Egy jobb meggyőződés

Alapige: Zsid 6:9-12

Lekció: Zsid 6:1-8

Letöltés, meghallgatás!

 

Amikor a lekciót hallottuk, talán eszünkbe jutott az a komoly figyelmeztetés, amiről még pünkösd előtt hallottunk. Ami sok fejtörést, sőt nemegyszer ijedtséget okoz a hívőknek. És bár nem hangzott el ez a kifejezés, de a keresztyének közötti beszélgetések egyik általános fordulata: ki lehet-e esni a kegyelemből? Szándékosan kerültem, mivel az a szakasz meggyőződésem szerint nem arról szól.

Röviden és tömören összefoglalva, azt tanította nekünk az apostol, hogy a megkeményedésben – önmagunk megkeményítésében, az engedetlenségeink önigazolásában – el lehet jutni egy olyan pontra, ahonnan már Isten sem engedi meg a megtérést; legyenek az életünknek korábban bármilyen lelki tapasztalatai, mint például részesedés a Szentlélekben, Isten csodálatos beszédének az élvezete, vagy a belekóstolás az eljövendő korszak erőibe. Igen, még ilyen lelki tapasztalatokat is el lehet lökni magunktól, azután az engedetlenségbe olyan mélyen belebonyolódni, hogy abból lehetetlen megtérni. Ez volt a figyelmeztetés, ami később újra megjelenik a levélben.

A figyelmeztetés után azonban az apostol egy hatalmasat fordít az üzeneten. Az intésből bátorításba és buzdításba fog. Mert ha van intés – legyen akármilyen dermesztő és kemény igazság – az csak akkor nyer értelmet, ha meglátjuk abban és azon túl az Isten kegyelmének munkáját, ami felé magunk is törekedhetünk. És ezért az apostol hangot ad egy jobb meggyőződésnek, amit a levél hallgatóiról gondol. Ez lesz a mai alapigénk és az a jobb meggyőződés, amivel felénk fordul a Szentlélek. Zsid 6:9-12

Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár, még ha így beszélünk is. Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.

1. A meggyőződés

A kemény – nagyon kemény – figyelmeztetést nem azért írta, mert azt gondolta, hogy ők a megtérésig lehetetlen állapotba keményedtek bele. Éppen ellenkezőleg. Azért írta, mert látott olyan jeleket az életükbe, ami hosszabb távon ennek a veszélyét hordozta magában. Tudjátok, ott ahol már lehetetlen megtérni, a legtöbb esetben még az Isten is elhallgat. Nem mintha nem szólna folyamatosan az igazsága, de totális süketségre talál. Az apostol azonban nem süketeknek beszél, hanem csak ellustult hallásúaknak. Korábban ezért is mondta:

Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok.

Nem süketek még – csak eltompult, ellustult a hallásuk. Kicsit szelektív lett. Ezért kellett a nagy kiáltás, a nagy figyelmeztetés: nehogy ez az eltompult hallás végül süketségbe forduljon és a megtérésig lehetetlen állapotba vezessen. De én ennél még most is jobbat gondolok rólatok. Nem tartotok itt. Itt vagytok, halljátok a szavaimat, hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy még halljátok az igazságot az üdvösségről.

Amikor azt mondja, hogy felőletek jobbat gondolunk, az nemcsak egy könnyed gondolat. Az apostol itt egy olyan kifejezést használ, ami egy meggyőződésre utal. Azt a szót, amit például Pál apostol annak a kifejezésére, hogy nincs az a hatalom, ami elválaszthatna egy hívőt Isten szeretetétől. A Rm 8:38-39-ben mondja ezt az Pál

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

„Meg vagyok győződve” írja Pál. Itt pedig azt mondja a szentíró ennek értelmében: „Felőletek jobb meggyőződésem van. Felőletek üdvösséget hordozó meggyőződésem van, egyáltalán nem az, hogy ti már a megtérés lehetetlenségéig megkeményedtetek volna.”

Ez nagyon fontos. Látja mindannak az értelmét, hogy szóljon az evangéliummal. Ezért szól ma is az igehirdetés. Mert biztos, hogy nem hiábavaló az, hogy én mára felkészültem, hogy a Szentlélek üzenetét átadjam, és ezért nem hiábavaló az sem, hogy ide eljöttél, hogy Isten üzenetét meghallgasd. Az üdvösségről szól ez az istentisztelet is. Arról az üdvösségről, amit Isten Jézusért ingyen ad. Ezért van az apostolnak jobb meggyőződése a hallgatóiról a nagyon kemény figyelmeztetés mellett is.

2. A jobb meggyőződés három forrása

Nézzük, hogy miből táplálkozik ez a jobb meggyőződés. Három forrása is van ennek a jobb meggyőződésnek.

  1. Azért van az üdvösségük felől jobb meggyőződéssel, mert Isten nem igazságtalan.

  2. Azért van az üdvösségük felől jobb meggyőződéssel, mert Jézus nevéért a szeretet cselekedeteit tanúsították a szentek iránt, amikor szolgáltak nekik.

  3. Azért van az üdvösségük felől jobb meggyőződéssel, mert most is a szeretet cselekedeteivel szolgálnak a szenteknek.

2.1. Azért van az üdvösségük felől jobb meggyőződéssel, mert Isten nem igazságtalan.

Jobb meggyőződésének elsődleges forrása Isten jelleme. Az, hogy Isten nem igazságtalan. Isten igazságát legtöbbször ítéletével kapcsolatban szoktuk hangsúlyozni. Mint ahogy a Biblia egyébként nagyon is hangsúlyosan beszél erről.

Pál a rómaiaknak azt írja.

Ha pedig éppen a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját?1

Igazságtalan-e Isten, ha haragszik a bűn miatt? Igazságtalan-e Isten, ha megbünteti a bűnt. Nem az. Ő tökéletesen igazságtalan akkor, amikor ítéletét gyakorolja. Isten igazságos és ezért mindenképpen megbünteti a bűnt. Vagy rajtam vagy Krisztuson. Ha pedig elfogadom, hogy Krisztusban büntette meg Isten az én bűnömet is és elfogadom az ebből fakadó új életet, ami már nem a bűn után és a saját kívánságai után kajtat, akkor igazságában már kegyelmét gyakorolja irántam.

Mai igénk azonban nem az ítélet hanem a kegyelem igazságát emeli ki. Isten nem igazságtalan akkor, amikor kegyelmét gyakorolja irántunk. Isten nem igazságtalan, hogy elfeledkezne azokról, akiket bevont kegyelmének munkájába. Akiket beemelt a kegyelembe, nem löki ki onnan. Erre emlékezteti őket akkor, amikor azt mondja: nem igazságtalan az Isten.

Ezt szeretném nektek én is mondani: Isten nem igazságtalan, hogy ha már beemelte az életeteket kegyelmének a munkájába, akkor kilökne onnan titeket. Éppen ellenkezőleg. Benntart. Akit beemelt a kegyelembe, azokat bent is tartja a kegyelemben. Ez látszik a következőkből is.

2.2. Azért van az üdvösségük felől jobb meggyőződéssel, mert Jézus nevéért a szeretet cselekedeteit tanúsították a szentek iránt, amikor szolgáltak nekik.

Igenis számít Istennek az, ha az ő kegyelmét elnyerve magunk is a kegyelem szolgálatába álltunk. Igenis számít Istennek az, ha például odahívunk valakit Krisztushoz. Számít, ha meghívunk valakit a gyülekezetbe. Attól függetlenül is számít, hogy elfogadták-e azt a meghívást. Dóri a múlt héten is – korábban is – úgy hirdette meg a tegnapi női alkalmat, hogy adjátok tovább a meghívást kívülállóknak is. Volt, aki két embert is meghívott, de egyik sem fogadta el a meghívást – nem jött el. De ettől függetlenül Isten nagyon is számon tartja azt a meghívást. Számít neki, nem feledkezik el róla és rólad. Az ő nevéért tetted és Istennek fontos vagy és fontos a szolgálatod is. Azért mondom ezt, mert ilyenkor sokszor elkeseredhetünk: nem sikerült, nem fogadták el a meghívást, talán legközelebb már értelme sincs meghívni embereket Krisztus közösségébe. Számított. Istennek számított.

Ezért mondja maga Jézus a számomra is olyan sokszor vigasztalást jelentő szavakat, különösen akkor, amikor az ítélkezés, a meg nem értés, a megkeményedő engedetlenség és a rágalmazás falaiba ütközöm:

Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.2

Megbecsüli az Atya. Nem feledkezik el róla. Nem feledkezik el rólam. És nem feledkezik el rólad. Ha már beemelt a kegyelem munkájába és te is részese vagy a kegyelem munkájának, nem lök ki onnan. Azért mert a legnagyobb árat fizette az életedért a Fiának a vérét.

Isten számon tart a Jézus nevében tanúsított szeretet minden jó szaváért, minden másiknak nyújtott támogatásáért, minden vigasztalásért, tanításért, tanácsért és intésért. Számon tart minden percet, amit a gyülekezetben szolgálattal töltesz itt a kertben, a templomban, a gyülekezeti házban. Ha ezt értjük, akkor sokkal kevésbé okoz gondot, hogy odaszánjuk magunkat szolgálatra és sokkal kevésbé kell toborozni ezekre embert. Isten számon tart minden fillért, amit az Isten országáért adsz oda, legyen az karbantartás, tábor támogatása a gyerekek számára. Nem feledkezik el semmiről, amit az ő nevében tanúsítottatok.

Nem azért, mintha ezeken nyugodna az üdvösségünk. Az üdvösségünk valami egészen máson nyugszik. Az Jézuson nyugszik – Istennek mégis számít minden tettünk, amit az ő nevében tanúsítunk. Kálvin ezt valami csodálatosan fogalmazza meg, amikor azt mondja:

Azért nem feledkezik meg a cselekedetekről, mert azokban önmagára és az ő lelkének munkájára ismer.”

És ha ezt megértjük nem leszünk fukarak semmilyen módon az Isten nevében való szolgálatban. Mert boldogok vagyunk attól, ha a mi cselekedeteinkben Isten magára és Lelkének munkájára ismerhet. Ezért van az apostol jobb meggyőződéssel hallgatói felől – mert ő is látja azt, hogy Jézus szeretetének nevében milyen áldozatosan szolgáltak a szenteknek – az Isten országának.

2.3. Azért van az üdvösségük felől jobb meggyőződéssel, mert most is a szeretet cselekedeteivel szolgálnak most is a szenteknek.

De nemcsak a múltra figyel, hanem a jelenre is. Nemcsak azt mondja, hogy „szolgáltatok”, hanem azt is, hogy „most is szolgáltok.” Miért fontos ez? Azért, mert amikor megkeseredünk, elfordulunk a szolgálattól, akkor szeretünk a múltba visszamutogatni és azt mondani: én mennyit tettem. Mennyit tettem ezért a gyülekezetért, mennyit tettem ezért a templomért. És közben ez már csak a múlt, de nem a jelen.

Tudjátok ez azt jelenti, hogy a keresztyén életben nincs nyugdíj. A Krisztus-követő és a Krisztusnak szolgáló életben nem nyugdíjazhatjuk magunkat. Az egészen addig tart, amíg a reménység be nem teljesedik. Ezért mondja: most is szolgáltok és teszi hozzá – ez maradjon is meg bennetek. Egészen addig, amíg be nem teljesedik az üdvösség reménysége.

Mert bele lehet fáradni. Hangsúlyozom: nem elfáradni. Elfáradni a munkától és így a szolgálattól természetes dolog. Belefáradni nem az. A keresztyén életbe – ami mindig szolgálatot is jelent – belefáradni azt jelenti, hogy ott belül a szívben van valami baj. Talán még mindig az önzés motivál. Talán még mindig a saját dicsőségünket Isten dicsősége elé helyezzük. Ha így van, bele fogunk fáradni a Jézus nevéért tanúsított szolgálatba – mert a Jézus szeretete hiányzik belőle. Pont az erő hiányzik belőle. Jézus végtelen ereje. A mi erőnk pedig véges. És így bele lehet fáradni. Mert – és ezt szintén Kálvin mondja – amikor Jézus nevében valaki szeretetet tanúsít az azt jelenti, hogy „sok igyekezetet kell kifejteni, sok bosszúságot elnyelni és olykor sok veszélyt is vállalni. Így aki gyakorolni akarja magát a szeretet munkáiban, készüljön fel a fáradságos életre.”

Aki pedig belefárad – szépen nyugdíjba helyezi magát és a múltba réved – és azon nosztalgiázik, hogy ő mennyit tett. Szépen kialakítja a maga kis lelki múzeumát és az ott található vitrinekben önmagának adott kitüntetéseiben és díjaiban gyönyörködik és mutogatja másoknak.

De az apostol meggyőződése nem csak abból fakad, hogy mennyit szolgáltak, hanem abból is, hogy mennyit szolgálnak. Azért bátorítja őket, mert azokat a jeleket látja rajtuk, hogy kezdenek belefáradni. Ehhez pedig az kell, hogy Isten kegyelmének igazsága ragyogjon fel újra előttük.

Kezdik elveszíteni a hitüket és a türelmüket. Ahogy haladnak előre a hitben, úgy vált egyre nehezebbé azt megélni. Kezdődnek az üldözések. Egyre jobban kiszorulnak az emberi közösségekből, egyre több megvetésbe, elutasításba ütköznek. Egyre többször tűnik hiábavalónak az evangélium meghirdetése és a szolgálat szeretetben. Vajon tényleg az vár rájuk a végén, amit elhittek? Igen. Az üdvösség vár rájuk a végén. És ez fontos. Ehhez az üdvösséghez azonban csak hittel és türelemmel lehet eljutni. A türelmetlenséggel mindent el lehet rontani. Amikor azt mondjuk: belefektettem az életemből öt évet és nem volt elég. Tíz évet és nem volt elég. Tizenöt évet és nem lett jobb a helyzet. De szerintetek Isten úgy nézi az órát, ahogy mi? Mert nem.

Múltkoriban a családdal az állatkertben voltunk. Elmentünk a japán kertbe is, ahol sok szép bonsai volt kiállítva. Régen is mindig csodáltam a bonsai-okat, ezeket a kisméretűre nevelt gyönyörű fákat. Sokszor elgondolkoztam, hogy milyen jó lenne egy ilyet nevelgetni. És ahogy néztem azokat a fákat, volt ott 30-40 sőt 70 éves is, elgondolkoztam azon, hogy tényleg lenne hitem belekezdeni abba, hogy olyan türelemmel gondozzam, hogy mondjuk 70 éves koromra lenne egy szép bonsai-om? Mert tényleg sikerülhet? Tényleg megvalósulhat? Mert csak ezzel a hittel lehet elkezdeni, azt nem lehet abbahagyni. Illetve abba lehet hagyni, de akkor nem lesz bonsai.

Figyeljetek azokra és kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. Ahogy sok évtizeddel ezelőtt az a hívő asszony, aki özvegyen maradt egyetlen fiával. És nem keresett magának valaki mást, hanem anyai szívének minden szeretetét úgy fektette bele egyetlen gyermekébe, hogy az árva gyermek lelkész lett, és ennek az egyetlen gyermeknek született 10 gyermeke, 36 unokája 42 dédunokája és végül 125 fős családot hagyott maga után. Egyetlen özvegyasszony, aki nem adta fel. Hit és türelem. A kis mag, ami nagy fává nő.

Az apostol a kemény figyelmeztetés ellenére jobb meggyőződéssel van hallgatói felől. Az üdvösség jobb meggyőződésével. Ez a jobb meggyőződés abból táplálkozik:

1. Hogy Isten, aki beemelte őket kegyelmébe nem igazságtalan és ezért nem löki ki őket onnan.

2. Hogy Jézus nevében az ő szeretetéért szolgáltak a szenteknek.

3. Hogy Jézus nevében, az ő szeretetéért most is szolgálnak a szenteknek.

Ez a három együtt forrása a meggyőződésének, hogy azután bátorítsa őket abban, hogy ne hagyják abba, hanem tartsanak ki mindvégig, amíg a reménység be nem teljesedik.

Egy történettel szeretném befejezni a kitartó hit és türelem szolgálatáról.

Volt egyszer egy kis szent. Évei boldogan és elégedet­ten teltek. Egyszer, amikor a kolostor konyhájában mo­sogatott, hirtelen megjelent előtte az angyal, és így szólt hozzá:

Az Úr küldött és üzeni: ideje, hogy eljöjj! Hozzá a mennyei örökkévalóságba!

Hálásan köszönöm az Úrnak, hogy gondolt szerény személyemre, nagy megtiszteltetés ez nekem – válaszolta a kis szent. – De hát látod, hegybe tornyosul itt a mosatlan edény, nem várhatna az a dolog az örökkévalósággal, amíg elkészülök a munkámmal?

Az angyal ránézett, angyalmódon, bölcsen és jóságosán, és csak ennyit mondott:

Majd meglátom, mit tehetek érted... – és eltűnt. A kis szent újra nekilátott a mosogatásnak meg a többi házimun­kának.

Egy napon, éppen a kolostor kertjében a kiskapájával az irdatlan gyomtömeget irtotta, amikor újra megjelent az an­gyal. Kapáját felemelve mutatott végig a gaztömegen a kis szent, és így szólt:

Hát mondd, nincs rettenetes állapotban ez a kert? Nem várhatna az a dolog az örökkévalósággal még egy kicsit?

Az angyal elmosolyodott és eltűnt a szeme elől.

Kigyomlálta a kertet és kimeszelte a pajtát. Dolgosán tel­tek a napjai...

A kolostor kórházában éppen a súlyos betegeket ápolta. Amikor egy kiszáradt szájhoz emelte a poharat, az ágy má­sik oldalán megpillantotta az angyalt. Némán, részvétért esedező mozdulattal mutatott a betegágyak végtelen sorá­ra. Az angyal, ezúttal szó nélkül, eltűnt.

De ezen az estén, amikor a kis szent végre feljutott a hű­vös, kopár cellájába és lerogyott a kemény ágyára, elgon­dolkodott, hogy milyen régóta halogatja ő már ezt a dolgot az örökkévalósággal. Hirtelen rettenetesen öregnek és fá­radtnak érezte magát és felsóhajtott:

Óh, Uram, ha csak még egyetlenegyszer elküldenéd hozzám azt az angyalt, bizony most nagyon szívesen fo­gadnám!

Még ki sem mondta az utolsó szót és lám, már ott is volt az angyal.

Ha netán még mindig lehetséges lenne, hogy magad­dal vinnél a mennyek országába, most nagyon boldogan veled tartanék...

Az angyal ránézett, angyalmódon, bölcsen és jóságosan, és csak ennyit mondott:

Hát mit gondolsz, hol voltál egész idő alatt?!

1Rm 3:5

2Jn 12:26

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok