A titokzatos Melkisédek

Alapige: Zsid 7:1-10

Lekció: 1Móz 14

Letöltés, meghallgatás!

 

Van egy titokzatos alakja az Ószövetségnek. A Zsidókhoz írt levél tanulmányozása során már többször találkozhattunk vele, pontosabban azzal a Krisztusról szóló kijelentéssel, hogy ő pap a Melkisédek rendje szerint.

A korábbi szakaszokban az író mindig csak utalt rá, idézve a 110. zsoltárt, de sohasem magyarázta meg, hogy ez pontosan mit jelent. A levél 7. fejezetére beérett az idő, hogy elmondja a Krisztusban hívőknek, hogy miért is olyan fontos kijelentés ez: Jézus Krisztus a Melkisédek rendje szerinti főpap. Mai alapigénk a Zsid 7:1-10

Mert ez a „Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta”. Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké. De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából. Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta. Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.

1. A „nagy ember”

De ki is ez a titokzatos Melkisédek? A 4. versben úgy mutat rá a szerző: „De nézzétek, milyen nagy ember ő …”

Ahhoz képest, hogy nagy embernek jelenti az Isten szava Melkisédeket, nagyon szűkszavúan beszél róla a Szentírás. Az Újszövetség többször említi – mindig Krisztussal összefüggésben – mint az Ószövetség. Egy nagy emberről mégsem ezt várnánk. A nagy embereknek fel vannak jegyezve a nagy tetteik és a nagy gondolataik. Az embereknek, akik naggyá akarnak lenni igényük is ez, hogy krónikások írják meg tetteiket, márványtáblák és szobrok őrizzék emléküket, városokat és utcákat nevezzenek el róluk. A nagy emberek könyveket írnak. A nagy embereket példaként idézzük és erőt merítünk belőlük.

Sok példát lehetne említeni – hiszen sok nagyszerű példakép van, de most csak egyet emeljünk ki a magyar reformáció történetéből, aki magát nem gondolta nagy embernek, de akit mégis emlegetnek magyar Lutherként is. Az első ismert és hatásos magyar reformátorról Dévai Bíró Mátyásról szeretnék pár szóban példaként is emlékezni, akin néha egy kicsit vitatkoznak az evangélikusok és a reformátusok, hogy valójában kié is ez nagy reformátor, de hát egy kicsit az övék is, meg egy kicsit a miénk is, hiszen 1543-ban döntött egyértelműen úgy, hogy a reformáció helvét irányához csatlakozik.

Dévai Bíró Mátyást reformátori munkája miatt sok helyről elűzték, sok helyütt börtönbe vetették. Amikor kassai fogságából két év után kiszabadult és Budára ment, az evangélium hirdetése miatt itt is hamar a tömlöcben találta magát. De Pál apostolhoz hasonlóan ő sem hagyott fel még a börtönben sem a Krisztus hirdetésével, mert azt vallotta, ami a jelmondata is volt:

Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.1

Ezzel a mondattal a héten számomra különös körülmények között találkoztam. Járt ide néhány évvel ezelőtt egy cigány fiú, aki a megtérése előtt egy bűnügybe keveredett. Miután megtért a lelkipásztorának az ajánlására ide kezdett járni azok után, hogy Budapesten kapott munkát. Később elment egy másik gyülekezetbe, a kapcsolatunk is megszakadt. Néhány hete hívott a baracskai börtönlelkész, hogy a Józsi náluk vendégeskedik, nem akarnék-e vele találkozni, mert engem is említett név szerint, hogy ismer. Még a megtérése előtti bűnügyben rá kiszabott ítéletet kell most leülnie. Összejött a dolog, szerdán voltam Baracskán egy istentiszteletet tartani, így találkozhattam vele is.

Megkapó volt az a kiegyensúlyozottság és derű, öröm ami sugárzott róla. Pedig Baracska nem egy vidám hely. Furcsa volt belépni a szögesdrótok és rácsok mögé. Rengeteg megtört arc, akik között a Józsi ragyogott. Nem azon kesergett, hogy Isten miért nem oldotta meg, hogy elengedjék a büntetését, hanem azt mondta: Istennek itt célja van velem és Isten Igéje nincs bilincsbe verve. Több öröm áradt belőle, mint sok keresztyénből, akiknek nem kell ilyen körülmények között élniük.

De hogy ne kanyarodjunk el nagyon: Melkisédekről, akit nagy emberként ír le a Biblia, ehhez képest alig van említés. Tulajdonképpen egy tett és egy mondat. Az az egy tett, hogy Ábrahám elé ment kenyérrel és borral és megáldotta őt, valamint olvashatjuk az áldás egyszerű szavait.

Akkor viszont miért nevezi ilyen „nagy ember”-nek őt az Írás? Hiszen ahogy olvashatjuk is, nincsenek büszke ősei és nem alapított nagyszerű dinasztiát. Életének kezdete és vége is a homályba vész.

Melkisédek emberi nagyságát három egyszerű tény által érthetjük meg. Ez a három egyszerű tény:

1. A Felséges ill. magasságos Isten papja volt

2. Hasonlóvá lett Isten Fiához

3. Ábrahám tizedet adott neki

2. Melkisédek nagyságának tényei

2.1. A Felséges Isten papja

Melkisédek nagyságának első ténye az, hogy a Felséges ill. a magasságos Isten papja volt.

Ennek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy milyen környezetben is volt Melkisédek az egyetlen igaz Isten papja. Melkisédeket egy rendkívül istentelen és pogány környezet vette körül, egy olyan környezetben volt ő Isten papja, ahol Isten egyáltalán nem tisztelték, sőt a bűn és a romlottság már olyan méreteket öltött, hogy Isten közvetlen mennyei haragját is kiárasztotta. Melkisédek Sodoma és Gomora közelében a kánaáni népek bálványimádó tengerében élt. Rajta kívül mindenki a szörnyeteg, vérszomjas és paráznaságra bujtó kánaáni isteneket követte.

Talán emlékszünk még Sodoma és Gomora erkölcsi züllöttségére, ahol az emberek már csak a szexuális perverziókban lelték örömüket, és amelyet végül Isten ezért elpusztított. Ilyen környezetben volt Melkisédek egyedül a Felséges Isten papja.

Azt jelentette ez, hogy senkinek a szövetségére és barátságára nem számíthatott. Senkivel bensőséges lelki közössége nem lehetett. Senki nem is kereste a barátságát, hiszen az igazi szentség taszító és gyűlöletes azoknak, akik a szentségtelenségben lelik örömüket – de nem is nagyon tudott volna mit kezdeni egy ilyen barátsággal, hiszen a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel2.

Mekkora öröm lehetett a számára, amikor megtudta, hogy van még egy ember, aki ugyanannak az egyetlen, hatalmas és igaz Istennek szolgál, akinek ő is a papja. Ez az öröme abban fejeződött ki, hogy elément, egy csodálatos asztalközösségben – kenyeret és bort vitt elé – létrejött közöttük egy lelki közösség, és papi hivatásánál fogva megáldotta Isten elhívott szövetségestársát, ezzel erősítve Isten szövetségi ígéretét.

Ha mi valóban a Felséges Isten szolgái és gyermekei vagyunk Krisztus által, akkor értjük Melkisédek nagyságát.

Nem az adta az ő nagyságát, hogy valamiféle nagyszerű családból származott. Nem az, hogy nagy történelmi tetteket hajtott végre, amelyeket kőbe véstek a krónikások. Nem is azon, hogy különféle evilági címeket szerzett, amiket előszeretettel adnak és adatnak a világ fiai egymásnak és maguknak. Őt csak egyetlen dolog érdekelte: hogy a Felséges Istenhez hűséges maradjon és őt szolgálja. Ez tette őt ilyen nagy emberré.

De sokan küszködnek azért, hogy az utókor nagy emberekként emlékezzen rájuk. A nikápolyi csatát 1396-nan a török ellen ez a dicsőséghajhász gőgös indulat veszítette el. A francia lovagok nem voltak hajlandók tartalékban maradni, hogy ők legyenek a végső csapásmérő ék, ahogy azt Zsigmond király tervezte, hanem azzal vádolták Zsigmondot, hogy el akarja lopni tőlük a győzelem dicsőségét, és kivonulva a haditanácsból másnap teljesen egyedül rohantak neki az török hadseregnek. A csata csúfos kudarccal végződött. Így nem nagy győztesként, hanem csúfos vesztesként emlékezik rájuk az utókor.

De azzal is sokan küszködnek, hogy nem elég nagyok. Aztán vagy állandó kisebbrendűségi érzésekkel küszködnek, ami nemegyszer a nagyok elleni irigykedéssel és gyűlölködéssel párosul.

Pedig lényegében nem az a nagy ember, aki nagy tetteket visz végbe a saját dicsőségére, hanem az, aki a Magasságos Isten szolgája, gyermeke és papja.

Melkisédeknek nincs állítva szobor, nincs róla elnevezve város, sem utca, de kitörölhetetlenül benne van az Isten életkönyvében. Ez az ő nagyságának első ténye. Az tette őt Krisztus előképévé, hogy megalkuvás nélkül, kompromisszumok nélkül szolgált a felséges Istennek. Hogy be van írva az Isten életkönyvébe és onnan senki sem törölheti őt ki.

Pontosan ez a mi életünk lehetősége is – hogy megváltva a bűnből és a halálból az életünk kitörölhetetlenül be van írva az Isten Bárányának életkönyvébe. És miközben a világban kicsinyeknek, nemegyszer lenézetteknek és megvetetteknek számítunk a Krisztusért, mégis nagyok vagyunk az Isten szemében.

Nézzétek milyen nagy ember Melkisédek: a magasságos Isten papja.

2.2. Hasonlóvá lett az Isten Fiához

Melkisédek nagyságának második ténye: hasonlóvá lett az Isten Fiához.

Bár Melkisédek Krisztus előképe, mégsem Krisztus hasonlít őhozzá, hanem ő hasonlít Krisztushoz. Mert Jézus Krisztus az emberség örök mintája. Krisztus ószövetségi előképeiben azért ábrázolódott ki Krisztus, hogy amikor ő közöttünk van, akkor felismerhető legyen. Melkisédek tehát azért nagy ember, mert olyan hűségesen szolgált a Felséges Isten papjaként, hogy elkezdett hasonlítani Krisztus mennyei mintájára.

Vannak, akik Melkisédek titokzatos személyéből azt a következtetést vonják le, hogy Melkisédek egy angyali lény volt, mások meg egyenesen magával Krisztussal azonosítják, hogy őbenne Krisztus már a földön itt volt testileg. De ezek a spekulációk sok fontos tényt nem vesznek figyelembe és ráadásul elfedik a lényeget.

Azt a lényeget, hogy Melkisédek egy folyamat során lett hasonlóvá az Isten Fiához. A szövegünk nem azt mondja, hogy Melkisédek egyenlő Krisztussal, hanem azt, hogy hasonlóvá lett őhozzá.

Ezek a spekulációk elfedik azt a lényeget, hogy Isten nem az angyalokról, hanem az emberről jelentette ki, hogy magához hasonlóvá teremtette – és a megváltásban ezt a hasonlóságot állítja helyre.

Elfedik azt a lényeget, hogy a Krisztushoz hasonlóvá válás a bűnbe esett ember lehetősége, akin a megváltás, megigazulás és megszentelődés folyamatában egyre inkább Krisztus ábrázolódik ki. Melkisédek ezért nemcsak Krisztus előképe, hanem annak az előképe is, hogy a megváltásban mivé leszünk.

Melkisédeknek Krisztushoz való hasonlósága elsőrenden nevének jelentéséből királysága nevének jelentéséből tevődik össze.

A Melkisédek név azt jelenti: igazság királya. A Sálem királya kifejezés pedig azt jelenti: békesség királya. Ő, mint a Felséges Isten papja és Sálem királya ebben vált hasonlóvá Krisztushoz. Azért hasonlóvá, mert az igazság királya és a békesség királya címek lényegileg egyedül Krisztust illetik meg. Ez mutatja meg nekünk, azt, hogy hogyan uralkodik Krisztus, aki a Melkisédek rendje szerinti főpap.

2.2.1. Igazság királya

Krisztus az igazság királya, mert ő igazságosan uralkodik az egész teremtett világ fölött. De azért is ő az igazság királya, mert egyedül ő tudja igazzá tenni az istentelent Isten előtt. Egyedül ő tud minket úgy odaállítani Isten ítélőszéke elé, mint feddhetetleneket úgy mintha soha semmi bűnünk nem lett volna. Krisztus nélkül, az ő országán kívül csak a bűn uralkodik az embereken, nincs más lehetőségünk, mint a bűn uralma alatt élni és végül a kárhozatban elveszni.

2.2.2. Békesség királya

Krisztus a békesség királya. Olyan békességé, ami az igazságból származik. Békesség ugyanis csak az igazságból származhat. És itt ez a békesség egyenesen azt jelenti, hogy ha az igazság királya és a békesség királya a mi királyunk, akkor ez a békesség a lelkiismeretet nyugodtá és biztonságossá teszi. Isten, aki megigazítja az istentelent, engem az istentelent is megigazított és országának polgárává tett, és már semmiféle kárhoztató ítélettel nem kell szembenéznem, mert Krisztusban vagyok. Ez ezt jelenti.

Melkisédek nagyságának második ténye, hogy hasonlóvá lett az Isten Fiához. Ez a mi felemelkedésünknek is a csúcsa, ahogy arról János első levelének harmadik fejezetében ír:

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.3

Melkisédek nagyságának harmadik ténye pedig az, hogy Ábrahám tizedet adott neki. De erről legközelebb.

Most csak annyit vigyünk haza, hogy nagyságának két nagyszerű ténye: ő a felséges Isten papja volt és hasonlóvá lett az Isten Fiához. Ezt az utat pedig nekünk is megmutatja Krisztus. Ámen.

12Tim 2:9

2Jak 4:4 Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.”

31Jn 3:2

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok