A mi papunk

Alapige: Zsid 8:1-5

Lekció: 2Móz 25:1-9

Letöltés, meghallgatás!

 

Egy gyülekezet lelkipásztori állása megürült. A vezetőség elkezdett lelkészt keresni, és kérte a jelölteket is, hogy röviden foglalják össze a szakmai életrajzukat.

Az egyik ilyen életrajz a következőket tartalmazta: Nincsen hivatalos lelkészi diplomám, de kiváló személyes mesterem volt az evangélium szolgálatának elején. Több mint tíz gyülekezet alapításában vettem részt, amelyekkel azóta is rendszeresen levelezek. Szolgálatomat a Szentlélek úgy megáldotta, hogy az emberek megtérnek Jézus Krisztushoz. Ezt Isten különleges jelekkel is megerősítette: többször előfordult, hogy démonoktól megszállott emberek megszabadultak az ördögi lelkektől, több esetben betegek is meggyógyultak. Még olyan is előfordult, hogy a ruháim is, amelyeket elvittek betegekhez gyógyulást adtak nekik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig ahol elkezdtem az igehirdetői tevékenységemet, rövid időn belül komoly feszültségek támadtak, emiatt többször ültem már börtönben is, de volt olyan, hogy egy egész városban zavargás tört ki a szolgálatom eredményességének következtében. A leghosszabb idő, amit egy szolgálati helyen idáig töltöttem két év volt. Meg vagyok róla győződve, hogy az önök gyülekezetében is komoly missziói eredményeket érhetnénk el, ha lelkipásztoruknak választanak.

Kíváncsi vagyok, hogy hány gyülekezet vezetősége ajánlaná megválasztásra a gyülekezetnek ezt a jelentkezőt … akinek még lelkészi diplomája sincs. A mi egyházunk rendje szerint még jelölt sem lehetne.

Természetesen ez az álláskeresés és önéletrajz ebben a formában fiktív, én kreáltam a történetet … de nem fiktív az életrajz tartalma. Az teljesen valóságos. Gondolom többen rájöttek, hogy kiről van szó benne. … Pál apostol.

Ez bizony fölvet egy kérdést a számunkra is: Vajon Pál apostol lehetne-e magyar református lelkész? Sőt Pál apostolt el tudná e fogadni lelkipásztorának a gyáli gyülekezet? De ne álljunk meg Pál apostolnál. Vajon ha Jézus jönne és kopogtatna és azt mondaná, hogy szeretnék a lelkipásztorotok lenni … elfogadnánk-e őt a gyülekezet vezetőjének, pásztorának? Régies köznapi kifejezéssel élve: lehetne-e Jézus a mi papunk?

Továbbmegyünk Jézus papságának az üzenetében a mai napon és a Zsid 8:1-5 alapján ezen a kérdésen gondolkodunk el majd egy kicsit: lehet-e Jézus a mi papunk?

Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked.”

A Jézus főpapságáról eddig elmondottaknak az összefoglalását olvassuk az első versben. Jézus főpapságának ez a lényege: olyan főpapunk van Jézus személyében, aki a mennyekben az Isten trónjának jobbján ül. A levél írója itt is lényegében ráirányítja a figyelmet Jézus mennyei személyére. Nézzünk fel Jézusra.

1. A pap szükségessége

Jézus papságának kapcsán mindenképpen fontos akár többször is kiemelni azt, hogy Istenhez való közeledésünkben szükségünk van papra. Közbenjáró pap nélkül a bűnös ember nem közeledhet Istenhez. Erre még a pogány vallások is ráéreznek, hiszen a legtöbb vallás rendelkezik valamilyen papi rendszerrel, szertartási rendszerrel, különösen azok, ahol áldozatok is szerepet kapnak a vallásban. Ilyen vallási rendszer volt Izráel vallása is.

Amikor Isten kihozta a zsidókat Egyiptomból, akkor a Sinai-hegynél szövetséget kötött velük, és ennek a szövetségnek a része volt a szertartási rendszer is. Mózes nagyon részletes és határozott útmutatást kapott arra, hogy milyen legyen a szent sátor, amely a templom funkcióját töltötte be a vándorló nép életében; ugyancsak aprólékos és pontos útmutatást kapott a berendezésről, a különböző áldozatok bemutatásának pontos részleteiről, még a papi ruhákról is; és Izráel népén belül egy jól körülhatárolt csoport, a Lévi törzse kapta azt a feladatot, hogy a közbenjárói teendőket, a papi teendőket ellássa. Ezen belül pedig Áron családja kapta a legfőbb papi, a főpapi funkciót. Ezekből egy részletet, a bevezetést olvastuk el lekcióként.

A lévita papoknak az volt a feladata, hogy napról napra ott szolgáljanak a szent sátorban, és ha valaki áldozatot hozott, hogy bemutassa, akkor ők átvették az áldozatot bemutatótól azt, amit hozott, és a papok tették oda az oltárra. Senki sem mehetett oda az oltárhoz az a maga ajándékával. Voltak még ezenkívül különleges ünnepek is, amikor a nép együtt áldozott, és volt az engesztelési ünnep, amikor a főpap bement a szentély legbelsőbb részébe, a szentek szentjébe, ahol a szövetség ládája volt, és ahol Isten lakott; évente egyszer önmagáért és az egész népért a főpap áldozatot vitt az Úr elé.

Világos az üzenet: senki sem mondhatja azt, hogy neki nincs szüksége papra ahhoz, hogy Istenhez közeledjen. Igenis jegyezzük meg: szükségünk van papra az Istenhez való közeledésben.

Csakhogy van egy gondunk. A pogány vallások nem az élő Istent imádják, az ő közvetítésük bálványokkal és démonokkal kapcsol össze minket.

Izráel vallása pedig bár valóban Istentől származik, mégis használhatatlan arra, hogy általa elérjük a tökéletességet. Vagyis a zsidó szertartási rendszer nem alkalmas arra, hogy megmentsen minket Isten bűneink miatti jogos haragjától, nem alkalmas arra, hogy az örök élet tökéletességére vezessen minket. Izráel vallása – a szertartási törvény – erőtlen és használhatatlan1, és a léviták maguk is bűnös emberekként szolgálnak, amit világosan igazol az, hogy rajtuk is uralkodik a halál, ami a szolgálatukat megszakítja.

De mielőtt valaki hamis következtetést vonna le mindebből: a római papságra ez pontosan ugyanúgy igaz, azzal a különbséggel, hogy a római papságnak – élén a pápával a lévitákkal ellentétben nincsen semmiféle isteni felhatalmazása arra, hogy közbenjárók legyenek Isten és ember között. Ennek teológiai részleteibe hadd ne menjek most bele, legyen elég annyi: az ároni papságnak nem utódja a római katolikus papság. És amennyiben utódjának tekinti magát, annyiban igaz rá is: erőtlen és használhatatlan.

De mindebből mégsem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy nincs szükségünk papra. De van. Csakhogy nem erőtlen és használhatatlan szertartási rendszer, tökéletlen, bűnös és halandó papjaira van szükségünk, hanem egy örök, bűntelen és mennyei papra, akiről a múlt héten beszéltünk. Ő Jézus, aki így a mi főpapunk. Ő a közbenjáró. Az ő nevében imádkozhatunk az Atyához, az ő nevében kapjuk meg bűneink bocsánatát. Más közbenjáróra pedig nincs szükségünk – pláne nincs szükségünk közbenjárókra a közbenjáróhoz. Van Jézus, akinek a nevében bemehetünk az Atyához. Ennyi. Nem kell még Jézushoz is külön közbenjáró. A mennyben nincs bürokrácia.

Az idei évben sikerült több helyen is a bürokráciával szembesülnünk és az útvesztőiben elmerülnünk. Pl. a NAV bürokráciájának útvesztőiben. Van egy ügyünk, amivel kapcsolatban hát kénytelenek vagyunk a NAV-val intenzívebb kapcsolatot ápolni. Amire rájöttünk. A dolog úgy működik, hogy van az ügyintéző az ügyfélszolgálaton. Te vele állsz kapcsolatban. Hozzá jutsz el. Ő nagyon kedves, segítőkész, egy rossz szavad nem lehet. Csakhogy az égvilágon semmilyen befolyással nem bír az ügyedre, a döntéseket máshol hozzák, olyanok, akikkel te nem állsz kapcsolatban, ahova te már nem juthatsz el, és nem tudod elmagyarázni mit akarsz. Te a döntéshozó számára csak egy ügyiratszám és egy akta vagy. Az ügyintéző csak közbenjáró – ez a NAV papi rendszere.

Aztán kaptunk egy válaszlevelet, ahol abban is eligazítanak, hogyha nem vagyunk elégedettek a döntésükkel, akkor mit tehetünk vagy hova fordulhatunk. Mivel pontos útbaigazítást nem csak egy utalást kaptunk erre nézve, próbáltam megtalálni a kérdéses osztályt és feltárult előttem az egész NAV galaxisnak egy picinyke szelete. Akkora ez a galaxis, hogy szinte csillagtérkép kell hozzá. Fantasztikus osztályokat találtam – csak ízelítőül egy kis csemegét: van a dokumentumkezelési főosztály, aminek van két dokumentumkezelési osztálya. Eddig minden oké, ilyen kell. De ezek után jön az irat-előkészítő főosztály, három irat-előkészítő osztállyal, amit végül megfejelnek az iratátirányító főosztállyal és már négy iratátirányító osztállyal; és akkor még nem beszéltünk az irattári főosztály három irattári osztályáról és a kihelyezett ügyiratkezelési főosztály négy kihelyezett ügyiratkezelési osztályáról. És ez csak egy főigazgatóság pici szelete. És akkor képzeljük el, hogy egyetlen pici ügy, egyetlen dokumentuma milyen hatalmas bolyongást végez a NAV univerzumban, főleg ha mindez már a magyarországi régiók és megyék között mozog.

Úgy magamban csendesen hálát adok azért, hogy ehhez képest milyen egyszerű dolgunk van a mennyben. Van egy közbenjáró mindannyiunknak – ő kell – és rajta kívül senki. Az ő nevében mehetünk az élő Istenhez. Egyszerűen odamehetünk Atyánk trónusához azt mondva: Jézus nevében jövök hozzád, nint gyermeked. Nincs közbenjáró a közbenjáróhoz, nem tévedhetnek el a dolgaink a különböző illetékességű szentek és mennyei főosztályok, osztályok és alosztályok között. Csak Jézus, és Jézus nevében az Atya.

Ő a mi papunk – őrá viszont szükségünk van.

2. Amit Jézus visz áldozatul

Vajon mi Jézus papi szolgálata a mennyei szentélyben, illetve az igazi sátorban, amit nem is ember épített, hanem maga Isten?

A papok feladata egyszerűen az volt, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyenek Istenhez. Nem a sajátjukat, hanem másokét. Lévi törzse nem kapott földet Izráelben. Ők nem műveltek földet, nem tartottak állatokat. Ők a papi szolgálatot kapták, a megélhetésükről a többi törzsnek kellett gondoskodni. Ebből viszont az is következett, hogy amikor áldozatot és ajándékot vittek az oltárra, azt nem a magukéból vitték.

Amikor valaki eljött a templomba, hogy valamilyen áldozatot mutasson be, akkor azt odaadta a papnak, a pap pedig odavitte Isten elé az oltárra. Ez volt a dolguk és a hivatásuk. Az áldozatok és az ajándékok oltárra tétele. Pontosabban a bemutatott áldozat vérének az oltárra hintése. A főpap pedig az engesztelési ünnepen a szentek szentjébe az engesztelő áldozat vérét vitte, hogy azt a szövetségládára hintse.

Éppen ezért – ennek párhuzamaképpen Jézusnak is kellett áldozatot vinnie a mennyei szentélybe. Ha pap, ha tényleg főpap, akkor valamit vinnie kellett főpapként neki is. Vitt is. Mit vitt? A saját vérét. Ő átvette tőlünk a kereszten – nem az áldozati ajándékainkat, hanem a bűneinket. Azután a saját vérét vitte engesztelésül, hogy így járjon közben a bűneink bocsánatáért. Ilyen főpapunk van a mennyben az Isten trónjának a jobbján.

3. A mi mennyei papunk nem is lehetne pap a földön

Viszont van egy érdekes kifejezés ebben a szakaszban, amin érdemes egy kicsit megállni és végiggondolni. Azt mondja a szövegünk:

Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne …

Gondoljunk bele! Az, aki alkalmas és megfelelő a mennyei papságra, a földön még csak pap sem lehetne. Aki alkalmas közbenjáró Isten és emberek között nem fér bele semmilyen földi, papi rendszerbe. És ez egy kicsit messzebbre is mutat – vajon Jézus belefér bármilyen földi rendszerbe. Hadd menjek ezen röviden végig.

3.1. Az ószövetségi szertartási rendszer

Jézus nem fért bele az ószövetségi szertartási rendszerbe. A 7. fejezetben már olvastuk, hogy ő júdai volt, a papok pedig csak léviták lehettek. Tehát származása szerint nem lehetett volna semmiképpen pap. Nem is volt. Ő nem lépte át népe törvényeit és nem kezdett el áldozatot bemutatni. De ő maga lett az áldozat. De azt is látjuk világosan az evangéliumból, hogy Jézust kivetette magából a zsidó vallás rendszere. Ő új bort hozott, amely szétfeszítette a régi tömlőt. Már pedig aki a régihez ragaszkodott, az nem bírta elviselni a Jézus által hozott újat, megújítást. A zsidó vallás egyszerűen kilökte magából az Isten Fiát. És a zsidó vallás mind a mai napig ezt teszi.

3.2. A pogány vallási rendszer

De fontos, hogy ne csak a zsidókról beszéljünk. Könnyű lenne leragadni náluk, és kondicionálni magunkat a vallásos zsidógyűlöletre. Hiszen Jézus nem fér bele a pogány vallási rendszerekbe sem. Ha találkozik vele, akkor vagy megszünteti, vagy hatalmas konfliktusba kerül vele. Egyetlen bibliai példát hadd mondjak erre. Pál apostol két évig tartó efézusi evangélizációs szolgálata olyan eredményes volt, hogy az efézusi Artemisz istennő kultusza visszaesett. Ezt az ezüst kegytárgykészítők abszolút érzékelték a bevételeik csökkenésén. Gondoljunk bele: Jézus jelenléte komoly gazdasági visszaesést okozott a pogány vallásos kegytárgykészítőknek. Ekkor tört ki az egész várost megrázó zavargás. Őket komoly gazdasági érdek fűzte Artemiszhez, amiről nem akartak lemondani. A pogány vallási rendszer ugyanolyan erőszakosan löki ki magából Jézust, mint a zsidó vallási rendszer. Oda sem fér be. És Jézus nem fér bele az ember életébe ott, ahol a pénz az Úr. Ahol a megélhetés gondja háttérbe szorítja őt. Ez is pogányság.2

3.3. Az emberi politikai-hatalmi rendszer

De nem fér bele a földi, emberi politikai-hatalmi rendszerbe sem. Mindenki, aki hatalomra tör, gyűlöli, ha valaki fölötte áll, gyűlöli ha valakinek hatalma van rajta. Márpedig Jézus világosan megmondta: övé a hatalom a mennyen és a földön. Pilátus annyira féltette a politikai pozícióját, hogy képes volt ártatlanul megöletni Jézust. Tudta, hogy ártatlan. Ő tényleg tudta. Mégis megölte, amikor politikai-hatalmi helyzete veszélybe került. Jézust egyszerűen kiszorítja az emberi politikai-hatalmi rendszerekből az emberi hatalomvágy. Nem Jézus szerinti döntések születnek.

Tudjátok Jézus nem köt kompromisszumot. Személyesen is eldönthetjük, sőt el kell döntenünk, hogy az életünk felett elismerjük-e őt úrként, és akkor tényleg átveszi az uralmat; vagy úgy is dönthetünk, hogy mi magunk akarunk maradni az életünk urai. Mi akarunk dönteni az életünk felől, és ha úgymond tanácsot is kérünk Jézustól, csak azt fogadjuk el, ami nekünk is tetszik. Nemcsak nagyobb hatalmi rendszerekbe nem fér be Jézus. A hatalomvágy mindannyiunknál a saját életünk feletti uralomnál kezdődik.

3.4. Az egyház rendszere

És végül vajon az egyházban van-e helye az egyház főpapjának? Legalább a Jézus nevéről elnevezett egyház elfogadja-e urának és főpapjának Jézust, az Isten Fiát? Ha Jézus idejönne lelkipásztorként vajon megválasztanánk-e lelkészünknek, vagy inkább valaki mást? Valaki olyat, akinek tetszetősebb a külseje, jobban öltözik, fölveszi a lelkészpalástot, nyelveket beszél, doktori címe van, nem kerül konfliktusba az emberekkel – ne felejtsétek el Jézus nagyon sok konfliktusba került a környezetével és ő nem volt konfliktuskerülő – szebben prédikál, jobban fekszik az egyházkormányzatnál. Szóval beférne-e Jézus az egyházba? Beférne-e a gyülekezetbe.

Dosztojevszkij utolsó regényében a Karamazov testvérekben zseniálisan feszegeti ezt a problémát, „A nagy inkvizítor” c. fejezetben, ami Iván eszmefuttatása. A lényeg, hogy a XVI. században Sevillában egyszer csak megjelenik Jézus, és elkezdi gyógyítani az embereket. Feltámaszt egy halott kislányt. És a nagy inkvizítor elfogatja őt. Jézus az egész történetben egyetlen szót sem szól. Csak az inkvizítor beszél. Érdemes akár csak ezt a fejezetet is elolvasni, nagyon jó tükröt tart az egyház és az emberi lélek elé Dosztojevszkij. A lényeg, hogy az inkvizítor tudja, hogy kivel áll szemben. Tisztában van vele, hogy Jézus az, még akkor is ha Jézus nem szól egy szót sem. És az egész gondolatmenet végső következtetése:

„Visszatértem és csatlakoztam azoknak a csapatához, akik helyesbítették a te hőstettedet … Az, amit mondok neked valóra válik, és felépül a mi birodalmunk. Ismétlem neked, már holnap meglátod ezt az engedelmes nyájat, amely az első intésemre rohan, hogy odakaparja az izzó parazsat a te máglyádhoz, amelyen elégetlek téged azért, mert idejöttél, hogy zavarj bennünket. Mert ha volt, aki megérdemelte a máglyánkat, akkor az te vagy. Holnap elégetlek.”

Jézus az egyházban zavaró tényező. Persze, ha mi alakíthatjuk őt, akkor kevésbé zavar. De ha ő akar alakítani minket?

Ezt kérdezzük meg csendben magunktól mindannyian: akarjuk-e mi azt, hogy Jézus legyen a mi papunk? Belefér-e a mi életünkbe, a gyülekezeti életünkbe. Nem egy általunk alakított Jézus, hanem egy Jézus, aki minket alakít?

1vö. Zsid 7:18

2Kol 3:5 „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás …”

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok