Végül a türelmesek örökölnek

Alapige: Zsid 6:13-20

Lekció: 1Móz 22:1-19

Letöltés, meghallgatás!

 

Ma egy olyan bűnnel kapcsolatban szeretnék beszélni nektek, ami szellemileg az egyik legpusztítóbb az életünkben. Ez pedig a türelmetlenség.

A türelmetlenség az, amikor az ember éretlenül és zölden eszi meg a gyümölcsöt, azután hasmenést kap tőle.

A türelmetlenség, amikor az ember képtelen kivárni például a karácsonyt az ajándékkal, és már előbb kilesi vagy kiköveteli magának. Világos, hogy nagyon kevés jut el hozzá az ünnep igazi lelki értelméből.

A türelmetlenség, ami miatt az ember nem tudja bölcs beosztással, spórolással kivárni azt, hogy hozzájuthasson, amihez szeretne, hanem hitelekkel teszi tönkre magát anyagilag.

A türelmetlenség, ami sokszor fiatal életek égnek ki lelkileg, mert akár tanulmányilag, akár a sportban olyan terheket és elvárásokat terhelnek rájuk szülők, edzők amit nem bírnak. Mert minél előbb eredmény kell.

A türelmetlenség, ami miatt emberek milliói nem építik fel a kapcsolatukat lelkileg egészségesen, és nem várják meg a szexualitással a házasságot, ahogy azt Isten tervezte. Nem. Előbb kell, hogy azután annál hamarabb megunják egymást. Vajon boldogabbak-e a házasságok így? Korunk házasságai nem ezt mutatják.

A türelmetlenség, amikor az ember nem bírja kivárni Isten országát a maga idejében – és mivel már nem is hisz Istenben – megpróbálja megvalósítani itt a földön gazdasági jólétet és egyenlőséget ígérve. A történelem azt mutatja, hogy minden ilyen kísérlet nemhogy nem valósította meg ígéretét, hanem a legbrutálisabb terrort szabadította az emberiségre.

A türelmetlenség, ami végül elszakít Istentől, amikor valaki nem képes kivárni Isten áldását és végül inkább a saját feje után megy. Amikor nem képes megvárni Isten szabadítását és saját maga akarja megszabadítani magát.

A türelmetlenség, ami miatt azután nem oda jutunk, ahova szeretnénk.

A Zsidókhoz írt levél során a legutóbbi két alkalommal arról beszéltünk, hogy a levél írója figyelmezteti a hallgatókat, hogy el lehet jutni keresztyénként is abba az állapotba, ahonnan Isten már nem engedi meg az ismételt megtérést. A bukás olyan mélységébe, ahonnan már nem lehet megújulni. Ezt a figyelmeztetést azután kiegészítette azzal, hogy ne gondolja róluk, hogy már ebben az állapotban lennének. Természetes is, hiszen ha valaki ebbe az állapotba jut, ott már az igehirdetés is értelmetlenné válik. Ebben azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy igyekezzenek arra, hogy azoknak az embereknek az életét kövessék, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. Itt hagytuk abba, innen folytatjuk. Alapigénk a Zsid 6:12b-20 és arról fog ma szólni az üzenet, hogy végül a türelmesek örökölnek.

… kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. 13Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, 14és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” 15És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret. 16Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü. 17Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. 18Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. 19Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, 20ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.

A felszólítás világos: azokra az emberekre figyeljetek, akik hit és türelem által az ígéreteket öröklik. Akik Isten ígéreteiben részesedtek és ezeket az ígéreteket nemcsak hallották, hanem be is teljesedett az életükben.

Őközülük is az első Ábrahám. Bár később a hithősök felsorolását nem vele kezdi majd az apostol a 11. fejezetben, hanem Énókkal, de Ábrahámot itt nemcsak a hit, hanem a türelem példájaként is állítja elénk.

1. Ábrahám

Ezért vessünk némi pillantást Ábrahámra. Ábrahám egy mezopotámiai család tajga, apja Táré, aki fiaival együtt elindult a bálványimádó és pogány Mezopotámiából, hogy Kánaánban telepedjen le. De nem jutottak el Kánaánig, csak az attól északra fekvő Háránig. Hogy miért nem tartott ki Táré, nem tudjuk, de ő gyakorlatilag félúton megállt és soha nem látta meg Kánaán földjét. Ábrahám sem ment volna tovább, de hetvenöt éves korában megszólította az Úr, hogy induljon tovább és egy ígéretet adott neki:

Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.1

Egy már akkor gyermektelen öreg embernek mondta ezt, akinek egyetlen felesége egész házasságuk ideje alatt meddőnek bizonyult és hatvanöt évesen már semmi reménye nem maradt arra, hogy gyermeket szülhessen. Mi az az őrület, ami mégis egy ilyen óriási életváltozásra késztet egy idős embert? Nem őrület az, hanem Isten – bár a világ szemében az Isten szavának való igazi engedelmesség gyakorlatilag az őrülettel határos.

Ábrahám bár megérkezik Kánaánba a gyermek azonban mégsem érkezik. Most a különféle kanyaroktól és kalandoktól tekintsünk el – hogy hogyan akar Sára és Ábrahám besegíteni Istennek. Volt olyan pont az életükben, amikor már Ábrahám is kérdést tett fel az Úrnak azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan gondolja ezt a nagy nép dolgot, hiszen ő és Sára esélytelenek arra, hogy gyermekük szülessen. De ez már 24 évvel később történt, amikor Ábrahám 99 és Sára 89 éves volt2. Rá egy évre megszületett az ígéret gyermeke Izsák. Ez huszonöt esztendei várakozást jelentett. Huszonöt év minden emberi remény nélkül – csak az Isten ígérete jelentett reménységet. Semmi más nem maradt. Miközben semmi sem látszott megvalósulni abból, amit Isten megígért, sőt az idő haladtával úgy tűnt minden csak távolabb kerül Ábrahám mégis türelmesen és hittel várt. Ez az ő történetének összegzése Pál apostol szerint:

Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.3

Ám Ábrahám próbatételei itt még nem értek véget. Már Izsák nagyobb volt, amikor Isten azt mondta neki:

Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!4

Úgy tűnik Isten meggondolta magát? Az egyetlen fiút, akiben beteljesülhetett volna az ígéret? Mi értelme van ennek? Itt Ábrahám valóban komoly válaszút elé állott. Vagy engedelmeskedik egy látszólag teljesen szeszélyes és kiszámíthatatlan Istennek, vagy nem. De egyvalamit tudott. Ha nem engedelmeskedik, az ígéretből nem lesz semmi. Ha az ígéret megvalósulhat, akkor az csak az engedelmesség útján valósulhat meg. És Ábrahám döntött: engedelmeskedik. Hogy mi lesz ennek a vége nem tudta. De abban bízott, hogy Isten nem csapta be őt.

És az engedelmesség valóban ilyen. Elindul, nem tudva mi lesz az engedelmesség vége. Akkor is elindult, amikor még nem tudta hova megy5. Elindult most is, bár nem tudta mi lesz mindennek a vége. Azt viszont továbbra is hitte, hogy Isten megáldja és nagy néppé teszi. Eddig még nem történt meg mindez, már legalább negyven éve erre vár, de még mindig csak egyetlen gyermeke van, akiben az ígéretet kapta – de mégsem vonta hitetlenül kétségbe Isten ígéretét. A történet vége – amit Ábrahám nem tudhatott előre – az, hogy végül az utolsó pillanatban Isten maga állította meg abban, hogy feláldozza Izsákot. És ekkor történik meg az, amire alapigénk utal, hogy Isten önmagára esküdött abban, hogy beteljesíti ígéretét.

Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján.6

2. A beteljesült ígéret

És az ígéret beteljesült. Ábrahámból valóban nép származott. Több is, akik nem az ígéret vonalán lettek az utódai, de Izsák és az ígéret vonalán is. Ők lettek a zsidó nép. De a zsidó nép csak kis nép. Ábrahámnak mégis sok utóda lett, mert ő sok nép atyjává lett – de nem a testi leszármazás által, hanem a hit által. Ezt mutatja meg Pál akkor, amikor azt mondja:

Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja7

Ábrahám utódai nemcsak a zsidók – sőt sokkal inkább mindazok – akik Ábrahámhoz hasonlóan hittel és türelemmel várják Isten ígéreteinek beteljesülését, amelyet Isten megígért Krisztusban mindazok számára, akik Krisztust uruknak és megváltójuknak vallják.

3. A nekünk tett ígéret – Isten megmásíthatatlan elhatározása

De mi a nekünk tett ígéret, amit akkor érünk el, ha a hit és türelem engedelmességével követjük az Úr Jézust, aki az ígéret szerint Ábrahámnak az az utódja, akiben a föld minden nemzetségére kiárad Isten áldása.

Isten ígérete az evangélium dióhéjban: Isten annyira szerette a világot és szeretett benne téged is, hogy Jézus, az ő egyszülött Fiát elküldte, hogy ha hiszel benne, akkor örök életre juss. Ez az örök élet az a félelem nélküli élet, amiből nem hiányzik semmi a boldogsághoz. Soha nem fog kínozni semmilyen hiányérzet, semmilyen kudarc, szégyen és félelem. Ézsaiás próféta ezzel a képpel foglalja össze.

Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. – Ezt ígérte az ÚR!8

Ezt a békességet és jólétet ígérte Isten. Azonban Isten ezt úgy ígérte meg az ígéret örököseinek – akik Jézust megváltójuknak fogadják el – hogy előtte még új eget és új földet teremt, mert a jelenlegi világ alkalmatlan arra, hogy Istennek ezt az áldását nyújtsa és az üdvösségét hordozza.

Ez Isten megmásíthatatlan elhatározása. Ezt az elhatározását semmi sem változtathatja meg. És ez egy nagyon fontos üzenet. Isten ezeket az ígéreteit úgy adja, hogy mindenki, aki ezt az ígéretet a Krisztus által adott örök üdvösségről személyesen és hittel elfogadja az megértheti, hogy ez az ő életében is Isten megváltozhatatlan elhatározása. Ha elhiszed Isten ígéretét, hogy Jézusban eltörölte a bűneidet és örök életet ad, akkor ez az elhatározása Istennek megváltozhatatlan veled kapcsolatban. És erre Isten nemcsak ígéretet tett, hanem meg is esküdött.

4. A reménység kapaszkodója

És hogy miért fontos ez? Azért, mert ez a reménységünk kapaszkodója. A levél első hallgatóit bizony fenyegette a türelmetlenség, ami olyan irányba állította az életüket, amin ha továbbhaladnak, eljuthatnak a megújulásra való képtelenség állapotába.

De mi okozta a türelmetlenséget? Az, hogy Isten jövőbeli ígéretének áldásait azonnal, még a földi életben meg akarták ragadni. No, nem úgy, hogy meg akartak volna gazdagodni, mintha Isten csak úgy áldhatna meg egy hívő embert. Ennél sokkal nehezebb volt a helyzetük. Soha nem szabad elfelejtenünk mindazt, ami a levél hátterében áll. Ők, miután hívőkké lettek, nem könnyebbé lett az életük, hanem nehezebbé. A családjuk kitagadta őket az örökségükből, nem maradt semmijük csak Krisztus és a gyülekezet. Erre azután még rájött, hogy az őket körbevevő pogányok egyre türelmetlenebbek lettek a keresztyénekkel, ahogy a keresztyének egyre többen lettek. Már üldözésekre és pogromokra is sor került. És úgy tűnt, mintha az ígéret egyre messzebb került volna. Igaz, hogy áldásban járunk és áldást öröklünk, amikor nem több, hanem egyre kevesebb látszik ebből? Nemcsak egy hazug ábrándra építettük fel az életünket? Ezek a hangok egyre erősebbekké váltak egyesek életében és egyre jobban terjedhetett a keresztyének között – legalábbis a levél egyértelműen erre enged következtetni. Isten meggondolta volna magát? Akkor miért kellene kitartanunk Krisztus mellett – hiszen így csak nehezebb. Isten azonban nem gondolta meg magát mert lehetetlen, hogy Isten hazudjon az ígéreteiben. Ez pedig erőt ad, még akkor is ha a láthatókban nehéz és még nehezebb.

Ahogy Ábrahám is türelmesen kitartott pedig először huszonöt évig várt és nem történt semmi. És Ábrahám hitte, hogy Isten nem gondolta meg magát. Majd a megígért fiú születése után néhány évvel Isten azt mondta áldozza fel a fiát. Isten talán hazudott? Nem. Ábrahám még mindig hitte, hogy Isten nem hazudott és ezért végül nem is kellett csalódnia Istenben. Ha hiszed azt, hogy Isten neked sem hazudott, akkor te sem fogsz csalódni benne.

5. A láthatatlanba kapaszkodó reménység

A reménység nem csal meg. Még akkor sem, ha ez a reménység nem a láthatóba kapaszkodik, hanem a láthatatlanba. Abba a láthatatlanba, ahova Jézus, mint az értünk engesztelést szerzett főpap előttünk ment be.

Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.

Jézus a kárpit mögé ment. Ez a kárpit volt az a szent sátorban, később a templomban, ami elválasztotta a templomban a szentek szentjét a szentélytől. Itt volt a szövetség ládája, az Isten földi trónja. Ide nem mehetett be senki emberfia, csak évente egyszer a főpap, hogy bemutassa az engesztelő áldozatot a népért, úgy hogy az áldozati állat vérét szövetség ládájára hintette. Ez egy rejtett hely volt, ahova be sem lehetett látni. Jézus halálakor ez a kárpit hasadt ketté. Mert Jézus főpapként a saját véréve engesztelte ki a bűn miatt haragvó Istent.

A nép nem láthatta, hogy mi történik ott – de hitték reménységgel, hogy Isten kiengesztelődött népe iránt. Így nem láthatunk be mi sem a kárpit mögé, csak reménységünk horgonyával kapaszkodhatunk abba, hogy Jézus valóban engesztelést szerzett a bűneinkért a kereszten. Mi nem, de a reménységünk behatol a láthatatlanba.

Ennek a reménységnek az alapján hihetjük azt, hogy bármilyen próbatétel előtt vagy alatt vagyunk mi nem messzebb kerülünk Isten áldásától, hanem közelebb és közelebb. Ahogy reménységünk szilárd és tartós ígéretekbe kapaszkodik és ennek a vonalán haladunk előre és előre.

Ez azonban csak hittel és türelemmel lehetséges. Türelmetlenséggel nem közelebb, hanem távolabb kerülünk az ígéret beteljesülésétől. Amikor nem haladunk Isten áldása felé, hanem le akarjuk rántani az áldást a láthatatlanból a láthatóba, sokszor nagyon kicsinyesen és anyagiasan.

Pedig amit Isten nekünk meg akar tanítani az, hogy türelemmel menjünk végig a nekünk adott úton, nem ijedve meg még attól sem, hogy ha a próbatételek mellé a Sátán azokat a hazugságokat súgja, hogy csak távolabb és távolabb kerülsz az áldástól. Nem. Engedelmességgel csak közelebb kerülhetünk. Az engedetlenség, az elfordulás az, ami eltávolít.

Mert végül a türelmesek örökölnek. Akik reménységükkel belekapaszkodnak a most még láthatatlan reménységbe, ami erős horgonyként kapaszkodik Jézusba, a Melkisédek rendje szerinti főpapba, aki értünk elsőként ment be a kárpit mögé, hogy engesztelést szerezzen bűneinkért. Ne a türelmetlenségetek parancsait kövessétek, hanem „kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.”

Ámen.

Imádság után: A jövő héttől abba rejtélybe tekintünk bele, hogy mit is jelent konkrétabban, hogy Jézus Melkisédek rendje szerinti főpap.

11Móz 12:1-3

21Móz 18:1-15

3Rm 4:20-21

41Móz 22:2

5Zsid 11:8

61Móz 22:16-17

7Rm 4:16

8Ézs 25:6-8

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok