Mitől különb az új szövetség? 2. rész

Alapige: Zsid 8:6-13

Lekció: Mt 25:14-30

 Letöltés, meghallgatás!

A múlt héten arra a kérdésre figyeltünk, hogy mitől különb, kiválóbb az új szövetség, mint a régi szövetség. A régi szövetség alatt azt értjük, amit Isten Izráellel kötött a Sínai-hegynél. Ennek emberi közvetítője Mózes volt. Az új szövetség alatt pedig azt értjük, amit Isten a Golgotán kötött Jézus Krisztus áldozatával. Az új szövetség közvetítője, közbenjárója pedig maga Krisztus.

Az új szövetség kiválóbb mint a régi. Azért, mert jobb ígéretek alapján köttetett. A két szövetség ígéreteit hasonlítottuk össze a múlt héten és láttuk meg azt, hogy a régi szövetséghez kapcsolt ígéretek engedelmesség esetén kizárólag a földi jólétre vonatkoznak, az új szövetség ígéretei pedig az örökkévaló életre és áldásra vonatkoznak. A múlt heti alapigénkben azonban van még más is, amivel a Szentírás az új szövetség különb volta mellett érvel. És ezeket az igazságokat azért fontos látnunk, mert keresztyén emberként is hajlamosak vagyunk a régi szövetség módján gondolkodni. Márpedig ahogyan gondolkodunk, annak megfelelően cselekszünk. Így engedjük, hogy az új szövetség gondolkodásmódja egyre inkább teret engedjen a régi szövetség gondolkodásmódjával szemben. Alapigénk a Zsid 8:6-13 ismét.

Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak. Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr. De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

1. Az első nem volt hibátlan

A mai első állítás, amit a szövegünkből látunk az, hogy az első szövetség nem volt hibátlan. Azért ez egy olyan merész állítás, amit mindenképpen meg kell magyarázni, mert bizony félre is lehet érteni. Mit jelent az, hogy az első nem volt hibátlan? Ez az állítás a következő kérdéseket vetheti fel bennünk:

– Isten talán hibázott a régi szövetség megkötésekor? Talán érezzük ennek a kérdésnek a súlyát. Hiszen ha az első szövetség nem volt hibátlan – azaz kifogástalan, ha a régi szövetségben volt kivetnivaló és ez azért volt így, mert Isten hibázott, akkor az komoly kérdéseket vet fel Isten mindenhatóságával és bölcsességével kapcsolatban. Komoly kérdéseket vet fel Isten előre tudásával szemben.

– Egy másik lehetséges kérdés, hogy ha Isten előre tudta, hogy az első szövetség nem lesz hibátlan, akkor mégis miért adott ki a kezéből egy kifogásolható minőséget? Ha pedig az ő általa kötött szövetség nem hibátlan, akkor az felveti Isten felelősségét a szövetség hibái miatt. És Isten máris a vádlottak padjára kerül – már sokadszor az emberiség életében.

Szóval ilyen kérdések is felmerülnek akkor, amikor Isten szövetségével kapcsolatban a levél írója azt a merész állítást teszi, hogy az első szövetség nem volt kifogástalan. De vállalja még a félreértés a kockázatát is, hogy megértsük mennyire fontos látnunk azt, hogy a két szövetség nem egyenértékű, vagyis a Krisztus közbenjáró főpapi szolgálatával megkötött új szövetség mennyivel különb mint a régi.

De vajon tényleg a szövetség a hibás? Vagy mit értsünk azon, hogy az első nem volt hibátlan, ami miatt szükség van egy másodikra. Nézzük meg, hogy Isten kiket hibáztat. Azt mondja: a szövegünk

Mert hibáztatja őket, amikor így szól …

Azt mondja a szöveg, hogy a hiba oka valójában nem a szövetségben és a törvényben van, hanem a hiba azokban van, akikkel Isten szövetséget kötött. A hibát nem a szövetség hiányosságai okozzák és nem a törvény a hibás abban, hogy a választottak megszegték a szövetséget. A hiba a bűnös szívben van.

Nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját felelősségünket mindig másra toljuk. Ádám hibáztatja Évát és Istent, Éva hibáztatja a kígyót. A fontos, hogy a bűnösségünk felelősségét sikerüljön áthárítani másra. A mai kérdésünk szempontjából ez azért fontos, mert még Isten törvényét is hajlamosak vagyunk hibáztatni. A törvény rossz, a törvény elveszi tőlünk a szabadságunkat, a törvény követel, a törvény rideg – nosza szabaduljunk meg a törvénytől. Pedig a hiba lényegében nem a törvényben van, hanem a hiba a bűnös emberi szívben van, amely folyamatosan lázad Isten törvénye ellen.

Pál apostol azt mondja: „A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.”1 A hiba tehát nem a törvényben és a parancsolatban van, ami a régi szövetségben lett lefektetve. A hiba a bűnös emberi szívben van. Ezért hibáztatja Isten azokat, akik nem törődtek a szövetséggel és nem maradtak meg Isten szövetségében.

Mert hibáztatja őket, amikor így szól …

A szövetség nem hibás. Viszont a régi szövetség betöltött egy fontos szerepet. Ha megnézzük Izráel történetét az lényegében nem más, mint a szövetség megtörésének a folyamatos története. Ha valaki a napi igékben átrágta magát a Krónikák első könyve első kilenc fejezetének száraz adatain, akkor most már az izgalmasabb részekhez ér, ahol kiválóan látható ez a folyamatos szövetségtörés, különösen is a Dávid királyságát követő korszakban. De látható az is, hogy mindennek ellenére Isten mégis milyen türelemmel és szeretettel hordozza szövetséges népét, amely többször nem törődik ezzel a szövetséggel, mint amennyiszer odafigyel rá.

A lényeg, amit szeretnék kiemelni: amikor a Biblia azt mondja a régi szövetséggel kapcsolatban, hogy nem volt hibátlan, az nem a szövetség hibájára és Isten törvényének a hibájára utal, hanem a bűnös emberre, akinek a szíve folyamatosan lázad ez ellen a szövetség és törvény ellen. A hiba a bűnös emberi szívben van. Erre mutat utat az új szövetség leírása.

2. Az új szövetség leírása

Ezek után a levél leírja az új szövetség prófétai ígéretét, amelyben bemutatja ennek az új szövetségnek a különbségét a régi szövetséghez képest. És itt az új szövetség megkötésének egy olyan ígéretét mondja el, amit Jeremiás mondott el hatszáz évvel korábban. Nagyon pontosan idézi Jeremiás próféciáját.

Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az ÚR. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.2

Ebből látjuk azt, hogy Istennél mindig is tervbe volt véve egy új szövetségnek a megkötése. Méghozzá úgy, hogy abból például Izráelt nem hagyja ki. Sokan úgy akarják értelmezni az új szövetséget, hogy a régi szövetséggel együtt Isten a régi szövetséges népét is félretette. Istennek fontos a régi szövetséges nép is annyira, hogy mindig ők az elsők, akiknek az új szövetséget is felkínálja. új szövetséget kötök Izráel és Júda házával”. Aztán, hogy Isten ebbe Izráel mellé más népeket is beemelt, az a kegyelem különös ajándéka. De már a prófétákban is Isten az új szövetségét először Izráelnek és Júdának ígéri, és azután a nemzeteknek.

Szóval az új szövetség megkötése mindig is terve volt Istennek. Sőt azt is látjuk, hogy a még a régi szövetség is része volt ennek a tervnek. A régi szövetségnek fontos feladata van mind a mai napig. Az, hogy megmutassa nekünk mennyire képtelenek vagyunk üdvözülni a törvény megtartása által. Az, hogy megmutassa nekünk azt, hogy az ember erkölcsi jósága, amivel etetnek bennünket, egy mese. Az ember a bűn miatt teljesen megromlott és valóban minden gonoszságra képes; hogy az emberben van valamiféle vágy a jó után az nem a bennünk lévő jóságot, hanem éppen ellenkezőleg a romlottságunk erejét mutatja. Ennek a természetét Pál apostol fogalmazta meg világosan a római levélben:

Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.3

Az Isten nélkül élő ember ember számára nagyjából ez a lehetőség áll fenn:

„Igaz, hogy vannak rossz cselekedeteim, de a lelkem mélyén azért én jó vagyok, hiszen a lelke mélyén minden ember jó.” Ez az a mese, amivel szeretjük magunkat áltatni és amihez lehet találni hamis prófétákat bőven, legyenek azok az ezotéria vagy a pszichológia hamis prófétái. Lényegében ez volt a farizeusok tévelygése is Jézus korában. A törvény az az eszköz, amin keresztül ki tudom magamban bontakoztatni a bennem levő jót. De értsük meg: nincs mit kibontakoztatni magunkban – legalábbis ebben az értelemben nincs, mindent annyira átjárt és megrontott bennünk a bűn. És amíg ezen az úton járunk, addig nem jutunk el az új szövetség titkához.

Nézzük meg ezért részletesebben, hogy hogyan is írta meg Jeremiás az új szövetség ígéretét, amit a Zsidókhoz írt levél írója már Krisztusban lát megvalósulva.

2.1. A szívbe írt törvény

Az első a szívbe írt törvény. Ez egy fontos különbség a régi és az új szövetség között. A régi szövetséget kőtáblára véste Mózes úgy, ahogy azt Isten diktálta neki. Az új szövetséget pedig a szívekbe és az elmékbe írja be Krisztus.

Mit értünk ez alatt? Isten törvénye nem változik meg – itt most nem a ceremóniális, szertartási törvényre gondolunk, mivel azok a használhatatlanságuk miatt el lettek törölve, hanem az erkölcsi törvényre. Isten törvénye nem változik meg, csak más lesz a hordozó közege. A kőtábla helyett az emberi szív és értelem lesz a törvény hordozó közege.

A kőtáblára írt törvény rideg és kemény, de ami még ennél is fontosabb követelésével csak lázadásra késztet. Ezzel szemben a szívbe írt törvény valódi változást okoz az ember magatartásában és annak indítékában. A szívbe és értelembe írt törvény ugyanis a szívet és az értelmet formálja át. A gondolatainkat, az indítékainkat és az érzéseinket is átformálja, hogy azonosuljanak Krisztussal, Isten gondolataival.

A talentumok példázata nagyon jól érzékelteti a kőtáblára írt törvény és a szívbe, valamint az értelembe írt törvény különbségét. Talán valaki gondolkozott azon, hogy miért a talentumok példázata volt a lekciónk. Most sem esetlegesen választottam lekciót. Hasonlítsuk össze az első két szolgát a harmadik szolgával. Vajon az első két szolga miért duplázta meg a rábízott talentumokat? A harmadik pedig miért nem csinált vele semmit. Meg sem próbált valamit tenni a rábízott talentummal és elásta. Azért, mert az első két szolgának bele volt írva a szívébe az, hogy a rájuk bízott talentummal úgy gazdálkodjanak, hogy amikor gazdájuk visszatér, akkor azt megszaporítva tudják neki visszaadni. Nem a magukéval és a maguk hasznára dolgoztak, hanem a gazdáéval a gazda hasznára – mégis 100%-os eredményt értek el. A harmadik szolgának pedig hiába írták elő, hogy mit tegyen vele: nem tette. A beszédéből kiderül, hogy mi lett volna a dolga – de ő csak azért sem tette, amit tennie kellett volna. Mert mindez nem volt a szívébe és az elméjébe írva.

Ettől kiválóbb az új szövetség a réginél. Hogy az új szövetséget is Isten írja, de azt már nem kőtáblára, hanem a szívünkbe és az elménkbe. Ez pedig egy új magatartást formál. Ez egy belső vágyat és hajlandóságot alakít ki bennünk az engedelmességre. A régi szövetség és az új szövetség is engedelmességet követel. De míg a régi szövetség kívül van az emberen, ezért az az emberből csak lázadást vált ki. Az új szövetség pedig a szívünkbe van írva és ezért az engedelmesség öröm.

Pedig – és itt van egy érdekes paradoxon – a kemény kőtáblára írt törvény az engedékenyebb. A Mózes törvénye, a régi szövetség törvénye még engedékenyebb is, mint az új szövetségé. És mégis a régi szövetség törvénye nem működik, viszont az újé működik.

Nézzünk erre egy példát. A farizeusok azzal kísértik Jézust, hogy ő miért annyira szigorú válási kérdésekben? Jézus nagyon következetesen azt mondja: Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.”4 Jó, jó – de ugyebár Mózes mégis azt mondta, hogy ha valaki elválik, akkor készítsen válólevelet. Mózes megengedte a válást. Látjuk a kísértés célját? Az a cél, hogy bebizonyítsák: Jézus nem igazán tanítja Isten törvényét. Csakhogy Jézus az, aki igazán tanítja Isten törvényét, mert így válaszol: „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt.”5 Itt a kulcskifejezés: a szív keménysége. A szív keménységén még a törvény keménysége is megtörik – ahogy Mózes is összetörte a kőtáblákat, amikor jött le velük a hegyről és látta, hogy a nép a hegy lábánál már az aranyborjút imádja6.

Az új szövetség tehát abban is különb a régi szövetségnél, hogy az mivel a szívünkbe van írva engedelmességre vezet minket és nem lázadásra késztet.

2.2. Szilárd kapcsolat Istennel

Az új szövetség abban is kiválóbb a réginél, hogy Istennel egy szilárd és bizalommal teli kapcsolatot hoz létre. A régi szövetség a lázadás mellett a félelmet munkálta. Mivel a törvény, ami kőtáblákra volt írva és nem a szívbe lázadásra készteti az embert, ennek következtében állandó félelemben is tartja. Lehet félni Istentől – a régi ember, a régi szövetségben gondolkodó ember fél is – de félelemben nem lehet igazán ismerni Istent. Hiszen aki fél, az rejtőzködik Isten elől. Az rejtőzködik tagadásba, rejtőzködik önigazolásba, vagy éppen hagyományokba és ceremóniákba. De így éppen az a kapcsolat nem lehetséges, amiben szabadon és békességben élhetünk Istennel. Amit nem a félelem kötöz meg, hanem teljesen az a szabadság, hogy Isten az én Atyám is Jézus Krisztusban és azért tartozom hozzá, mert szeretem őt és ő is szeret engem.

Ez a bizalmi kapcsolat lehet igazán szilárd. Ahogy rábízzuk az életünket.

2.3. Az új szövetségben megnyilvánuló irgalom ereje

Ahogy megértjük, hogy Isten úgy irgalmas a gonoszságainkkal szemben, úgy nem emlékezik meg többé a bűneinkről, hogy ezzel azt a szabadságot adja meg, hogy nem kell a bűneink zsarnokságában élnünk. Ennek az alapja az, hogy Krisztus bemutatta főpapi áldozatát a Golgotán.

A régi szövetségben is volt irgalma Istennek. Ha megnézzük Istennek a régi szövetségben gyakorolt irgalmát tényleg azt látjuk, hogy mennyire irgalmas Isten. Egyszer érdemes lenne összeszámolni, hogy hányszor lázadtak fel a zsidók Istennel szemben, és Isten hányszor fordította el róluk a jogos ítéletét, hányszor irgalmazott meg nekik, hányszor állította helyre velük a szövetséget. Ami hova vezetett? Újabb lázadáshoz és újabb szövetségszegéshez.

Az új szövetség annyiban is különb, mint a régi, hogy Isten úgy ismerjük meg azáltal, hogy törvényét a szívünkbe és értelmünkbe írja, hogy irgalmát és bűnbocsánatát nem újabb és újabb engedélynek tekintjük a lázadásra és az engedetlenségre, hanem irgalmának az erejébe kapaszkodva, kegyelmének erejére támaszkodva hagyjuk, hogy egyre engedelmesebbé formáljon bennünket. Mert Isten az engedelmes gyermekeiben gyönyörködik, akik maguk is gyönyörködnek az irgalmas Istenben.

Isten azt ígéri, hogy új szövetséget köt a régi helyett, amely nem kőtáblára van írva, hanem a szívünkbe és ezért egy szilárd, bensőséges kapcsolatunk lehet Istennel, amiben nekünk is az jelent gyönyörűséget, hogy Isten kegyelmének erejével a bűntől és lázadástól szabad engedelmes életet élhetünk.

1Rm 7:12

2Jer 31:31-34

3Rm 7:18

4Mt 19:5-6

5Mt 19:8

 

6vö. 2Móz 32

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok