Akiket elkerül az ítélet

Alapige: 2Móz 12:1-14

Lekció: Mk 14:12-25

 Youtube

A legszűkebb értelemben vett húsvéti ünnep a nagycsütörtök estéjén veszi igazán a kezdetét, amikor megkezdődik Jézus szenvedéstörténete. Ezen az estén és éjszakán nagyon sok minden történik Jézussal. Az utolsó páskavacsoráját megünnepli a tanítványaival, az Olajfák hegyén elfogják őt a Gecsemáné kertjében és megkezdődik a kihallgatások és kínzások sorozata, hogy azután nagypéntek délelőttjén keresztre feszítsék és délután három órára meghaljon.

De miféle vacsora is volt Jézus utolsó vacsorája és miről is szólt ez a vacsora? Ez a vacsora a zsidók évezredes vacsorája, amelyen Isten nagy szabadítására emlékeztek – Jézus is megünnepelte ezt a szabadítást, hogy azután egy még nagyobb szabadításra mutasson rá. Ma este ezért az eredeti páskavacsoráról és annak a Jézusban nyert új értelméről csendesedünk el. A mai alkalmunk címe: Akiket elkerül az ítélet.

Alapigénk a 2Móz 12:1-14

Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez. Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az ÚR. De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!

Ez az esemény, amelyre mind a mai napig úgy emlékezik Isten ószövetségi népe, mint Isten legnagyobb tettére és csodájára az életükben. Minden más csak ezután következik. Ezt az ünnepet ünnepelte Jézus életének utolsó estéjén is, úgy hogy közben előremutatott saját halálának jelentőségére. De röviden foglaljuk is össze, hogy mi történt?

1. A zsidó páska

1.1. A történelmi előzmények

Isten négyszáz évvel korábban úgy döntött, hogy kiválaszt egy embert a nélküle élő emberiségből. Ezt az embert megszólította. Ez az ember volt Ábrahám, aki meghallotta ezt a szót és engedett Isten hívásának. Ő elment egy földre, amit Isten mutatott neki. Isten szövetséget kötött Ábrahámmal és megígérte, hogy azt a földet az ő utódainak fogja adni. Ezt azonban úgy ígérte meg, hogy nem azonnal viszi végbe, mert még az ott lakó népeknek időt akart adni arra, hogy megtérjenek. Ezért azt is megígérte Ábrahámnak, hogy utódai Egyiptomban 400 évig fognak élni, aminek nagyobb részét rabszolgaságban töltik1. A négyszáz év elnyomás után azonban Isten megszabadítja őket és elhagyják Egyiptomot, hogy azután majd birtokba vegyék Kánaán földjét.

1.2. Mózes és a tizedik csapás

Amikor letelt a kiszabott idő, Isten megszólította Mózest, hogy eszköze legyen a szabadításban. Mózesnek el kellett mennie Egyiptomba, hogy meggyőzze a fáraót arról, hogy engedje el Izráel fiait Egyiptomból. Természetesen Mózes erre képtelen volt, hiszen nincs olyan rabszolgatartó, aki szívesen kiengedné a kezéből az ingyen, illetve olcsó munkaerőt, aki fölött ráadásul a hatalmi ambícióit is kiélheti. Ez soha sem volt máshogy, öltsön bármilyen jelleget a rabszolgatartás. Mózes nem tudta a fáraót meggyőzni, de Isten kemény csapásokkal igen. Kilenc csapás nem volt elég a fáraónak. Kellett a tizedik csapás is, amely a legsúlyosabb csapás volt, hiszen minden ember és minden állat elsőszülöttje meghalt az utolsó csapásban.

Ez elől a csapás elől nem volt semmilyen menekvés. Ez nem pusztán egy hatalmas tragédia és nemzeti katasztrófa volt az egyiptomiak számára, hanem Isten azt is megmutatta, hogy minden Isten fölött, akit az emberek bálványoznak, ő valóban Isten.

A fáraót istennek tartották, így a fáraó fiát és utódját is annak tekintették. Nem kerülhette el Isten kemény kezét. De ugyanúgy tehetetlennek bizonyult Min, a szaporodás istene, és Ízisz a szerelem istennője, akiről azt is tartották, hogy vigyáz szüléskor a nőkre. Ezek az istenek mind teljesen tehetetlennek bizonyultak az ÚR erejével szemben.

1.3. A tizedik csapás elkerülése

Isten azonban azt is megmutatta, hogy a zsidók is csak akkor kerülhetik el a csapást, ha hisznek Istenben. Isten ugyan kiválasztotta őket, de a tizedik csapás őket sem kerüli el, ha nem hisznek benne. Mi volt ennek a hitnek a jele? Ennek a hitnek a jele volt a bárány vére. Ezért kellett minden családban – ha a család kicsi volt, akkor egy szomszéddal közösen – venni egy bárányt vagy kecskét, azt maguknál tartani öt napig, és az ötödik nap estéjén levágni, megsütni és megenni. De a levágott állat vérének Isten adott egy külön szerepet. A levágott állat vérével minden ajtónak a félfáit és a szemöldökfáját be kellett kenni. Isten azt ígérte meg, hogy amikor átvonul Egyiptom földjén, az utolsó csapásból csak azokat a házakat hagyja ki, ahol ott van az ajtón a bárány vére. És csak azokat kerüli el a csapás, akik akkor ott vannak a házban. Aki a házon kívül van, akkor is eléri a csapás, ha egyébként levágta a bárányt és vérével megkente az ajtófélfát.

1.4. A hit szerepe

Itt kapott szerepet a hit. Vajon meg tud-e menteni a bárány vére? Azt már kilenc csapáson keresztül látták, hogy mekkora Isten hatalma. De a bárány vére tényleg képes-e megmenteni, hogy minket a csapás elkerüljön? Tényleg külön tudja-e választani az Úr azokat, akik hisznek benne, azoktól, akik nem hisznek?

Hiszen tudjuk, hogy egy csapás ha valahol bekövetkezik, az ott mindenkit érni fog. Ha egy árvíz elönt egy területet ott összedőlnek a hívők és a hitetlenek házai is. Ha egy országban aszály van, akkor az éhínségtől szenvednek a hívők és a hitetlenek is. Ha földrengés történik, ott összedőlnek a hívők és a hitetlenek házai is. És a mostani járvány sem tesz különbséget. Vajon tényleg meg tud-e menteni minket a bárány vére?

Azok, akik engedelmeskedtek ennek az egyszerű parancsnak, éjfélkor megtapasztalták. Azokat, akik a bárány vérével megjelölt házakban voltak, elkerülte a súlyos csapás. És nem más mentette meg őket, mint a bárány vére. Mert hittek benne, hogy a bárány vére képes lesz megmenteni őket.

A páska – eredeti formájában peszach – szó azt jelenti, hogy elkerülés. És Isten azt mondta nekik: soha ne felejtsék el azt, hogy házaikat elkerülte a pusztító ítélet, és ezért minden évben örökre emlékezzenek meg egy páskavacsorával a peszachról – amikor a bárány vérével megjelölt házaikat elkerülte a csapás. Ezt a páskavacsorát ünnepelte Jézus is a tanítványaival.

1.5. Valóságos megmentés volt

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a megmentés valóságos megmentés volt. Azok, akik a megjelölt házakban voltak valóságosan élték át Isten védelmét és a szabadulást. A páskabárány vére – bár Krisztusra mutat előre, mint előkép, amiről mindjárt beszélünk – nemcsak egy jelkép volt, egy emlékeztetés, hanem Isten védelmének valóságos eszköze.

Azért fontos ezt megemlíteni, mert később, amikor kialakult Izráel istentiszteletének áldozati rendszere, az az áldozati rendszer nem volt képes valóságos megbocsátást és szabadulást adni a bűnökből. Erről az Újszövetség így ad nekünk bizonyságot:

„az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.”2

Vagyis az ószövetségi áldozatoknak pusztán bűnre emlékeztető szerepük volt, amelyben meglátszott, hogy azoknak, akik bemutatják az áldozatot valódi megmentésre van szükségük. A páskabárány vére azonban hit által valóságos szabadulást szerzett – bár nem az örök életre, csak Egyiptom fogságából. De a szabadulás egészen valódi volt.

2. Jézus a páska

Jézus utolsó vacsorája

Jézus az utolsó estéjén pontosan erre emlékezett a tanítványaival. De Jézus azt is tudta, hogy most már eljött az ő órája. Eljött az az idő, hogy ő legyen az Isten Báránya, hiszen ezért jött, hogy valódi szabadítóként elvegye a világ bűneit. És bár a tanítványok nem érthették, Jézus tudta azt, hogy halála és feltámadása után meg fogják érteni mindennek a jelentőségét, ebbe a páskavacsorába építette bele megváltásunk üzenetét és jelentőségét.

Az egész páskavacsora egy szimbólumokban és emlékeztető jelekben gazdag vacsora. Ilyen szimbólum pl. a négy pohár a vacsorán. A vacsora előtt van két szimbolikus pohár: a megszentelés pohara és az ítélet pohara. A vacsora után pedig a megváltás pohara és a dicséret pohara. Így nézzük meg, hogy Jézus mit tett tett ezen a vacsorán.

A vacsorát Jézus – ő volt az egész estét levezető házigazda – azzal fejezte be, hogy a vacsora utáni áldásmondás után vagy közben vett a kenyérből megtörte, szétosztotta közöttük és azt mondta:

„Vegyétek, ez az én testem.”3

Rögtön ezután vette a poharat is, és azt mondta nekik.

Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”4

Mit gondolunk, hogy a négy szimbolikus pohár közül Jézus ezt melyiknél mondhatta? … A megváltás poharánál.

Mit fejez ki ezzel Jézus? Azt, hogy én vagyok a páska. Én vagyok az a bárány, akinek a halála azért történik, hogy vére megmentsen titeket a pusztító ítélettől. Az a test, ami egyetlen egyszer megtöretik és az a vér, ami egyetlenegyszer kiontatik, hogy egyszer és mindenkorra eltörölje azok vétkeit, akik hisznek benne. Annak is megvan a külön oka, hogy Jézus miért nem a bárányból vett, hanem a kenyérből, de ezt most nem szeretném részletezni5. Tehát Jézus az utolsó vacsoráján megmutatja a tanítványoknak, hogy ő a páska.

Erre emlékezteti Pál apostol is korinthusiakat, amikor azt mondja:

„a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.”6

Itt kell tennem egy megjegyzést, mert úgy gondolom, hogy itt a fordítók egy ronda hibát elkövettek. Azt írják „húsvéti bárányunk”. De ez az eredeti értelem elferdítése. Egyrészt azért, mert húsvét ünnepe a feltámadásról szól. Másrészt azért is, mert maga a húsvét elnevezés is egy hitetlen elnevezése az ünnepnek, mert a lehető leglényegtelenebb dolgot emeli ki az ünnepből. Sem Jézus áldozatáról nincs szó benne, sem a feltámadásáról – csak arról, hogy vége a böjtnek és megint nyomhatjuk befelé a sonkát. – Aminek persze már semmi jelentősége nincs, hiszen ki böjtöl ma már? Nagyon kevesen.

De akkor mi szerepel itt? Az, ami a lényeg. Pál szó szerint azt mondja: a mi páskánk, a Krisztus, már megáldoztatott.” Vagyis ahogy Jézus kijelentette magát, azt írja Pál is: Jézus a páska. Jézus a Krisztus, a mi páskánk.

Mit jelent ez? Három dolgot, amit szeretnék röviden elmondani.

2.1. Akik hisznek benne, azok valóságosan szabadulnak meg a bűneikből

Ahogyan a páskabárány vére valóságos szabadulást szerzett azoknak, akik hittek abban, hogy őket Isten meg fogja szabadítani Egyiptomból, azoknak Jézus vére teljes bocsánatot és szabadulást hoz minden bűnükre. János apostol írja:

Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.7

Itt nemcsak az elkövetett bűnök bocsánatáról van szó. Hanem rámutat arra, ahogy az egyiptomiak rabszolgaságban tartották Izráel fiait, úgy tartja a bűn szolgaságban az embert. Aki egyszer megismeri Istent, Istennek a tisztaságát és szentségét, az annyira elkezdi utálni a bűneit, hogy meg akar tőle szabadulni. Nemcsak bocsánatot akar, hogy aztán újra vétkezzen és olyan legyen mint a megfürdött disznó, aki utána a sárban hempereg8, hanem szabadságot akar – szabadságot a bűn kényszerétől. Félelem nélküli szabadságot. Hogy nemet tudjon mondani a bűnre, bármilyen fenyegető is legyen annak a következménye.

Akik tehát hisznek Jézusban, a páskában, azoknak Jézus vére valóságos, teljesen valóságos szabadulást hoz a bűnből.

2.2. Akik hisznek benne, azoknak az életében megtörik a gonosz hatalma

A tizedik csapás éjszakájáról Isten azt mondta:

Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az ÚR.

Vagyis ő minden olyan erőnél nagyobb, amelyekben az emberek hiábavalóan bíznak. A hiábavaló bizakodás a bálványimádás. De Isten megtöri minden valóságos gonosz erőnek – és nemcsak a bűnnek – a hatalmát az ember élete fölött. Pál a kolossébelieknek írja azt, hogy

És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. … Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.9

Olyan nagy ajándék, amikor Krisztusban meglátjuk azt, hogy mennyire hiábavalóan vetettük a bizalmunkat a bálványokba – legyenek azok nagyon is evilági bálványok, mint a mammon – azaz a pénz – saját erőnk, a saját vallási teljesítményünk, vagy a saját jóságunkba vetett hamis bizalom. Vagy, hogy e világból várjuk a boldogságunkat, a test istentelen vágyainak kiélésével – sokszor még hívők sem vallják be maguknak, hogy nem elég nekik Krisztus, hanem az kell, amit e világ kínál; és sokszor kábulnak a szépnek látszó csomagolástól.

De lehetnek túlvilági bálványok és megkötöző erők is, amikor különböző angyaloktól, jóslatoktól, túlvilági szellemektől vártuk az útmutatást. Ha bármit is nyújtottak az ár, amit ezért fizetni kell – babonás félelmek, később nyomorúságok és az örök kárhozat rettenete – túlságosan nagy.

Jézus mindezek elől megszabadít és elrejt – mondom legyenek akár evilági, akár túlvilági erők és bálványok. Jézus vére valóságos védelem és rejtelem. Ahogy szintén a kolosséiaknak írja Pál:

„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.”10

Aki a házban volt, azt megvédte a bárány vére. Aki a Krisztusban van, azt megvédi a Krisztus vére.

2.3. Akik hisznek benne, azokat elkerüli a végső ítélet

Mindegyik fontos, de a végére hagytam a legfontosabbat. Aki hisz Jézus vérének az erejében, azt elkerüli a végső ítélet, az örök kárhozat ítéletének csapása.

Isten világossá teszi, hogy az utolsó napon, amikor Krisztus visszatér egy hatalmas, mindent elsöprő csapás fogja sújtani az emberiséget. Jób azt mondja:

A veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket?11

Zofóniás pedig így prófétál

Harag napja lesz az a nap, nyomorúság és ínség napja, pusztítás és pusztulás napja, sötétség és ború napja, felhő és homály napja,12

A Jelenések könyvében pedig így ír János:

A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, [és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?”

Miért hangsúlyoztam ezt ki a végére? Azért, mert a valóságos szabadulás és a megmenekülés egy valóságos ítélet elkerülése. Igazi páska ez.

Ahogy Egyiptomban senki sem kerülhette el a tizedik csapást, csak azok, akik a bárány vérével megjelölt házakban voltak, úgy a végső ítélet jogos büntetését és csapását csak azok kerülhetik ki, akik hit által meg vannak jelölve a Krisztus vérével.

Ez pedig csak hit által lehetséges.

1. Először is el kell jutni arra a hitre, hogy ténylegesen és valóságosan lesz végső ítélet – ahogy ténylegesen és valóságosan is volt tizedik csapás. Aki ezt elhitte, komolyan elhitte, az bement a vérrel megjelölt házakba.

A bűnök jogos ítéletének tudata nélkül teljesen képtelenek leszünk arra, hogy fogékonyak legyünk a kegyelemre.

2. Másodszor el kell jutnunk hitben arra a felismerésre, hogy ezt az ítéletet képtelenek vagyunk elkerülni, mert mindannyian olyan bűnösök vagyunk, akik mindenestől fogva megérdemlik, hogy elszenvedjék Isten büntetését, a végső csapást. El kell jutnunk hitben arra a felismerésre, hogy ezzel a csapással szemben mi nem tudjuk megvédeni magunkat, ezért védelemre van szükségünk.

3. Végül pedig hinni kell azt, hogy ezt a védelmet Jézus vére tudja biztosítani. Az, amit a kereszten ontott ki új szövetségként a világért és benne értünk. Sőt, csak Jézus vére képes biztosítani, hogy elkerüljük a végső csapást, mert Jézus a mi páskabárányunk. Semmi más nincs. Ahogy a szabadulásra készülő zsidóknak azt kellett elhinni, hogy az ajtófélfákra és a szemöldökfára kent vér elég a védelemre, semmi más nem kell, ezért bátran vacsorázhatnak az útra készülve, így kell elhinni – nekünk semmi másra nincs szükségünk ahhoz, hogy elkerüljük a végső ítélet csapását, csak hinni Jézusban, a mi páskánkban, aki a mi bűneink bocsánatárét megáldoztatott.

Kik azok, akiket elkerül az ítélet? Azok, akik hisznek abban, hogy Jézus vére – semmi más, csak Jézus vére – elég ahhoz, hogy elkerüljön minket az ítélet. Ámen.

1vö. 1Móz 15:13-16

2Zsid 10:3-4

3Mk 14:22

4Mt 26:27-28

51. A páskabárányt mind meg kellett enni, és csak utána érhetett véget a vacsora; 2. Jézus tudta, hogy meg fog szűnni az áldozati kultusz a templom pusztulásával; 3. Jézus azoknak is megváltója, akik nem zsidók; 4. Jézus nemcsak évente egyszer akar emlékeztetni halálának jelentőségére, hanem minden nap.

61Kor 5:7

71Jn 1:7

8vö. 2Pt 2:22

9Kol 2:13.15

10Kol 3:2-3

11Jób 21:30

12Zof 1:15

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok