A világ joga

Lekció: Mk 10:35-45
Alapige: Jn 13:34-35

 Letöltés, meghallgatás 

Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon nem szeretem, ha olyan emberek, akik távol tartják magukat a keresztyén hittől megmondják nekem, hogy én hogyan vagyok jó keresztyén és hogyan nem vagyok jó keresztyén. Az utóbbi időben még egy kicsit fel is erősödött az erről való kioktatás különféle fórumokon. Egész egyszerűen emberek, újságírók, közszereplők számonkérik másokon azt, hogy ők nem jó keresztyének.

Kinek van joga megmondani azt, hogy mitől vagyunk jó keresztyének vagy nem? A világnak? Én magamban azzal utasítottam vissza ezt a fajta nyomást, hogy egyedül Krisztusnak van joga megmondani azt, hogy mitől és hogyan vagyok jó keresztyén, vagy mitől és hogyan nem, erre pedig egyetlen forrásunk a Szentírás, punktum.

De az utóbbi hetekben Jézus utolsó vacsorán elhangzott szeretet-parancsolata egy kicsit újragondolásra kényszerített. Tényleg nem kell figyelnünk más hangra? Nem leszünk-e ezáltal süketté – végül éppen Jézus hangjára? Nem kéne-e odafigyelni még jobban Jézusra, de közben figyelni a világra is? Most ez hirtelen lehet, hogy megdöbbentően vagy ijesztően hangzik De nem lehet-e, hogy a szeretetben megjelenő kudarcainkat látja a világ és azt kéri számon? Akkor mit tegyünk? Először is hallgassuk meg újra magát a parancsolatot.

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Legutóbb ott hagytuk abban, hogy nagyon fontos úgy szeretnünk minden valódi keresztyént, ahogy Jézus szeretett minket. Ebben Jézus megfogalmazza a szeretet színvonalát – ő maga a mérce; ő maga a szeretetre a legjobb, sőt az egyetlen igazi Mester és Tanító.

1. A gyűlölettel fertőző bűn

A világot a bűnesettel megfertőzte a félelem az irigység és a gyűlölet. Az ember egy olyan világba érkezik, ahol folyamatosan ki van téve féltékenységnek, irigységnek és gyűlöletnek.

Milyen nagy ajándék, ha egy gyermek szerető családba érkezik. De hányszor hallunk ugyanakkor testvérféltékenységről is. Az apám egyik nővérének a nagyobbik fia kicsi korában ollóval akarta kiszúrni az öccsének a szemét.

A nagymamám pedig azt mesélte el, hogy a velük élő nagyanyja és az anyja mennyire nem szerette őket, a lányokat. Négyen voltak lánytestvérek és ők voltak a fölösleges kenyérpusztítók. Ilyen környezetben nőttek fel. Folyamatosan ezt kapták.

Káin és Ábel konfliktusa újra és újra felüti a fejét. Irigységből, féltékenységből. És aztán ahogy növekszünk egyre jobban ki vagyunk téve környezetünk gyűlöletének.

Amikor általános iskolás első osztályos voltam, heteken át sírva mentem haza mindennap, hogy megvertek az iskolában. És miért történt ez? Mert szemüveges voltam. Minden nap ez ment. Anyukám egy idő után kínjában azt mondta – hogy ha megint sírva megyek haza akkor ő is el fog verni engem. Ettől végül már annyira féltem, hogy másnap jól lepofoztam a támadóimat és vittem haza az intőt verekedésért. Később elmondta, hogy nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen – persze az intőért már nem büntetett meg, hiszen ő mondta, hogy védjem már meg magam.

A gyűlölet példáit vég nélkül lehetne sorolni: amikor az embert körbeveszi a rosszindulatú pletyka, a mások lejáratása, rágalmazása vagy bántalmazása.

Jézus pedig életre hívott egy közösséget, amelyet a szeretet alapjára helyezett. Ahol nem az az erős, aki bántja a másikat, hanem az, aki szereti. Nem az a valaki, akit szolgálnak, hanem az a valaki, aki szolgál szeretetből. De ez a szeretet-alap nem egy általános szeretet, hanem egy nagyon konkrét szeretet: az ő szeretete.

De ezt nemcsak azért tette, hogy legyen egy hely a világban, ahol ilyen jó kis szeretet-melegben összebújhatunk, hanem azért is, hogy látható jel legyen a világban Isten szeretetéről.

2. A világ kontrollja

Éppen ezért a keresztyénség mindig akkor vall kudarcot, amikor ebben a szeretetben kudarcot vallunk. Sajnos sokkal többször tartjuk számon a hitben vallott kudarcainkat, mint a szeretetben vallott kudarcainkat. Néha úgy tűnik, hogy mintha Jézus is többször kérte volna számon a tanítványait hitbeli kudarcaikért, mint a szeretetben tanúsított kudarcaikért. Pedig sokkal többször vallunk kudarcot a szeretetben, mint a hitben. De azért láthatjuk a tanítványokat is olyan helyzetben, amikor a szeretetben kudarcot vallanak.

Ilyen az a helyzet, amikor Jakab és János odamennek Jézushoz, hogy megkaphassák a legfontosabb pozíciókat Isten országában. Amikor ez az egész tanítványi közösségnek a tudomására jutott jól össze is vesztek. Jézus pedig rávilágított, hogy az Isten országában nem pozíciókat osztanak, hanem szolgálatokat.

A bűnben fuldokló és a gyűlölettől haldokló világban az egyháznak éppen ezért szeretni tudó egyháznak kell lennie. A keresztyén közösségnek nem pusztán hitet kell mutatnia a világ felé, hanem megmutatni a világnak a jézusi szeretet kultúráját. Jézus azt mondja:

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

És ezzel elérkeztünk a kiinduló dilemmához. Akár tetszik ez nekünk akár nem, Jézus isteni tekintélyével bennünket a világ kontrollja alá helyez. Megadta a világnak a jogot, hogy megítélje, hogy vajon te és én újjászületett keresztyének vagyunk-e? Mégpedig annak az alapján, hogy szereted-e a többi keresztyént vagy nem. És ha az emberek azt vágják az arcunkba, hogy nem vagyunk keresztyének, mert nem mutatunk szeretetet a többi keresztyén iránt, akkor tudomásul kell vennünk, hogy csak azt a jogukat gyakorolják, amit Jézustól kaptak. Nem haragudhatunk meg, nem mondhatjuk azt, hogy nehogy már te mondd meg, hogy keresztyén vagyok-e vagy sem, hanem Jézus elé kell állnunk és önvizsgálatban fel kell tennünk a kérdést, hogy igazuk van-e vagy sem.

Természetesen óvatosnak kell lennünk itt. Mert lehet, hogy igaz keresztyének vagyunk, valóban újjászülettünk a Szentlélektől, de mégis kudarcot vallhatunk a szeretetünkben. Nemrég egy testvéri beszélgetésben valaki elmondta: még otthon, a családomban is olyan nehéz ez, annyira könnyű kudarcot vallani a szeretetben.

Vannak időszakok, amikor az egymás iránti szeretetünk valóban kudarcba fullad. Egy bukott világban, ahol Jézus visszajöveteléig nincs tökéletesség, ez a helyzet. És fontos, hogy legalább őszinték legyünk, ha elbukunk. Ilyenkor kérnünk kell Isten bocsánatát.

De egy nagyon fontos dolgot szeretnék még elmondani.

Igen. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy kudarcot vallhatunk a szeretetben. Jézus azt mondja a világnak, hogy figyelheti az életünket, hogy valóban keresztyének vagyunk-e. Azt viszont nem mondja Jézus, hogy ha elbukunk a szeretetben, ha kudarcot vallunk, akkor az automatikusan azt jelenti, hogy nem vagyunk keresztyének.

Ha keresztyénségünknek az lenne az egyetlen fokmérője, hogy sikerül keresztyén testvéreinket maradéktalanul szeretni, akkor nem lenne egyetlen keresztyén se. Jézus azonban mégis ad egy jelet a világnak, ami ha nem észlelhető, akkor megengedi, hogy a világ levonja azt a következtetést, hogy azt a következtetést vonja le: „Ez az ember nem keresztyén.”

3. A világ tévedése

Még egyszer mondom: a világ számára az egymás iránti szeretetünk a jele annak, hogy Jézus tanítványai vagyunk-e vagy sem. És ha elbukunk, akkor a világ joggal vonja le a következtetést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a világ nem tévedhet. A hitetlen emberek vonhatnak le hibás következtetést, mert ha az illető valóban keresztyén – bár egy ponton elbukott – akkor a kívülállók tévednek.

Az is igaz, hogy a hitetlen kívülállók gyakran bújnak a keresztyének látható magatartása mögé és onnan kiabálnak, hogy „Képmutatók!” „Nem is keresztyének!”

Hányszor hallottam már azt, hogy valaki arra hivatkozva utasítja el a keresztyén hitet, mert 800 évvel ezelőtt voltak keresztesháborúk. Azt gondolom, hogy a keresztesháborúk valóban a keresztyénség történelmi botránya; és még sok minden más. Az is botránya a keresztyénségnek, hogy sokszor a különböző irányzatai milyen gonosz indulattal tudnak egymás ellen fordulni. Az önmagában még nem lenne baj, hogy vannak különböző irányzatok – vagy felekezetek – de az már botrány, ha ezzel helyet adunk a bűnnek arra, hogy gyűlöljük egymást. De arra hivatkozva utasítani el a keresztyénséget, hogy 800 évvel ezelőtt voltak keresztesháborúk az lényegében nem több, mint üres kifogást. Bár kétségtelen: ha a keresztyének nem szeretik egymást úgy, ahogy Jézus szerette őket a világ ezt következtetést – akár tévesen, akár igazan – mégiscsak joggal vonta le. Az ő tévedésük nem csökkenti a mi felelősségünket.

Összefoglalás

1. A keresztyénség akkor vall kudarcot, amikor a szeretetben vall kudarcot.

2. Jézus megadta a világnak a jogot arra, hogy megítélje valóban újjászületett keresztyének vagyunk-e?

3. A világ a kudarcainkból vonhat le téves következtetést, ez azonban nem kisebbíti a felelősségünket.

4. Jézus azt nem mondta, hogy ha vannak kudarcaink a szeretetben, akkor nem vagyunk valódi keresztyének. Azt viszont nem akarja, hogy a kudarcunkban megkeményedjünk.

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Ünnep a családban. Készen a ma délutáni előadásra.

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok