Mózes Istene

Lekció: Zsolt 90

Alapige: 2Móz 3:14

Mózes története

Mózes története az Ószövetség egyik legismertebb története. Nem is csoda, hiszen Mózes a zsidóság történetének legmeghatározóbb személyisége – bizonyos értelemben még Ábrahám jelentőségét is felülmúlja. De Isten egész népe életének, a Szentírás egészének is egyik legjelentősebb alakja.

Már a születése is egyszerre nagyon emberi, ugyanakkor mégis Isten keze nyoma munkálkodik benne. Mózes születése arra a korszakra esik, amikor az egyiptomi uralkodó úgy próbálta megállítani Izráel fiainak szaporodását, hogy a fiúgyermekeket meg akarta öletni. Mózest a születése után egy darabig sikerült elrejteni, de amikor nem tudták rejtegetni, akkor szülei hittel rábízták Istenre, egy kis kosárban kitették a Nílus folyóra. Itt találta meg a három hónapos csecsemőt a fáraó lánya, aki megszánta a kisbabát és elhatározta, hogy örökbe fogadja. Mózes nővérkéje Mirjám pedig ott teremve ajánlott egy szoptatós asszony – történetesen a saját édesanyját – dajkának a gyermek mellé. Mózes így visszakerülhetett az édesanyja mellé még évekig, amikor pedig Mózes elég nagy lett a fáraó udvarába került, ahol megtanították őt az egyiptomiak minden bölcsességére. Mózes életének első szakasza, az első negyven év gyakorlatilag azzal telt, hogy az egyiptomi politikai elitben nevelkedett és valószínűleg valamilyen feladatokat is ellátott negyven éves koráig.

Mózes azonban nem feledkezett meg arról, hogy kicsoda ő és hol vannak a gyökerei. Amikor felnőtt korában – negyven évesen – kiment a testvéreihez, és látta a kényszermunkájukat, azt nem tudjuk mit gondolt; de amikor azt látta, hogy egy egyiptomi egy zsidó munkást bántalmaz, megölte az egyiptomit. Ennek azonban híre ment és ezért menekülni volt kénytelen Egyiptomból. Így talált otthon és családot Midján földjén. Életének következő negyven éve itt telt el. Családot alapított, és pásztorkodott.

Nyolcvan évesen azonban Isten megszólította őt. Egy égő, de el nem hamvadó csipkebokorból beszélt vele a Hóreb (Sínai)-hegynél. Elhívta és elküldte Egyiptomba, hogy szabadítsa ki a rabszolgaságból választott népét.

Mózes életének utolsó szakasza, az utolsó negyven év azzal telt, hogy elment Egyiptomba Isten küldésére, jelek és csodák erejével rákényszerítette a fáraót arra, hogy engedje el a népet. Ezután a nép találkozott Istennel a Sínai hegynél. Isten ott átadta Mózesnek a kőtáblába vésett törvényt. Ez mind a mai napig a bibliai hit egyik alapokmánya, amit Isten Tíz Igeként jelentett ki Mózesnek, mi Tízparancsolatként ismerjük.

Mózes ezt követően Kánaánba vezette Isten népét, azonban a nép megtorpant és megijedt a kiküldött kémek jelentései alapján attól, hogy bevonuljon Kánaánba. Emiatt azután Isten azzal büntette azt a hitetlen nemzedéket, hogy nem is mehettek be negyven évig a tejjel és mézzel folyó földre, csak az után, hogy az a nemzedék kihalt. Ez negyven évig tartott, sok nehézséggel, hitetlenséggel és megújulással. Mindvégig Mózes állt a nép élén, bár jó néhány lázadás tört ki, amikor el akarták őt távolítani. Isten azonban mindig közbelépett és megvédte szolgáját – ezzel megvédte a népet is.

Végül, mielőtt Kánaán elfoglalásába belekezdtek volna, Isten megmutatta Mózesnek Kánaán földjét a Nebó-hegyről, mivel ő már nem mehetett be egy hitetlen cselekedete miatt. Nem az ő feladata lett a honfoglalás. Itt halt meg végül Mózes Móáb földjén. És nem Izráel fiai temették el, hanem Isten temette el Mózest, így a sírjának a helye ismeretlen maradt. Sorozatunkból természetesen nem maradhatott ki Mózes Istene sem, annak ellenére, hogy négy éve egy egész sorozatot szenteltünk Mózes életének.

Hogy ki volt Mózes Istene? Egy mondatot emelek ki, ami az Ószövetség egyik legizgalmasabb mondata. Amiben Isten elmondja Mózesnek, hogy kicsoda ő akkor, amikor Mózes a nevét firtatja. 2Móz 3:14

Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.

Ez előtt a mondat előtt már úgy szólította meg Mózest, hogy

Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.1

Itt azonban mégis valami többet mond el magáról. A „Vagyok”. És ha Istent, aki úgy jelenti ki magát „Vagyok” látjuk Mózes életében, akkor a következő dolgokat érthetjük meg Mózes Istenéről:

1. Mózes Istene az életében láthatatlanul is munkálkodott

Isten nem akkor kezdett el munkálkodni Mózes életében, amikor a csipkebokor lángjában megszólította. Életének az első nyolcvan éve is Isten munkálkodása volt Mózes életében. Mózes ebből nem sokat látott. Valamiféle istenhite lehetett. Az a fajta istenhit, ami ott sejti Istent az események mögött, de csak sejti. De sokszor az ember nem is sejti. Éli az életét – alakul az élete ahogy alakul.

Van, aki jól a kezében tudja tartani a sorsát, kontrollálja az életét, hoz jó döntéseket az élete felől, nem is látja Isten kezében nyomát az életén.

Más azt látja, hogy valahogy a véletlenek alakítják az életét. Vannak dolgok, amelyek valahogy furán jól jöttek ki a számára. Vannak dolgok, amelyek rosszul. Váratlanul kedvező vagy kedvezőtlen fordulatok jönnek. Nevezi ezt véletlennek, nevezi ezt sorsnak – mert nem tudja, hogy kinek a keze tereli őt.

Mózes életét is elvitte Isten a fáraó udvarába, hogy ott kitanítsák az egyiptomiak minden bölcsességére. Isten már ekkor készítette a feladatra. Az ő népéért történt minden. De Mózesnek másféle tapasztalatra is szüksége volt. Ezért alakította Isten úgy a körülményeket – nem a gyilkosságot, de azt is felhasználva –, hogy Mózesnek el kelljen menekülnie, és azon a vidéken élje az élete második harmadát, ahol majd a népet kell igazgatnia és kormányoznia. Ismerje ki jól azt a pusztaságot, törvényeit, amelyben majd vezetőként kell helyt állnia.

És amikor kész lett, akkor szólította meg a „Vagyok”. És ez a „Vagyok, aki vagyok” ezt is jelenti. Eddig nem ismertél, azt sem tudtad, hogy vagyok, azt sem ki vagyok, de én ott voltam az életedben, terelgettelek, vezettelek, hogy eljuss eddig a csipkebokorig, ahol beszélek hozzád.

Minden ember életének van egy olyan szakasza – a csipkebokor előtti szakasz – amikor Isten láthatatlanul munkálkodik.

Ez lehet, hogy azt jelenti, hogy egy hívő családba születik, ahol Isten Igéje naponta előkerül. Olyan környezetben nő fel, ahol megismerkedik a Bibliával, Istennel, Krisztussal. Teljesen természetes lesz a számára, hogy vasárnap a család templomba megy, ott hallja csecsemőkorától az evangéliumot. Ez Isten nagy ajándéka – de ez még csak Isten láthatatlan munkája az életében. Néhány évig Mózes is hívő családban nevelkedett – azután került az egyiptomi udvarba. De az igazi találkozás ott volt a Sínainál, amikor eljutott az égő csipkebokorig.

Más teljesen hitetlen környezetben él és nevelkedik. Soha nem hall Istenről, soha nem hall a Megváltó Krisztusról. De Isten alakítja úgy az életét, ad találkozásokat, váratlan eseményeket és fordulatokat, amelyek eljuttatják oda, hogy egyszer csak ott áll a csipkebokor előtt és szíven találja Isten szava.

Isten addig valójában láthatatlanul munkálkodik minden ember életében, ameddig meg nem szólítja őt – mint Mózest a csipkebokor lángjában. Bárhonnan is indulunk – legyen az hívő család, vagy hitetlen környezet Isten minden munkájának a célja, hogy megérkezzünk Krisztushoz.

Gondold végig az életedet! Eljutottál már a saját csipkebokrodhoz? Amikor megszólított Isten? Amikor onnan tekintettél vissza az életedre, nem akkor láttad meg, hogy amit addig a saját döntésednek, a sorsnak vagy a véletlennek tulajdonítottál végül Isten keze munkája volt? Dehogynem! Emlékeszem milyen döbbenetes volt, amikor Krisztus mellett döntöttem és úgy néztem vissza az életem addigi szakaszára. Döbbenetes volt azt látni, hogy mindennel Isten célja valósult meg.

Álltál-e már a csipkebokrod előtt? Ahonnan az Úr téged személyesen szólított? Lehet, hogy éppen itt és most teszi ezt meg. Úgy, ahogy átéled – szíven talál az evangélium üzenete. Isten minden korábbi eseményt az életedben azért végzett el, hogy eljuttasson ide, hogy megszólítson téged. Ő láthatatlanul munkálkodott, hogy azután kijelentse magát neked.

2. Mózes Istenének az elhívásra nincs alkalmatlan idő

Látjuk, hogy Mózest nyolcvan évig „békén hagyta” Isten. Nyolcvan évesen szólította meg és hívta el arra, hogy szabadításának eszköze legyen. Próbál Mózes kifogásokat keresni, hogy ne kelljen mennie ebbe a feladatba, de Isten nem tűr kifogásokat. Azt ugyan szó szerint nem mondja, hogy öreg vagyok, de azt mondja: „Ki vagyok én, hogy ezt elvégezzem?”2 Mondhatná azt is, hogy „túl öreg vagyok már ehhez”. Mit akarsz egy nyolcvan éves embertől? Életem nagy részét leéltem, annak is legnagyobb része hiábavaló fáradság volt – eltelt az életem, és úgy elszaladtak az évek, mintha repülnénk. Mihez akarsz kezdeni egy ilyen öreg élettel?

De még egyszer mondom: Isten nem tűr kifogást. És meggyőzi Mózest a maga módszereivel, és felkészíti arra, hogy nemhogy véget nem ért az élete – most kezdődik csak igazán.

Gondoljunk bele, hogy hányféle kifogást találunk arra, hogy ne kelljen Istennek szolgálni – kezdve az istentisztelettel. Ez pedig legtöbbször az időre vonatkozó kifogás.

Túl fiatal vagyok, túl öreg vagyok. Túl elfoglalt vagyok, nincs időm. Lefoglal a munkám, nincs időm. Családos vagyok, lefoglal a családom, nincs időm. Az istentisztelettel és az Istennek való szolgálattal kapcsolatban a legtöbb kifogás az időről szól.

Jeremiás kifogása az volt, hogy túl fiatal. Isten azt mondja neki:

Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!3

Nem véletlenül mondta Pál apostol sem azt, hogy

hirdesd az igét, állj elő vele,  akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő,4

Alkalmas időben is hirdesd az igét, alkalmatlan időben is hirdesd az igét. De hát hogy lehet hirdetni alkalmatlan időben? Úgy, hogy az alkalmas és alkalmatlan idő kifejezések a mi emberi kategóriáink. Ezek nem Isten kategóriái.

Alkalmas az idő elmenni a fáraóhoz? Először a nép szemében még jó ötletnek is tűnt. De az első visszautasítás és bekeményítés után, márt nem tűnt olyan jó ötletnek, mondták is Mózesnek és Áronnak, ezt ne is erőltessük tovább, mert csak rosszabb lesz.5

Istennél nincs alkalmas és alkalmatlan idő. Csak idő van, amelyekről tudjuk, hogy gonoszak. Pál azt írja az efezusiaknak:

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az […]6 időt, mert az idők gonoszak. 17Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.7

Isten nevének hirdetésére, és népének szolgálatára nincs alkalmatlan idő. Csak kifogás van. Mózes azonban akárhogy próbál kitérni az elhívás elől, Isten nem hagy neki lehetőséget kitérni. Ezt komolyan kell venni. Akkor is ha fiatal vagy, akkor is, ha idős.

Mózest nyolcvan évesen tette alkalmassá arra a szolgálatra, amit el akart vele végezni.

3. Mózes Istene a szüntelen megújulás Istene

Szolgálatában Mózes megtapasztalta Isten újra és újra megújuló kegyelmét. Ha belegondolunk Mózes szolgálatában hányszor kellett látnia népnek a hitben való elbukását. Nincs is olyan alkalom, hogy amikor Isten vezette őket és ők egy nehéz helyzettel szembesültek, akkor ne zúgolódtak és lázadtak volna Mózes és Isten ellen.

Már Egyiptomban az első kudarc után morogtak. Amikor a Vörös-tengernél álltak és mögöttük volt az üldöző egyiptomi sereg, zúgolódtak. Amikor kevés volt a vizük lázadtak. Amikor kifogytak az élelemből újra lázadtak. Amikor Mózes sokáig fenn maradt a Sínai-hegyen bálványt készítettek. Újra és újra csak lázadozás és bukás. És Isten minden egyes alkalommal megújítja rajtuk kegyelmét és vezeti őket tovább.

Pedig olyan alkalom is volt, amikor Isten még azt is felajánlotta Mózesnek, hogy az egész népet eltörli és csak az ő utódaival kezd újat. Erre pedig Mózest, aki ismerte Isten megújuló kegyelmét azt kérte Istentől, hogy inkább őt törölje ki könyvéből. Így imádkozik:

Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. 32Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!8

Lehetne sorolni hosszan azokat az eseteket, amikor Isten azt mondhatná: most már elég volt, végeztem veletek. De valami érthetetlen módon mégis újrakezdi velük. Irgalmaz nekik, továbbvezeti őket Kánaán felé.

De ez megmutatja azt, hogy Isten milyen irgalmasan bánik a választottaival, azokkal, akiknek Krisztusban eltörölte a bűneit és a vétkeit. Tudjátok ez a kegyelem nagy csodája. Pontosan azt az ajándékot kapjuk Krisztusban, hogy nemcsak a korábban elkövetett vétkeinkre érvényes Krisztus kegyelme, hanem minden bűnünkre. Arra is, amit a jövőben fogunk elkövetni. Ez a megújuló kegyelem és az újrakezdés csodája.

Mert mondhatjuk-e, hogy különbek vagyunk, mint a zsidók? Dehogy vagyunk. Bennünket is de sokszor csábít a világ, mint ahogy őket is hányszor csábították Egyiptom „húsos fazekai”, amelyek inkább csak a megszépítő emlékezésből, mintsem a valóságból táplálkoztak, vagy csábította őket a környező népek bálványimádása.

És azt látjuk, hogy Isten újra és újra megújítja rajtuk a kegyelmét. Ez nem jelenti azt, hogy a kegyelem a bűnre adott engedély lenne. Erről szó sincs. Maga Pál apostol is azzal inti a rómaiakat:

Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? 2Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?9

Azt is látjuk, hogy minden bukás árát nagyon fájdalmasan meg kell fizetnie a népnek. Sokan elesnek. De Isten kegyelme mégis megújul a népen. Azt nem mondja Isten, hogy bukásaink fájdalmas árát nem kell megfizetnünk – de azt mondja, hogy kegyelme kitart egész életen át mindazok számára, akik megismerték és elfogadták kegyelmét Krisztusban. Mert valóban igaz az, hogy senki és semmi nem választhat el minket Isten kegyelmétől, amely megjelent az ő Fiában Krisztusban. Ezért tudja Jeremiás még a Siralmak könyvében is ezt mondani:

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!10

Mózes Istenéről megtudtuk tehát azt:

1. Láthatatlanul már akkor is munkálkodik az életünkben, amikor még nem ismerjük őt, hogy azután elvezessen bennünket a saját égő csipkebokrunkhoz, ahol személyesen megszólít és elhív az ő szolgálatára.

2. Az ő számára nincs alkalmatlan idő és kor, hogy szolgálni kezdjünk neki az életünkkel.

3. Minden bukásunk ellenére napról napra megújul rajtunk Krisztusban nyújtott kegyelme.

Mindezt pedig azért, mert ő a

„Vagyok, aki vagyok.”

Ámen.

12Móz 3:6

2vö. 2Móz 3:11

3Jer 1:7

42Tim 4:2

5vö. 2Móz 5:21

6az alkalmas szót a fordító tette bele, így értelmezve a καιρος-t.

7Ef 5:15-17

82Móz 32:31-32

9Rm 6:1-2

10Jer 3:22-23

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok