Ábrahám és Melkisédek – a tized

Alapige: Zsid 7:4-10

Lekció: 2Kor 8:7-15

Letöltés, meghallgatás!

 

A múlt héten Melkisédek személyéről beszéltünk, annak alapján, hogy a Zsidókhoz írt levél Jézust a Melkisédek rendje szerinti főpapnak nevezi többször is. Ez egy messiási prófécián alapul, amit a 110. zsoltárban olvashatunk.

Az apostol úgy mutatja be Melkisédeket, mint egy nagy embert. Azt is megállapítottuk, hogy bár nagy ember Melkisédek, kevés tettéről és szaváról tudunk – és nem kimondottan jellemző, hogy szobrok, utca- vagy városnevek viselnék Melkisédek nevét. A múlt héten Gyuri bácsi a végén megjegyezte, hogy valaha Gyöngyösön volt egy utca, amit róla neveztek el – hiába a kor és a tapasztalat ezt jelenti – de már az is a múlté és azért az nem trend, hogy Melkisédek nevét utcák terek viselnék.

Melkisédek nagyságát három tény támasztja alá, ebből az első kettőről beszéltünk egy hete, és a harmadikról szólok ma. Alapigénk a Zsid 7:4-10

De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából. Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta. Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.

Röviden foglaljuk össze Melkisédek nagyságának első két tényét.

1. Melkisédek nagyságának első ténye az, hogy ő a Felséges vagy Magasságos Isten papja, mindez egy olyan nemzedékben, amelyben egyedül állt hívő emberként, amíg meg nem ismerte Ábrahámot.

2. Nagyságának második ténye pedig az, hogy hasonlóvá lett az Isten Fiához, ami azt jelenti, hogy annyira következetesen engedelmeskedett Istennek, hogy ebben a folyamatban egyre jobban kiábrázolódott rajta Krisztus.

Melkisédek nagyságának ezek a tulajdonságai megjelenhetnek rajtunk, hiszen mi Krisztusban a Felséges Isten papjaiként szolgálhatunk ebben a világban, ahogy Péter írja is a keresztyéneknek:

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;1

Másrészt, megváltásunk, megigazításunk és megszentelődésünk okán magunk is egyre jobban hasonlítunk Krisztusra.

Melkisédek emberi nagyságának harmadik ténye az, hogy Ábrahám tizedet adott neki mindenből. De a mindennek a tizede a legjobb tizedrész volt, mert úgy írja, hogy a tizedét a zsákmány legjavából adta. Vagyis odaadta a tizedét, nem a legsilányabb, hanem a legjobb tizedét. Ez azután történt, hogy Melkisédek megáldotta Ábrahámot.

Ma Melkisédek nagyságának ezt a harmadik tényét szeretném egy kicsit részletesebben végiggondolni veletek együtt – úgy, hogy nem felejtjük a kulcsmondatot:

Jézus, Melkisédek rendje szerinti főpap lett örökké.2

Melkisédek kapcsán mindenképpen Jézusról beszélünk. Így nézzük meg Melkisédek nagyságának harmadik tényét: Ábrahám tizedet adott neki mindenből, a zsákmány legjavából.

1. A tized nem szektás, hanem bibliai mérték

Az első gondolat, amit ebből leszűrhetünk az, hogy a tized nem szektás, hanem bibliai mérték. Általában derék reformátusok – vagy más történelmi felekezet tajgai – ha meghallják azt a kifejezést, hogy tized, rögtön megszólal a vészcsengő: itt valami szektás dologról van szó.

A szektákban tizedet szednek, riogatják egymást nem egyszer, hogy ezzel ha lehet el is riasszák a szektáktól egymást. Mint ahogy magyar kalandozások korából fennmaradt spanyol szólás ijesztgeti a rosszalkodó gyerekeket: „Vigyázz, mert elvisz a magyar!” De a törököknek is van vagy volt sokáig ilyen ijesztgetős szólásuk a rossz gyerekeknek: „Vigyázz, jön Hunyadi és elvisz.” Hát a tized kapcsán valahogy így hangzik a szektákkal való ijesztgetés: „Vigyázz, azok ott tizedet szednek!”

De tényleg ez lenne a szekták szektásságának lényege? Hiszen, amikor Krisztus főpapságáról esik szó, és azt írja, hogy ő Melkisédek rendje szerinti főpap örökké; és azt hogy Ábrahám pátriárka minden zsidó, sőt minden hívő ősatyja és példaképe, akkor talán elkezdjük érzeni, hogy itt valami sokkal komolyabb dologról van szó. Ha komolyan vesszük, hogy Ábrahám az igazi hit őspéldája, akkor az ő tizedében valami mély hit, hit általi engedelmesség ábrázolódik ki, amire már nem legyinthetünk könnyedén – ha tetszik, ha nem –, hogy ez valami szektás dolog. Mert akkor Ábrahám is szektás.

Jakab apostol viszont egyenesen azt írja: Ábrahám hitét éppen a tettei igazolták3. Persze könnyebb azt állítani, hogy a tized valami szektás dolog, mint szembenézni azzal, hogy Ábrahám hite milyen gyakorlati következményeket jelent Ábrahám utódai számára.

Az első következtetése tehát történetünknek: a tized nem valami szektás, hanem bibliai mérték.

2. A tized nemcsak az Ószövetség, hanem az Újszövetség része is

A második következtetés, hogy a tized nemcsak az Ószövetség, hanem az Újszövetség része is. Vannak, akik azt hajlandók elismerni, hogy a tized bibliai mérték ugyan, de azt állítják, hogy a tized az Ószövetséghez kapcsolódik és a tizedre nézve már semmiféle parancs vagy utalás nincs az Újszövetségben, azért a tized az Újszövetségnek nem része. Ha ezt a történetet olvassuk, akkor látjuk, hogy ez az állítás nem állja meg a helyét, egyszerűen nem igaz. Ábrahám adakozásának az ismételt bemutatása (ld. 1Móz 14) pont az ellenkezőjére utal. Nem véletlenül hozza fel példaként az apostol. Vajon miért említi ez a szakasz többször is azt, hogy Ábrahám Melkisédeknek tizedet adott?

A válasz nagyon egyszerű: azért, hogy megmutassa azt, hogy Ábrahám engedelmességében meglátta azt, hogy Melkisédek a Felséges Isten papja, ebből következően Melkisédekben mind ő, mind utódai Krisztusnak, a megváltónak adták a tizedüket. Van különbség az ószövetségi és az újszövetségi tized között, de nem az, hogy az Ószövetségben van, az Újszövetségben meg nincs tized. A különbség másban van.

3. Az ószövetségi tized

Az ószövetségi tizedet Isten Mózesen keresztül rendelte el. Ennek az volt a lényege, hogy minden termés és minden ellés tizede az Úrnak szent tulajdona4. Elsősorban nem pénzben, hanem mezőgazdasági egységben számolták, a pénzalapú számolás akkor vált általánosabbá, amikor már mindent pénzben számoltak el.

De mi volt az ószövetségi tized célja? Hogy megvalósuljon az őket gazdagon megáldó Isten szent szolgálata. Ennek a szolgálatnak a lényege, hogy Isten személye és cselekedetei nem merüljenek feledésbe választottai körében. A törvény így kezdődik:

Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.5

Még a törvény is ezzel kezdődik: Én Isten vagyok, olyan Isten, aki rabságból és szolgaságból szabadítottalak ki. A törvény minden rendelkezése ide vezethető vissza „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.”… még a tized is.

Azért, hogy nemzedékről nemzedékre nem menjenek feledésbe Isten tettei és rendelkezései, Isten az összes törzs közül kiválasztott egyet, Lévi törzsét, azért, hogy emlékeztesse a népet Isten tetteire és főként a velük kötött szövetségre. Nekik csak azzal kellett foglalkozniuk, hogy tanulmányozzák és tanítják a törvény rendelkezéseit, valamint bemutatják az Isten által elrendelt áldozatokat közbenjáróként Isten és a nép között. Lévi törzsének a tagja volt Mózes és Áron is. Viszont az ígéret földjéből ez a törzs nem kapott területet. Ennek oka az volt, hogy osztatlan szívvel tudják végezni tanítói és istentiszteleti szolgálatukat, és a hűséges tized biztosította a léviták megélhetését. De még a léviták is adtak tizedet, ami a templomba folyt be.

Szövegünk még azt is kiemeli, hogy a törvény biztosította a lévitáknak a jogot, hogy a tizedet beszedjék. Ez nekik járt és be is szedhették.

Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint …

4. A tized az Újszövetségben is érvényes maradt

Mindezek után beszél a szövegünk arról, hogy a tized nem vesztette el az érvényét, csak másra került a hangsúly. A következőt írja:

Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él.

Az „itt halandó emberek” kifejezés a törvény alatt élőkre vonatkozik, az „ott” pedig Krisztusra. Mindezt jelen időben mondja.

Kiről van szó? talán Melkisédekről? Dehogy. A Melkisédek rendje szerinti örökké élő főpapról, Jézus Krisztusról beszél. Ábrahám lényegében neki adta a tizedét, amikor átadta azt Melkisédeknek. Ebből adódik: Jézus Krisztusnak jár a jövedelem tizede.

5. Miért jár Krisztusnak a tized?

Persze felmerül a kérdés: miért? Miért jár ez neki? Pál apostol nagyon következetesen egyrészt kijózanítóan, másrészt nagyon bátorítóan ír erről, ahogy olvastuk a 2Kor 8-ban.

Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.6

Mi Jézus Krisztus kegyelme? Az, hogy mennyei gazdagságáról teljesen lemondva eljött a földre, hogy a szegény emberek életét élje. Annyira odaadta magát értünk, hogy meg lehetett alázni, ki lehetett gúnyolni, meg lehetett rágalmazni és keresztre lehetett feszíteni mint egy gonosztevőt. Ő nem a tizedét adta, hanem a tulajdon életét és halálát, hogy megmentsen minket a bűntől és következménytől az örök haláltól.

Jézusnak ez az áldozata az, ami az életünket új irányba állítja. És Pál apostol azt mondja, hogy akinek Jézusban ilyen új irányba állt az élete, az mindenben bővelkedik: hitben, igében, ismeretben, buzgóságban … és ezután hozzáteszi: akkor most már az adakozásban is legyetek bővelkedők. Ez nem parancs – mondja – hanem a bennük levő szeretet valódiságának mérőeszköze. Ha szeretném megtudni a súlyomat, akkor ráállok a mérlegre és jó esetben nem akad ki. Ha szeretném tudni mennyi a vérnyomásom, akkor veszek egy vérnyomásmérőt és megmérem. Pál apostol azt mondja, hogy a szeretet valódiságának is van egy mérőműszere: ez pedig az adakozás mértéke és minősége.

A Krisztus iránti szeretet valódiságának is a mérőműszere, ahogy például János első levelében is olvassuk:

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.7

6. Az Ó- és Újszövetség tizedének különbsége

Pál azonban hangsúlyozza az adakozás mértéke nem parancs. Ez az, ami különbséget tesz az ószövetségi és az újszövetségi tized között. Az Ószövetségben világos: parancs és törvény, amit be kell tartani, ezért be lehetett, sőt kellett szedni a lévitáknak. Be is szedték, mint egy adót.

Az Újszövetségben a tized hátterében nem a parancsolat áll. Még csak nem is a kötelesség, hanem a Krisztus iránti szeretet. A tized él, de nem parancs és nem adó, ezért nem szedi, és nem is szedheti be senki. Az csak önkéntes lehet. Isten ugyanis nem akarja elvenni azt, amit nem tudsz hitből és szeretetből neki adni. Kötelességből, rossz lelkiismeretből hitetlenül semmiképpen ne add. Nem is lesz kedves Isten szemében. De ugyanakkor nézd meg, hogy mennyit adsz és tedd hozzá: Uram, én ennyire szeretlek téged. Ne áltasd megadat azzal, hogy jobban szeretet az Urat. Kit csapsz be vele? Isten nem fogod.

Ezt úgy kell látni, mint a becsületkasszát. Sokan úgy állnak hozzá a becsületkasszához, hogy ami ott vanaz ingyenes. Csakhogy a becsületkassza nem ez. A becsületkassza azt jelenti, hogy ott van az adott dolog ára, és azt kéri, aki a becsületkasszát kitette. És ha nem tesszük bele az árát, akkor lényegében loptunk. Így tudjuk meglopni Istent és az ő dicsőségét azzal, hogy nem adjuk meg igazán Istennek azt, ami az Istené.

Az egyház, amikor hatalmi helyzetbe került óriási bűnt követett el, amikor elkezdte beszedni a dézsmát. Adót csinált a tizedből. Az emberekkel pedig megutáltatta Krisztust. Bár a két szövetség közötti különbségről beszélünk, de azt is meg kell említeni, az újszövetségi tized célja most is az, ami régen volt. Hogy Isten megváltó és megmentő munkája látható és hallható legyen a világban, az emberek pedig Krisztusnak adják az életüket. De ez csak akkor valósulhat meg, ha önkéntesen és jó szívvel adjátok Krisztusnak a tizedeteket. Nem kényszerből, hanem önként – ahogy Krisztus is önként adta az életét értünk, hogy szegénysége által meggazdagodhassunk.

7. A tized hálás válasz az áldásra

Éppen ezért a tized mindig csak hálás válasz lehet Isten kegyelmére és áldására. Ahogy Ábrahám is az után adta mindenének a tizedét, de abból is a legjobbat, miután Melkisédek megáldotta őt.

Az áldás az ami mindig előbb van. Mindig megelőzi a hitből való tizedet. Nem is lehet másként, hiszen az áldás nem valamiféle megérdemelt jutalom, hanem Istent mindent megelőző kegyelmi tette. Ábrahámtól senki sem várta el, és nem is szedte be a tizedet. Az megáldottságának a válasza volt. De ugyanezt a választ adta Jákób is, amikor álmában látta a megnyílt eget Isten angyalaival és végül azt a fogadalmat tette:

bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.8

Bármit adsz – ezzel elismeri, hogy amije van, az csak annak köszönhető, hogy Isten adta, ezért csak abból ad vissza Isten céljaira, amit amúgy is tőle kapott. Ha a tized és általában az adakozás a szeretet valódiságának a mérőműszere, akkor egyben annak a mérőműszere, hogy mennyire hiszed azt, hogy megáldott ember vagy.

Egy-egy mondatban szeretném összefoglalni annak a tanulságát, hogy Ábrahám mindenéből tizedet adott Melkisédeknek.

1. A tized nem szektás, hanem bibliai mérték.

2. A tized nem csak az Ószövetségnek része, hanem az Újszövetségnek is.

3. A tized Krisztusé és célja az evangélium szolgálata.

4. A tized az evangéliumból fakadóan nem parancs, ami alapján be lehet hajtani, hanem önkéntes adomány, ami Krisztus áldozatából merít.

5. Adakozásunk mértéke a Krisztus iránti szeretetünk valódiságának a mérője.

6. Tizedet adni csak megáldott emberek képesek. Az áldás nélküli ember egyszerűen nem képes rá.

11Pt 2:9

2Zsid 6:20

3Jak 2:21-23 „Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és „Isten barátjának neveztetett”.

43Móz 27:30 „A föld minden tizede az ÚRé, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az ÚR szent tulajdona az.”

52Móz 20:2

62Kor 8:9

71Jn 3:18

81Móz 28:22

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok