Utolsó vacsora – vagy első?

Alapige: 1Kor 10:16-17

Lekció: Mt 26:17-29

 

 

A Nagycsütörtök a legszűkebb értelemben vett húsvéti ünnep nyitánya, ha tetszik az ünnep előestéje, amelynek egyik kiemelkedő mozzanata Jézus Krisztus utolsó vacsorája a tanítványokkal. Legalábbis legtöbbször utolsó vacsoraként emlegetjük, így festik meg a festők, így adja meg a címet a bibliafordító és szerkesztő bizottság az események leírása elé. De tényleg utolsó vacsoraként kell tekintenünk erre a vacsorára? Nem kellene inkább első vacsoraként beszélnünk róla?

Természetesen nem baj, ha utolsó vacsoraként is említést teszünk róla, hiszen utolsó abban az értelemben, hogy a zsidó páskát megünnepelték Jézus halála előtt, ezzel is emlékezve Isten nagy szabadítására Egyiptomból. De első vacsora is abban az értelemben, hogy Jézus már nem az egyiptomi szabadulásra teszi a hangsúlyt, hanem arra a szabadításra, amit ő szerzett nekünk a keresztfán kiontott vérével, arra a szövetségre, amellyel Isten szövetséget kötött velünk az ő halála árán, és első vacsora, mert Jézus azóta is együtt van velünk az úrvacsora alkalmával is a Szentlélekként.

A mi hagyományainkban az úrvacsora viszonylag ritka alkalom, rendszerint üdvtörténeti ünnepekhez kötődik. Most a húsvét ünnepén nagypénteken és húsvétkor is megterítjük az Úr asztalát, és ünnepeljük azt a kegyelmet, ami kiáradt ránk Krisztusban. De ha az első keresztyének hitéletét megvizsgáljuk a Szentírásban, akkor ők mindennap úgy gyűltek össze, hogy imádták Krisztust, tanulták Krisztus tanításait az apostolokon keresztül és minden alkalommal megünnepelték Krisztus áldozatát, azt a kegyelmet, amelyből napról napra éltek.

Mivel közösségben mi viszonylag ritkán élünk az úrvacsora ajándékával, most így az ünnep előtt szeretnék Isten Igéjéből néhány fontos dolgot kiemelni. Nem Jézus utolsó vacsorájáról, hanem a gyülekezet első úrvacsorájáról, annak jelentőségéről és üzenetéről. Ehhez az alapigénk az 1Kor 10:16-17

Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.

1. Az úrvacsora Korinthusban

Pál apostol a korinthusiakat különböző nézőpontból több ponton is tanítja az úrvacsoráról, az úrvacsorával való helyes élésről. Ennek nyilván az van a hátterében, hogy bár éltek vele, de lelkileg nem értették a lényeget. Vajon velünk nem kell beszélnie

A 11. fejezetben olvashatunk arról, hogy az úrvacsora Krisztus testének egységében testvéri közösség, ahol nem lehet szempont az, hogy ki gazdag, ki szegény, ki hol helyezkedik el a társadalmi létrán. Amit a 10. fejezet nagyobb egységében részletesebben is kifejt az apostol az, hogy nem lehetünk egyszerre közösségben a bálványimádó világgal és Jézus Krisztussal.

Pár szót szeretnék erről mondani. Korinthus egy igazi – mai értelemben is vett – multikultúrális város volt nagyon sokféle vallással és hagyománnyal, amelyek egymással keveredtek. Volt ott mindenféle náció és mindenféle vallás. Jól meg is fértek ezek egymás mellett, mindenki követte a maga isteneit, ha meg éppen azt tűnt jobbnak, akkor egy másik istenhez fordult. Abban a sokistenhívő és kulturálisan sokszínű városban és társadalomban ez semmiféle problémát nem okozott.

Általában a társadalmi kapcsolatokat is nagyon vallásosan élték meg, amikor egy istenségnek áldozatot mutattak be, akkor arra meghívták a barátaikat, üzlettársaikat – az üzletkötések és a társadalmi élet is így zajlott – és az áldozat bemutatása után együtt ettek, ittak, kötöttek üzleteket. Szóval az egész társadalmi élet meghatározó elemei voltak a bálványistenek, az áldozatok és az áldozatokhoz kötődő lakomák. Természetesen elsősorban az elit számára. Ezek biztosították a társadalmi kapcsolatokat, sokszor az előmenetelt is.

Amikor az evangélium gyökeret vert a városban, ez nagy kihívást jelentett a keresztyének számára. Világos volt, hogy Krisztus nem egy olyan istenség, akit oda lehet állítani a polcra a többi istenség mellé és majd ő is jól megfér velük. Jézus világossá tette, hogy ő nem ilyen emberek alkotta Isten. Valaki vagy benne hisz, de akkor minden más ki van zárva, vagy ha elfogadja ugyan istennek, de csak úgy mint egyet az istenek közül, az nem hisz benne.

Vagy bálvány vagy Krisztus. Istenhez senki sem mehet Krisztus nélkül, Jézus erről egészen világosan beszélt. Ha kell a Krisztus által felkínált bűnbocsánat, szabadság és örök élet, akkor radikálisan szakítani kell minden istennel, minden bálvánnyal, amihez addig kötöttük az életünket.

Ez azonban komoly gondot okozott a korinthusi keresztyéneknek. Ugyanis ha a kapcsolatok és a társadalmi élet a bálványistenekhez – és bálványistentiszteleti áldozatok lakomákhoz kötődik, akkor kikerülnek a társadalmi életből, elveszítik a barátaikat, a jó üzletek lehetőségét. Ott volt a kérdés: nem túlságosan nagy-e az ár, amit a Krisztushoz tartozás jelent? Valóban nagy az ár, a tanítványság ára, a Krisztushoz tartozás ára.

Hogyan próbálták meg a korinthusiak feloldani ezt a dilemmát? Egyszerűen, ahogy az Illés korabeli izráeliek is, ahogy sok mai keresztyén is teszi. Elkezd kétfelé sántikálni. Ahogy az Illés korabeli izráeliek valahogy úgy voltak: elismerjük Jahvét is, meg imádkozunk a Baalhoz is – és milyen érdekes, Korinthusban is elkezdődött ez a kétfelé sántikálás: igen, kell a Krisztus, kell a kegyelem, de mi baj lehet abból, ha részt veszek a bálványáldozati lakomákon … hiszen mégiscsak ebben a világban kell boldogulnunk, mégsem kerülhetek ki a társadalmi életből, hiszen akkor lemaradok, lenézett leszek, nem tudok jó kapcsolatokat ápolni és jó üzleteket kötni.

Pál nagyon radikális: azt mondja, hogy ezek a lakomák démonokkal és ördögökkel hoznak közösségbe. Mivel ezeket az áldozatokat nem Istennek mutatják be, ebből következően csak az ördögöknek áldozhatják. Ha ebben részt vesztek, akkor közösségbe kerültök az ördögökkel. De ha az úrvacsorában meg Krisztussal kerülünk közösségbe, hogyan lehetnénk közösségben az ördögökkel? Lehetetlen. Vagyis, ha kétfelé sántikálunk e világ és Krisztus között, akkor Krisztust zárjuk ki az életünkből, hiszen Krisztusnak semmi köze nem lehet a bálványokhoz, ördögökhoz és démonokhoz. A gadarai megszállottban lévő démoni lélek így kiált Jézushoz:

Mi közünk hozzád, Isten Fia?

Semmi. Ezt ők is tudják. Vagy a bálvány, vagy Krisztus.

2. Korunk bálványai

Nyilván fontos lenne ezt a dilemmát átültetni korunk dilemmáira. Úgy gondolom, hogy ez sokszor nem annyira egyszerű, de a Szentlélek jelenlétében mégis személyesen is világossá válik.

Korunkban a bálvány nem teljesen ugyanazt jelenti mint most, hiszen ezek a bálványok sokkal rejtőzködőbbek, nem kapnak istenneveket, de mégis oda tudnak tolakodni Krisztus és közénk.

2.1. Mammon

A legfontosabb és legerősebb bálvány, ami mindent áthat az a mammon bálványa. Ez már önmagában elég. Jézus azt mondja:

nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

Vagy az egyiknek szolgálunk vagy a másiknak. Az életünk felőli aggodalmaskodás világossá teszi, hogy kinek szolgálunk. Pál is megfogalmazza ezt:

Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten.

Igenis, ezek miatt haragszik Isten és nemcsak a hívőkre, hanem a hitetlenekre is, ha megtűrik mindezeket az életükben.

Csak egy példa, amitől sokakat kiráz a hideg, ha említem és azt mondják a vesszőparipám, de most is meglovagolom. Tudom, többen már sejtik miről van szó.

A vasárnap a Krisztusé vagy a mammoné? Könnyen kimondjuk, hogy a Krisztusé, de aztán sokan csak elkanyarodnak a piac felé (vagy a hipermarket felé).

A hitetlen azt mondja: természetesen a vasárnap a piacé – hiszen még így is nevezzük.

A hívő azt mondja: a vasárnap kizárólag Krisztusé és ehhez tartom magam.

A kétfelé sántikáló hívő pedig mit mond? Egy óra templom egy óra piac … mégiscsak ott tudok a legolcsóbban hozzájutni ahhoz, ami szükséges. De akkor hol van a kizárólagos bizalom azzal az Istennel szemben, aki azt mondja: ez az enyém, add nekem teljesen?

2.2. Párkapcsolat és szexualitás

Egy másik nagy bálvány a párkapcsolatok területe. Sok ember – és keresztyén ember is – annyira fél a magánytól, annyira hajszolja a párkapcsolatokat, hogy egyáltalán nem figyel Istenre, vagy csak későn. Van, akinek ez a szerelem utáni vágyban ölt testet, valaki pusztán csak a testiségre hajt, de mindegy, hogy melyik. És azzal szembesülünk nem egyszer, hogy olyan kevés a megbízható hívő, aki társ lehetne. De akkor legyen valaki más. Isten világosan beszél erről a kérdésről is:

Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?1

Ez különösen nehéz egy olyan országban, amit a múltkor valaki úgy jellemzett egy rádióinterjúban, hogy a kényszerszinglik országa vagyunk. De sok keresztyén csak utólag szembesül azzal, hogy mennyivel fontosabb lett volna Istennek engedelmeskedni, mint egy hazug bálványt hajszolni.

2.3. Egészség

A harmadik nagy bálvány az egészség területe. Fontos Istennek az egészségünk? Fontos. De akkor hogyan válhat bálvánnyá? Úgy, hogy egy betegségben sokszor olyan kétségbeesetten keressük a gyógyulást, hogyha nem segít az imádság, nem segítenek az orvosok, akkor rohanunk a kuruzslókhoz, szemfényvesztőkhöz, akik a babonáikat korszerű köntösbe öltöztetve etetik meg velünk az istentelenségeinket.

Nem hiszem, hogy csak hagyományosnak tekinthető orvostudomány mindenható. Egyedül Isten az. Azt sem gondolom, hogy bizonyos alternatív gyógymódok ne lennének alkalmazhatók. De mindenképpen azzal a felelősséggel, hogy igenis vizsgáljuk meg ennek a szellemi hátterét és ha bevallottan vagy titokban valamiféle idegen szellemi háttérrel rendelkeznek, akkor kerüljük, hiszen a mi egészségünk nem az egyetlen és legfontosabb dolog Isten számára, hanem a legfontosabb Isten számára az, hogy vele éljük az örök életünket.

3. Az úrvacsora, ami elválaszt a bálványtól és elkülönít a világtól

Ezeket a kérdéseket az apostol az úrvacsorával összefüggésbe hozza. Mi is az úrvacsora jelentősége? Miért volt fontos Jézusnak az utolsó vacsorán az, hogy egy olyan szimbolikus emléket állítson az ő áldozatának, amellyel újra és újra megemlékezünk a kegyelemről, sőt a szimbólum konkrét lelki közösséget ábrázol ki számunkra Jézus Krisztussal?

A szimbólum kifejezi a lelki közösséget és bevon a lelki közösségbe. Minden szimbólumnak ez a szerepe. Aki felhúzza egy csapat mezét, kifejezi, hogy azzal a csapattal érzelmileg azonosul – magyarul drukkol neki. Ugyanilyen szimbólum a nemzeti himnusz vagy a nemzeti lobogó. Az odatartozásomnak a jelképe.

Az úrvacsora a Krisztushoz tartozásomnak a szimbóluma. Amikor úrvacsorázok, akkor hittel kifejezem, hogy Krisztushoz tartozom. Nem ímmel-ámmal, nem félig meddig, hanem teljesen, mert Krisztusé lett az életem, Krisztusé a szívem, a lelkem, az értelmem és mindenem.

Krisztus azért adta az úrvacsorát, hogy a vele kötött szövetséggel újra és újra jelezze nekem, emlékeztessen engem és megerősítsen abban, hogy az övé vagyok. Elválasztotta bálványtól és elkülönített a világtól. Az úrvacsora újra és újra megerősíti a Krisztussal való közösséget, de soha nem pótolja és nem helyettesíti. Azt mondja nekem, hogy benne vagyok ugyan a világban, de hit által más vagyok mint a világ és szemben állok a világgal. Már nem ehhez a világhoz és bálványaihoz kötődik az életem, hanem az eljövendő világhoz és királyához, Krisztushoz.

Az úrvacsora, ha hittel és őszintén élünk vele a bálvánnyal való leszámolásunk hatalmas fegyvere – mert megtagadom a közösséget a világgal és bálványival. Vagy pedig kétfelé sántikáló hívőként, vagy hitetlenként ítéletet eszek magamnak.

Én azt szeretném, ha ti, akik hisztek Krisztusban nem félve a képmutatóktól – nem is tisztünk, hogy ezt mi ítéljük meg – őszinte hittel lennétek együtt az ünnepen imádva és dicsőítve Krisztust és az ő megváltását. Ámen.

12Kor 6:14-15

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok