt csak nagyon kevesen maradnak vele és követik őt. Ő arra a keskeny útra akar minket kényszeríteni, amelyen nemcsak kezünktől és szemünktől várható el, hogy tiszta legyen, és a csecsemők iránti szeretetünk legyen radikális. Ő a családi, valamint magunk és vagyonunk iránti nem helyénvaló kötődéseinket is célba veszi.

„Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom”31. „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt”32. „Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom”33.

Még az istenfélő szülők iránt érzett szeretet is gyűlöletnek tűnhet a világ szemében, ha Isten országát keressük szenvedéllyel. És ha szüleink nem istenfélők, éppen az a hit fogja őket ellenünk fordítani őket, mellyel üdvösségükön munkálkodunk34. Jézus ilyen dolgokat is mondott:

„Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával”.35

Elveszítjük tehát családunkat, ha Jézust követjük? Lehet, hogy nem, de még az is lehet, hogy igen. Jézus válasza hideg zuhanyként ér minket:

„Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám”.36

És az ige Békesség Fejedelmének nevezi Jézust. De ez mintha nem úgy hangozna mint a Békesség Fejedelmének szolgálata. De Jézus azt akarja, hogy ismerjük fel végre, hogy célja nem a hitetlenséggel és az engedetlenséggel való kibékülés, még akkor sem, ha az családban van. A hitetlenség és az engedetlenség ellenségek, amelyekkel szemben harcolni kell, mert különben ezek elpusztítanak minket. Ha pedig – akár a szeretetteink is – Jézus amnesztiáját megvetik, a szakadás elkerülhetetlen. Ő tudta ezt:

„Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem - mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást”37. „Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek”.38. „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!”39.

Ki hallgathatja ezeket? Ki képes örülni ilyen szavaknak, s ki juthat el Jézus szavainak lényegéhez, amikor így szól:

„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen”.40

Az alázatosak, a taníthatók, a megtört szívűek fogják hallani az erő, az igazság, az igazságosság és a szeretet hangját. Hallani fogják, és szívük fel fog buzdulni, amikor Jézus, akár ilyen kemény szavakkal is beszél41. Nem fognak szavain megsértődni. Megerősítést fog jelenteni számukra, hogy végre valaki látja emberi állapotunk súlyosságát, ismeri az ellenséget, nem alkuszik meg, és hódító Királyként és hatalmas Megváltóként beszél.

Igen, Jézus szavaiban van keménység – mert kemény az a világ, amelyben el kell hangoznia. Nagyon kemény a pokol mélysége, amitől meg akar menteni, hogy átlássuk mennyire szükséges, hogy ettől meg tudjunk és meg akarjunk menekülni. Barátaim, testvéreim! Szükségünk van ezekre a kemény szavakra, hogy átlássuk – megkerülhetetlenül szükséges volt Jézus halála, hogy megmentsen a pokoltól és a kárhozattól. Amikor ő keményen beszél, akkor most még nem keményen elutasít bennünket, hanem kijózanít a kényelmességünkből. Lássuk meg és csodáljuk őt megalkuvás nélküli keménységéért is. Ámen.

IMÁDSÁG

Édesatyánk! Köszönjük Jézusnak még a keménységét is. Mert tudjuk, hogy most még ez a keménység is kegyelem. Tegyél bennünket is keményekké ebben a téged elutasító kemény világban, de ne azért, hogy kevésbé legyünk gyengédek és szeretetteljesek, hanem hogy kevésbé legyünk sértődékenyek.

Vedd el belőlünk önsajnálatra való hajlamunkat. Adj nekünk igazság iránti szenvedélyt, mely erősebb a velünk született megbecsülés iránti vágynál. Bocsáss meg nekünk, Atyánk, ha szavakat szeretetlennek bélyegeztünk, csak mert kemények voltak. Bocsáss meg, ha embereket rosszindulatúaknak tartottunk, amikor nem is ismertük indítékaikat.

Hadd tanuljunk Jézustól, mikor legyünk kemények, s mikor gyengédek. Őrizz attól, hogy pusztán az emberi haragot és a saját indulatunkat Jézus kemény kijelentéseivel próbáljunk igazolni. De ne engedd, hogy elvtelenségből képtelenek legyünk határozott véleményre, amikor arra szükség lenne.

Csodáljuk Urunknak, Jézusnak a szavait. Soha senki nem beszélt hozzá hasonló módon – és köszönjük hogy ez a számunkra is ugyanolyan élő módon maradt fenn a Szentírásban, ahogy ezt ő mondta el annak idején. Várakozva várjuk, hogy szóljon, méghozzá úgy, ahogy neki tetszik. Csendben hallgatjuk. Ő a bűntelen Mester. Kezünket a szánkra tesszük, és helyet foglalunk a lábainál. Tégy velünk belátásod szerint, Atyánk. Mi nem vagyunk a bíráid, sem azt nem akarjuk elbírálni, Fiad hogyan beszél. Légy irgalmas hozzánk - akár kemény, akár gyengéd bánásmódot jelent is ez -, és vezess be minket örök örömödbe. Jézus nevében könyörgünk, hallgass meg minket. Ámen.

1Lk 20:21

2Jn 7:46

3Lk 2:47

4Lk 4:22

5Lk 4:24-27 „Majd így folytatta: „Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.”

6Lk 4:28

7Lk 4:29

8Mt 22:46

9Mt 16:4 „E gonosz és parázna nemzedék jelt követel”.

10Mk 9:19

11Mt 7:11

12Mt 8:22

13Lk 11:44

14Mt 23:27

15Jn 8:44

16Mt 16:23

17Máté 13:49-50

18Lukács 17:37

19Márk 9:48

20Máté 8:12; 22:13; 25:30

21Máté 25:41

22Mk 9:43

23Mt 25:46

24Lukács 12:4-5

25Lukács 13:2-3

26Mt 5:29-30

27Máté 18:6

28Máté 11:12

29Máté 7:14

30Jn 6:60

31Lk 14:26

32Jn 12:25

33Lk 14:33

34Mt 10:35

35Máté 10:35

36Mt 12:50

37Lukács 12:51

38Lk 21:16

39Lk 12:49

40Jn 15:11

41Lk 24:32

 

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok