A keresztyének városa

Lekció: Fil 3:12-21

Alapige: Fil 3:20-21

 Letöltés, meghallgatás

 

A múlt héten arról a más jövőképről hallottuk Isten üzenetét, amit Ézsaiás próféta fogalmazott meg az utolsó  napokkal kapcsolatban.

A történelem utolsó időszakában – ahogy azt Ézsaiás prófétálta minden nép Krisztusban az Úrhoz járul. Ebben a korszakban élünk. Beszélt még egy utolsó nagy isteni ítéletről, amelyben Isten helyreállítja tökéletes igazságát. Ezek ennek a történelmi korszaknak a legvégső napjai, amelyek már közel vannak; végül beszél a Krisztus országának teljes és múlhatatlan békéjéről.

Röviden így lehet összefoglalni azt a prófétai jövőképet, amit elénk vetít Isten Igéje, amely alakítja a mi jövőképünket is. Ezt szeretném ma tovább bővíteni a Pál apostol által kapott kijelentésen keresztül. Most, hogy készülünk magyar államiságunk és az új kenyér ünnepére, a keresztyének országáról – pontosabban városáról – szeretnék beszélni röviden a Fil 3:20-21 alapján.

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, 21aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.

1. A város

Pál apostol a jövőképünket egy „városhoz” köti.

Ézsaiás leírja, hogy az ítélet – azaz az igazság helyreállítása – után nem lesz szükség fegyverekre és háborús készülődésre, hanem bekövetkezik a Krisztus örök békekorszaka. Pál apostol ezt csak röviden mennyei városnak nevezi. Amit ugyanis úgy olvasunk, hogy „mennyben van polgárjogunk” az egy városállamhoz kötethőt polgárságot jelent.

Azért fontos ezt említeni, mert így szépen harmóniába kerülnek azok az igék, amelyek például arról szólnak, hogy Ábrahám azért engedelmeskedett Isten hívó szavának és költözött el városából Kánaánba, és választott egy sátorozós-nomád, alacsonyabb gazdasági és kulturális, valamint komfortfokozatú életet, mert

Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. ... 13Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.[1]

És így kapcsolódik ide János látomása a Jelenések könyvéből:

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. 2És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.[2]

És a folytatásban beszél arról, hogy kiknek készült ez a város, és leírja a város szépségét és gazdagságát.

Pál amikor arról beszél, hogy „nekünk a mennyben van polgárjogunk”, akkor lényegében erről a városról beszél. Egy városról, amelyet Isten megváltottainak készített el, és alászáll a mennyből a maga idejében, amikor Krisztus visszatér a mennyből az ég felhőin, hogy kiteljesítse a megváltásunkat.

Ezt a várost várjuk szenvedélyesen Krisztussal együtt.

Pál apostol itt azonban használ egy magyarázó kötőszót, aminek egy ellentétes vagy szembeállító értelme van: „mert nekünk mennyei városunk – mennyei polgárjogunk van”. Ez nem egy általános értelmű kijelentés, hanem pusztán az emberiségnek azoknak a csoportjára vonatkozik, akik a Krisztus megváltásában élnek.

2. A világ fiainak és az Isten fiainak állapota

Ez az ellentétes értelmű magyarázat azokra vonatkozik, akik nem e világ fiainak gondolkozása szerint élnek, hanem a Krisztus megváltásának gondolkodásmódja szerint. Kétféle ember. Ezért most szeretném bemutatni nektek ennek a kétféle embernek az ellentétét, ahogy azt Pál apostol bemutatja.

2.1. A világ fiainak kétféle állapota

A világ fiainak kétféle állapotát különböztethetjük meg.

2.1.1. A bűnös természet szerinti állapot

Az egyik állapotuk az, ahogy megszületnek. Minden ember az eredendő bűn ereje alatt születik, ezért Isten haragja van rajtuk és testükön keresztül a bűn uralma alatt élnek. A világ fiai nem tudnak ellenállni a bűn erejének. Ha esetleg el is jutnak oda a világ fiai, hogy fel kellene venni a harcot a bűnnel, saját bűnös természetüket nem tudják legyőzni.

Lehet, hogy a bűn egy bizonyos formájára nemet tudnak mondani – a bűn mélységeiben nem vagyunk egyformák – de a bűnt nem tudják legyőzni. Van, aki meg tud birkózni a falánkságával, de nem tud mit kezdeni a türelmetlenségével vagy a gyűlöletfüggőségével. Van, aki meg tud birkózni az anyagiasságával, de legyőzik őt a szexuális vágyai. Egy bizonyos szokás, vagy bűn feletti győzelem nem jelenti a bűn legyőzését. A világ fiai életük végig ebben az állapotban maradnak.

2.1.2. A kárhozat

Ebből teljesedik ki a második állapotuk, az örökkévaló kárhozat. Erről az állapotról semmi jót nem mond a Biblia: nevezi olyan külső sötétségnek, amelyben csak sírás és fogcsikorgatás lesz, és nevezi az örök tűz gyötrelmének. A bűnös természet szerint állapot természetes és örök következménye az örök kárhozat. Egy széles út, amely a veszedelembe visz – mondja Jézus. És sajnos sokan vannak, akik azon járnak.

2.2. Isten fiainak háromféle állapota

Ezzel szemben Isten gyermekeinek háromféle állapotát különböztethetjük meg.

2.2.1. A bűnös természet szerinti állapot

Ez ugyanaz, mint a világ fiainak az állapota. Ebben senki sem különbözik a másiktól – ahogy Pál a Galatáknak írja – hogy az „Írás mindenkit a bűn alá rekesztett, hogy az ígéret ... adassék azoknak, akik hisznek.”[3] Ez az állapot mindenki számára leküzdhetetlen – de Isten fiai már eljutottak arra a felkiáltásra, hogy

Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?[4]

A bűnös természet szerinti állapotból van szabadulás. Ez az evangélium jó híre. Ez Krisztusban nyújtott megváltás ajándéka. Hogy Krisztus meghalt a bűnök bocsánatáért, hogy feltámadásának erejével kiszabadítson a bűnös természet szerinti állapotból és újjászüljön a Lélek ereje által egy új életre.

2.2.2. Az újjászületett élet a földön

Isten gyermekeinek második állapota is itt van a földön. Ez az újjászületett élet, amit már a Szentlélek irányít.

Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.[5] - írja Pál a galatáknak.

A Szentlélek egy új természetre szül újjá. Kicseréli a régi természetünket – amit a Biblia óembernek nevez – és egy új természetet ajándékoz, Krisztus természetéhez.

Pál az alapigénkben azt mondja, hogy Krisztus az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket. A gyarló test a bűnnek és a halálnak alávetett test, ezt Jézus Krisztus a visszatérésekor az ő saját halhatatlan és dicsőséges testéhez hasonlóvá formálja. A lelkünket, a természetünket azonban már itt a földön az övéhez hasonlóvá alakítja a Szentlélek által. A testünk ugyan a feltámadáskor alakul át dicsőséges mennyei formára, de a lelkünk a Szentlélek által, már itt a földön krisztusi természetűre formálódik.

Ez azt jelenti, hogy Isten gyermekei újjászületésük után egy feszültségben élik az életüket. Itt élnek ebben a világban, de az életük nem e világé és nem e világból való.

A világ fiai is feszültségben élnek. Ők azonban Istennel állnak feszültségben. Isten gyermekeinek már békessége van Istennel, de a világgal feszültségben állnak.

2.2.3. Élet a mennyei városban

Isten gyermekeinek a harmadik állapota pedig az örök élet a mennyei városban. Egy olyan élet, ahol nem lesz már halál, nem lesz háború, nem lesznek éhínségek, sem betegségek, sem fájdalom, sem sírás. Egy olyan városban, amelyet kettészel az élet vizének folyója, amelynek közepén egy gyönyörű szigeten ott lesz az élet fája, ahol az utcák színaranyból lesznek, ahol nem lesz éjszaka, ahol maga Isten fog világítani. Ábrahám ezt a várost látta, János is ezt a várost látta és Pál apostol is ezt a várost látta, amikor azt mondta:

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk – a mennyben van a városunk –, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül,

Miért fontos tisztán látnunk a világ fiainak a kétféle állapotát és Isten gyermekeinek a háromféle állapotát? Azért, mert bár a földi élet minden ember számára egyformán kezdődik lelki értelemben, de akiknek akiknek az életében bekövetkezik az a hatalmas változás, amit újjászületésnek hívunk, radikálisan elválik azoknak az életétől, akik nem születnek újjá.

Akik nem születnek újjá, nincs mennyei városuk. Akik újjászületnek, azoknak van mennyei városuk. Ezért, akik nem születnek újjá, nem tudnak a földön mennyei polgárként élni. Akik újjászületnek, azok viszont már itt a földön mennyei polgárként élnek.

Alapigénket ennek a feszültsége előzi meg. Tulajdonképpen a hívő ember egyszerre kétféle feszültségben is él.

Egyrészt az újjászületett ember folyamatos feszültségben él a gyarló testével. Másrészt feszültségben él e világ gondolkodási rendszerével, és természetes módon azokkal az emberekkel is, aki e világ szerint élnek.

3. Segítség a feszültségek között

Ezekben a feszültségekben milyen segítségünk van abban, hogy győzelemre vigyük a megváltásunkat, ahogy teszi azt Pál apostol is, amikor azt mondja:

ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.[6]

– hogy azután célba is érjen.

Ezt a kettős feszültséget ugyanis nem tudjuk megúszni. Ez a feszültség, állandó kísértésforrás a keresztyének számára. Ha nem így lenne, az Újszövetség rengeteg szakaszára szükség sem lenne. Nem lenne szükség arra az intésre sem, amelyet így mondott az apostol:

Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. 18Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; 19az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek.

Pál itt nem egyszerűen a világ fiairól ír, hanem azokról, akik az életüket a világ fiaihoz szabják. Két segítséget szeretnék kiemelni.

3.1. Nézd a végét!

Az elsőt egy egyszerű felszólításban fogalmazom meg: Nézd a végét. A kétféle végcél a Biblia szerint világos – „az ő végük kárhozat”. – mondja az egyikről; „Isten mennyei elhívásának Krisztusban adott jutalma” - mondja a másikról. Az egyik rövid távú előnyökkel és sikerekkel kecsegtet – a vége kárhozat. A másik önmegtagadásra és szent életre hív – a vége mennyei jutalom. Pál ezt világosan szétválasztja és nem engedi, hogy összekeveredjen.

A zsoltáros is azt mondja azokról, akiknek

... halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. 5Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. 6Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. 7Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.”[7]

Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. 18Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket![8]

A Biblia szerint ennyire tiszta a képlet.

Egy tanár egyszer végzett egy kísérletet. Adott az osztályában minden gyereknek egy pillecukrot. Azt mondta neki, hogy most kimegy, és annak, aki nem eszi meg, ad még egyet. Ezután kiment. Volt olyan gyerek, aki azonnal megette a cukrot. A tanár azonban nem jött vissza hamar, ezért voltak olyan gyerekek, akik vártak egy darabig, de mivel látták, hogy mások megették, ők is bekapták a sajátjukat. Egy idő múlva visszatért a tanár. És annak a néhány diáknak, akinek még megvolt a pillecukra, adott még egyet.

Ez a tanár később is nyomon követte ezeket a gyerekeket. Azt fedezte fel, hogy azok, akik tudtak várni a második pillecukorra az életben is céltudatosabb és sikeresebb emberekké váltak.

A kísértések és feszültségek között mindig nézz a végére! Végül milyen lesz a vége?

3.2. Válaszd meg kit követsz!

A másik felszólítás így szól, ami segít: „Válaszd meg kit követsz!”

Egész embervoltunk a mintakövetéses tanulásról szól. Valakihez, valamihez mindenképpen igazítani fogjuk az életünket. Vagy meggyőződésből, vagy félelemből vagy egyszerűen megszokásból. A gyermek természetes módon követi a szülei mintáját. A kamaszkor feszültsége éppen abban van, hogy a kamasz más mintákat igyekszik követni – a kortárscsoport mintáit vagy egy választott példakép mintáit. Ez felnőttkorban sem szűnik meg – azokat a mintákat igyekszünk követni, amelyeket tudatosan vagy sokszor tudattalanul is elsajátítottunk. Bizonyos bűnök vagy erények nem véletlenül „öröklődnek” generációkon keresztül.

Az evangélium azonban egy új mintát ad az életünknek. De hogyan? Három igét szeretnék felolvasni és röviden megmutatni, hogy ezek milyen mintát adnak nekünk a Krisztusban sikeres élethez. A siker alatt itt a „mennyei elhívás jutalmát” értem.

Mik 6:8

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.[9]

Mt 9:9

Kövess engem!

Fil 3:17

Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek.[10]

A három ige három fontos igazságra és ezek egységére világít rá.

1. A törvény követése

2. Jézus követése

3. Az apostoli hagyomány követése

Erről a háromról most nem külön, hanem egyben szeretnék mondani néhány szót, mert ez a három egységben van. Azért fontos ez, mert rendszerint ki szoktuk emelni Jézus követését úgy, hogy a másik kettőről megfeledkezünk. Van is egy olyan mondás, ami sokszor segít eligazodni, de önmagában nem mindig elég. Ez a mondás így szól: „Mit tenne Jézus?” Jó a kérdés, de ha csak az evangéliumok Jézusára figyelünk nagyon sok kérdésben nem segít. Azért, mert az evangéliumok Jézusa nagyon sok mindent nem csinált, amit nekünk csinálni kell, vagy ami az életünkben kihívás. Az evangéliumok például nem volt házas. Az evangéliumok Jézusa nem nevelt gyermekeket. Az evangéliumok Jézusa nem ment be reggel a munkahelyére dolgozni minden nap. Az evangéliumok Jézusának nem volt háztartása, és nem kellett gondoskodnia egy csomó olyan dologról, amiről nekünk kell. Ez nem jelenti azt, hogy Jézus ezeken a területeken nem kompetens. Nagyon is, de nem az evangéliumok történeti Jézusánál kell keresni a válaszokat.

Ezt most remélem nem érti félre senki. Azért, mert életünk valóban Jézus követéséről szól. De még Jézus is az ő követésében a törvényhez irányít minket, mint eligazító forráshoz. A nagy parancsolatban foglalja ezt össze:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Még a farizeusok tanításával kapcsolatban is azt mondja Jézus:

Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik.[11]

Így nyer értelmet Mikeás próféta szava is, aki azt mondja: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint …”

És ide tartozik mg az apostoli hagyomány követése is. Pál azt mondja

Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek.

Pál ezzel nem teszi magát Jézus helyére. De helyére teszi a dolgokat. Ő is tudja, hogy az evangéliumok Jézusa nagyon sok mindent nem tett és mondott. Erre hivatkozik is, amikor egy konkrét esetre vonatkoztatva azt mondja:

A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel.[12]

Pál tehát azt mondja: figyeljetek a tanításomra és azok legyenek előttetek a minták és a példák, akik eszerint élnek. Mert ez a Krisztus követése. Hiszen Pál is Jézust követi[13].

Válaszd meg kit és mit követsz: ebben pedig Jézus példája, a törvény útmutatása, és az apostoli hagyomány szerint élők adják az eligazítást.

Az életünk a mennyei város felé tart. Jézus fogja elhozni ezt nekünk, aki úgy visz be minket, hogy gyarló testünket az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá formálja. Addig azonban Isten újjászületett gyermekeiként feszültségben élünk a világgal és a saját gyarló testünkkel. Hogy ebben a feszültségben győzelmes életet élhessünk két dolgot kell magunk előtt látnunk: 1. a véget 2. kit is kövessünk az életünkben.

 

 

[1]Zsid 11:9-10.13-16

[2]Jel 21:1-2

[3]Gal 3:22

[4]Rm 7:24

[5]Gal 5:25

[6]Fil 3:14

[7]Zsolt 73:4-7

[8]Zsolt 73:17-18

[9]Mik 6:8

[10]Fil 3:17

[11]Mt 23:3

[12]1Kor 17:25

[13]1Kor 11:1

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok